Deuteronômio 9

Ka Āwhina a Ihowā i a Īharaira

1 Whakarongo, e Īharaira! Ko ā tēnei rā koe whiti ai i Horano, ā, ka tae, ka riro i a koe ngā iwi nunui ake, kaha ake i a koe, ngā pā nunui hoki, he mea taiepa ā tutuki noa ki te rangi, 2 he iwi nunui, he iwi roroa, ko ngā tama a te Anakimi, e mōhio nā koe. Kua rongo nā koe i te pepeha mō rātou, "Ko wai e tū ki te aroaro o ngā tama a Anaka?" 3 Nā, kia mōhio koe i tēnei rā, ko Ihowā, ko tōu Atua, ko ia kei tōu aroaro e haere ana ānō he ahi e kai ana; māna rātou e huna, māna hoki e whakamate tō rātou tara ki tōu aroaro; ā, ka peia rātou e koe, ka meinga kia hohoro tō rātou ngaro, ka rite ki tā Ihowā i kōrero ai ki a koe.

4 Kei kōrero koe i roto i tōu ngākau, ua pei a Ihowā, tōu Atua, i a rātou i tōu aroaro, kei mea, "He tika nōku i kawe mai ai a Ihowā i ahau ki te tango i tēnei whenua." Kāhore, nō te kino o ēnei iwi i pei ai a Ihowā i a rātou i tōu aroaro. 5 Ehara, i te tika nōu, i te tapatahi rānei o tōu ngākau, i haere ai koe ki te tango i tō rātou whenua; engari he kino nō ēnei iwi i pei ai a Ihowā, tōu Atua, i a rātou i tōu aroaro, he mea hoki kia mana ai te kupu i oati ai a Ihowā ki ōu mātua, ki a Āperahama, ki a Īhaka, ki a Hākopa. 6 Inā, kia mōhio koe, ehara i te tika nōu e hoatu nei e Ihowā, e tōu Atua, tēnei whenua pai ki a koe, kia tangohia e koe; nō te mea he iwi kakī mārō koe.

I Hangā e ngā Īharaira he Kūao Kau Kōura

7 Kia mahara, kei wareware ki āu whakataritari ki a Ihowā, ki tōu Atua, i te koraha. Nō te rā iho anō i haere mai ai koe i te whenua o Īhipa, ā tae noa mai koutou ki tēnei wāhi, e tutū ana koutou ki a Ihowā. 8 I Horepa anō hoki, i whakapātaritari koutou ki a Ihowā kia riri, ā, riri ana a Ihowā ki a koutou, mea ana kia hunā koutou. 9 I tōku pikinga ki te maunga, ki te tiki i ngā papa kōhatu, i ngā papa o te kawenata i whakaritea e Ihowā ki a koutou, nā, ka noho ahau i te maunga, e whā tekau ngā rā, e whā tekau ngā pō; kāhore ahau i kai taro, kāhore i inu wai. 10 Ā, hōmai ana e Ihowā ki ahau ngā papa kōhatu e rua, he mea tuhituhi nā te ringa o te Atua; ā, i reira e mau ana, he mea tuhituhi, ngā kupu katoa i kōrero ai a Ihowā ki a koutou i te maunga, i waenganui o te ahi, i te rā o te huihuinga.

11 Nāwai ā, ka taka ngā rā e whā tekau me ngā pō e whā tekau, nā, ka hōmai e Ihowā ki ahau ngā papa kōhatu e rua, arā ngā papa o te kawenata. 12 Ā, ka mea a Ihowā ki ahau, "Whakatika, hohoro te heke atu i konei; ko tōu iwi hoki i kawea mai nei e koe i Īhipa kua taka ki te hē; kua hohoro rātou te peka kē i te huarahi i kīia ai e ahau ki a rātou; kua hangā e rātou he whakapakoko, he mea whakarewa mō rātou."

13 I kōrero mai anō a Ihowā ki ahau, i mea, "Kua kite ahau i tēnei iwi, nanā, he iwi kakī mārō rātou; 14 tukua ahau ki te huna i a rātou, ki te horoi atu hoki i tō rātou ingoa i raro i te rangi. Ā, māku koe e mea hei iwi kaha ake, hei iwi nui ake i a rātou."

15 Heoi, tahuri ana ahau, heke iho ana i te maunga, ko te maunga hoki kā tonu i te ahi; ā, ko ngā papa e rua o te kawenata i ōku ringa e rua. 16 Nā, ko tāku tirohanga atu, nā, kua hara koutou ki a Ihowā, ki tō koutou Atua; kua hanga koutou i te kūao kau mā koutou, he mea whakarewa: kua hohoro koutou te peka kē i te huarahi i kīia e Ihowā ki a koutou. 17 Nā, ka mau ahau ki ngā papa e rua, pangā atu ana e ahau i roto i ōku ringa e rua, ā, wāhia iho aua mea e ahau ki tō koutou aroaro.

18 Nā, takoto ana ahau ki te aroaro o Ihowā, pērā anō me te tīmatanga, e whā tekau ngā rā, e whā tekau ngā pō; kīhai ahau i kai taro, kīhai i inu wai; mō ō koutou hara katoa hoki i hara ai koutou, i mahi ai i te kino ki te aroaro o Ihowā, hei whakapātaritari i a ia. 19 I pāwera hoki ahau i te riri, i te āritarita, i a Ihowā rā i whakatakariri ai ki a koutou, e mea ana, kia hunā koutou. Otiia whakarongo mai ana anō a Ihowā ki ahau i taua wā hoki. 20 Ā, tino kaha te riri o Ihowā ki a Ārona, i mea kia whakamatea ia; nā, ka īnoi anō hoki ahau mō Ārona i taua wā. 21 Nā, ka tango ahau i tō koutou hara, i te kūao kau i hangā e koutou, ā, tahuna ana e ahau ki te ahi, patōkia iho, whakangakungakutia ana kia ririki, ngotangota noa ānō he puehu. Nā, pangā atu ana e ahau ōna ngota ki te awa e rere iho ana i te maunga.

22 Ā, i Tapera, i Maha hoki, i Kipiroto Hataawa i whakapātaritari anō koutou ki a Ihowā.

23 Nā, i te tononga a Ihowā i a koutou i Karehepārenea, i tāna meatanga mai, "Haere ki runga, tangohia te whenua i hoatu e ahau ki a koutou," nā, ka tutū koutou ki te kupu a Ihowā, a tō koutou Atua, kīhai anō i whakapono ki a ia, kīhai i whakarongo ki tōna reo. 24 He tutū tonu tā koutou ki a Ihowā mai o te rā i mōhio ai ahau ki a koutou.

25 Nā, takoto ana ahau i te aroaro o Ihowā i ngā rā e whā tekau, i ngā pō e whā tekau, i takoto ai ahau; mō te meatanga mai a Ihowā kia whakangaromia koutou. 26 Ā, ka īnoi ahau ki a Ihowā, ka mea, "E Ihowā, e te Atua, kaua e whakangaromia tāu iwi, tāu taonga tupu, i hokona nei e koe i runga i tōu nui, i whakaputaina mai nei e koe i Īhipa ki te ringa kaha. 27 Kia mahara ki āu pononga, ki a Āperahama, ki a Īhaka, ki a Hākopa; kaua e titiro mai ki te pakeke o tēnei iwi, ki tō rātou kino, ki tō rātou hara. 28 Kei mea te whenua i whakaputaina mai nei mātou e koe i reira, ‘He kore kīhai a Ihowā i kaha ki te kawe i a rātou ki te whenua i kōrero ai ia ki a rātou, he kino hoki nōna ki a rātou, i kawea ai rātou e ia kia whakamatea ki te koraha.’ 29 Otirā, ko tāu iwi anō rātou, ko tāu taonga tupu hoki, i whakaputaina mai nei e koe i runga i tōu kaha nui, i tōu tākakau mārō hoki."

Intés az Úr előtt való alázatosságra

1 Halljad Izráel, te általmégy ma a Jordánon, hogy bemenvén, örökségül bírj náladnál nagyobb és erősebb népeket, nagy és az égig megerősített városokat; 2 Nagy és szálas népet, Anák-fiakat, a kikről magad is tudod és magad is hallottad: kicsoda állhat meg Anák fiai előtt? 3 Tudd meg azért e mai napon, hogy az Úr, a te Istened az, a ki átmegy előtted mint emésztő tűz, ő törli el azokat, és ő alázza meg azokat te előtted; és kiűzöd, és hamar elveszted őket, a miképen az Úr megmondotta néked. 4 Mikor azért kiűzi az Úr, a te Istened azokat te előled, ne szólj a te szívedben, mondván: Az én igazságomért hozott be engem az Úr, hogy örökségül bírjam ezt a földet; holott e népeket az ő istentelenségökért űzi ki te előled az Úr; 5 Nem a te igazságodért, sem a te szívednek igaz voltáért mégy te be az ő földük bírására; hanem az Úr, a te Istened e népeknek istentelenségéért űzi ki őket előled, hogy megerősítse az ígéretet, a mely felől megesküdt az Úr a te atyáidnak: Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak. 6 Tudd meg azért, hogy az Úr, a te Istened nem a te igazságodért adja néked ezt a jó földet birtokul, mert kemény nyakú nép vagy te! 7 Emlékezzél meg róla, és el ne felejtsed azokat, a mikkel haragra indítottad az Urat, a te Istenedet a pusztában! A naptól fogva, a melyen kijöttél Égyiptom földéből, mind addig, míglen e helyre jutottatok, az Úr ellen tusakodtatok vala. 8 Már a Hóreben haragra indítátok az Urat, és annyira megharaguvék reátok az Úr, hogy el akara veszteni titeket. 9 Mikor felmegyek vala a hegyre, hogy átvegyem a kőtáblákat, a szövetségnek tábláit, a melyet az Úr kötött vala veletek, és a hegyen maradtam vala negyven nap és negyven éjjel: kenyeret nem ettem, sem vizet nem ittam vala. 10 Akkor átadá nékem az Úr a két kőtáblát, a melyek az Isten ujjával valának beírva, és rajtok valának mind amaz ígék, a melyeket mondott vala az Úr néktek a hegyen a tűz közepéből, a gyülekezésnek napján. 11 És mikor a negyven nap és negyven éj elmultával átadá az Úr nékem a két kőtáblát, a szövetségnek tábláit; 12 Akkor monda az Úr nékem: Kelj fel, hamar menj innen alá; mert elvetemedett a te néped, a kit kihoztál Égyiptomból; hamar eltértek az útról, a melyet parancsoltam vala nékik, öntött bálványt készítettek magoknak. 13 Ismét szóla nékem az Úr, mondván: Láttam e népet, és bizony kemény nyakú nép ez! 14 Hagyj békét nékem, hadd pusztítsam el őket, és töröljem el az ő nevöket az ég alól, és teszlek téged ennél nagyobb és erősebb néppé! 15 Megfordulék azért, és alájövék a hegyről, a hegy pedig tűzzel ég vala, és a szövetségnek két táblája az én két kezemben vala. 16 És mikor látám, hogy ímé vétkeztetek vala az Úr ellen, a ti Istenetek ellen; öntött borjút csináltatok vala magatoknak; hamar letértetek vala az útról, a melyet az Úr parancsolt vala néktek: 17 Akkor megragadám a két táblát, és elhajítám a két kezemből, és összetörém azokat a ti szemeitek láttára. 18 És leborulék az Úr előtt, mint annakelőtte, negyven nap és negyven éjjel, kenyeret nem ettem és vizet sem ittam; minden ti bűnötökért, a melyeket elkövettetek vala, azt cselekedvén, a mi gonosz az Úr előtt, hogy ingereljétek őt. 19 Mert félek vala a haragtól és búsulástól, a melylyel ti reátok úgy megharagudt vala az Úr, hogy el akart vala pusztítani titeket. És meghallgata az Úr engem akkor is. 20 Áronra is igen megharagudt vala az Úr, és el akará őt is pusztítani; de ugyanakkor imádkozám Áronért is. 21 A ti bűnötöket pedig, a borjút, a melyet készítettetek, megragadám, és megégetém azt tűzzel; és összetörém azt, jól megőrölvén, mígnem porrá morzsolódék, azután bevetém annak porát a patakba, a mely a hegyről foly vala alá. 22 És Thaberában, Massában, és Kibrot-Taavában is haragra indítátok az Urat. 23 És mikor az Úr elküldött vala titeket Kádes-Barneából, mondván: Menjetek fel, és bírjátok örökségül a földet, a melyet néktek adtam: akkor is tusakodtatok vala az Úrnak, a ti Isteneteknek beszéde ellen, nem hittetek néki, és nem hallgattatok az ő szavára. 24 Tusakodók voltatok az Úr ellen, a mióta ismerlek titeket. 25 És leborulék az Úr előtt azon a negyven napon és negyven éjjel, a melyeken leborultam vala; mert azt mondotta vala az Úr, hogy elveszt titeket. 26 Akkor imádkozám az Úrhoz, és mondék: Uram, Isten! ne rontsd meg a te népedet, és a te örökségedet, a kit a te nagyságoddal szabadítottál meg, a kit erős kézzel hoztál ki Égyiptomból. 27 Emlékezzél meg a te szolgáidról: Ábrahámról, Izsákról és Jákóbról; ne nézzed e népnek keménységét, istentelenségét és bűnét! 28 Hogy ne mondja a föld népe, a honnét kihoztál minket: mivelhogy az Úr nem vihette be őket a földre, a melyet igért volt nékik, és mivelhogy gyűlölte őket, azért hozta ki őket, hogy megölje őket a pusztában. 29 Pedig ők a te néped és a te örökséged, a melyet kihoztál a te nagy erőddel, és a te kinyujtott karoddal!