Hebreus 11

Te Whakapono

1 Nā, ko te whakapono, he whakapūmautanga i ngā mea e tūmanakohia atu ana, he whakakitenga i ngā mea kāhore nei e kitea. 2 Nā konei hoki ngā kaumātua i kōrerotia paitia ai.

3 Nā te whakapono i mātau ai tātou he mea hanga ngā ao e te kupu a te Atua, ā, ko ngā mea e tirohia atu nei kīhai i puta ake i roto i ngā mea e kitea ana.

4 Nā te whakapono i pai ake ai i tā Kaina te patunga tapu i tāpaea e Āpera ki te Atua, nā tēnā hoki i whakaatu tōna tika, i whakaatu hoki te Atua mō āna whakahere; nā tēnā anō ia i whai kupu ai, ahakoa mate.

5 Nā te whakapono a Ēnoka i kawea kētia ai, tē kite i te mate. Nā, kāhore ia i kitea, nō te mea kua kawea kētia ia e te Atua; i mua atu hoki i tōna kawenga kētanga i whakaaturia mai ia, e āhuareka ana te Atua ki a ia. 6 Ki te kāhore hoki he whakapono, e kore e taea he mea e āhuareka mai ai ia. Ki te haere hoki tētahi ki te Atua, me whakapono ko ia anō tēnei ko te Atua, e hōmai ana e ia he utu ki te hunga e āta rapu ana i a ia.

7 Nā te whakapono a Noa, i tōna whakamaharatanga e te Atua ki ngā mea kāhore i kitea noatia, i oho ai, he wehi ki te Atua, ā, hangā ana e ia te āka hei whakaora mō tōna whare; he whakataunga tēnā nāna i te hē ki te ao, ā, uru ana ki te tika o te whakapono.

8 Nā te whakapono a Āperahama i ngohengohe ai, i tōna karangatanga kia haere ki te wāhi meāke riro i a ia hei kāinga; ā, haere ana ia, tē mātau ki te wāhi e haere ai ia. 9 Nā te whakapono ia i noho manene ai ki te whenua i whakaaria mai, he whenua tangata kē anō ki a ia, ā, noho tēneti ana ia, rātou ko Īhaka, ko Hākopa, ōna hoa kua uru tahi nei rātou ki taua mea i whakaaria mai rā. 10 I tatari hoki ia ki te pā whai tūranga, ko te Atua nei te kaihanga, te kaimahi.

11 Me Hera anō hoki, nā te whakapono ia i whai kaha ai, i hapū ai, ā, whānau ana tāna tama i te mea kua taka kē ōna tau; i mahara hoki ia he pono tā te kaiwhakaari mai. 12 Nā, whānau ake i te kotahi, he tangata anō hoki ia kua whakatūpāpakutia ki ēnei mea, me te mea ko ngā whetū o te rangi te tini, koia anō kei te onepū i te taha o te moana e kore nei e taea te tatau.

13 I mate katoa ēnei i runga i te whakapono, kīhai i whiwhi ki ngā mea i whakaaria mai rā, engari he mea kite atu nā rātou i tawhiti, ā, whakaponohia atu ana e rātou, awhitia atu ana, whakaae ana rātou he manene rātou, he noho noa iho i runga i te whenua. 14 Ko te hunga hoki he pēnei ā rātou kōrero, e whakakite pū ana rātou he whenua tupu tā rātou e rapu nei. 15 Me i mahara hoki rātou ki taua kāinga i haere mai nei rātou i reira, pēnei kua ātea he hokinga atu mō rātou. 16 Tēnā ko tēnei, e hiahia ana rātou ki tētahi kāinga pai ake, ki tērā i te rangi. Koia te Atua tē whakamā ai ki a rātou, kia kīia ko tō rātou Atua; kua rite hoki i a ia tētahi pā mō rātou.

17 Nā te whakapono a Āperahama i tāpae ai i a Īhaka, i tōna whakamātautauranga; āe rā, ko te tangata i a ia nei ngā kupu whakaari, tāpaea ana e ia tāna huatahi, 18 mōna nei te kupu, "Kei a Īhaka he huānga mō tāu whānau." 19 I whakaaro hoki ia, ahakoa i roto nei anō i te hunga mate, e taea ia e te Atua te whakaara ake; ā, riro mai ana ia i reira, he mea whakaahua.

20 Nā te whakapono tā Īhaka kupu manaaki mō Hākopa rāua ko Ēhau; he meatanga ki ngā mea ō muri nei.

21 Nā te whakapono a Hākopa, i a ia ka tata te mate, i manaaki ai i ngā tama tokorua a Hōhepa; ā, koropiko ana i runga i tāna tokotoko.

22 Nā te whakapono a Hōhepa, i a ia e whakahemohemo ana i whakahua ai i te haerenga mai o ngā tamariki a Īharaira; i whakatakoto tikanga ai anō mō ōna wheua.

23 Nā te whakapono a Mohi, i tōna whānautanga, i hunā ai e ōna mātua e toru ngā marama, i kite hoki rāua he tamaiti ātaahua ia; kīhai hoki rāua i mataku ki te ture a te kīngi.

24 Nā te whakapono a Mohi, i tōna kaumātuatanga, kīhai i pai kia kīia he tama nā te tamāhine a Parao; 25 ki tāna hoki, ko te mamae tahi me tā te Atua iwi, he mea pai kē atu i ngā āhuareka o te hara kia riro mō tētahi wā. 26 Ki tōna whakaaro, ko te tāwainga mō te Karaiti, he taonga nui kē atu i ngā taonga o Īhipa; i titiro atu hoki ia ki te utu ka hōmai.

27 Nā te whakapono ia i haere atu ai i Īhipa, kīhai hoki i mataku i te riri a te kīngi; i ū tonu hoki ia, he titiro nōna ki te Atua e kore nei e kitea. 28 Nā te whakapono ia i whakarite ai i te Kapenga, i te ringihanga toto, kei pā ki a rātou te kaiwhakamate i ngā whānau mātāmua.

29 Nā te whakapono rātou i haere ai rā te Moana Whero me te mea e nā runga ana i te whenua maroke; ā, i te whakamātauranga a ngā Īhipiana, ki te pērā horomia ake rātou.

30 Nā te whakapono ngā taiepa o Heriko i whenuku ai, i te mea e whitu ngā rā e taiāwhiotia ana. 31 Nā te whakapono a Rahapa, te wahine kairau, i kore ai e whakangaromia ngātahitia me te hunga whakapono kore, mōna i whakamanuhiri i ngā tūtei i runga i te rangimārie.

32 Kia pēhea ake anō hoki āku kōrero? E kore hoki e ranea te tāima hei kōrerotanga māku i ngā mea a Kiriona, a Paraka, a Hamahona, a Iepeta, a Rāwiri, a Hamuera, a ngā poropiti. 33 Nā te whakapono nei i hinga ai i a rātou ngā rangatiratanga, i mahia ai e rātou te tika, i whiwhi ai rātou ki ngā mea i whakaaria mai i mua, i tūtakina ai e rātou ngā waha o ngā raiona, 34 i tineia ai e rātou te kaha o te ahi, i mawhiti ai i te mata o te hoari, i haere atu ai i te ngoikore ki te kaha, i meinga ai kia kaha i te whawhaitanga, whati ana i a rātou ngā taua a ngā tauiwi. 35 Riro ana i ngā wāhine ā rātou tūpāpaku, he mea whakaara ake.

Ko ētahi i whakamamaetia, kīhai anō i whakaae atu kia whakaorangia; kia whiwhi ai rātou ki te whakaarahanga pai kē atu. 36 Ko ētahi i whakamātau i ngā tāwainga, i ngā whiunga, i ngā mekameka anō hoki, i te whare herehere. 37 I ākina rātou ki te kōhatu, i wāhia ki te kani, i whakawaia, i mate i te patunga a te hoari. I hāereere rātou, he hiako hipi te kākahu, he hiako koati; he hunga rawakore rātou, e tūkinotia ana, e whakatupuria kinotia ana; 38 kīhai nei te ao i pai mō rātou! Ātiutiu noa ana rātou i waenga tahora, i ngā maunga, i ngā ana, i ngā poka o te whenua.

39 Nā, pai tonu te kōrero mō ēnei katoa, he mea nā te whakapono, heoi kīhai rātou i whiwhi ki te mea i whakaaria mai. 40 Kua whakaaroa wawetia hoki e te Atua tētahi mea pai atu mō tātou, kei tino tika rātou i te mea kāhore nei tātou.

Ahit és ereje. Példák ótestamentumi hithősökről

1 A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés. 2 Mert ezzel szereztek jó bizonyságot a régebbiek. 3 Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy a mi látható, a láthatatlanból állott elő. 4 Hit által vitt Ábel becsesebb áldozatot Istennek, mint Kain, a mi által bizonyságot nyert a felől, hogy igaz, bizonyságot tevén az ő ajándékairól Isten, és az által még holta után is beszél. 5 Hit által vitetett fel Énokh, hogy ne lásson halált, és nem találták meg, mert az Isten felvitte őt. Mert felvitetése előtt bizonyságot nyert a felől, hogy kedves volt Istennek. 6 Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert a ki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, a kik őt keresik. 7 Hit által tisztelte Istent Noé, mikor megintetvén a még nem látott dolgok felől, házanépe megtartására bárkát készített, a mely által kárhoztatá e világot és a hitből való igazságnak örökösévé lett. 8 Hit által engedelmeskedett Ábrahám, mikor elhívatott, hogy menjen ki arra a helyre, a melyet örökölendő vala, és kiméne, nem tudván, hová megy. 9 Hit által lakott az ígéret földén, mint idegenben, sátorokban lakván Izsákkal és Jákóbbal, ugyanazon ígéretnek örökös társaival. 10 Mert várja vala az alapokkal bíró várost, melynek építője és alkotója az Isten. 11 Hit által nyert erőt Sára is az ő méhében való foganásra, és életkora ellenére szűlt, minthogy hűnek tartotta azt, a ki az ígéretet tette. 12 Azért is egytől, még pedig mintegy kihalttól annyian származtak, mint az égnek csillagai sokaságra nézve, és mint a tenger partja mellett a fövény, mely megszámlálhatatlan. 13 Hitben haltak meg mindezek, nem nyerve meg az ígéreteket, hanem csak távolról látva és üdvözölve azokat, és vallást tevén arról, hogy idegenek és vándorok a földön. 14 Mert a kik így szólnak, nyilván jelentik, hogy hazát keresnek. 15 És hogyha eszökbe jutott volna az, a melyből kijöttek, volt volna idejök a visszatérésre. 16 Így azonban jobb után vágyódnak, tudniillik mennyei után; azért nem szégyenli őket az Isten, hogy Istenöknek neveztessék, mert készített nékik várost. 17 Hit által áldozta meg Ábrahám Izsákot, próbára tétetvén, és az egyszülöttet vitte áldozatul, ő, ki az ígéreteket nyerte, 18 A kinek meg volt mondva: Izsákban neveztetik néked mag; 19 Úgy gondolkozván, hogy az Isten a halálból is képes feltámasztani, miért is őt példaképen visszanyerte. 20 Hit által áldá meg a jövendőkre nézve Izsák Jákóbot és Ézsaut. 21 Hit által áldá meg a haldokló Jákób a József fiainak mindenikét, és botja végére hajolva imádkozott. 22 Hit által emlékezett meg élete végén József az Izráel fiainak kimeneteléről, és az ő tetemeiről rendelkezett. 23 Hit által rejtegették Mózest az ő szülei születése után három hónapig, mivel látták, hogy kellemes a gyermek, és nem féltek a király parancsától. 24 Hit által tiltakozott Mózes, midőn felnövekedett, hogy a Faraó leánya fiának mondják, 25 Inkább választván az Isten népével való együttnyomorgást, mint a bűnnek ideig-óráig való gyönyörűségét; 26 Égyiptom kincseinél nagyobb gazdagságnak tartván Krisztus gyalázatát, mert a megjutalmazásra tekintett. 27 Hit által hagyta oda Égyiptomot, nem félvén a király haragjától; mert erős szívű volt, mintha látta volna a láthatatlant. 28 Hit által rendelte a páskát és a vérnek kiontását, hogy az öldöklő ne illesse az ő elsőszülötteiket. 29 Hit által keltek át a veres tengeren, mint valami szárazföldön, a mit megpróbálván az égyiptomiak, elnyelettek. 30 Hit által omlottak le Jérikónak kőfalai, midőn hét napig köröskörül járták. 31 Hit által nem veszett el Ráháb, a parázna nő az engedetlenekkel együtt, befogadván a kémeket békességgel. 32 És mit mondjak még? Hiszen kifogynék az időből, ha szólnék Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftéről, Dávidról, Sámuelről és a prófétákról; 33 A kik hit által országokat győztek le, igazságot cselekedtek, az ígéreteket elnyerték, az oroszlánok száját betömték. 34 Megoltották a tűznek erejét, megmenekedtek a kard élitől, felerősödtek a betegségből, erősek lettek a háborúban, megszalasztották az idegenek táborait. 35 Asszonyok feltámadás útján visszanyerték halottjaikat; mások kínpadra vonattak, visszautasítván a szabadulást, hogy becsesebb feltámadásban részesüljenek. 36 Mások pedig megcsúfoltatások és megostoroztatások próbáját állották ki, sőt még bilincseket és börtönt is; 37 Megköveztettek, kínpróbát szenvedtek, szétfűrészeltettek, kardra hányattak, juhoknak és kecskéknek bőrében bujdostak, nélkülözve, nyomorgattatva, gyötörtetve, 38 A kikre nem volt méltó e világ, bujdosva pusztákon és hegyeken, meg barlangokban és a földnek hasadékaiban. 39 És mindezek, noha hit által jó bizonyságot nyertek, nem kapták meg az ígéretet. 40 Mivel Isten mi felőlünk valami jobbról gondoskodott, hogy nálunk nélkül tökéletességre ne jussanak.