Deuteronômio 31

Ka Whiriwhiria a Hohua hei Whakakapi i a Mohi

1 Ā, i haere a Mohi, i kōrero i ēnei kupu ki a Īharaira katoa. 2 I mea ia ki a rātou: "Ko tōku kaumātua i tēnei rā ka kotahi rau e rua tekau ngā tau; e kore ahau e āhei anō te kōpiko atu, te kōpiko mai. Kua mea mai hoki a Ihowā ki ahau, ‘E kore koe e whiti i tēnei Horano.’ 3 Ko Ihowā, ko tōu Atua, ko ia e whakawhiti ki mua i a koe; māna e whakangaro atu ēnei iwi i mua i a koe, ā, ka riro rātou i a koe. Ā, ko Hohua, ko ia e whiti atu i mua i a koe, ka rite ki tā Ihowā i kōrero ai. 4 Ā, ka rite tā Ihowā e mea ai ki a rātou ki tāna i mea ai ki a Hihona rāua ko Oka, ki ngā kīngi o ngā Amori, ki tō rātou whenua hoki; i hunā nei e ia. 5 Ā, ka hōmai rātou e Ihowā ki tō koutou aroaro, ā, ka rite tā koutou e mea ai ki a rātou ki ngā whakahau katoa i whakahau ai ahau ki a koutou. 6 Kia māia, kia toa, kaua e wehi, kaua e pāwera i a rātou: nō te mea ko Ihowā, ko tōu Atua, ko ia te haere tahi ana i a koe; e kore ia e whakarere i a koe, e kore hoki e mawehe atu i a koe."

7 Nā, ka karanga a Mohi ki a Hohua, ā, ka mea ki a ia i te tirohanga a Īharaira katoa, "Kia māia, kia toa; ko koe hoki e haere tahi me tēnei iwi ki te whenua i oati ai a Ihowā ki ō rātou mātua kia hōmai ki a rātou; māu anō rātou e whakawhiwhi ki taua wāhi. 8 Ko Ihowā anō, ko ia te haere ana i tōu aroaro, hei tōu taha ia, e kore ia e whakarere i a koe, e kore hoki e mawehe atu i a koe; kaua e wehi, kaua hoki e pāwera."

Kia Pānui te Ture i ia Tau Tuawhitu

9 Ā, tuhituhia iho e Mohi tēnei ture, hoatu ana ki ngā tohunga, ki ngā tama a Rīwai, ko rātou nei ngā kaiamo i te āka o te kawenata a Ihowā, ki ngā kaumātua katoa anō hoki o Īharaira. 10 I ako anō a Mohi ki a rātou, i mea: "Hei te mutunga o ngā tau e whitu, hei te wā anō e rite ai i te tau tuku noa, i te Hākari o Ngā Whare Wharau, 11 i te wā e tae ai a Īharaira katoa ki te whakakite i a rātou ki te aroaro o Ihowā, o tōu Atua, ki te wāhi e whiriwhiri ai ia, ka kōrero ai koe i tēnei ture ki te aroaro o Īharaira katoa, kia rongo ai rātou. 12 Whakaminea te iwi – ngā tāne, ngā wāhine, ngā tamariki, me tōu tangata iwi kē i roto i ōu kūwaha – kia rongo ai rātou, kia whakaakona ai, kia wehi ai i a Ihowā, i tō koutou Atua, kia mau ai ki te mahi i ngā kupu katoa o tēnei ture. 13 Kia rongo ai hoki ā rātou tamariki, kīhai nei i mōhio, kia whakaakona ai kia wehi i a Ihowā, i tō koutou Atua, i ngā rā katoa e ora ai koutou ki te whenua e whiti atu nei koutou i Horano ki reira ki te tango."

Ngā Whakaako Mutunga a Ihowā ki a Mohi

14 Nā, ka mea a Ihowā ki a Mohi, "Nanā, ka tata ōu rā e mate ai koe; karangatia atu a Hohua, e tū hoki kōrua ki roto ki te tapenākara o te whakaminenga, ā, māku e ako ki a ia." Nā, ka haere a Mohi rāua ko Hohua, ā, tū ana rāua i roto i te tapenākara o te whakaminenga. 15 Nā, ka puta mai a Ihowā ki te tapenākara i roto anō i te pou kapua; ā, tū ana te pou kapua i runga i te kūwaha o te tapenākara.

16 Kātahi ka mea a Ihowā ki a Mohi, "Nanā, ka takoto koe ki ōu mātua; ā, ka whakatika te iwi nei, ka whai atu, ka pūremu ki ngā atua kē o te whenua, e haere nā rātou ki reira noho ai ki waenganui i a rātou; ka whakarere i ahau, ka whakataka hoki i tāku kawenata i whakaritea atu e ahau ki a rātou. 17 Ā, ka mura tōku riri ki a rātou i taua rā, ā, ka whakarere ahau i a rātou, ka huna hoki i tōku kanohi i a rātou, ā, ka pau rātou, ka pā anō hoki ngā kino maha me ngā matenga ki a rātou. Ā, ka mea rātou i taua rā, ‘Kāhore ianei ēnei kino i pā mai ki a tātou, nō te mea kāhore tō tātou Atua i roto i a tātou?’ 18 Ko ahau ia, ka huna rawa ahau i tōku kanohi i taua rā, mō ngā kino katoa i meatia e rātou, mō rātou i tahuri ki ngā atua kē.

19 "Nā, tuhituhia tēnei hei waiata mā kōrua, ka whakaako hoki ki ngā tama a Īharaira; hoatu hoki ki roto ki ō rātou waha, kia ai tēnei waiata hei kaiwhakaatu mōku ki ngā tama a Īharaira. 20 Nō te mea ka oti rātou te kawe e ahau ki te whenua i oati ai ahau ki ō rātou mātua, e rerengia nei e te waiū, e te honi; ā, ka kai rātou, ka mākona, ka mōmona hoki; ko reira rātou tahuri ai ki ngā atua kē, mahi ai ki a rātou, ā, ka whakahāwea rātou ki ahau, ka whakataka hoki i tāku kawenata. 21 Ā tēnei ake, hei te pānga o ngā kino maha, o ngā mate maha ki a rātou, nā, mā tēnei waiata e whakaatu ki tō rātou aroaro; nō te mea e kore e mahue i ngā waha o ō rātou uri. E mōhio ana hoki ahau ki ō rātou whakaaro e tito nei rātou ināianei nei anō, i te mea kīanō ahau i kawe noa i a rātou ki te whenua i oati ai ahau."

22 Nā, tuhituhia ana e Mohi tēnei waiata i taua rangi anō, ā, whakaakona ana ki ngā tama a Īharaira.

23 Ā, i whakahau anō ia i a Hohua, i te tama a Nunu, i mea, "Kia māia, kia toa; māu hoki e kawe ngā tama a Īharaira ki te whenua i oati ai ahau ki a rātou; ā, hei a koe ahau."

24 Ā, ka oti i a Mohi te tuhi ngā kupu o tēnei ture ki tētahi pukapuka, ā poto noa, 25 nā, ka whakahau a Mohi i ngā Rīwaiti, i ngā kaiamo i te āka o te kawenata a Ihowā, ka mea, 26 "Tangohia tēnei Pukapuka o te Ture, hoatu ki te taha o te āka o te kawenata a Ihowā, a tō koutou Atua, ā, hei reira takoto ai, hei whakaatu ki a koe. 27 Nō te mea e mōhio ana ahau ki tōu tutū, ki tōu kakī mārō; nanā, i ahau e ora nei anō i a koutou i tēnei rā, e tutū ana anō koutou ki a Ihowā; ā, ka mate ahau, tērā noa ake! 28 Huihuia mai ki ahau ngā kaumātua katoa o ō koutou iwi, me ō koutou rangatira, ā, ka kōrero ahau i ēnei kupu ki ō rātou taringa, ka waiho hoki i te rangi, i te whenua hei kaititiro mō rātou. 29 Nō te mea e mōhio ana ahau, ko muri i tōku matenga taka rawa ai koutou, peka kē ai i te huarahi i kīia atu e ahau ki a koutou; ā, ka pono mai te kino ki a koutou i ngā rā whakamutunga; mō koutou ka mahi i te kino i te tirohanga a Ihowā, hei whakapātaritari i a ia ki te mahi a ō koutou ringa."

Te Waiata a Mohi

30 Ā, kōrerotia ana e Mohi ngā kupu o tēnei waiata ki ngā taringa o te huihuinga katoa o Īharaira ā poto noa:

Mózes búcsúzik, Józsuét rendeli utódául

1 És méne Mózes, és ez ígéket mondotta vala az egész Izráelnek; 2 Monda pedig nékik: Száz és húsz esztendős vagyok ma, nem járhatok többé ki és be: az Úr pedig azt mondá nékem: Nem mégy át ezen a Jordánon. 3 Az Úr, a te Istened maga megy át előtted, ő pusztítja el e nemzeteket előtted, hogy bírjad őket; Józsué az, a ki átmegy előtted, a mint megmondotta az Úr. 4 És akképen cselekeszik azokkal az Úr, a miképen cselekedett Szíhonnal és Óggal az Emoreusok királyaival, és azoknak földjökkel, a melyeket elpusztított vala. 5 Ha azért előtökbe adja őket az Úr, egészen a szerint a parancsolat szerint cselekedjetek velök, a mint parancsoltam néktek. 6 Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek tőlök, mert az Úr, a te Istened maga megy veled; nem marad el tőled, sem el nem hágy téged. 7 Szólítá azért Mózes Józsuét, és monda néki az egész Izráel szemei előtt: Légy erős és bátor, mert te mégy be e néppel a földre, a mely felől megesküdt az Úr az ő atyáiknak, hogy nékik adja, és te osztod el azt nékik örökségül. 8 Az Úr, ő az, a ki előtted megy, ő lesz te veled; el nem marad tőled, sem el nem hágy téged: ne félj és ne rettegj! 9 És megírá Mózes e törvényt, és adá azt a papoknak, a Lévi fiainak, a kik hordozzák az Úr szövetségének ládáját, és Izráel minden vénjének. 10 És megparancsolá nékik Mózes, mondván: A hetedik esztendő végén, az elengedés esztendejének idejében, a sátorok innepén; 11 Mikor eljön az egész Izráel, hogy megjelenjék az Úr előtt, a te Istened előtt azon a helyen, a melyet kiválaszt: olvasd fel e törvényt az egész Izráel előtt fülök hallására. 12 Gyűjtsd egybe a népet, a férfiakat, az asszonyokat, a kicsinyeket és a te jövevényedet, a ki a te kapuidon belől van, hogy hallják és tanuljanak, és féljék az Urat, a ti Isteneteket, és tartsák meg és teljesítsék e törvénynek minden ígéjét. 13 És az ő fiaik is, a kik nem tudják még, hallják és tanulják meg, hogy az Urat, a ti Isteneteket kell félni mind addig, a míg éltek azon a földön, a melyre általkeltek a Jordánon, hogy bírjátok azt. 14 Monda azután az Úr Mózesnek: Ímé elközelgettek a te napjaid, hogy meghalj; hívd elő Józsuét, és álljatok fel a gyülekezetnek sátorában, hogy parancsolatokat adjak néki. Elméne azért Mózes és Józsué, és felállának a gyülekezet sátorában. 15 És megjelenék az Úr a sátorban, felhőoszlopban, és megálla a felhőoszlop a sátor nyílása felett, 16 És monda az Úr Mózesnek: Ímé te elaluszol a te atyáiddal, és ez a nép felkél, és idegen istenek után jár és paráználkodik azon a földön, a melyre bemegy, hogy lakozzék azon; és elhágy engem, és felbontja az én szövetségemet, a melyet én ő vele kötöttem. 17 De felgerjed az én haragom ő ellene azon a napon, és elhagyom őt, és elrejtem az én orczámat ő előle, hogy megemésztessék. És mikor utóléri a sok baj és nyomorúság, mondani fogja azon a napon: Avagy nem azért értek-é engem ezek a bajok, hogy nincsen az én Istenem én közöttem? 18 Én pedig valóban elrejtem az én orczámat azon a napon az ő minden gonoszsága miatt, a melyet cselekedett, mivelhogy más istenekhez fordult. 19 Most pedig írjátok fel magatoknak ez éneket, és tanítsd meg arra Izráel fiait; adjad azt szájokba, hogy legyen nékem ez ének bizonyságul Izráel fiai ellen. 20 Mert beviszem őt arra a földre, a mely felől megesküdtem az ő atyáinak, a tejjel és mézzel folyó földre; és eszik, jóllakik és meghízik, azután pedig más istenekhez fordul, és azoknak szolgál, és meggyaláz engem, és felbontja az én szövetségemet. 21 Mikor pedig utóléri őt a sok baj és nyomorúság: akkor szóljon ez az ének előtte bizonyságképen (mert nem megy feledésbe az ő maradékának szájából), mert tudom az ő gondolatát, a mely szerint cselekszik már most is, minekelőtte bevinném őt arra a földre, a mely felől megesküdtem vala. 22 Megírá azért Mózes ezt az éneket azon a napon, és megtanítá arra Izráel fiait. 23 Azután parancsola az Úr Józsuénak, a Nún fiának, és monda: Légy erős és bátor, mert te viszed be Izráel fiait arra a földre, a mely felől megesküdtem nékik; és én veled leszek.

A törvénykönyv átadatik a lévitáknak

24 Mikor pedig teljesen és mind végig beírta Mózes e törvény ígéit könyvbe: 25 Parancsola Mózes a lévitáknak, a kik hordozzák vala az Úr szövetségének ládáját, mondván: 26 Vegyétek e törvénykönyvet, és tegyétek ezt az Úrnak, a ti Isteneteknek szövetségládája oldalához, és legyen ott ellened bizonyságul; 27 Mert én ismerem a te pártos voltodat, és kemény nyakadat. Ímé most is, holott még köztetek élek, pártot ütöttetek az Úr ellen; mennyivel inkább halálom után? 28 Gyűjtsétek én hozzám a ti törzseiteknek minden vénjét és a ti előljáróitokat, hadd mondjam el ez ígéket az ő füleik hallására, és hadd hívjam bizonyságul ellenök a mennyet és földet. 29 Mert tudom, hogy halálom után mind inkább-inkább megromoltok és eltértek az útról, a melyet parancsoltam néktek; és utólér majd titeket a veszedelem a későbbi időben, mivelhogy gonoszt cselekesztek az Úrnak szemei előtt, bosszantván őt kezeiteknek csinálmányával. 30 Azután elmondá Mózes Izráel egész gyülekezetének füle hallására ez éneknek ígéit, mind végig.