Salmos 42

Ki te tino kaiwhakatangi. He Makiri, mā ngā tama a Koraha.

1 Rite tonu ki te hāta e kihakiha nei ki ngā manga wai

tōku ngākau e kihakiha nei ki a koe, e te Atua.

2 E hiainu ana tōku wairua ki te Atua, ki te Atua ora;

āhea ahau tae ai, puta ai ki te aroaro o te Atua?

3 Ko ōku roimata tāku kai

i te ao, i te pō,

i a rātou e mea tonu mai nei ki ahau,

"Kei hea tōu Atua?"

4 Ka mahara ahau ki ēnei mea;

me te wai tōku ngākau e maringi ana i roto i ahau:

i haere hoki ahau i roto i te huihui,

i haere tahi mātou ki te whare o te Atua,

he hari te reo, he whakamoemiti,

me te huihui e mea hākari ana.

5 He aha koe i piko ai, e tōku wairua?

I ohorere ai i roto i ahau?

Tūmanako ki te Atua;

tērā anō ahau e whakawhetai ki a ia,

mō te ora o tōna mata, 6 e tōku Atua.

Kua piko tōku wairua i roto i ahau;

koia ahau ka mahara ai ki a koe

i te whenua o Horano, o ngā Heremoni,

i Maunga Mitara.

7 Rarā ana tētahi rire ki tētahi rire

i te haruru o āu āwhiowhio wai;

tika ana āu ngaru katoa me āu tūātea

i runga i ahau.

8 Ahakoa rā e whakahaua mai anō e Ihowā tōna atawhai i te awatea;

ā, he waiata tāku ki a ia i te pō,

he īnoi ki te Atua o tōku ora.

9 Ka mea ahau ki te Atua,

"E tōku kōhatu, he aha koe i wareware ai ki ahau?

He aha ahau ka haere pōuri ai

i te tūkino a te hoariri?"

10 Ānō he hoari i roto i ōku wheua

te tāwai a ōku hoariri;

i a rātou e mea mai nei ki ahau i ngā rā katoa,

"Kei hea tōu Atua?"

11 He aha koe i piko ai, e tōku wairua?

He aha koe i ohorere ai i roto i ahau?

Tūmanako ki te Atua;

tērā anō ahau e whakawhetai ki a ia,

ko te ora nei ia o tōku mata, ko tōku Atua.

MÁSODIK KÖNYV

A szent hely után való óhajtozás idegen földön

1 Az éneklőmesternek; Kóráh fiainak tanítása. 2 Mint a szarvas kivánkozik a folyóvizekre, úgy kivánkozik az én lelkem hozzád, oh Isten! 3 Szomjuhozik lelkem Istenhez, az élő Istenhez; mikor mehetek el és jelenhetek meg Isten előtt? 4 Könyhullatásom volt kenyerem éjjel és nappal, mikor mindennap azt mondták nékem: „Hol van a te Istened?" 5 Mikor ezekről emlékezem, megkeseredem lelkemben; mert nagy csoportban vonultam ezelőtt és ujjongó örömmel és hálaadással vezettem őket, az ünneplő sokaságot, az Isten házáig. 6 Miért csüggedsz el lelkem és nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki az ő orczájának szabadításáért. 7 Istenem! elcsügged bennem az én lelkem; azért emlékezem reád a Jordán és Hermon földjéről, a Miczár hegyéről. 8 Örvény örvényt hív elő zuhatagjaid hangjára; minden vízáradásod és hullámod összecsap fölöttem! 9 Nappal kiküldte kegyelmét az Úr, éjjel éneke volt velem, imádság az én életem Istenéhez. 10 Hadd mondjam Istennek, az én kőszálamnak: Miért felejtkeztél el rólam? Miért kell gyászban járnom ellenség háborgatása miatt? 11 Mintha zúzódás volna csontjaimban, mikor gyaláznak engem az én szorongatóim, naponként ezt mondván nékem: Hol van a te Istened? 12 Miért csüggedsz el lelkem, és miért nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki, az én szabadítómnak és Istenemnek.