Lucas 14

Ka Whakaorangia e Īhu tētahi Tāne Turōrō

1 Ā, i tōna haerenga ki te whare o tētahi o ngā rangatira, he Parihi, ki te kai taro i te hāpati, nā titiro pū mai ana rātou ki a ia. 2 Nā, ko tētahi tangata i tōna aroaro, he kōpū tetere tōna mate. 3 Nā, ka oho a Īhu, ka kōrero ki ngā kaiwhakaako o te ture, ki ngā Parihi, ka mea, "He mea tika rānei te whakaora i te hāpati?" 4 Ā, kīhai rātou i kīkī. Nā, ka mau ia ki a ia, ā, whakaorangia ana, tukua ana kia haere.

5 Nā, ka whakahoki ia ki a rātou, ka mea, "Ki te taka te kāihe, te kau rānei, a tētahi o koutou ki te poka, e kore ianei e hūtia ake e ia i reira pū anō i te rā hāpati?" 6 Ā, kīhai i taea e rātou te utu ēnei kupu āna.

Te Whakaiti me te Manaaki

7 Nā, ka kōrerotia e ia tētahi kupu whakarite ki te hunga i karangatia, i tōna kitenga i a rātou e whiriwhiri ana i ngā nohoanga rangatira; i mea ia ki a rātou, 8 "Ki te karangatia koe e tētahi ki te mārena, kaua e noho ki te nohoanga rangatira, kei karangatia hoki e ia tētahi he nui atu i a koe, 9 ā, ka haere mai te tangata i karangatia ai kōrua, ka mea ki a koe, ‘Tukua he nohoanga mō tēnei,’ ā, ka whakamā koe, ka haere ki tō muri rawa nohoanga noho ai. 10 Engari, ka karangatia koe, haere, e noho ki tō muri rawa nohoanga. Mō te tae rawa mai o te tangata nāna koe i karanga, nā, ka mea ia ki a koe, ‘E hoa, neke ake.’ Ko reira hoki koe whai korōria ai i te aroaro o ngā tāngata e noho tahi ana koutou. 11 Ki te whakanui hoki tētahi i a ia, ka whakaititia; ki te whakaiti tētahi i a ia, ka whakanuia."

12 Nā, ka mea ia ki te tangata nāna nei ia i karanga, "E taka koe i te tina, i te hapa rānei, kaua e karangatia ōu hoa, kaua hoki ōu tēina, kaua hoki ōu whanaunga, kaua anō ngā tāngata taonga e noho tata ana; kei karangatia anō koe, ā, ka whai utu koe. 13 Engari, ka taka hākari koe, karangatia ngā rawakore, ngā hauā, ngā kopa, ngā matapō. 14 Ā, ka koa koe; kāhore hoki ā rātou utu ki a koe; engari, ka utua koe ā te aranga o te hunga tika."

Te Kupu Whakarite o te Hākari Nui

15 Ā, nō ka rongo tētahi o te hunga e noho tahi ana ki te kai ki ēnei mea, ka mea ki a ia, "Ka koa te tangata kai taro i te rangatiratanga o te Atua."

16 Nā, ka mea ia ki a ia, "I takā he hapa nui e tētahi tangata, ā, he tokomaha i karangatia. 17 Ā, ka tonoa tāna pononga i te hāora o te hapa, hei mea ki te hunga i karangatia, ‘Haere mai; kua rite hoki ngā mea katoa.’

18 "Nā, ka anga rātou katoa ka whakakāhore ngātahi. Ka mea tō mua ki a ia, ‘Kua hokona e ahau he māra, me haere ahau kia kite. E mea ana ahau ki a koe, kia tukua ahau kia whakakāhore.’

19 "Nā, ko te meatanga a tētahi, ‘E rima takirua ngā ōkiha kua hokona e ahau, ka haere ahau ki te whakamātau. E mea ana ahau ki a koe, kia tukua ahau kia whakakāhore.’

20 "I mea anō tētahi, ‘Kua mārenatia ahau ki te wahine. He mea tēnei e kore ai ahau e āhei te haere atu.’

21 "Ā, ko te haerenga mai o taua pononga, ka kōrerotia ēnei mea ki tōna rangatira, nā, ka riri te tangata i te whare, ka mea ki tāna pononga, ‘Hohoro te haere ki ngā ara, ki ngā huarahi o te pā, ārahina mai ki konei ngā rawakore, ngā ngongengonge, ngā matapō, me ngā kopa.’ 22 Nā, ka mea te pononga, ‘E kara, kua rite tāu i mea ai, ā, tēnei anō he wāhi takoto noa.’

23 "Ā, ka mea te rangatira ki te pononga, ‘Haere ki ngā huarahi, ki ngā taiepa, tōia mai ki roto nei, kia kī ai tōku whare. 24 Ko tāku kupu hoki tēnei ki a koutou, e kore tētahi o aua tāngata i karangatia rā e kai i tāku hapa.’ "

Te Utu o te Meanga hei Ākonga

25 Nā, he tini te tangata i haere tahi me ia, ā, ka tahuri ia, ka mea ki a rātou, 26 "Ki te haere mai tētahi ki ahau, ā, ka kore e whakakino ki tōna pāpā, whaea, wahine, tamariki, tēina, tuāhine, āe rā ki te ora anō mōna ake, e kore ia e āhei hei ākonga māku. 27 Ki te kore tētahi e mau ki tōna rīpeka, e haere mai i muri i ahau, e kore ia e āhei hei ākonga māku.

28 "Ko wai hoki o koutou, ki te mea ia ki te hanga taumaihi, e kore e mātua noho ki te tatau i ngā utu, mehemea e ranea ana āna mea hei whakaoti? 29 Kei whakatakoto ia i te tūranga, ka kore e taea te whakaoti, ā, ka tāwai mai ki a ia te hunga katoa e mātakitaki ana, 30 ka mea, ‘I tīmata te tangata nei te hanga whare, ā, kīhai i taea te i whakaoti.’

31 "Ko tēhea kīngi rānei e haere ana ki te whawhai ki tētahi atu kīngi, e kore e mātua noho, e whakaaro, e taea rānei e ia me ngā mano kotahi tekau te tū ki te riri ki tērā e haere mai rā ki a ia me ngā mano e rua tekau? 32 Ā, ki te kāhore, i te mea i tawhiti anō tērā, ka tukua atu e ia he karere, ka mea ki ngā kaupapa e houhia ai te rongo. 33 Waihoki, ko te tangata o koutou e kore e whakarere i āna mea katoa, e kore e āhei hei ākonga māku."

Tote Koretake

34 "Nō reira, he pai te tote; otirā ki te hemo te hā o te tote, mā te aha ka whai hā ai? 35 E kore e pai mō te whenua, e kore anō hei whakawairākau; ā, ka ākiritia ai e te tangata ki waho.

"Ko ia he taringa ōna hei whakarongo, kia rongo ia."

Vízkóros meggyógyítása szombatnapon

1 És lőn mikor a főfarizeusok közül egynek házához ment szombatnapon kenyeret enni, azok leselkednek vala ő utána. 2 És ímé egy vízkóros ember vala ő előtte. 3 És felelvén Jézus, szóla a törvénytudóknak és a farizeusoknak, mondván: Szabad-é szombatnapon gyógyítani? 4 Azok pedig hallgatának. És ő megfogván azt, meggyógyítá és elbocsátá. 5 És felelvén nékik, monda: Ki az közületek, a kinek szamara vagy ökre a kútba esik, és nem vonja ki azt azonnal szombatnapon? 6 És nem felelhetnek vala ő ellene semmit ezekre. 7 És egy példázatot monda a hivatalosoknak, mikor észre vevé, mimódon válogatják a fő helyeket; mondván nékik: 8 Mikor valaki lakodalomba hív, ne ülj a fő helyre; mert netalán náladnál nagyobb tiszteletben álló embert is hivott meg az, 9 És eljövén az, a ki mind téged, mind azt meghívta, ezt mondja majd néked: Engedd ennek a helyet! És akkor szégyennel az utolsó helyre fogsz ülni. 10 Hanem mikor meghívnak, menj el és ülj le az utolsó helyre; hogy mikor eljő az, a ki téged meghívott, ezt mondja néked: Barátom ülj feljebb! Akkor néked dicsőséged lesz azok előtt, a kik veled együtt ülnek. 11 Mert mindenki, a ki magát felmagasztalja, megaláztatik; és a ki magát megalázza, felmagasztaltatik. 12 Monda pedig annak is, a ki őt meghívta: Mikor ebédet vagy vacsorát készítesz, ne hívd barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédaidat; nehogy viszont ők is meghívjanak téged, és visszafizessék néked. 13 Hanem mikor lakomát készítesz, hívd a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat, vakokat: 14 És boldog leszel; mivelhogy nem fizethetik vissza néked; mert majd visszafizettetik néked az igazak feltámadásakor.

Példázat a nagy vacsoráról

15 Hallván pedig ezeket egy azok közül, a kik ő vele együtt ülnek vala, monda néki: Boldog az, a ki eszik kenyeret az Isten országában.

16 Ő pedig monda annak: Egy ember készíte nagy vacsorát, és sokakat meghíva; 17 És elküldé szolgáját a vacsora idején, hogy megmondja a hivatalosoknak: Jertek el, mert immár minden kész! 18 És mindnyájan egyenlőképen kezdék magokat mentegetni. Az első monda néki: Szántóföldet vettem, és ki kell mennem, hogy azt meglássam; kérlek téged, ments ki engem! 19 És másik monda: Öt iga ökröt vettem, és elmegyek, hogy azokat megpróbáljam; kérlek téged, ments ki engem! 20 A másik pedig monda: Feleséget vettem, és azért nem mehetek. 21 Mikor azért az a szolga haza ment, megmondá ezeket az ő urának. Akkor megharagudván a gazda, monda az ő szolgájának: Eredj hamar a város utczáira és szorosaira, és a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat és vakokat hozd be ide. 22 És monda a szolga: Uram, meglett a mint parancsolád, és mégis van hely. 23 Akkor monda az úr a szolgának: Eredj el az utakra és a sövényekhez, és kényszeríts bejőni mindenkit, hogy megteljék az én házam. 24 Mert mondom néktek, hogy senki azok közül a hivatalos férfiak közül meg nem kóstolja az én vacsorámat.

Önmegtagadás

25 Megy vala pedig ő vele nagy sokaság; és megfordulván, monda azoknak:

26 Ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom. 27 És valaki nem hordozza az ő keresztjét, és én utánam jő, nem lehet az én tanítványom. 28 Mert ha közületek valaki tornyot akar építeni, nemde először leülvén felszámítja a költséget, ha van-é mivel elvégezze? 29 Nehogy minekutána fundamentomot vetett, és elvégezni nem bírja, csúfolni kezdje őt mindenki, a ki látja, 30 Ezt mondván: Ez az ember elkezdette az építést, és nem bírta véghez vinni! 31 Vagy valamely király, mikor háborúba megy, hogy egy másik királlyal megütközzék, nemde leülvén először tanácskozik, hogy tízezerrel szembeszállhat-é azzal, a ki ő ellene húszezerrel jött? 32 Mert különben még mikor amaz távol van, követséget küldvén, megkérdezi a békefeltételeket. 33 Ezenképen azért valaki közületek búcsút nem vesz minden javaitól, nem lehet az én tanítványom. 34 Jó a só: de ha a só megízetlenül, mivel sózzák meg? 35 Sem a földre, sem a trágyára nem alkalmas: kivetik azt. A kinek van füle a hallásra, hallja.