Deuteronômio 1

Te Whaikōrero Tuatahi a Mohi

1 Ko ngā kupu ēnei i kōrero ai a Mohi ki a Īharaira katoa i tēnei taha o Horano – i te koraha, i te mānia, i te ritenga atu o Tupu, i waenganui o Parana, o Topera, o Rāpana, o Hateroto, o Rihahapa. 2 (Kia kotahi tekau mā tahi ngā rā e haere atu ana i Horepa, ki te tika nā Maunga Heira, ka tae ai ki Karehepārenea.)

3 Nō te whā tekau o ngā tau, nō te tekau mā tahi o ngā marama, nō te rā tuatahi o te marama, ka kōrerotia e Mohi ki ngā tama a Īharaira ngā mea katoa i ako ai a Ihowā ki a ia mō rātou. 4 I muri i tāna patunga i a Hihona kīngi o ngā Amori, i noho rā i Hehepona, i a Oka hoki kīngi o Pahana, i noho rā i Ahataroto, i Eterei.

5 I tīmata a Mohi i tēnei taha o Horano, i te whenua o Moapa, te kauwhau i tēnei ture, i mea ia: 6 I kōrero mai a Ihowā, tō tātou Atua, ki a tātou i Horepa, i mea, "Ka roa tō koutou noho ki tēnei maunga. 7 Anga atu, hāpainga atu, haere ki te maunga o ngā Amori, ki ngā wāhi katoa hoki e tata ana ki reira – o te mānia, o ngā pukepuke, o te raorao, o te tonga, o te tahatika anō o te moana – ki te whenua o ngā Kanaani, ki Repanōna, ki te awa nui anō, ki te awa, ki Uparati. 8 Nanā, kua tukua atu nei e ahau te whenua ki tō koutou aroaro. Haere ki roto, tangohia te whenua i oati ai a Ihowā ki ō koutou mātua, ki a Āperahama, ki a Īhaka, ki a Hākopa kia hoatu mō rātou, mō tō rātou uri hoki i muri i a rātou."

Ka Whakatūria e Mohi ngā Kaiwhakawā

9 I kōrero anō ahau ki a koutou i taua wā, i mea, "E kore e āhei ko ahau anake hei pīkau i a koutou. 10 Kua whakanui a Ihowā, tō koutou Atua, i a koutou, ā, tēnei koutou te rite nei ināianei ki ngā whetū o te rangi te tini. 11 Mā Ihowā, mā te Atua o ō koutou mātua, e tāpiri anō ā muri i a koutou ki ngā mano tini atu i a koutou e noho nei, māna koutou e manaaki, e pērā anō me tāna i kōrero ai ki a koutou! 12 Me pēhea e taea ai e ahau anake tā koutou whakararu, tō koutou whakataimaha, me tā koutou ngangau? 13 Whakaritea mai e koutou ētahi tāngata tūpato, whai whakaaro, e mōhiotia ana e ō koutou iwi, ā, māku rātou e mea hei upoko mō koutou."

14 Nā, ka utu koutou ki ahau, ka mea, "He mea pai tāu e kī mai nā kia meatia."

15 Nā, ka tango ahau i ngā upoko o ō koutou iwi, i ngā mea whakaaro, e mōhiotia ana, ā, meatia iho rātou e ahau hei upoko mō koutou, hei rangatira mō ngā mano, hei rangatira mō ngā rau, hei rangatira mō ngā rima tekau hei rangatira mō ngā tekau, hei kaiwhakahauhau hoki mō ō koutou iwi. 16 I kī anō ahau i taua wā ki ō koutou kaiwhakawā, i mea: "Whakarangona ngā kupu a ō koutou tēina, a tētahi, a tētahi, kia tika te whakawā mō te tangata, mō tōna teina, mō te tangata kē hoki e noho ana i a ia. 17 Kei whakaaro ki te kanohi ina whakawā, kia rite tā koutou whakarongo ki te iti, ki te rahi; kei wehi koutou i te kanohi tangata; nō te mea nā te Atua te whakawā; ā, ko te mea e ngaro ana i a koutou, ka kawe mai ki ahau, ā, māku e whakarongo."

18 Ā, whakahaua ana e ahau i reira ngā mea katoa e mahi ai koutou.

Ka Tonoa he Kaitūtei mai i a Karehepārenea

19 Ā, ka tūria mai e tātou i Horepa, nā, haerea katoatia ana e tātou taua koraha nui, e wehingia ana, i kite rā koutou i te ara o te whenua maunga o ngā Amori; i pērā me tā Ihowā, me tā tō tātou Atua, i ako mai ai ki a tātou; nā, ka tae atu ki Karehepārenea. 20 Nā, ka mea ahau ki a koutou, "Kua tae mai nei koutou ki te whenua maunga o ngā Amori, ka hōmai nei e Ihowā, e tō tātou Atua, ki a tātou. 21 Nanā, ka tukua nei te whenua e Ihowā, e tōu Atua, ki tōu aroaro; haere ki runga, tangohia, kia rite ai ki tā Ihowā, ki tā te Atua o ōu mātua, i kī ai ki a koe; kaua e wehi, kaua hoki e pāwera."

22 Nā, ka whakatata mai koutou katoa ki ahau, ka mea, "Kia tono tātou i ētahi ki mua i a tātou, ā, ko rātou hei titiro i tō tātou whenua, hei whakahoki mai i te kōrero ki a tātou, mō te huarahi e haere ai tātou ki runga, mō ngā pā hoki ka haere atu nei tātou ki reira."

23 Ā, i pai anō taua kupu ki ahau; nā, ka tango ahau i ētahi tāngata kotahi tekau mā rua i roto i a koutou, tātaki kotahi o tēnei iwi, o tēnei iwi. 24 Ā, ka tahuri rātou, ka piki ki te maunga, ā, ka tae ki te awaawa o Ehekora, ka tirotiro hoki i taua wāhi. 25 Ā, ka tango rātou i ētahi o ngā hua o te whenua ki ō rātou ringa, ā, maua ana ki raro, ki a tātou, i whakahoki ake anō rātou i te kupu ki a tātou, i mea, "He pai te whenua ka hōmai nei e Ihowā, e tō tātou Atua, ki a tātou."

26 Heoi, kīhai koutou i pai ki te haere ki runga; nā, ka tutū ki te kupu a Ihowā, a tō koutou Atua; 27 ā, amuamu ana i roto i ō koutou tēneti, mea ana, "He kino nō Ihowā ki a tātou i whakaputaina mai ai tātou e ia i te whenua o Īhipa, kia hoatu ai tātou ki te ringa o ngā Amori, kia hunā ai tātou. 28 Kia haere tātou ki runga ki hea? Kua ngohe nei hoki ō tātou ngākau i tā ō tātou tuākana, e mea rā, ‘He nunui te iwi, he roroa i a tātou; ko ngā pā he nui, taiepa rawa ā tutuki noa ki te rangi. I kite anō hoki mātou i ngā tama a ngā Anakimi ki reira.’ "

29 Nā, ka mea ahau ki a koutou, "Kei pāwera, kei wehi i a rātou. 30 Ko Ihowā, ko tō koutou Atua, te haere nei i mua i a koutou, māna tā koutou pakanga; ka rite ki ngā mea katoa i mea ai ia mō koutou ki tō koutou aroaro i Īhipa; 31 i te koraha anō, i kite rā koe i reira i tā Ihowā, i tā tōu Atua wahanga i a koe, ānō he tangata e waha ana i tāna tamaiti, i te ara katoa i haere nā koutou, ā tae noa mai ki tēnei wāhi."

32 I tēnei mea anō, kīhai koutou i whakapono ki a Ihowā, ki tō koutou Atua, 33 i haere rā i mua i a koutou i te ara, hei whakataki i tētahi wāhi mō koutou, e tū ai ō koutou tēneti, i te pō i roto i te ahi, hei whakaatu ki a koutou i te ara e haere ai koutou, ā, i roto i te kapua i te awatea.

Ka Whakawhiua e Ihowā a Īharaira

34 Ā, ka rongo a Ihowā i ō koutou reo e kōrero ana, nā, ka riri, ka oati, ka mea: 35 "E kore rawa tētahi o ēnei tāngata – o tēnei whakatupuranga kino – e kite i taua whenua pai i oati ai ahau kia hoatu ki ō koutou mātua, 36 heoi anō ko Karepe, ko te tama a Iepune, e kite ia; ā, ka hoatu e ahau ki a ia, ki āna tama hoki, te whenua i haerea e ia, mōna i tino whai i a Ihowā."

37 Ā, i riri anō a Ihowā ki ahau, mō koutou hoki, i mea mai, "E kore anō koe e tae ki reira. 38 Ko Hohua, ko te tama a Nunu, e tū ana i tōu aroaro, e tae ia ki reira; whakatenatenangia ia; tā te mea māna a Īharaira e whakawhiwhi ki tērā wāhi. 39 Nā, ko ā koutou pōtiki, i mea nā koutou ka waiho hei pārau, me ā koutou tama kīhai nei i mōhio i taua rā ki te pai, ki te kino, e tae rātou ki reira, ka hoatu anō e ahau a reira ki a rātou, ā, e whiwhi rātou ki tērā whenua. 40 Ko koutou ia, tahuri atu, haere ki te koraha, nā te huarahi ki te Moana Whero."

41 Nā, ka utu koutou, ka mea mai ki ahau, "Kua hara mātou ki a Ihowā; ka haere mātou ki runga, ki te whawhai, kia rite ai ngā mea katoa i whakahau mai ai a Ihowā, tō tātou Atua, ki a tātou." Ā, whītikiria ana e koutou, e tērā, e tērā, āna mea mō te riri, nā, ka mea koutou ki te piki ki te maunga.

42 Kātahi ka mea a Ihowā ki ahau, "Mea atu ki a rātou, ‘Kaua e haere, kaua anō e tū ki te riri; kāhore hoki ahau i roto i a koutou; kei patua ki te aroaro o ō koutou hoariri.’ "

43 Nā, ka kōrero ahau ki a koutou; ā, kīhai koutou i rongo, heoi, ka tutū koutou ki te kupu a Ihowā, nā, hīkaka ana koutou, piki ana ki te maunga. 44 Nā, ka puta ngā Amori, e noho ana i taua maunga, ki te tū i a koutou, ā, whai ana i a koutou, ānō he pī, patua iho koutou i Heira, ā taea noatia a Horema. 45 Nā, ka hoki koutou, ka tangi ki te aroaro o Ihowā; otiia kīhai a Ihowā i whakarongo ki tō koutou reo, kīhai anō i anga tōna taringa ki a koutou.

Ngā Tau i te Koraha

46 Nā, ka noho koutou ki Karehe, ā, maha noa ngā rā, ngā rā hoki i noho ai koutou.

Isten jótettei és a nép hálátlansága

1 Ezek az igék, a melyeket szólott Mózes az egész Izráelnek, a Jordánon túl a pusztában, a mezőségen, a Veres tenger ellenében, Párán és Tófel, és Lábán és Haczéróth, és Dizaháb között. 2 Tizenegy napi járóföldön Hórebtől fogva, a Szeir hegyének menve, Kádes-Barneáig. 3 Lőn pedig a negyvenedik esztendőben, a tizenegyedik hónapban, a hónapnak első napján, szóla Mózes az Izráel fiainak mind a szerint, a mint parancsolt vala az Úr néki azok felől. 4 Minekutána megverte vala Szihont az Emoreusok királyát, a ki lakik vala Hesbonban, és Ógot, Básánnak királyát Edreiben, a ki lakik vala Asthárótban: 5 A Jordánon túl, a Moáb földén, kezdé Mózes magyarázni ezt a törvényt, mondván: 6 Az Úr, a mi Istenünk szólott nékünk a Hóreben, ezt mondván: Elég ideig laktatok e hegy alatt; 7 Forduljatok meg, és induljatok, és menjetek az Emoreusok hegyére, és annak minden szomszéd vidékére, a mezőségen, és a hegyes-völgyes földön, és dél felé, és a tengernek partján, a Kananeusok földére és a Libánusra, a nagy folyóvízig, az Eufrates folyóig. 8 Ímé előtökbe adtam a földet; menjetek be, és bírjátok azt a földet, a mely felől megesküdt az Úr a ti atyáitoknak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik adja, és ő utánok az ő magvoknak. 9 És szólottam vala néktek abban az időben, ezt mondván: Nem viselhetlek egymagam titeket; 10 Az Úr, a ti Istenetek megsokasított titeket elannyira, hogy oly sokan vagytok ti most, mint az égnek csillagai. 11 Az Úr, a ti atyáitoknak Istene szaporítson meg titeket ezerszerte is inkább mint most vagytok, és áldjon meg titeket, a miképen igérte néktek! 12 Miképen viselhetném én egymagam a terheiteket és a ti bajaitokat és a ti pereiteket? 13 Válaszszatok magatoknak bölcs, értelmes és a ti törzseitekben ismeretes férfiakat, és én azokat előljáróitokká teszem. 14 És felelétek nékem, és mondátok: Jó dolog, a mit mondál, hogy míveled azt. 15 Vevém azért a ti törzseiteknek főbbjeit, a bölcs és ismeretes férfiakat, és tevém őket előljáróitokká: ezredesekké, századosokká, ötvenedesekké, tizedesekké és tiszttartókká, a ti törzseitek szerint. 16 És megparancsolám abban az időben a ti biráitoknak, mondván: Hallgassátok ki atyátokfiait, és ítéljetek igazságosan mindenkit, az ő atyjafiaival és jövevényeivel egyben. 17 Ne legyetek személyválogatók az ítéletben: kicsinyt úgy, mint nagyot hallgassatok ki; ne féljetek senkitől, mert az ítélet az Istené; a mi pedig nehéznek tetszik néktek, én előmbe hozzátok, és én meghallgatom azt. 18 És megparancsoltam néktek abban az időben mindent, a mit cselekedjetek. 19 Azután elindulánk a Hórebtől, és bejártuk ama nagy és rettenetes pusztát, a melyet láttatok, az Emoreusok hegyének menve, a miképen parancsolta volt az Úr, a mi Istenünk nékünk; és eljutánk Kádes-Barneához. 20 És mondám néktek: Eljutottatok az Emoreusok hegyéig, a melyet az Úr, a mi Istenünk ád nékünk. 21 Ímé elődbe adta az Úr, a te Istened ezt a földet: menj fel, bírjad azt, a miképen megmondotta az Úr, a te atyáidnak Istene néked; ne félj, és meg ne rettenj! 22 Ti pedig mindnyájan hozzám járulátok és mondátok: Küldjünk embereket előre, hogy kémleljék meg nékünk azt a földet, és hozzanak nékünk hírt az út felől, a melyen felmenjünk, és a városok felől, a melyekbe bevonuljunk. 23 És tetszék nékem ez a beszéd, és vevék közületek tizenkét férfiút, minden törzsből egyet-egyet. 24 És fordulának és felmenének a hegyre, és eljutának az Eskól völgyéig, és kikémlelék azt. 25 És vőnek kezeikbe annak a földnek gyümölcséből, és alá hozák hozzánk, és hírt hozának nékünk és mondának: Jó az a föld, a melyet az Úr, a mi Istenünk ád nékünk. 26 De ti nem akartatok felmenni; hanem pártot ütétek az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsa ellen. 27 És zúgolódátok a ti sátoraitokban, és mondátok: mivelhogy gyűlöl minket az Úr, azért hozott ki minket Égyiptom földéből, hogy adjon minket az Emoreus kezébe, és elpusztítson minket. 28 Hová mennénk fel mi? A mi atyánkfiai megrettenték a mi szíveinket, mondván: Az a nép nagyobb és szálasabb nálunknál; a városok nagyok és megerősíttettek az égig; még Anák fiakat is láttunk ott! 29 Akkor mondám néktek: Ne rettegjetek és ne féljetek azoktól; 30 Az Úr, a ti Istenetek, a ki előttetek megy, ő hadakozik ti érettetek mind a szerint, a mint cselekedett vala veletek Égyiptomban a ti szemeitek előtt; 31 És a pusztában, a hol láttad, hogy úgy hordozott téged az Úr, a te Istened, a miképen hordozza az ember az ő fiát, mind az egész úton, a melyen jártatok, míg jutátok e helyre. 32 Mindazáltal nem hivétek az Úrnak, a ti Isteneteknek. 33 A ki előttetek jár vala az úton, hogy helyet szemeljen ki néktek, a hol táborozzatok, éjjel tűzben, hogy megmutassa néktek az útat, a melyen járjatok, és felhőben nappal. 34 Meghallá pedig az Úr beszédetek szavát, és megharaguvék, és megesküvék, mondván: 35 E gonosz nemzetségből való emberek közül egy sem látja meg azt a jó földet, a mely felől megesküdtem, hogy a ti atyáitoknak adom; 36 Kivéve Kálebet, a Jefunné fiát; ő meglátja azt, és ő néki adom azt a földet, a melyet tapodott, és az ő fiainak, mert tökéletességgel követte az Urat. 37 Még én reám is megharaguvék az Úr miattatok, mondván: Te sem mégy oda be! 38 Józsué, a Nún fia, a ki áll te előtted, ő megy be oda; azért biztassad őt, mert ő osztja el az örökséget Izráelnek. 39 És a ti kicsinyeitek, a kikről szólátok hogy prédául lesznek, és a ti fiaitok, a kik nem tudnak most sem jót, sem gonoszt, azok mennek be oda, mert nékik adom azt, és ők bírják azt. 40 Ti pedig forduljatok vissza, és induljatok a pusztába, a Veres tenger felé. 41 És azt felelétek, és azt mondátok nékem: Vétkeztünk az Úr ellen, mi felmegyünk és hadakozunk mind a szerint, a mint parancsolta nékünk az Úr, a mi Istenünk! És felövezétek magatokat, kiki az ő harczi eszközeivel, és készek valátok felmenni a hegyre. 42 Monda pedig az Úr nékem: Mondd meg nékik: Ne menjetek fel, és ne harczoljatok, mert nem vagyok közöttetek: hogy meg ne verettessetek a ti ellenségeitektől. 43 És megmondám néktek, de nem hallgattatok rám, hanem pártot ütöttetek az Úr parancsolata ellen, és vakmerősködétek, és felmenétek a hegyre. 44 De kijöve az Emoreus, a ki lakik vala azon a hegyen, ti ellenetek, és megkergetének titeket, mint a méhek szokták cselekedni, és vagdaltak vala titeket Szeirtől Hormáig. 45 És visszatérétek onnét, és sírátok az Úr előtt, de nem hallgatá meg az Úr a ti szavatokat, és nem figyele rátok. 46 És sok időn át lakozátok Kádesben, a meddig ott lakozátok.