2 Reis 18

Ko Kīngi Hetekia o Hūrā

1 Nā, nō te toru o ngā tau o Hohea tama a Eraha kīngi o Īharaira, i kīngi ai a Hetekia tama a Ahata kīngi o Hūrā. 2 E rua tekau mā rima ōna tau i tōna kīngitanga, ā, e rua tekau mā iwa ngā tau i kīngi ai ia ki Hiruhārama; ā, ko te ingoa o tōna whaea ko Api, he tamāhine nā Hakaraia.

3 Nā, he tika tāna mahi ki te titiro a Ihowā, i rite ki ngā mea katoa i mea ai a Rāwiri, tōna tupuna. 4 I whakakāhoretia e ia ngā wāhi tiketike, i tukitukia hoki ngā whakapakoko, tuaina ana e ia te Āhera. Ā, mongamonga ana i a ia te nākahi parāhi, i hangā nei e Mohi; tahu tonu ai hoki ngā tama a Īharaira i te whakakakara ki taua mea ā taea noatia taua rā; ā, tapā ana e ia, ko Nehuhatana.

5 I whakawhirinaki hoki ia ki a Ihowā, ki te Atua o Īharaira; nā, kāhore he rite mōna o ngā kīngi katoa o Hūrā i muri i a ia, o ērā rānei i mua atu i a ia. 6 I piri tonu hoki ia ki a Ihowā, kīhai i mahue te whai i a ia, engari i puritia e ia āna whakahau i whakahau ai a Ihowā ki a Mohi. 7 Nā, i a ia a Ihowā, ā, oti pai ana tāna i ngā wāhi katoa i haere ai ia. Nā, ka whakakeke ia ki te kīngi o Ahiria, ā, kīhai i mahi ki a ia. 8 I patua e ia ngā Pirihitini tae noa ki Kaha, ki ōna rohe, i te taumaihi o ngā kaitūtei ki te pā taiepa.

9 Nā, i te whā o ngā tau o Kīngi Hetekia, arā i te whitu o ngā tau o Hohea tama a Eraha kīngi o Īharaira, ka whakaekea Hamaria e Hāramanehere kīngi o Ahiria, whakapaea ana e ia. 10 Ā, i te mutunga o te toru o ngā tau, ka horo a reira i a rātou; arā nō te ono o ngā tau o Hetekia, koia rā te iwa o ngā tau o Hohea kīngi o Īharaira, ka horo Hamaria. 11 Nā, ka whakahekea e te kīngi o Ahiria a Īharaira ki Ahiria, whakanohoia ana e ia ki Haraha, ki Haporo, ki te taha o te awa o Kotana ki ngā pā anō hoki o ngā Meri. 12 Mō rātou kīhai i rongo ki te reo o Ihowā, o tō rātou Atua, engari takahia ana e rātou tāna kawenata me ngā mea katoa i whakahaua mai e Mohi, e tā Ihowā pononga; kīhai i whakarangona, kīhai i mahia.

Ka Whakaekea e ngā Ahiria a Hūrā

13 Nā, nō te tekau mā whā o ngā tau o Kīngi Hetekia ka whakaekea ngā pā taiepa katoa o Hūrā e Henakeripi kīngi o Ahiria, ā, horo ana i a ia. 14 Nā, ka unga tāngata a Hetekia kīngi o Hūrā ki te kīngi o Ahiria ki Rakihi hei mea, "Kua hara ahau; hoki atu i ahau; ko tau e whakapīkau mai ai ki ahau ka pīkaua e ahau."

Nā, whakaritea ana e te kīngi o Ahiria ki a Hetekia kīngi o Hūrā kia toru rau taranata hiriwa, kia toru tekau hoki taranata kōura. 15 Nā, hoatu ana e Hetekia ki a ia te hiriwa katoa i kitea ki te whare o Ihowā, ki ngā taonga anō o te whare o te kīngi.

16 Nō taua wā anō ka tapahia e Hetekia te kōura o ngā tatau o te temepara o Ihowā, o ngā pou hoki i whakakikoruatia nei e Hetekia kīngi o Hūrā, ā, hoatu ana ki te kīngi o Ahiria.

17 Nā, ka ungā e te kīngi o Ahiria a Taratana, a Rapaharihi, a Rapahake i Rakihi ki a Kīngi Hetekia ki Hiruhārama, he nui te ope. Nā, haere ana rātou, ka tae ki Hiruhārama, ā, i tō rātou taenga atu, ka haere rātou, ka tū ki te awakeri o te puna wai o runga, o tērā i te huarahi o te māra a te kaihoroi kākahu. 18 Nā, ka karanga rātou ki te kīngi, ka puta atu ki a rātou a Eriakimi tama a Hirikia, te rangatira o te whare, a Hepena kaituhituhi, a Ioaha tama a Āhapa te kaiwhakamahara.

19 Nā, ka mea a Rapahake ki a rātou, "Kōrero atu āianei ki a Hetekia:

"Ko te kupu tēnei a te kīngi nui, a te kīngi o Ahiria: He aha tēnei whakawhirinaki, e whakawhirinaki nā koe? 20 E mea nā koe, otiia he mea ngutu kau, Tēnei te ngārahu tika, te kaha mō te whawhai. Nā, e whakawhirinaki ana koe ki a wai, i whakakeke ai koe ki ahau? 21 Nanā, e whakawhirinaki ana koe ki tēnā kākaho pēpē hei tokotoko, ki a Īhipa; ki te pēhia iho e te tangata, ka ngoto ki roto ki tōna ringa, nā, kua tū. Ka pērā anō a Parao kīngi o Īhipa ki te hunga katoa e okioki ana ki a ia.

22 "Otiia ki te mea mai koutou ki ahau, ‘Ko Ihowā, ko tō mātou Atua tā mātou e whakawhirinaki nei,’ he teka ianei ko ia tēnā, nāna nei ngā wāhi tiketike, me ngā āta i whakakāhoretia atu nei e Hetekia, ā, kua mea ia ki a Hūrā rāua ko Hiruhārama, ‘Hei mua i tēnei āta i Hiruhārama koutou koropiko ai’?

23 "Nā, hōmai āianei he utu pupuri ki tōku ariki, ki te kīngi o Ahiria, ā, ka hoatu e ahau ki a koe ētahi hōiho, kia rua mano, ki te taea e koe te whakanoho kaieke ki runga. 24 Ā, me pēhea e taea ai e koe te pare atu te kanohi o tētahi rangatira kotahi o ngā iti rawa o ngā pononga a tōku ariki, ā, ka whakawhirinaki koe ki Īhipa hei hāriata, hei kaieke hōiho māu? 25 I haere kau mai rānei ahau, kāhore a Ihowā, ki te huna i tēnei wāhi? I mea a Ihowā ki ahau, ‘Haere ki te whenua rā huna ai.’ "

26 Kātahi ka mea a Eriakimi tama a Hirikia rātou ko Hepena, ko Ioaha, ki a Rapahake, "Kōrero koa ki āu pononga i te reo Hīriani; e mātau ana hoki mātou ki tēnā reo; kaua e kōrero mai ki a mātou i te reo Hūrai i te mea e whakarongo ana te iwi i runga i te taiepa."

27 Anō rā ko Rapahake ki a rātou, "I ungā mai rānei ahau e tōku ariki ki tōu ariki, ā, ki a koe, hei kōrero i ēnei kupu? He teka ianei i ungā mai ahau e ia ki ngā tāngata e noho ana i runga i te taiepa, kia kainga e rātou tō rātou paru, kia inumia tō rātou mimi, arā e koutou tahi?"

28 Kātahi a Rapahake ka tū, ā, he nui tōna reo ki te karanga i te reo Hūrai; i kōrero ia, i mea: "Whakarongo ki te kupu a te kīngi nui, a te kīngi o Ahiria. 29 Ko te kupu tēnei a te kīngi: Kei tinihangatia koutou e Hetekia; e kore hoki koutou e taea te whakaora e ia i tōna ringa. 30 Kei meinga hoki koutou e Hetekia kia whakawhirinaki ki a Ihowā, i a ia e kī nā, ‘He pono, tērā tātou e whakaorangia e Ihowā, e kore hoki tēnei pā e tukua ki te ringa o te kīngi o Ahiria.’

31 "Kaua e rongo ki a Hetekia; ko te kupu tēnei a te kīngi o Ahiria: ‘Houhia tā koutou rongo ki ahau, ka haere mai ki waho ki ahau; ka kai ai koutou i ngā hua o tāna wāina, o tāna wāina, o tāna piki, o tāna piki, ka inu anō i te wai o tāna puna, o tāna puna; 32 kia tae atu rā anō ahau ki te tiki atu i a koutou ki te whenua pēnei i tō koutou nei whenua, ki te whenua wīti, wāina, ki te whenua taro, māra wāina, ki te whenua hinu ōriwa, honi hoki, kia ora ai koutou, kei mate.

"Kaua hoki e whakarongo ki a Hetekia, i a ia e tohe nā ki a koutou, e mea nā, ‘Mā Ihowā tātou e whakaora.’ 33 I ora rānei i tētahi o ngā atua o ngā tauiwi tōna whenua i te ringa o te kīngi o Ahiria? 34 Kei hea ngā atua o Hāmata, o Ārapara? Kei hea ngā atua o Hēparawaima, o Hena, o Iwa? I whakaorangia rānei e rātou a Hamaria i tōku ringa? 35 Ko wai o ngā atua katoa o ngā whenua, kua whakaorangia e rātou tō rātou whenua i tōku ringa, e whakaorangia ai e Ihowā a Hiruhārama i tōku ringa?"

36 Otiia whakarongo kau ana tērā te iwi, kīhai i whakahoki kupu ki a ia; ko tā te kīngi hoki tēnā i ako ai, i kī ai, "Kaua e whakahoki kupu atu ki a ia."

37 Kātahi ka haere a Eriakimi tama a Hirikia, te rangatira o te whare, a Hepena te kaituhituhi, a Ioaha tama a Āhapa te kaiwhakamahara ki a Hetekia, he mea haehae ō rātou kākahu, ā, kōrerotia ana e rātou ki a ia ngā kupu a Rapahake.

Júda országa. Ezékiás király

1 És Hóseásnak, az Ela fiának, az Izráel királyának harmadik esztendejében kezdett uralkodni Ezékiás, Akháznak, a Júda királyának fia. 2 Huszonöt esztendős volt, mikor uralkodni kezdett, és huszonkilencz esztendeig uralkodott Jeruzsálemben; anyjának neve Abi, a Zakariás leánya. 3 És kedves dolgot cselekedék az Úr szemei előtt, a mint az ő atyja, Dávid cselekedett volt. 4 Ő rontotta le a magaslatokat, törte el az oszlopokat, és vágta ki az Aserát, és törte össze az érczkígyót is, a melyet Mózes csinált; mert mind az ideig az Izráel fiai jóillatot tettek annak, és nevezék azt Nékhustánnak. 5 Egyedül az Úrban, Izráel Istenében bízott, és ő utána nem volt hozzá hasonló Júda minden királyai között sem azok között, a kik ő előtte voltak. 6 Mert az Úrhoz ragaszkodott, és el nem hajlott ő tőle, és megőrizte az ő parancsolatait, a melyeket az Úr Mózesnek parancsolt vala. 7 És vele volt az Úr mindenütt és a hova csak ment, előmenetele volt. És elszakadt Assiria királyától, és nem szolgált néki. 8 Megverte a Filiszteusokat is egész Gázáig és határukat, az őrtornyoktól a kerített városokig. 9 Ezékiás királynak negyedik esztendejében – a mely Hóseásnak, az Ela fiának, az Izráel királyának hetedik esztendeje – feljött Salmanassár, Assiria királya Samaria ellen, és megszállotta azt; 10 És elfoglalta három esztendő mulva, Ezékiás hatodik esztendejében – ez Hóseásnak, az Izráel királyának kilenczedik esztendeje – ekkor vették be Samariát. 11 És elhurczolta Assiria királya az Izráelt Assiriába, és letelepíté Halába, Háborba, a Gózán folyó mellé, és a Médeusok városaiba; 12 Azért, mert nem hallgattak az Úrnak, az ő Istenöknek szavára, hanem megszegték az ő szövetségét, mindazokat, a melyeket Mózes, az Úr szolgája parancsolt vala; sem nem hallgattak rájok, sem nem cselekedték azokat.

13 Ezékiás királynak pedig tizennegyedik esztendejében feljött Sénakhérib, Assiria királya Júdának minden kerített városa ellen, és elfoglalta azokat. 14 Akkor elküldött Ezékiás, Júda királya Assiria királyához Lákisba, ezt izenvén: Vétkeztem, térj el én rólam; a mit rám vetsz, elviselem! És Assiria királya Ezékiásra, Júda királyára háromszáz tálentom ezüstöt és harmincz tálentom aranyat vetett ki. 15 És Ezékiás oda adott minden ezüstöt, a mely találtatott az Úr házában és a király házának kincsei között. 16 Ugyanebben az időben fosztotta meg Ezékiás az Úr templomának ajtajait és az ajtók félfáit, a melyeket Ezékiás, Júda királya maga boríttatott be, és oda adta azokat Assiria királyának. 17 És Assiria királya mégis oda küldte Thartánt, Rabsárist és Rabsakét Lákisból Ezékiás királyhoz igen nagy haddal Jeruzsálembe, és felmenének és jutának Jeruzsálembe, és feljövén és oda érvén, megállának a felső halastó zsilipjénél, a mely a ruhafestő útja mellett van. 18 És kihívaták a királyt. És kiméne hozzájok Eliákim, a Hilkia fia, ki a király házának gondviselője volt, és Sebna, az íródeák, és Joákh, az Asáf fia, az emlékíró. 19 És monda nékik Rabsaké: Mondjátok meg Ezékiásnak: Ezt mondja a király, Assiria nagy királya: Micsoda bizodalom ez, a melyben te bizakodtál? 20 Azt mondád: csak szóbeszéd; tanács és erő kell a hadakozáshoz; vajjon kihez bíztál, hogy fellázadtál ellenem? 21 Ímé, ebben a törött nádszálban bizakodol, Égyiptomban, melyhez ha ki támaszkodik, bemegy az ő kezébe és általlikasztja? Ilyen a Faraó, Égyiptom királya mindenekhez, a kik ő hozzá bíznak! 22 Vagy azt akarjátok nékem mondani: Mi az Úrban, a mi Istenünkben bízunk; hát nem ez-é az, a kinek magaslatait és oltárait lerontotta Ezékiás, és mind Júdának, mind Jeruzsálemnek megparancsolta: Ez oltár előtt imádkozzatok Jeruzsálemben? 23 Nosza, fogadj hát az én urammal, Assiria királyával: Én néked kétezer lovat adok, ha tudsz reájok adni annyi lovast. 24 Hogy verhetnél hát vissza az én uram legkisebb hadnagyai közül csak egyet is, és hogyan bízhatol Égyiptomhoz a szekerek és a lovagok miatt? 25 Vajjon az Úr tudta nélkül jöttem-é fel e hely ellen, hogy azt elveszessem? Az Úr mondotta nékem: Menj fel e föld ellen, és veszesd el azt! 26 És monda Eliákim, a Hilkia fia, és Sebna és Joákh Rabsakénak: Beszélj, kérlek, a te szolgáiddal siriai nyelven, mert jól értjük; és ne beszélj velünk zsidóul e nép füle hallatára, a mely a kőfalon van. 27 És felele nékik Rabsaké: Vajjon a te uradhoz, vagy te hozzád küldött-é engem az én uram, hogy elmondjam e dolgokat, avagy nem inkább e férfiakhoz-é, a kik a kőfalon ülnek, hogy azután veletek együtt egyék meg a saját ganéjokat, és igyák meg a saját vizeletöket? 28 És oda állott Rabsaké, és hangosan kezdett zsidóul beszélni, mondván: Halljátok meg a királynak, Assiria nagy királyának beszédit! 29 Azt mondja a király: Meg ne csaljon titeket Ezékiás; mert nem szabadíthat meg titeket az ő kezéből. 30 És ne biztasson titeket Ezékiás az Úrral, ezt mondván: Kétség nélkül megszabadít minket az Úr, és nem adatik e város az assiria király kezébe. 31 Ne hallgassatok Ezékiásra; mert így szól Assiria királya: Békéljetek meg velem, és jőjjetek ki hozzám, és kiki egyék az ő szőlőjéből és fügefájáról, és igyék az ő kútjának vizéből; 32 Míg eljövök és elviszlek titeket a ti földetekhez hasonló földre, gabonás és boros földre, kenyeres és szőlős földre, olajfás, és mézes földre, hogy élhessetek és meg ne haljatok. Ne higyjetek Ezékiásnak, mert félrevezet benneteket, mikor azt mondja: Az Úr megszabadít minket! 33 Vajjon megszabadították-é a pogányok istenei, mindenik a maga földjét Assiria királyának kezéből? 34 Hol vannak Hámátnak és Arphádnak istenei? Hol Sefárvaimnak, Hénának és Hivvának istenei? És Samariát is megszabadították-é az én kezemből? 35 Kicsoda a földön való minden istenek közül, a ki megszabadíthatta volna az ő földjét az én kezemből, hogy az Úr is kiszabadíthatná Jeruzsálemet az én kezemből? 36 De a nép csak hallgatott, és nem felelt néki csak egy igét sem; mert a király megparancsolta volt, mondván: Ne feleljetek néki. 37 És elment Eliákim, a Hilkia fia, a király házának gondviselője, és Sebna, az íródeák, és Joákh, az Asáf fia, az emlékíró, Ezékiáshoz megszaggatott ruhákban, és elmondák néki Rabsaké beszédit.