Daniel 5

Te Hākari a Perehatara

1 I tukua he hākari nui e Kīngi Perehatara mā ētahi o āna ariki, kotahi te mano, ā, inu wāina ana ia i te aroaro o te mano.

2 I te mea e inu wāina ana a Perehatara, ka whakahau ia kia kawea mai ngā oko, ngā mea kōura, ngā mea hiriwa, i tangohia e tōna pāpā, e Nepukaneha, i roto i te temepara i Hiruhārama; hei mea inu mā te kīngi, mā āna rangatira, mā āna wāhine, mā āna wāhine hoahoa. 3 Kātahi ka kawea mai e rātou ngā oko kōura i tangohia i roto i te temepara o te whare o te Atua i Hiruhārama; ā, inu ana ki aua mea te kīngi, āna ariki, āna wāhine, me āna wāhine hoahoa. 4 Inu wāina ana rātou, whakamoemiti ana ki ngā atua, ki ngā mea kōura, hiriwa, parāhi, rino, rākau, kōhatu.

Te Tuhituhi i runga i te Pakitara

5 I taua hāora ka puta mai ngā maihao o tētahi ringa tangata, kei te tuhituhi ki te ritenga ake o te tūranga rama, ki te paninga i te taha o te whare o te kīngi. Ā, ka kite te kīngi i te wāhi o te ringa nāna te tuhituhi. 6 Kātahi ka puta kē te mata o te kīngi, raruraru ana ia i ōna whakaaro, ā, tangoro iho ngā hononga o tōna hope, kei te āki mai anō ōna turi ki a rāua.

7 Nā, nui atu te karanga a te kīngi kia kawea mai ngā kaititiro whetū, ngā Karari, ngā tohunga tūāhu. Ā, i kōrero te kīngi, i mea ki ngā tāngata whakaaro nui o Papurōna, "Ko te tangata e kōrerotia ai tēnei tuhituhi, ā, ka whakaaturia mai e ia tōna tikanga ki ahau, he ngangana te kākahu mōna, he mekameka kōura anō mō tōna kakī, ā, ko ia anō hei rangatira tuatoru i te kīngitanga."

8 Kātahi ka haere mai ngā tāngata whakaaro nui katoa e te kīngi. Heoi, kīhai i āhei te kōrero i te tuhituhi, kīhai anō i whakaatu i tōna tikanga ki te kīngi. 9 Kātahi ka nui atu te raruraru o Kīngi Perehatara, ka puta kē tōna mata, ā, tāhurihuri ana āna ariki.

10 Nā, ka haere te kuīni ki te whare hākari, nā ngā kupu hoki a te kīngi rātou ko āna ariki. Nā, ka kōrero te kuīni, ka mea, "E te kīngi, kia ora tonu koe! Kei raruraru koe i ōu whakaaro, kei puta kē tōu mata. 11 He tangata tēnei kei tōu kīngitanga, kei a ia nei te wairua o ngā atua tapu; i ngā rā hoki o tōu pāpā i kitea te mārama, te mōhio, me ngā whakaaro nui i roto i a ia, he mea rite tonu ki ngā whakaaro nui o ngā atua, ā, meinga ana ia e tōu pāpā, e Kīngi Nepukaneha, āe rā, e tōu pāpā, e te kīngi, hei rangatira mō ngā tohunga māori rātou ko ngā kaititiro whetū, ko ngā Karari, ko ngā tohunga tūāhu. 12 Nā, pai atu te wairua i kitea i roto i taua Raniera, i huaina nei e te kīngi ko Peretehatara, te mātau, te mōhio, te whakaatu moe, te whakakite i ngā kupu pakeke; tareka ana i a ia ngā mea e mau ana. Nā, kia karangatia a Raniera, ā, māna e whakakite te tikanga."

Ka Whakamāramatia e Raniera te Tuhituhi i te Pakitara

13 Kātahi ka kawea mai a Raniera ki te aroaro o te kīngi; ā, ka kōrero te kīngi, ka mea ki a Raniera, "Ko taua Raniera rānei koe, nō ngā tamariki whakarau o Hūrā, i kawea mai nei e te kīngi, e tōku pāpā, i Hūrā? 14 Kua rongo ahau ki a koe, kei roto i a koe te wairua o ngā atua, ā, e kitea ana te mārama i roto i a koe, te mātauranga, me te mōhio pai rawa. 15 Nā, kua kawea mai nei ngā tāngata whakaaro nui, ngā kaititiro whetū, ki tōku aroaro, kia kōrerotia ai e rātou tēnei tuhituhi, kia whakaaturia ai tōna tikanga ki ahau. Heoi, kīhai i taea e rātou te whakaatu te tikanga o taua mea. 16 Kua rongo ia ahau ki a koe, ka taea e koe te whakaatu tikanga, ā, ka tareka i a koe ngā mea e mau ana. Nā, ki te taea e koe te tuhituhi te kōrero, ā, ka whakaaturia tōna tikanga ki ahau, he ngangana te kākahu mōu, he mekameka kōura anō tēnei mō tōu kakī, ko koe hoki hei rangatira tuatoru i te kīngitanga."

17 Kātahi ka whakahoki a Raniera, ka mea ki te aroaro o te kīngi, "Māu āu hākari, hoatu āu utu ki tētahi atu; me kōrero ia e ahau te tuhituhi ki te kīngi, me whakaatu te tikanga ki a ia.

18 "E te kīngi, i hōmai e te Atua, e te Runga Rawa, te kīngitanga ki tōu pāpā, ki a Nepukaneha, me te nui, me te korōria, me te hōnore. 19 Ā, nā taua nui, i hōmai rā e ia ki a ia, i wiri ai ngā tāngata katoa, ngā iwi, ngā reo, i wehi ai i tōna aroaro; ko āna i pai ai whakamatea ana e ia, ko āna i pai ai whakaorangia ana e ia, ko āna i pai ai whakatūria ana e ia, ā, ko āna i pai ai whakaititia iho e ia. 20 Otiia, ka whakakake tōna ngākau, ka pakeke tōna hinengaro i runga i te whakapehapeha, nā, kua whakatakā ia i runga i tōna torōna kīngi, whakakāhoretia iho tōna korōria. 21 Ā, āia atu ana ia i roto i ngā tama a te tangata, i meinga anō tōna ngākau kia rite ki o ngā kararehe; i ngā kāihe mohoao anō hoki tōna nohoanga. He mea whāngai ia ki te tarutaru, ānō he kau; i mākū anō tōna tinana i te tōmairangi o te rangi, ā mōhio noa ia kei te kāwana te Atua, te Runga Rawa, ki te kīngitanga tāngata, e whakaritea ana hoki e ia mā tāna e pai ai.

22 "Nā, ko koe, ko tāna tama, e Perehatara, kīhai i whakaititia e koe tōu ngākau, me te mōhio anō koe ki tēnei katoa. 23 Heoi, whakakake ana koe ki te Ariki o te rangi, kua oti anō ngā oko o tōna whare te kawe mai ki tōu aroaro hei oko inu wāina, māu, mā āu ariki, mā āu wāhine, mā āu wāhine iti. Kua whakamoemiti anō koe ki ngā atua, ki ngā mea hiriwa, kōura, parāhi, rino, rākau, kōhatu, e kore nei e kite, e rongo, e mōhio. Nā, ko te Atua, kei tōna ringa nei tōu manawa, nāna nei ōu ara katoa, kīhai ia i whakakorōriatia e koe. 24 Kātahi ka ungā atu te wāhi o te ringa i tōna aroaro; nā, kua oti tēnei mea te tuhituhi.

25 "Nā, ko te mea tēnei i tuhituhia:

MENE, MENE, TEKERE, UPARAHINI.

26 "Ko te tikanga tēnei o te mea:

Mene; kua oti tōu kīngitanga te tatau e te Atua, mutu pū i a ia.

27 Tekere; kua oti koe te pāuna ki te pāuna, ā, kua kitea tōu koha.

28 Perehe; kua oti tōu kīngitanga te wāhi, kua hoatu ki ngā Meri, ki ngā Pahi."

29 Kātahi a Perehatara ka whakahau, ā, whakakākahuria ana a Raniera ki te mea ngangana, whakanohoia ana he mekameka kōura ki tōna kakī, kārangarangatia ana ia ko ia te rangatira tuatoru o te kīngitanga.

30 I taua pō anō ka patua a Perehatara kīngi o ngā Karari. 31 Ā, riro ana te kīngitanga i a Tariuha Meri; ko ōna tau kei te ono tekau mā rua.

Belsazár lakomája; csodálatos írás a falon; Dániel magyarázata

1 Belsazár király nagy lakomát szerze az ő ezer főemberének, és az ezer előtt bort ivék. 2 Borozás közben mondá Belsazár, hogy hozzák elő az arany és ezüst edényeket, a melyeket elvive Nabukodonozor, az ő atyja a jeruzsálemi templomból, hogy igyanak azokból a király és az ő főemberei, az ő feleségei és az ő ágyasai. 3 Akkor előhozák az arany edényeket, a melyeket elvivének az Isten házának templomából, mely Jeruzsálemben vala, és ivának azokból a király és az ő főemberei, az ő feleségei és az ő ágyasai. 4 Bort ivának, és dicsérék az arany-, ezüst-, ércz-, vas-, fa- és kőisteneket. 5 Abban az órában emberi kéznek ujjai tünének fel, és írának a gyertyatartóval szemben a király palotájának meszelt falán, és a király nézé azt a kézfejet, a mely ír vala. 6 Ekkor a király ábrázatja megváltozék, és az ő gondolatai megháboríták őt, és derekának inai megoldódának és az ő térdei egymáshoz verődének. 7 Erősen kiáltozék a király, hogy hozzák elő a varázslókat, a Káldeusokat és jövendölőket. Szóla a király és monda a babiloni bölcseknek: Akárki legyen az az ember, a ki elolvassa ezt az írást, és annak értelmét megjelenti nékem, bíborba öltöztetik és aranyláncz lesz a nyakában, és mint harmadik parancsol az országban. 8 Akkor bemenének a király bölcsei mind, de nem tudták elolvasni az írást, sem annak értelmét megfejteni a királynak. 9 Akkor Belsazár király igen megrettene, és az ő ábrázatja elváltozék rajta, és az ő főemberei is megzavarodának. 10 A királyasszony a király és az ő főembereinek beszédei miatt beméne a lakoma házába, és szóla a királyasszony, és monda: Király, örökké élj! Ne rettentsenek téged a te gondolataid, és a te ábrázatod ne változzék el! 11 Van egy férfiú a te országodban, a kiben a szent isteneknek lelke van, és a te atyád idejében értelem, tudomány, és az istenek bölcseségéhez hasonló bölcseség találtaték benne, és a kit Nabukodonozor király, a te atyád, az írástudók, varázslók, Káldeusok és jövendölők fejévé tőn; igen, a te atyád, a király; 12 Mivelhogy Dánielben, a kit a király Baltazárnak nevezett, nagyobb lélek, tudomány és értelem, álmoknak magyarázata és titkok megjelentése és rejtélyek megfejtése találtatott. Most azért hivattassék elő Dániel, és ő megjelenti az értelmet. 13 Erre Dániel a király elé viteték. Szóla a király, és monda Dánielnek: Te vagy-é ama Dániel, a ki a júdabeli foglyok fiai közül való, a kit ide hozott a király, az én atyám, Júdából? 14 És a ki felől hallottam, hogy az isteneknek lelke van benned, és értelem és tudomány és kiváló bölcseség találtatott te benned? 15 Csak imént hozatának elém a bölcsek és varázslók, hogy elolvassák ezt az írást és jelentését tudassák velem; de nem tudják a dolog értelmét megjelenteni. 16 De felőled azt hallottam, hogy te tudod az értelmet megfejteni és a titkokat megoldani; most azért, ha el tudod olvasni ezt az írást és értelmét nékem megmondani, bíborba öltöztetel és aranyláncz lesz a nyakadon, és mint harmadik uralkodol az országban. 17 Erre Dániel felele, és monda a királynak: Ajándékaid tiéid legyenek, és adományaidat másnak adjad, mindazáltal az írást elolvasom a királynak, és jelentését megmondom néki. 18 Te, oh király! A felséges Isten birodalmat és méltóságot, dicsőséget és tisztességet ada Nabukodonozornak, a te atyádnak; 19 És a méltóság miatt, a melyet ada néki, a népek, nemzetek és nyelvek mind féltek és rettegtek tőle; megölt, a kit akart; és életben tartott a kit akart; felemelt, a kit akart; és megalázott, a kit akart; 20 De mikor a szíve felfuvalkodott, és a lelke megkeményedett megátalkodottan: levetteték az ő birodalmának királyi székéből, és dicsőségét elvevék tőle; 21 És az emberek fiai közül kivetteték, és az ő szíve olyanná lőn, mint a barmoké; és a vadszamarakkal lőn az ő lakása, és fűvel etették őt, mint az ökröket, és a teste égi harmattal öntöztetett, míg megismeré, hogy a felséges Isten uralkodik az emberek országán, és azt helyezteti arra, a kit akar. 22 És te, Belsazár, az ő fia, nem aláztad meg a szívedet, noha mindezt tudtad. 23 Sőt felemelkedtél az egek Ura ellen, és az ő házának edényeit elődbe hozták, és te és a te főembereid, a te feleségeid és a te ágyasaid bort ittak azokból; és az ezüst- és arany-, ércz-, vas-, fa- és kőisteneket dícséréd, a kik nem látnak, sem nem hallanak, sem nem értenek; az Istent pedig, a kinek kezében van a te lelked, és előtte minden te útad, nem dicsőítetted. 24 Azért küldetett ő általa ez a kéz, és jegyeztetett fel ez az írás. 25 És ez az írás, a mely feljegyeztetett: Mene, Mene, Tekel, Ufarszin! 26 Ez pedig e szavaknak az értelme: Mene, azaz számba vette Isten a te országlásodat és véget vet annak. 27 Tekel, azaz megmérettél a mérlegen és híjjával találtattál. 28 Peresz, azaz elosztatott a te országod és adatott a médeknek és persáknak. 29 Akkor szóla Belsazár, és öltöztették Dánielt bíborba, és aranylánczot vetének nyakába, és kikiálták felőle, hogy ő parancsol mint harmadik az országban. 30 Ugyanazon az éjszakán megöleték Belsazár, a Káldeusok királya. 31 És a méd Dárius foglalá el az országot mintegy hatvankét esztendős korában.