Deuteronômio 30

Te Pono Tūturu o te Atua

1 Ā tēnei ake, ā te wā e tae mai ai ēnei mea katoa ki a koe, te manaaki me te kanga, i hoatu nei e ahau ki tōu aroaro, ā, ka mahara tōu hinengaro ki aua mea i roto i ngā iwi katoa e peia ai koe e Ihowā, e tōu Atua ki reira, 2 ā, ka tahuri koe ki a Ihowā, ki tōu Atua, ka whakarongo ki tōna reo, ki ngā mea katoa e whakahau nei ahau i tēnei rā ki a koe, koutou ko āu tamariki, i tōu ngākau katoa, i tōu wairua katoa, 3 kātahi a Ihowā, tōu Atua, ka whakaputa kē i tōu pārautanga, ka aroha anō ki a koe, ka tahuri hoki, ka kohikohi i a koe i roto i ngā iwi katoa i whakamararatia atu ai koe e Ihowā, e tōu Atua ki reira. 4 Mehemea tērā ētahi o koutou i peia kei ngā tōpito rā anō o te rangi, ka kohikohia mai anō koe e Ihowā, e tōu Atua, i reira, ka tīkina anō koe e ia i reira. 5 Ā, ka kawea mai koe e Ihowā, e tōu Atua, ki te whenua i nohoia e ōu mātua, ka nohoia hoki a reira e koe; ā, ka mahi ia i te pai ki a koe, ka mea hoki i a koe kia maha atu i ōu mātua. 6 Ā, ka kokoti a Ihowā, tōu Atua, i tōu ngākau, i te ngākau anō hoki o ōu uri, e aroha ai koe ki a Ihowā, ki tōu Atua, i tōu ngākau katoa, i tōu wairua katoa, kia ora ai koe. 7 Ā, ka tukua iho e Ihowā, e tōu Atua, ēnei kanga katoa ki ōu hoariri, ki te hunga hoki e kino ana ki a koe, i whakatupu kino nei i a koe. 8 Ko koe ia ka tahuri, ka whakarongo ki te reo o Ihowā, ka mahi i āna whakahau katoa, e whakahau nei ahau ki a koe i tēnei rā. 9 Ā, ka mea a Ihowā, tōu Atua, kia nui ngā mea māu i te mahi katoa a tōu ringa, i te hua o tōu kōpū, i te hua hoki o āu kararehe, i te hua hoki o tōu oneone, mō te pai: nō te mea ka tahuri mai anō a Ihowā, ka hari ki a koe mō te pai, ka pērā me ia i hari ki ōu mātua. 10 Ki te whakarongo koe ki te reo o Ihowā, o tōu Atua, ki te pupuri i āna whakahau, i āna tikanga, ka tuhituhia nei ki tēnei Pukapuka o te Ture; ki te tahuri koe ki a Ihowā, ki tōu Atua, i tōu ngākau katoa, i tōu wairua katoa.

Manakohia te Ora

11 Ko tēnei ture hoki, e whakahau nei ahau i tēnei rā ki a koe, ehara i te mea pakeke rawa ki a koe, i te mea tawhiti rānei. 12 Kāhore i te rangi, e mea ai koe, "Ko wai o tātou hei piki ki te rangi ki te tiki atu i tēnā mea mā tātou, hei mea kia rongo atu tātou, kia mahi ai tātou?" 13 Kāhore i tāwāhi o te moana, hei meatanga māu, "Ko wai o tātou hei whakawhiti ki tāwāhi o te moana, ki te tiki i tēnā mea ki a tātou, hei mea kia rongo atu tātou, kia mahi ai tātou?" 14 Kei te tata tonu rā te kupu ki a koe, kei roto i tōu waha, kei roto hoki i tōu ngākau, mō tāu mahi atu.

15 Titiro, kua hoatu e ahau ki tōu aroaro i tēnei rā te ora me te pai, te mate me te kino; 16 i ahau e whakahau nei i a koe i tēnei rā kia aroha ki a Ihowā, ki tōu Atua, kia haere i āna huarahi, kia pupuri i āna whakahau, i āna tikanga, i āna whakaritenga, kia ora ai koe, kia nui ai hoki, kia manaaki ai a Ihowā, tōu Atua, i a koe ki te whenua e haere nei koe ki reira ki te tango.

17 Otiia, ki te tahuri kē tōu ngākau, ki te kore koe e rongo, ā, ka tākina atu koe ki te koropiko ki ngā atua kē, kia mahi hoki ki a rātou; 18 māku e whakaatu ki a koutou i tēnei rā, ka ngaro rawa atu koutou; e kore e roa ō koutou rā ki te whenua e whiti atu nei koe i Horano, e haere atu nei koe ki reira ki te tango.

19 Ka waiho e ahau i tēnei rā te rangi me te whenua hei kaititiro i a koutou, kua hoatu e ahau ki tōu aroaro te ora me te mate, te manaaki me te kanga; nā reira manakohia te ora, kia ora ai koutou ko ōu uri; 20 aroha ki a Ihowā, ki tōu Atua, whakarongo ki tōna reo, piri atu hoki ki a ia. Ko ia hoki tōu ora, te whakaroanga atu mō ōu rā; kia noho ai koe ki te whenua i oati ai a Ihowā ki ōu mātua kia hoatu ki a rātou, ki a Āperahama, ki a Īhaka, ki a Hākopa.

Mózes a megtérőknek kegyelmet és áldást, az engedetleneknek átkot és büntetést hirdet

1 És ha majd elkövetkeznek reád mind ezek: az áldás és az átok, a melyet elődbe adtam néked; és szívedre veszed azt ama nemzetek között, a kik közé oda taszított téged az Úr, a te Istened; 2 És megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez, és hallgatsz az ő szavára mind a szerint, a mint én parancsolom néked e napon, te és a te fiaid teljes szívedből és teljes lelkedből: 3 Akkor visszahozza az Úr, a te Istened a te foglyaidat, és könyörül rajtad, és visszahozván, összegyűjt majd téged minden nép közül, a kik közé oda szórt téged az Úr, a te Istened. 4 Ha az ég szélére volnál is taszítva, onnét is összegyűjt téged az Úr, a te Istened, és onnét is felvesz téged; 5 És elhoz téged az Úr, a te Istened a földre, a melyet bírtak a te atyáid, és bírni fogod azt; és jól tesz veled, és inkább megsokasít téged, mint a te atyáidat. 6 És körülmetéli az Úr, a te Istened a te szívedet, és a te magodnak szívét, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, hogy élj. 7 Mind ez átkokat pedig rábocsátja az Úr, a te Istened a te ellenségeidre és gyűlölőidre, a kik üldöztek téged. 8 Te azért térj meg, és hallgass az Úr szavára, és teljesítsd minden parancsolatát, a melyeket én e mai napon parancsolok néked. 9 És bővölködővé tesz téged az Úr, a te Istened kezeidnek minden munkájában, a te méhednek gyümölcsében, a te barmodnak gyümölcsében és a te földednek gyümölcsében, a te jódra. Mert hozzád fordul az Úr és öröme lesz benned a te jódra, a miképen öröme volt a te atyáidban. 10 Hogyha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván az ő parancsolatait és rendeléseit, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben, és ha teljes szívedből és teljes lelkedből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez. 11 Mert e parancsolat, a melyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled. 12 Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt? 13 Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt? 14 Sőt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt. 15 Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt. 16 Mikor én azt parancsolom néked ma, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, hogy járj az ő útain, és tartsd meg az ő parancsolatait, rendeléseit és végzéseit, hogy élj és szaporodjál, és megáldjon téged az Úr, a te Istened a földön, a melyre bemégy, hogy bírjad azt. 17 Ha pedig elfordul a te szíved, és nem hallgatsz meg, sőt elhajolsz és idegen isteneket imádsz, és azoknak szolgálsz; 18 Tudtotokra adom ma néktek, hogy bizony elvesztek: nem éltek sok ideig azon a földön, a melyre a Jordánon általkelvén, bemégy, hogy bírjad azt. 19 Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod; 20 Hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és hogy hallgass az ő szavára, és ragaszkodjál hozzá; mert ő a te életed és a te életednek hosszúsága; hogy lakozzál azon a földön, a mely felől megesküdt az Úr a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik adja azt.