Deuteronômio 19

Ngā Pā Whakaora

1 E whakangaromia ana e Ihowā, e tōu Atua, ngā iwi nō rātou nei te whenua ka hōmai nei e Ihowā, e tōu Atua, ki a koe, ā, ka riro tō rātou wāhi i a koe, ā, ka noho koe ki ō rātou pā, ki ō rātou whare; 2 me wehe e koe kia toru ngā pā mōu i waenganui o tōu whenua, ka hōmai nei e Ihowā, e tōu Atua, ki a koe, hei kāinga pūmau. 3 Whakapaia e koe he huarahi, ka tapahi i ngā rohe o tōu whenua, ka whakawhiwhia nei e Ihowā, e tōu Atua, ki a koe, kia toru ngā wāhanga, hei rerenga atu mō ngā tāngata whakamate katoa.

4 Ā, ko te āhua tēnei mō te tangata whakamate, e rere ai ki reira, e ora ai hoki; arā ki te patua e ia tōna hoa he mea urupā, kāhore hoki ōna kino ki a ia i mua atu: 5 Pēnei me te tangata ka haere tahi rāua ko tōna hoa ki te ngahere ki te tapahi rākau, ā, ka āki atu tōna ringa i te toki ki te tua i te rākau, nā, ka maunu te pane i te kakau, pono tonu ki tōna hoa, ā mate iho. Nā, ka rere atu ia ki tētahi o aua pā, ā, ka ora. 6 Kei whai te kaitakitaki toto i te tangata whakamate, i te mea e pāwerawera ana tōna ngākau, ā, ka hopu i a ia, he roa hoki nō te huarahi, ā, ka patu i a ia; kīhai ia i tika te mate mōna, nō te mea kāhore ia i kino ki a ia i mua atu. 7 Koia tāku e whakahau atu nei ki a koe, e mea nei: Me wehe e koe kia toru ngā pā mōu.

8 Ā, ki te whakanui a Ihowā, tōu Atua, i tōu rohe, ki te rite ki tāna i oati ai ki ōu mātua – ā, ka hōmai e ia te whenua katoa i mea ai ia kia hōmai ki ōu mātua; 9 ki te puritia e koe, ki te mahia ēnei whakahau katoa, e whakahau atu nei ahau ki a koe i tēnei rā, arā kia aroha ki a Ihowā, ki tōu Atua, kia haere hoki i ōna huarahi i ngā rā katoa – ko reira koe tango ai kia toru atu ngā pā mōu, hei tāpiri mō ēnā pā e toru. 10 Kei whakahekea te toto harakore ki waenganui o tōu whenua, ka hōmai nei e Ihowā, e tōu Atua, ki a koe hei kāinga, kei whakairia hoki te toto ki runga ki a koe.

11 Engari ia ki te kino tētahi ki tōna hoa, ā, ka whanga ki a ia, ka whakatika hoki ki a ia, ka patu rawa i a ia, nō ka mate ia; ā, ka rere ia ki tētahi o aua pā. 12 Nā, me tono e ngā kaumātua o tōna pā, ka tiki atu hoki i a ia i reira, ka hoatu i a ia ki te ringa o te kaitakitaki toto, kia mate ai ia. 13 Kei tohu tōu kanohi i a ia, engari me whakakāhore e koe te toto harakore i roto i a Īharaira, kia whiwhi ai koe ki te pai.

Ngā Rohe Onamata

14 Kei nekehia kētia e koe te rohe o tōu hoa, i rohea ai e ngā tāngata onamata, ki tōu kāinga e nohoia e koe i te whenua ka hōmai nei e Ihowā, e tōu Atua, ki a koe hei kāinga.

Te Ture mō te Kaiwhakaatu Teka

15 Kei whakatika ki te tangata te kaiwhakaatu kotahi mō te kino, mō tētahi hara rānei, ahakoa he aha, e hara ai ia. Mā te kupu a ngā kaiwhakaatu tokorua, mā te kupu rānei a ngā kaiwhakaatu tokotoru, e whakatikaia ai te kōrero.

16 Ki te whakatika tētahi kaiwhakaatu teka ki tētahi tangata, hei kōrero teka i mahi ia i te hē; 17 nā, me tū ngā tāngata tokorua, nā rāua nei te totohe, ki te aroaro o Ihowā, ki te aroaro hoki o ngā tohunga rātou ko ngā kaiwhakawā e whakariterite ana i aua rā. 18 Nā, me whakataki mārie e ngā kaiwhakawā; ā, ka kitea he kaiwhakaatu teka te kaiwhakaatu, he teka tāna kōrero mō tōna teina; 19 nā, pērātia ia e koutou me tāna i whakaaro ai kia meatia ki tōna teina; pēnei ka whakakorea te kino i roto i a koe. 20 Ā, ka rongo te nuinga, ā, ka wehi, e kore hoki e mea i te kino pērā i roto i a koe ā muri. 21 Kaua anō tōu kanohi e tohu: ko tō te ora utu he ora, tō te kanohi he kanohi, tō te niho he niho, tō te ringa he ringa, tō te waewae he waewae.

Menedékvárosok

1 Mikor kiírtja az Úr, a te Istened a nemzeteket, a kiknek földjét néked adja az Úr, a te Istened, és bírni fogod őket, és lakozol az ő városaikban és az ő házaikban: 2 Válaszsz ki magadnak három várost a te földeden, a melyet az Úr, a te Istened ád néked, hogy örököljed azt. 3 Készítsd meg magadnak az utat azokhoz, és oszszad három részre a te országod határát, a melyet az Úr, a te Istened ád néked örökségül; azok arra valók legyenek, hogy minden gyilkos oda meneküljön. 4 Ez pedig a gyilkos törvénye, a ki oda menekül, hogy élve maradjon: A ki nem szándékosan öli meg az ő felebarátját, és nem gyűlöli vala azt azelőtt; 5 A ki például elmegy az ő felebarátjával az erdőre fát vágni, és meglódul a keze a fejszével, hogy levágja a fát, és leesik a vas a nyeléről, és úgy találja az ő felebarátját, hogy az meghal: az ilyen meneküljön e városok egyikébe, hogy élve maradjon. 6 Különben a vérbosszuló rokon űzőbe veszi az ő szívének búsulásában, és eléri, ha az út hosszú leend, és agyon üti őt, holott nem méltó a halálra, mivel azelőtt nem gyűlölte azt. 7 Azért én parancsolom néked, mondván: Három várost válaszsz magadnak. 8 Ha pedig az Úr, a te Istened kiterjeszti a te határodat, a mint megesküdt a te atyáidnak, és néked adja mind az egész földet, a melynek megadását megígérte volt a te atyáidnak; 9 (Hogyha megtartod mind e parancsolatot, megtévén azt, a mit én ma parancsolok néked, tudniillik, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és járj az ő utain minden időben): akkor e háromhoz szerezz még három várost. 10 Hogy ártatlan vér ne ontassék ki a te földeden, a melyet az Úr, a te Istened ád néked örökségül, és hogy a vér ne legyen rajtad. 11 De hogyha lesz valaki, a ki gyűlöli az ő felebarátját, és meglesi azt, és reá támad és úgy üti meg, hogy meghal, és bemenekül valamelyikbe e városok közül: 12 Akkor az ő városának vénei küldjenek embereket, és vonják ki azt onnét, és adják azt a vérbosszúló rokon kezébe, hogy meghaljon. 13 Ne nézz reá szánalommal, hanem tisztítsd ki az ártatlan vérontást Izráelből, hogy jól legyen dolgod.

A határok sérthetetlensége

14 A te felebarátodnak határát el ne told, a mely határt az ősök vetettek a te örökségedben, a melyet örökölni fogsz azon a földön, a melyet az Úr, a te Istened ád néked, hogy bírjad azt.

Hamis tanúk büntetése

15 Ne álljon elő egy tanú senki ellen semmiféle hamisság és semmiféle bűn miatt; akármilyen bűnben bűnös valaki, két tanú szavára vagy három tanú szavára álljon a dolog. 16 Ha valaki ellen gonosz tanú áll elő, hogy pártütéssel vádolja őt: 17 Akkor álljon az a két ember, a kiknek ilyen perök van, az Úr elé, a papok és a bírák elé, a kik abban az időben lesznek; 18 És a bírák vizsgálják meg jól a dolgot, és ha hazug tanú lesz a tanú, a ki hazugságot szólott az ő atyjafia ellen: 19 Úgy cselekedjetek azzal, a mint ő szándékozott cselekedni az ő atyjafiával. Így tisztítsd ki közüled a gonoszt; 20 Hogy a kik megmaradnak, hallják meg, és féljenek, és többször ne cselekedjenek te közötted ilyen gonosz dolgot. 21 Ne nézz reá szánalommal; lelket lélekért, szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért.