Deuteronômio 26

Ngā Hua Mātāmua

1 Ā tēnei ake, ā te wā e tae ai koe ki te whenua e hōmai e Ihowā, e tōu Atua, ki a koe hei kāinga tūturu, ā, ka riro a reira i a koe, ā, ka noho koe ki reira; 2 nā, ka tango koe i ētahi o ngā mea mātāmua o ngā hua katoa o te whenua, e mauria mai e koe i tōu oneone, ka hōmai nei e Ihowā, e tōu Atua, ki a koe; ā, me whawhao e koe ki te kete, ka haere ai ki te wāhi e whiriwhiri ai a Ihowā, tōu Atua, kia waiho tōna ingoa ki reira. 3 Nā, ka haere koe ki te tohunga e minita ana i aua rā, ka mea ki a ia, "Tēnei ahau te kōrero nui nei i tēnei rā ki a Ihowā, ki tōu Atua, kua tae mai ahau ki te whenua i oati ai a Ihowā ki ō tātou mātua kia hōmai ki a tātou." 4 Nā, ka tango te tohunga i te kete i tōu ringa, ka whakatakoto hoki ki mua o te āta a Ihowā, a tōu Atua. 5 Ko reira koe oho atu ai, mea ai ki te aroaro o Ihowā, o tōu Atua, "Ko tōku matua he Hīriani, i ora noa i te mate; ā, haere ana ia ki raro, ki Īhipa, ā, noho ana i reira, he hunga torutoru; nā, meinga ana ia hei iwi nui i reira, he kaha, he tini. 6 Nā, tūkinotia ana mātou e ngā Īhipiana, whakawhiua ana mātou, ā, he kino tā rātou whakamahinga i a mātou; 7 ā, ka tangi mātou ki a Ihowā, ki te Atua o ō mātou mātua, nā, whakarongo mai ana a Ihowā ki tō mātou reo, titiro mai ana ki tō mātou whakawhiunga, ki tō mātou whakamahinga, ki tō mātou tūkinotanga. 8 Nā, whakaputaina mai ana mātou e Ihowā i Īhipa ki te ringa kaha, ki te tākakau mārō tonu, me te whakamataku nui, me ngā tohu, me ngā merekara; 9 ā, kawea mai ana mātou e ia ki tēnei wāhi, ā, hōmai ana ki a mātou tēnei whenua, he whenua e rerengia ana e te waiū, e te honi. 10 Nā, titiro, kua kawea mai nei e ahau ngā hua mātāmua o te whenua i hōmai nei e koe, e Ihowā, ki ahau." Kātahi koe ka whakatakoto atu ki te aroaro o Ihowā, o tōu Atua, me te koropiko anō ki te aroaro o Ihowā, o tōu Atua; 11 ka koa hoki ki ngā mea pai katoa i hōmai e Ihowā, e tōu Atua, ki a koutou ko tōu whare, a koe, me te Rīwaiti me te manene i roto i a koe.

12 Ka pae ngā whakatekau katoa o āu hua i te toru o ngā tau, i te tau whakatekau, me hoatu e koe ki te Rīwaiti, ki te manene, ki te pani, ki te pouaru, kia kainga i roto i ōu kūwaha, ā, ka mākona; 13 ā, ka mea koe ki te aroaro o Ihowā, o tōu Atua: "Kua poto mai i ahau i roto i tōku whare ngā mea tapu, kua hoatu anō e ahau ki te Rīwaiti, ki te manene, ki te pani, ki te pouaru, kua rite i ahau āu whakahau katoa i whakahau ai koe ki ahau; kāhore ahau i whakapaheke i tētahi o āu whakahau, kāhore anō i wareware. 14 Kīhai i kainga e ahau tētahi wāhi i ahau e noho tauā ana; kīhai i tangohia e ahau tētahi wāhi mō te poke, kīhai anō hoki i hoatu hei mea tūpāpaku; i whakarongo ahau ki te reo o Ihowā, o tōku Atua, rite tonu āku mahi ki ngā mea katoa i whakahaua e koe ki ahau. 15 Titiro iho i tōu nohoanga tapu, i te rangi, manaakitia hoki tāu iwi, a Īharaira, me te oneone i hōmai nei e koe ki a mātou, pērā me tāu i oati ai ki ō mātou mātua, he whenua e rerengia ana e te waiū e te honi."

He Iwi Tapu mā Ihowā

16 Nō tēnei rā a Ihowā, tōu Atua, i whakahau ai i a koe, kia mahia ēnei tikanga, me ēnei whakaritenga; nā, puritia e koe, mahia, e tōu ngākau katoa, e tōu wairua katoa. 17 Kua whakaae koe i tēnei rā ki a Ihowā hei Atua mōu, kia haere i āna huarahi, kia whakaritea hoki āna tikanga, me āna whakahau, me āna whakaritenga, kia rongo anō hoki ki tōna reo. 18 Ā, kua whakaae hoki a Ihowā ki a koe i tēnei rā hei iwi māna, motuhake rawa hei pērā me tāna i kōrero ai ki a koe, hei pupuri hoki i āna whakahau katoa; 19 hei mea kia teitei ake koe i ngā iwi katoa i hangā e ia, te whakamoemiti, te ingoa, te korōria; kia waiho hoki koe hei iwi tapu mā Ihowā, mā tōu Atua, hei pērā me tāna i kōrero ai.

A zsenge és dézsma megadásakor mit kell mondani

1 Mikor pedig bemégy arra a földre, a melyet az Úr, a te Istened ád néked örökségül, és bírni fogod azt, és lakozol abban: 2 Akkor végy a föld minden gyümölcsének zsengéjéből, a melyet szerezz a te földedből, a melyet az Úr, a te Istened ád néked; és tedd kosárba és menj oda a helyre, a melyet kiválaszt az Úr, a te Istened, hogy ott lakozzék az ő neve; 3 És menj be a paphoz, a ki abban az időben lesz, és mondjad néki: Vallást teszek ma az Úr előtt, a te Istened előtt, hogy bejöttem a földre, a mely felől megesküdt az Úr a mi atyáinknak, hogy nékünk adja. 4 És a pap vegye el a kosarat kezedből, és tegye azt az Úrnak, a te Istenednek oltára elé. 5 És szólj, és mondjad az Úr előtt, a te Istened előtt: Veszendő mesopotámiai vala az atyám, és aláment vala Égyiptomba, és jövevény volt ott kevesed magával; nagy, erős és temérdek néppé lőn ottan. 6 Bosszúsággal illetének pedig minket az Égyiptombeliek, és nyomorgatának minket, és vetének reánk kemény szolgálatot. 7 Kiáltánk azért az Úrhoz, a mi atyáink Istenéhez, és meghallgatta az Úr a mi szónkat, és megtekintette a mi nyomorúságunkat, kínunkat és szorongattatásunkat; 8 És kihozott minket az Úr Égyiptomból erős kézzel, kinyújtott karral, nagy rettentéssel, jelekkel és csudákkal; 9 És behozott minket e helyre, és adta nékünk ezt a földet, a tejjel és mézzel folyó földet. 10 Most azért ímé elhoztam ama föld gyümölcsének zsengéjét, a melyet nékem adtál Uram. És rakd le azt az Úr előtt, a te Istened előtt, és imádkozzál az Úr előtt, a te Istened előtt; 11 És örömet találj mindabban a jóban, a melyet ád néked az Úr, a te Istened, és a te házadnépének; te és a lévita, és a jövevény, a ki te közötted van. 12 Ha a harmadik esztendőben, a tizednek esztendejében, minden termésedből egészen megadod a tizedet, és adod a lévitának, a jövevénynek, az árvának és özvegynek, hogy egyenek a te kapuid között, és jól lakjanak: 13 Akkor ezt mondjad az Úr előtt, a te Istened előtt: Kitakarítottam a szent részt a házból, és oda adtam azt a lévitának, a jövevénynek, az árvának és az özvegynek minden te parancsolatod szerint, a melyet parancsoltál nékem; nem hágtam át egyet sem a te parancsolataidból, sem el nem felejtettem! 14 Nem ettem belőle gyászomban, nem pusztítottam belőle tisztátalanul, és halottra sem adtam belőle. Hallgattam az Úrnak, az én Istenemnek szavára; a szerint cselekedtem, a mint parancsoltad nékem. 15 Tekints alá a te szentségednek lakóhelyéből a mennyekből, és áldd meg Izráelt, a te népedet, és a földet, a melyet nékünk adtál, a mint megesküdtél vala a mi atyáinknak, a tejjel és mézzel folyó földet.

Emlékeztetés Isten iránt való engedelemre

16 E mai napon az Úr, a te Istened parancsolja néked, hogy e rendelések és végzések szerint cselekedjél: tartsd meg azért és cselekedjed azokat teljes szívedből és teljes lelkedből! 17 Azt kívántad ma kimondatni az Úrral, hogy Isteneddé lesz néked, hogy járhass az ő útain, megtudhassad az ő rendeléseit, parancsolatait és végzéseit, és engedhess az ő szavának; 18 Az Úr pedig azt kívánja ma kimondatni veled, hogy az ő tulajdon népévé leszesz, a miképen szólott néked, és minden ő parancsolatát megtartod, 19 Hogy feljebb valóvá tegyen téged minden nemzetnél, a melyeket teremtett, dícséretben, névben és dicsőségben, és hogy szent népévé lehess az Úrnak, a te Istenednek, a mint megmondta vala.