Deuteronômio 6

Te Whakahau Nui

1 Nā, ko te whakahau tēnei – ko ngā tikanga me ngā whakaritenga – i whakahaua mai e Ihowā, e tō koutou Atua, kia whakaakona atu ki a koutou, hei mahi mā koutou ki te whenua e haere atu nei koutou ki reira ki te tango. 2 Kia wehi ai koe i a Ihowā, i tōu Atua, kia puritia ai āna tikanga katoa, me āna whakahau e whakahaua nei e ahau ki a koe, e koe, e tāu tama, e te tama hoki a tāu tama, i ngā rā katoa e ora ai koe; kia roa ai hoki ōu rā. 3 Nā, whakarongo, e Īharaira, kia mahara hoki kia mahia ēnei mea, kia whiwhi ai koe ki te pai, kia nui rawa ai hoki koutou, kia pērā ai me tā Ihowā, me tā te Atua o ōu mātua i kōrero ai ki a koe, ki te whenua e rerengia ana e te waiū, e te honi.

4 Whakarongo, e Īharaira: Ko Ihowā, ko tō tātou Atua, he Ihowā kotahi; 5 ā, me whakapau katoa tōu ngākau, tōu wairua, tōu kaha ki te aroha ki a Ihowā, ki tōu Atua. 6 Hei roto anō i tōu ngākau ēnei kupu e whakahau atu nei ahau ki a koe i tēnei rā. 7 Whakaakona mārietia atu hoki ki āu tamariki, kōrerotia i a koe e noho ana i tōu whare, i a koe e haere ana i te huarahi, i a koe e takoto ana, i tōu aranga ake hoki. 8 Me here e koe hei tohu ki tōu ringa, hei pare anō ēnā mea ki waenganui o ōu kanohi. 9 Tuhituhia anō hoki ki ngā pou tatau o tōu whare, ki ōu tatau hoki.

He Tūpato ki te Whakaponokore

10 Ā, ā mua ake nei, ina kawea koe e Ihowā, e tōu Atua, ki te whenua i oati ai ia ki ōu mātua, ki a Āperahama, ki a Īhaka, ki a Hākopa, ā, ka hōmai e ia ki a koe he pā nunui, papai, kīhai nei i hangā e koe, 11 he whare kī tonu i ngā mea papai katoa, kīhai nei i whakakīia e koe, he poka wai oti rawa te keri, kīhai i keria e koe, he māra wāina, he ōriwa, kīhai nei i whakatōkia e koe; ā, ka kai koe, ka mākona; 12 kia tūpato ki a koe i reira, kei wareware ki a Ihowā, nāna nei koe i whakaputa mai i te whenua o Īhipa, i te whare pononga.

13 Ko Ihowā, ko tōu Atua tāu e wehi ai, me mahi anō hoki ki a ia, ko tōna ingoa hoki hei oatitanga māu. 14 Kei whai ki ngā atua kē, o ngā atua o ngā tauiwi i tētahi taha o koutou, i tētahi taha; 15 he Atua hae hoki a Ihowā, tōu Atua i waenganui i a koe; kei mura te riri o Ihowā, o tōu Atua ki a koe, ā, ka ngaro koe i te mata o te whenua.

16 Kei whakamātautau i a Ihowā, i tō koutou Atua, me koutou rā i whakamātautau i a ia i Maha. 17 Puritia mārietia ngā whakahau a Ihowā, a tō koutou Atua, me āna whakaatu, me āna tikanga, i whakahaua mai nei e ia ki a koe. 18 Mahia hoki te mea tika, te mea pai ki te aroaro o Ihowā; kia whiwhi ai koe ki te pai, kia tae atu ai, kia noho ai ki te whenua pai i oatitia e Ihowā ki ōu mātua, 19 kia peia ai ōu hoariri katoa i tōu aroaro, kia rite ai ki tā Ihowā i kī ai.

20 Ā, ki te ui tāu tama ki a koe ā mua, ki te mea, "Hei aha ngā whakaatu, me ngā tikanga, me ngā whakaritenga, i whakahaua mai nei e Ihowā, e tō tātou Atua, ki a koutou?" 21 Nā, ka mea atu koe ki tāu tama, "He pononga mātou nā Parao i Īhipa; ā, he kaha te ringa i whakaputaina mai ai mātou e Ihowā i Īhipa. 22 Ā, whakakitea mai ana e Ihowā he tohu, he merekara, he nui, he nanakia ki Īhipa, ki a Parao, ki tōna whare katoa, me te titiro anō mātou; 23 ā, whakaputaina mai ana mātou e ia i reira, kia kawea mai ai mātou, kia hōmai ai e ia te whenua i oati ai ia ki ō tātou mātua. 24 Ā, whakahaua ana tātou e Ihowā kia mahia ēnei tikanga katoa, kia wehi i a Ihowā, i tō tātou Atua, hei pai mō tātou i ngā rā katoa, kia whakaorangia ai tātou e ia, kia pēnei ai i tēnei ināianei. 25 Ā, hei tika mō tātou ki te mau te mahi i ēnei whakahau katoa ki te aroaro o Ihowā, o tō tātou Atua, ki te pērā me tāna i whakahau ai ki a tātou."

Az első parncsolat magyarázata, Isten szeretéséről

1 Ezek pedig a parancsolatok, a rendelések és a végzések, a melyek felől parancsolta az Úr, a ti Istenetek, hogy megtanítsam azokat néktek, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, a melyre átmenőben vagytok, hogy bírjátok azt; 2 Hogy féljed az Urat, a te Istenedet, és megtartsad minden ő rendelését és parancsolatát, a melyeket én parancsolok néked: te és a te fiad, és a te unokád, teljes életedben, és hogy hosszú ideig élhess. 3 Halld meg azért Izráel, és vigyázz, hogy megcselekedjed, hogy jól legyen dolgod, és hogy igen megsokasodjál a tejjel és mézzel folyó földön, a miképen megigérte az Úr, a te atyáidnak Istene néked. 4 Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr! 5 Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből. 6 És ez ígék, a melyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben. 7 És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz. 8 És kössed azokat a te kezedre jegyül, és legyenek homlokkötőül a te szemeid között. 9 És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire, és a te kapuidra. 10 És mikor bevisz téged az Úr, a te Istened a földre, a mely felől megesküdt a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy ad néked nagy és szép városokat, a melyeket nem építettél; 11 És minden jóval telt házakat, a melyeket nem te töltöttél meg, és ásott kutakat, a melyeket nem te ástál, szőlő- és olajfakerteket, a melyeket nem te plántáltál; és eszel és megelégszel: 12 Vigyázz magadra, hogy el ne felejtkezzél az Úrról, a ki kihozott téged Égyiptom földéről, a szolgaságnak házából! 13 Féljed az Urat, a te Istenedet, ő néki szolgálj, és az ő nevére esküdjél. 14 Ne járjatok idegen istenek után, azoknak a népeknek istenei közül, a kik körültetek vannak; 15 (Mert az Úr, a te Istened féltőn szerető Isten te közötted), hogy az Úrnak, a te Istenednek haragja fel ne gerjedjen reád, és el ne törüljön téged a föld színéről. 16 Meg ne kísértsétek az Urat, a ti Isteneteket, miképen megkísértettétek Maszszában! 17 Szorosan megtartsátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, az ő bizonyságait és rendeléseit, a melyeket parancsolt néked. 18 És azt cselekedjed, a mi igaz és jó az Úrnak szemei előtt, hogy jól legyen dolgod, és bemehess és bírhasd azt a jó földet, a mely felől megesküdött az Úr a te atyáidnak. 19 Hogy elűzzed minden ellenségedet a te színed elől, a mint megmondotta az Úr. 20 Ha a te fiad megkérdez téged ezután, mondván: Mire valók e bizonyságtételek, rendelések és végzések, a melyeket az Úr, a mi Istenünk parancsolt néktek: 21 Akkor azt mondjad a te fiadnak: Szolgái voltunk Égyiptomban a Faraónak; de kihozott minket az Úr Égyiptomból hatalmas kézzel. 22 És tőn az Úr Égyiptomban nagy és veszedelmes jeleket és csudákat a Faraón és az ő egész háznépén, a mi szemeink láttára. 23 Minket pedig kihoza onnét, hogy bevigyen minket, és nékünk adja azt a földet, a mely felől megesküdött a mi atyáinknak. 24 És megparancsolta nékünk az Úr, hogy cselekedjünk mind e rendelések szerint, hogy féljük az Urat, a mi Istenünket, hogy jó dolgunk legyen teljes életünkben, hogy megtartson minket az életben, mint e mai napon. 25 És ez lesz nékünk igazságunk, ha vigyázunk arra, hogy megtartsuk mind e parancsolatokat, az Úr előtt, a mi Istenünk előtt, a miképen megparancsolta nékünk.