Deuteronômio 15

Te Tau Tukunga Noatanga

1 Hei te mutunga o ngā tau e whitu ka mea koe he tukunga noatanga. 2 Ā, ko te tikanga tēnei mō te tuku noa: ko ngā kaiwhakatārewa moni katoa, e whakatārewa moni ana ki ō rātou hoa, me tuku noa atu; kaua te kaiwhakatārewa e tohe ki tōna hoa, ki tōna teina rānei; nō te mea e karangatia ana ko te tukunga noatanga a Ihowā. 3 He tangata iwi kē, tohea atu; ko tāu mea ia i tōu teina, me tuku noa e tōu ringa. 4 Engari hoki me kore te rawakore i roto i a koe; ka manaaki rawa hoki a Ihowā i a koe i runga i te whenua ka hōmai nei e Ihowā, e tōu Atua, ki a koe, kia tangohia hei kāinga tupu, 5 ki te āta whakarongo i a koe ki te reo o Ihowā, o tōu Atua, kia puritia, kia mahia ēnei whakahau katoa e whakahau nei ahau i tēnei rā ki a koe. 6 Nō te mea ka manaakitia koe e Ihowā, e tōu Atua, ka pērātia me tāna i kī ai ki a koe. Ā, māu e whakatārewa moni ki ngā iwi maha, ko koe ia kaua e tango i te moni tārewa; ā, ko koe hei ariki mō ngā iwi maha, kāhore hoki rātou e ariki ki a koe.

7 Ki te mea kei roto i a koe tētahi e rawakore ana, tētahi o ōu tēina, i roto i tētahi o ōu kūwaha o tōu whenua, e hōmai nei e Ihowā, e tōu Atua, ki a koe, kaua e whakauaua tōu ngākau, kaua hoki e kopia tōu ringa ki tōu teina rawakore. 8 Engari, me whakatuwhera mārie tōu ringa ki a ia, kia ngāwari hoki ki te whakatārewa moni ki a ia kia rite ki tōna mate i te mea e hapa ana i a ia. 9 Kia tūpato kei puta ake te whakaaro kino i roto i tōu ngākau, kei mea, "E tata ana te tau whitu, te tau tuku noa," ā, ka kino tōu kanohi ki tōu teina rawakore, ā, e kore e hoatu e koe ki a ia; nā, ka tangi atu ia ki a Ihowā i a koe ka kino nei, ā, ka whai hara koe. 10 Me tino hoatu e koe ki a ia, kaua hoki tōu ngākau e pōuri, ina hoatu e koe ki a ia; ko te mea hoki tēnei e manaaki ai a Ihowā, tōu Atua, i a koe, i āu mahi katoa, i ngā mea katoa e totoro atu ai tōu ringa. 11 E kore hoki e kore te rawakore i te whenua; koia tāku e whakahau nei ki a koe, e mea nei, "Kia tuwhera tonu tōu ringa ki tōu teina, ki tōu hunga matekai, ki ōu rawakore, i tōu whenua."

Te Tukunga Noa o ngā Pononga

12 Ki te hokona atu ki a koe tōu teina, he tāne Hiperu, he wahine Hiperu rānei, ā, ka mahi ki a koe e ono ngā tau; nā, hei te whitu o ngā tau me tuku ia kia haere noa atu i a koe. 13 Ā, ki te tuku koe i a ia kia haere noa atu i a koe, kaua ia e tukua rawakoretia atu. 14 Engari, kia māhorahora te hoatu ki a ia i ētahi o āu hipi, o tāu patunga wīti, o tāu poka wāina hoki; me hoatu ki a ia ētahi o ngā mea i hoatu e Ihowā, e tōu Atua, hei manaaki mōu. 15 Kia mahara hoki he pononga koe i mua, i te whenua o Īhipa, ā, nā Ihowā, nā tōu Atua, koe i whakaora; koia ahau i whakahau ai i tēnei mea ki a koe ināianei.

16 Nā, ki te mea ia ki a koe, "E kore ahau e mawehe atu i a koe," he aroha hoki nōna ki a koutou ko tōu whare, he pai nō tāna noho ki a koe; 17 kātahi koe ka tango i tētahi mea poka, ka titi ai i tōna taringa ki te tatau, ā, ka waiho ia hei pononga māu, oti tonu atu.

Me pēnā hoki ki tāu pononga wahine.

18 Kei mea he pakeke rawa ki a koe, ina tukua ia kia haere noa atu i a koe; e rite ana hoki āna mahi ki a koe i ngā tau e ono ki a ngā kaimahi tokorua e utua ana; ā, ka manaaki a Ihowā, tōu Atua, i a koe i ngā mea katoa e mea ai koe.

Ngā Mātāmua a ngā Kararehe

19 Ko ngā toa mātāmua e whānau ana i roto i āu kau, i āu hipi, me whakatapu e koe mā Ihowā, mā tōu Atua; kaua e whakamahia tāu pūru mātāmua, kaua hoki e kutikutia tāu hipi mātāmua. 20 Kainga ki te aroaro o Ihowā, o tōu Atua, i tēnei tau, i tēnei tau, e koe, e tōu whare, ki te wāhi e whiriwhiri ai a Ihowā, tōu Atua. 21 Ā, ki te mea he koha tōna – inā rā he totitoti, he matapō – tētahi atu koha kino rānei, kaua ia e patua mā Ihowā, mā tōu Atua. 22 Kainga i roto i ōu kūwaha; mā te poke, mā te pokekore taua mea e kai, pērā me te kahera, me te hāta. 23 Otiia, kaua e kainga ōna toto; ringihia atu ki te whenua, ānō he wai.

Az elengedés évéről

1 A hetedik esztendő végén elengedést mívelj. 2 Ez pedig az elengedésnek módja: Minden kölcsönadó ember engedje el, a mit kölcsönadott az ő felebarátjának; ne hajtsa be az ő felebarátján és atyjafián; mert elengedés hirdettetett az Úrért. 3 Az idegenen hajtsd be; de a mid a te atyádfiánál lesz, engedje el néki a te kezed. 4 De nem is lesz közötted szegény, mert igen megáld téged az Úr azon a földön, a melyet az Úr, a te Istened ád néked örökségül, hogy bírjad azt. 5 De csak úgy lesz ez, ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván és teljesítvén mind azt a parancsolatot, a melyet én ma parancsolok néked. 6 Mert az Úr, a te Istened megáld téged, a miképen megmondotta néked; és sok népnek adsz zálogos kölcsönt, te pedig nem kérsz kölcsönt, és sok népen fogsz uralkodni, és te rajtad nem uralkodnak. 7 Ha mégis szegénynyé lesz valaki a te atyádfiai közül valamelyikben a te kapuid közül a te földeden, a melyet az Úr, a te Istened ád néked: ne keményítsd meg a te szívedet, be se zárjad kezedet a te szegény atyádfia előtt; 8 Hanem örömest nyisd meg a te kezedet néki, és örömest adj kölcsön néki, a mennyi elég az ő szükségére, a mi nélkül szűkölködik. 9 Vigyázz magadra, hogy ne legyen a te szívedben valami istentelenség, mondván: Közelget a hetedik esztendő, az elengedésnek esztendeje; és elfordítsd szemedet a te szegény atyádfiától, hogy ne adj néki; mert ő ellened kiált az Úrhoz, és bűn lesz benned. 10 Bizonyára adj néki, és meg ne háborodjék azon a te szíved, mikor adsz néki; mert az ilyen dologért áld meg téged az Úr, a te Istened minden munkádban, és mindenben, a mire kezedet veted. 11 Mert a szegény nem fogy ki a földről, azért én parancsolom néked, mondván: Örömest nyisd meg kezedet a te szűkölködő és szegény atyádfiának a te földeden.

Vett szolgák szabadon bocsátásáról

12 Hogyha eladja magát néked a te atyádfia, a zsidó férfi és zsidó asszony, és szolgál téged hat esztendeig: a hetedik esztendőben bocsássad őt szabadon mellőled. 13 És mikor szabadon bocsátod őt mellőled, ne bocsásd el őt üresen; 14 Hanem terheld meg őt bőven a te juhaidból, a te szérűdről, és a te sajtódból; a mivel megáldott téged az Úr, a te Istened, adj néki abból. 15 És emlékezzél meg róla, hogy te is szolga voltál Égyiptom földén, és megszabadított téged az Úr, a te Istened; azért parancsolom én ma ezt néked. 16 Ha pedig ezt mondja néked: Nem megyek el tőled, mert szeret téged és a te házadat, mivelhogy jól van néki te nálad dolga: 17 Akkor vedd az árat, és fúrd a fülébe és az ajtóba; és legyen szolgáddá mindvégig; így cselekedjél szolgálóleányoddal is. 18 Ne essék nehezedre, hogy szabadon bocsátod őt mellőled; (hiszen két annyi bérre valót szolgált néked hat éven át, mint a béres-munkás) és megáld téged az Úr, a te Istened mindenben, a mit cselekszel.

A barmok első fajzása az Úrnak szenteltessék

19 Barmaid és juhaid első fajzásának minden hímjét az Úrnak, a te Istenednek szenteljed. Ne munkálkodjál a te tehenednek első fajzásán, és meg ne nyírjad a te juhaidnak első fajzását. 20 Az Úrnak, a te Istenednek színe előtt edd meg azt esztendőről esztendőre, te és a te házad népe, azon a helyen, a melyet kiválaszt az Úr. 21 Hogyha valami fogyatkozás lesz benne; sánta vagy vak lesz, vagy akármely fogyatkozásban szenvedő: meg ne áldozd azt az Úrnak, a te Istenednek. 22 A te kapuidon belől edd meg azt; a tisztátalan és a tiszta egyaránt, mintha őz volna az vagy szarvas. 23 Csakhogy a vérét meg ne edd, hanem a földre öntsd azt, mint a vizet.