Lucas 15

Te Hipi Ngaro

1 Nā, ka whakatata ki a ia ngā pupirikana katoa me ngā tāngata hara, ki te whakarongo ki a ia. 2 Ā, ka amuamu ngā Parihi, me ngā karaipi, ka mea, "E manako ana tēnei tangata ki ngā tāngata hara, e kai tahi ana me rātou."

3 Nā, ka kōrerotia e ia tēnei kupu whakarite ki a rātou, ā, ka mea: 4 "Ko tēhea tangata o koutou he rau āna hipi, ā, ka ngaro tētahi o rātou, e kore ianei e waiho e ia ngā mea e iwa tekau mā iwa i te koraha, ā, ka haere ki taua mea i ngaro, kia kitea rā anō? 5 Ā, ka kitea, ka waha i runga i ōna pokohiwi, ka koa. 6 Ā, nō ka tae ki te whare, ka karangatia ōna hoa me ngā tāngata e noho tata ana, ka mea ki a rātou, ‘Kia hari tahi tātou; kua kitea hoki tāku hipi i ngaro.’ 7 Ko tāku kupu tēnei ki a koutou, ka pērā anō te hari i te rangi mō te tangata hara kotahi ina rīpenetā, nui atu i te hari mō ngā tāngata tika e iwa tekau mā iwa, kāhore nei ō rātou mea e rīpenetā ai."

Te Moni Ngaro

8 "Ko tēhea wahine rānei, kotahi tekau nei āna moni hiriwa, ki te ngaro tētahi, e kore ianei ia e tahu i te rama, e tahi i te whare, e rapu mārie, kia kitea rā anō? 9 Ā, nō ka kitea, ka karangatia e ia ōna hoa me te hunga e noho tata ana, ka mea, ‘Kia hari tahi me ahau, kua kitea hoki tāku moni i ngaro rā.’ 10 Waihoki, ko tāku kupu tēnei ki a koutou, he hari kei te aroaro o ngā anahera a te Atua mō te tangata hara kotahi ina rīpenetā."

Te Tama Ngaro

11 I mea anō ia, "Tokorua ngā tama a tētahi tangata. 12 Ka mea tō muri o rāua ki tōna pāpā, ‘E pā, hōmai ki ahau te wāhi taonga e wehea e koe mōku.’ Nā, ka wehewehea e ia ki a rāua tōna oranga.

13 "Ā, kīhai i maha ngā rā, ka kohikohia e te tama ō muri ngā mea katoa, ā, haere ana ki te whenua tawhiti, maumauria ana ōna taonga ki reira, he tōreretanga ki te kino. 14 Ā, nō ka poto āna mea katoa, ka pā te matekai ki taua whenua, ā, ka tīmata ia te rawakore. 15 Nā, ka haere ia, ka piri ki tētahi o ngā tāngata o taua whenua; ka tonoa e ia ki āna māra ki te whāngai poaka. 16 I hiahia hoki ia kia whakakīia tōna kōpū ki ngā kiri e kainga ana e ngā poaka, heoi, kīhai i hoatu e tētahi ki a ia.

17 "Nō te hokinga ake ia o ōna whakaaro, ka mea ia, ‘Anō te tini o ngā kaimahi a tōku pāpā, he nui noa atu ā rātou taro, ko ahau ia ka ngaro i te kaikore! 18 Ka whakatika ahau, ka haere ki tōku matua, ka mea ki a ia, E pā, kua hara ahau ki te rangi, ki tōu aroaro anō. 19 Ā, heoi anō tikanga kia kīia ahau he tama nāu; meinga ahau kia rite ki tētahi o āu kaimahi.’

20 "Nā, ka whakatika ia, ā, haere ana ki tōna matua. Nā, i a ia anō i tawhiti, ka kite tōna matua i a ia, ka aroha, ka oma, hinga iho ki tōna kakī kihi ana i a ia. 21 Nā, ko te meatanga a te tama ki a ia, ‘E pā, kua hara ahau ki te rangi, ki tōu aroaro anō, ā, heoi anō tikanga kia kīia ahau he tama nāu.’

22 "Nā, ka mea te matua ki āna pononga, ‘Kia hohoro te mau mai i te kākahu pai rawa, ā, ka whakakākahu ki a ia; hōmai hoki he mōwhiti mō tōna ringa, he hū hoki mō ōna waewae. 23 Kawea mai anō te kūao kau, te mea whāngai, patua, kia kai tātou, kia koa te ngākau. 24 Ko tēnei tama hoki āku i mate, ā, kua ora; i ngaro, ā, kua kitea.’ Ā, ka anga rātou ka koa.

25 "Nā, kei te māra tāna tama mātāmua, ā, nō tōna haerenga mai, ka whakatata ki te whare, ka rongo i te waiata, i te kanikani. 26 Nā, karangatia ana e ia tētahi o ngā kaimahi, ka ui atu, ‘He aha rā ēnei mea?’ 27 Nā, ka mea mai tērā ki a ia, ‘Kua tae mai tōu teina; kua patua e tōu matua te kūao mōmona a te kau, nō te mea kua tae ora mai ia ki a ia.’

28 "Nā, ka riri ia, kīhai hoki i pai kia haere ki roto; me i reira ka haere atu tōna matua ki waho, ka tohe ki a ia. 29 Nā, ka whakahoki ia, ka mea ki tōna matua, ‘Nanā, te tini o ngā tau i mahi ai ahau ki a koe, kāhore rawa hoki i takatakahi i tāu kupu; heoi, kāhore rawa i hōmai e koe ki ahau he kūao koati, kia koa tahi ai ahau me ōku hoa. 30 Otirā, i te taenga mai o tēnei tama āu, i pau nei tōu oranga i a ia, rātou tahi ko ngā wāhine kairau, kua patua e koe te kūao mōmona a te kau māna.’

31 "Nā, ka mea tērā ki a ia, ‘E tama, kei ahau tonu koe, māu hoki āku mea katoa. 32 He tika ia kia koa tātou, kia hari; i mate hoki tōu teina nei, ā, kua ora, i ngaro, ā, kua kitea.’ "

Példázat az elveszett juhról, drakhmáról, és a tékozló fiúról

1 Közelgetnek vala pedig ő hozzá a vámszedők és a bűnösök mind, hogy hallgassák őt. 2 És zúgolódának a farizeusok és az írástudók, mondván: Ez bűnösöket fogad magához, és velök együtt eszik. 3 Ő pedig ezt a példázatot beszélé nékik, mondván:

4 Melyik ember az közületek, a kinek ha száz juha van, és egyet azok közül elveszt, nem hagyja ott a kilenczvenkilenczet a pusztában, és nem megy az elveszett után, mígnem megtalálja azt? 5 És ha megtalálta, felveti az ő vállára, örülvén. 6 És haza menvén, egybehívja barátait és szomszédait, mondván nékik: Örvendezzetek én velem, mert megtaláltam az én juhomat, a mely elveszett vala. 7 Mondom néktek, hogy ily módon nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, hogynem kilenczvenkilencz igaz emberen, a kinek nincs szüksége megtérésre. 8 Avagy ha valamely asszonynak tíz drakhmája van, és egy drakhmát elveszt, nem gyújt-é gyertyát, és nem sepri-é ki a házat, és nem keresi-é gondosan, mígnem megtalálja? 9 És ha megtalálta, egybehívja az ő asszonybarátait és szomszédait, mondván: Örüljetek én velem, mert megtaláltam a drakhmát, melyet elvesztettem vala! 10 Ezenképen, mondom néktek, örvendezés van az Isten angyalainak színe előtt egy bűnös ember megtérésén. 11 Monda pedig: Egy embernek vala két fia; 12 És monda az ifjabbik az ő atyjának: Atyám, add ki a vagyonból rám eső részt! És az megosztá köztök a vagyont. 13 Nem sok nap mulva aztán a kisebbik fiú összeszedvén mindenét, messze vidékre költözék; és ott eltékozlá vagyonát, mivelhogy dobzódva élt. 14 Minekutána pedig mindent elköltött, támada nagy éhség azon a vidéken, és ő kezde szükséget látni. 15 Akkor elmenvén, hozzá szegődék annak a vidéknek egyik polgárához; és az elküldé őt az ő mezeire disznókat legeltetni. 16 És kívánja vala megtölteni az ő gyomrát azzal a moslékkal, a mit a disznók ettek; és senki sem ád vala néki. 17 Mikor aztán magába szállt, monda: Az én atyámnak mily sok bérese bővölködik kenyérben, én pedig éhen halok meg! 18 Fölkelvén elmegyek az én atyámhoz, és ezt mondom néki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened. 19 És nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam; tégy engem olyanná, mint a te béreseid közül egy! 20 És felkelvén, elméne az ő atyjához. Mikor pedig még távol volt, meglátá őt az ő atyja, és megesék rajta a szíve, és oda futván, a nyakába esék, és megcsókolgatá őt. 21 És monda néki a fia: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened; és nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam! 22 Az atyja pedig monda az ő szolgáinak: Hozzátok ki a legszebb ruhát, és adjátok fel rá; és húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábaira! 23 És előhozván a hízott tulkot, vágjátok le, és együnk és vígadjunk. 24 Mert ez az én fiam meghalt, és feltámadott; elveszett, és megtaláltatott. Kezdének azért vígadni. 25 Az ő nagyobbik fia pedig a mezőn vala: és mikor hazajövén, közelgetett a házhoz, hallá a zenét és tánczot. 26 És előszólítván egyet a szolgák közül, megtudakozá, mi dolog az? 27 Az pedig monda néki: A te öcséd jött meg; és atyád levágatá a hízott tulkot, mivelhogy egészségben nyerte őt vissza. 28 Erre ő megharaguvék, és nem akara bemenni. Az ő atyja annakokáért kimenvén, kérlelé őt. 29 Ő pedig felelvén, monda atyjának: Ímé ennyi esztendőtől fogva szolgálok néked, és soha parancsolatodat át nem hágtam: és nékem soha nem adtál egy kecskefiat, hogy az én barátaimmal vígadjak. 30 Mikor pedig ez a te fiad megjött, a ki paráznákkal emésztette föl a te vagyonodat, levágattad néki a hízott tulkot. 31 Az pedig monda néki: Fiam, te mindenkor én velem vagy, és mindenem a tiéd! 32 Vígadnod és örülnöd kellene hát, hogy ez a te testvéred meghalt, és feltámadott; és elveszett, és megtaláltatott.