Daniel 10

Tā Raniera Kitenga i te Tangata Mau Rinena

1 I te toru o ngā tau o Hairuha kīngi o Pahia, i whakakitea he mea ki a Raniera, i huaina nei ko Peretehatara, ā, he tika taua mea, he mea mō tētahi whawhai nui. Ā, i mātau ia ki taua mea, i mōhio anō hoki ki te tikanga o te kite.

2 I aua rā i te tangi ahau, a Raniera, e toru ngā tino wiki. 3 Kīhai tētahi kai e minaminatia ana i kainga e ahau, kīhai anō te kikokiko, te wāina rānei, i tapoko ki tōku māngai, ā, kīhai rawa ahau i whakawahi i ahau ā taka noa ngā tino wiki e toru.

4 Nā, i te rua tekau mā whā o ngā rā o te marama tuatahi, i ahau i te taha o te awa nui, arā o Hirekere, 5 ka ara ake ōku kanohi, ā, ka titiro, ka kite ahau, nā, ko tētahi tangata he kākahu rīnena tōna, ko tōna hope he mea whītiki ki te kōura parakore o Upuhata. 6 Ko tōna tinana hoki rite tonu ki te perira, ko tōna mata rite tonu ki te āhua o te uira, ko ōna kanohi kei ngā rama ahi te rite, ko ōna ringa, ko ōna waewae, rite tonu te kara ki tō te parāhi kua oti te whakakanapa, ā, ko te reo o āna kupu, ānō ko te reo o te mano.

7 Nā, ko ahau anake, ko Raniera, i kite i taua whakakitenga. Kīhai hoki ōku hoa i kite i taua whakakitenga; engari i tau te wiri nui ki a rātou, ā, rere ana ki te piri; 8 ā, mahue iho ko ahau anake. Nā, ka kite ahau i tēnei mea nui; kīhai anō hoki i mahue he kaha i roto i ahau. I puta kē hoki tōku ātaahua, kore iho, kāhore hoki he kaha i mau i ahau. 9 I rongo anō ia ahau i te reo o āna kupu; ā, i tōku rongonga i te reo o āna kupu, nā, ka riro ahau i te moe au tonu, me tōku tāpapa anō, tōku mata anga tonu ki te whenua.

10 Nā, kua pā he ringa ki ahau, nā reira ahau i whakaara ki runga ki ōku turi, ki runga hoki i ngā kapu o ōku ringa. 11 Nā, ka mea ia ki ahau, "E Raniera, e te tangata e arohaina nuitia ana, kia mōhio koe ki ngā kupu ka kōrerotia nei e ahau ki a koe; e tū ki runga; kua ungā mai hoki ahau ināianei ki a koe." Nā, i tāna kōrerotanga i tēnei kupu ki ahau, ka tū ahau, me te wiri.

12 Kātahi tērā ka kī mai ki ahau, "Kaua e wehi, e Raniera, nō te mea nō te rā tuatahi anō i anga ai tōu ngākau ki te mātau, ki te whakaiti i a koe ki te aroaro o tōu Atua, i rangona ai āu kupu; ā, nā āu kupu hoki ahau i haere mai ai. 13 Otiia i tūria mai ahau e te rangatira o te kīngitanga, o Pahia, e rua tekau mā tahi ngā rā. Nā, kua tae mai a Mikaera, tētahi o ngā tino rangatira, hei āwhina mōku, ā, noho ana ahau i reira i ngā kīngi o Pahia. 14 Nā, kua tae mai nei ahau kia mātau ai koe ki ngā mea e pā ki tōu iwi i ngā rā whakamutunga. Ko te kite hoki mō ngā rā maha e takoto ake nei."

15 Nā, i tāna kōrerotanga mai i ēnei kupu ki ahau, ka anga tōku mata ki te whenua, kāhore hoki āku kupu. 16 Nā, kua pā tētahi ki ōku ngutu, ko tōna āhua kei tō ngā tama a te tangata. Nā, ka puaki tōku māngai, ā, ka kōrero ahau, ka mea ki tērā i tū rā ki tōku aroaro, "E tōku ariki, nā te kite rā, kua tahuri iho ōku pōuritanga ngākau ki ahau, kāhore hoki he kaha e mau ana ki ahau. 17 Mā te aha hoki e āhei ai i te pononga a tēnei ariki ōku te kōrero ki tēnei ariki ōku? Ko ahau nei hoki, kore tonu iho he maunga o te kaha i roto i ahau, kīhai anō i mahue he manawa i roto i ahau."

18 Kātahi ka pā anō tētahi ki ahau, ko tōna āhua rite tonu ki tō te tangata, ā, whakakahangia ana ahau e ia. 19 I mea ia, "Kaua e wehi e te tangata e arohaina nuitia ana; kia mau te rongo ki a koe, kia kaha, āe rā, kia kaha."

Nā, i tāna kōrerotanga ki ahau, kua kaha ahau. Nā, ka mea ahau, "Mā tōku ariki e kōrero mai; kua oti nei hoki ahau te whakakaha e koe."

20 Kātahi tērā ka kī mai, "E mōhio ana rānei koe ki te mea i haere mai ai ahau ki a koe? Nā, ākuanei ahau hoki ai ki te whawhai ki te rangatira o Pahia. Ka puta atu ahau, nā, ka haere mai te rangatira o Kariki. 21 Me whakaatu anō ia e ahau ki a koe te mea i tuhituhia ki te karaipiture pono. Kāhore hoki tētahi e whakakaha ana i a ia anō hei hoa mōku ki ēnei mea, ko tō koutou rangatira anake, ko Mikaera."

Új kijelentés mennyei jelenés által

1 Czírusnak, Persia királyának harmadik esztendejében egy ige jelenteték Dánielnek, a ki Baltazárnak nevezteték; igaz az ige és nagy bajról való; és figyele az igére és megérté a látomást. 2 Azokon a napokon én, Dániel, bánkódtam három egész hétig. 3 Kívánatos étket nem ettem, hús és bor nem ment az én számba, és soha sem kentem meg magamat, míg el nem telék az egész három hét. 4 És az első hónapnak huszonnegyedik napján, ímé én a nagy folyóvíznek, azaz a Hiddekelnek partján valék. 5 És felemelém szemeimet, és látám, és ímé: egy férfiú, gyolcsba öltözve, és dereka ufázi aranynyal övezve. 6 És teste olyan mint a társiskő, és orczája olyan mint a villám, és szemei olyanok mint az égő szövétnekek, karjai és lábatája mint az izzó ércznek színe, és az ő beszédének szava olyan, mint a sokaság zúgása. 7 És egyedül én, Dániel láttam e látomást, a férfiak pedig, a kik velem valának, nem látták a látomást; hanem nagy rettenés szálla reájok, és elfutának, hogy elrejtőzzenek. 8 És én egyedül hagyattam, és látám ezt a nagy látomást, és semmi erő sem marada bennem, és orczám eltorzula, és oda lőn minden erőm. 9 És hallám az ő beszédének szavát; és mikor hallám az ő beszédének szavát, én ájultan orczámra esém, és pedig orczámmal a földre. 10 És ímé, egy kéz illete engem, és felsegített térdeimre és tenyereimre; 11 És monda nékem: Dániel, kedves férfiú! Értsd meg a beszédeket, a melyeket én szólok néked, és állj helyedre, mert most te hozzád küldettem! És mikor e szót szólá velem, felállék reszketve. 12 És monda nékem: Ne félj Dániel: mert az első naptól fogva, hogy szívedet adtad megértésre és sanyargatásra a te Istened előtt, meghallgattattak a te beszédid, és én a te beszédeid miatt jöttem. 13 De Persiának fejedelme ellenem állott huszonegy napig, és ímé Mihály, egyike az előkelő fejedelmeknek, eljöve segítségemre, és én ott maradék a persa királyoknál; 14 Jöttem pedig, hogy tudtodra adjam, a mi a te népedre az utolsó időkben következik: mert a látomás azokra a napokra szól. 15 És mikor ilyen szavakkal szóla velem, orczámmal a földre esém és megnémulék. 16 És ímé, olyan valaki, mint egy ember-fia, megilleté ajkaimat és megnyitám a számat és szólék és mondám annak, a ki előttem álla: Uram, a látomás miatt reám fordulának az én fájdalmaim, annyira, hogy semmi erőm nincsen. 17 És mi módon szólhat ezzel az én Urammal ennek az én Uramnak szolgája? Hiszen bennem attól fogva nem álla meg az erő, és lélekzet sem marada bennem. 18 És ismét illete engem az emberhez hasonló, és megerősíte engem. 19 És monda: Ne félj, te kedves férfiú; békesség néked, légy erős és bizony erős! És mikor szóla velem, megerősödém, és mondék: Szóljon az én Uram, mert megerősítél engemet. 20 És monda: Tudod-é, miért jöttem hozzád? És most visszatérek, hogy küzdjek a persa fejedelem ellen; és ha én kimegyek, ímé Görögország fejedelme jő elő! 21 De megjelentem néked, a mi fel van jegyezve az igazság írásában; és senki sincsen, a ki én velem tartana ezek ellenében, hanem csak Mihály a ti fejedelmetek.