Deuteronômio 8

Kia Whiwhi ai he Whenua Pai

1 Kia mahara kia mahia ngā whakahau katoa e whakahaua nei e ahau i tēnei rā, kia ora ai koutou, kia tini ai, kia tae ai hoki, kia whiwhi ai ki te whenua i oati rā a Ihowā ki ō koutou mātua. 2 Kia mahara hoki ki te ara katoa i ārahi ai a Ihowā, tōu Atua, i a koe i te koraha, i ēnei tau e whā tekau, kia iro ai koe, hei whakamātautau hoki i a koe, kia mōhiotia ai ngā aha noa i roto i tōu ngākau, ka pupuri rānei koe i āna whakahau, kāhore rānei. 3 Ā, whakawhiua ana koe e ia, whakamatea ana ki te kai, whāngaia ana ki te mana, kīhai nei i mōhiotia e koe, kīhai anō i mōhiotia e ōu mātua; kia whakamōhio ai ia i a koe e kore te tangata e ora i te taro kau, engari mā ngā kupu katoa e puta mai ana i te māngai o Ihowā ka ora ai te tangata. 4 Kīhai tōu kākahu i tawhitotia ki runga ki a koe, kīhai anō hoki tōu waewae i pupuhi, i ēnei tau e whā tekau. 5 Ā, ka mahara koe i roto i tōu ngākau, e papaki ana a Ihowā, tōu Atua i a koe, e pērā ana me te tangata e papaki ana i tāna tama.

6 Nā, kia mau ki ngā whakahau a Ihowā, a tōu Atua, haere hoki i āna huarahi me te wehi anō ki a ia. 7 Nā te mea e kawe ana a Ihowā, tōu Atua, i a koe ki te whenua pai, ki te whenua o ngā awa wai, o ngā puna, o ngā wai hōhonu, e pupū mai ana i ngā raorao, i ngā maunga; 8 ki te whenua o te wīti, o te pārei, o te wāina, o te piki, o te pamekaranete; ki te whenua o te hinu ōriwa, o te honi, 9 ki te whenua e kore ai e onge tāu taro e kai ai koe, e kore rawa ai koe e hapa i tētahi mea; ki te whenua he rino ōna kōhatu, ka keri anō koe i te parāhi i roto i ōna maunga. 10 Ā, ka kai koe, ka mākona, nā, kia whakapai atu koe ki a Ihowā, ki tōu Atua, mō te whenua pai kua hōmai e ia ki a koe.

Kia Tūpato kei Wareware ki a Ihowā

11 Kia tūpato kei wareware ki a Ihowā, ki tōu Atua, kei kore koe e pupuri i āna whakahau, i āna whakaritenga, i āna tikanga, e whakahaua nei e ahau ki a koe i tēnei rā. 12 Kei kai koe, ā, ka mākona, kei hanga hoki i ngā whare papai, ā, noho iho; 13 ā, ka tini haere āu kau, me āu hipi ka nui hoki te hiriwa me te kōura ki a koe, ā, ka tini haere ngā mea katoa ki a koe; 14 nā, ka kake tōu ngākau, ā, ka wareware koe ki a Ihowā, ki tōu Atua, i whakaputa mai rā i a koe i te whenua o Īhipa, i te whare pononga; 15 i arataki hoki i a koe i tēnā koraha nui, whakamataku, i reira nei ngā nākahi tū a-ahi me ngā kopiona, me te whenua matewai, kāhore o reira wai. I whakaputa mai anō i te wai mōu i roto i te kōhatu kiripaka; 16 i whāngai i a koe i te koraha ki te mana, kīhai nei i mōhiotia e ōu mātua; kia iro ai koe, kia whakamātautau ai hoki ia i a koe, ā, kia pai ai te tukunga iho ki a koe. 17 Ā, ka mea koe i roto i tōu ngākau, "Nā tōku kaha, nā te uaua hoki o tōku ringa, i whiwhi ai ahau ki ēnei taonga." 18 Engari, kia mahara ki a Ihowā, ki tōu Atua, nāna hoki i hōmai te kaha ki a koe i whiwhi ai ki te taonga; kia mana ai tāna kawenata i oati ai ia ki ōu mātua, ā, ka rite nei ināianei.

19 Nā, ki te wareware koe ki a Ihowā, ki tōu Atua, ā, ka whai ki ngā atua kē, ka mahi ki a rātou, ka koropiko atu hoki ki a rātou, māku e kī atu ki a koutou i tēnei rā, ka ngaro rawa koutou. 20 Ka rite ki ngā iwi e whakangaromia nei e Ihowā i tō koutou aroaro, ka pērā anō koutou, ka ngaro; mō koutou kīhai i rongo ki te reo o Ihowā, o tō koutou Atua.

Intés Isten iránt való hálára

1 Mind azt a parancsolatot, a melyet én e mai napon parancsolok néked, tartsátok meg és teljesítsétek, hogy élhessetek és megsokasodhassatok, bemehessetek és bírhassátok a földet, a mely felől megesküdött az Úr a ti atyáitoknak. 2 És emlékezzél meg az egész útról, a melyen hordozott téged az Úr, a te Istened immár negyven esztendeig a pusztában, hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben; vajjon megtartod-é az ő parancsolatait vagy nem? 3 És megsanyargata téged, és megéheztete, azután pedig enned adá a mannát, a melyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja néked, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mind azzal él az ember, a mi az Úrnak szájából származik. 4 A te ruházatod le nem kopott rólad, sem a te lábad meg nem dagadott immár negyven esztendőtől fogva. 5 Gondold meg azért a te szívedben, hogy a miképen megfenyíti az ember az ő gyermekét, úgy fenyít meg téged az Úr, a te Istened; 6 És őrizd meg az Úrnak, a te Istenednek parancsolatait, hogy az ő útján járj, és őt féljed. 7 Mert az Úr, a te Istened jó földre visz be téged; bővizű patakoknak, forrásoknak és mély vizeknek földére, a melyek a völgyekben és a hegyeken fakadnak. 8 Búza-, árpa-, szőlőtő- fige- és gránátalma-termő földre, faolaj- és méz-termő földre. 9 Oly földre, a melyen nem nyomorogva eszed kenyeredet, és a hol semmiben sem szűkölködöl; oly földre, a melynek kövei vas, és a melynek hegyeiből rezet vághatsz! 10 Ha azért eszel majd és megelégszel : dícsérjed az Urat, a te Istenedet azért a jó földért, a melyet néked adott. 11 Vigyázz magadra, hogy el ne felejtkezzél az Úrról, a te Istenedről, meg nem tartván az ő parancsolatait, végzéseit, rendeléseit, a melyeket én parancsolok néked e mai napon; 12 Hogy mikor eszel és jól lakol, és szép házakat építesz, és lakozol azokban; 13 És mikor a te barmaid és juhaid megsokasodnak, és ezüstöd és aranyad is megsokasodik, és minden jószágod megszaporodik: 14 Fel ne fuvalkodjék akkor a te szíved, és el ne felejtkezzél az Úrról, a te Istenedről, a ki kihozott téged Égyiptom földéből, a szolgaságnak házából; 15 A ki vezérlett téged a tüzes kígyóknak, skorpióknak, és szomjúságnak nagy és rettenetes pusztáján, a melyben víz nem vala; a ki vizet ada néked a kemény kősziklából; 16 A ki mannával étete téged a pusztában, a mit nem ismertek a te atyáid, hogy megsanyargasson és hogy megpróbáljon téged, és jól tegyen veled azután: 17 És ne mondjad ezt a te szívedben: Az én hatalmam, és az én kezemnek ereje szerzette nékem e gazdagságot! 18 Hanem emlékezzél meg az Úrról, a te Istenedről, mert ő az, a ki erőt ád néked a gazdagságnak megszerzésére, hogy megerősítse az ő szövetségét, a mely felől megesküdt a te atyáidnak, miképen e mai napon van. 19 Ha pedig teljesen megfelejtkezel az Úrról, a te Istenedről, és idegen istenek után jársz, és azoknak szolgálsz, és meghajtod magadat azoknak; bizonyságot tészek e mai napon ti ellenetek, hogy végképen elvesztek. 20 Mint azok a nemzetek, a kiket az Úr elveszt előletek, azonképen vesztek el; azért mert nem hallgattok az Úrnak, a ti Isteneteknek szavára.