Deuteronômio 5

Ngā Ture Kotahi Tekau

1 Ā, i karanga atu a Mohi ki a Īharaira katoa, i mea ki a rātou:

Whakarongo, e Īharaira, ki ngā tikanga, ki ngā whakaritenga e kōrerotia nei e ahau ki ō koutou taringa i tēnei rā, ka ako ai, ka pupuri ai, ka mahi ai. 2 I whakarite a Ihowā, tō tātou Atua, i te kawenata ki a tātou i Horepa. 3 Kīhai a Ihowā i whakarite i tēnei kawenata ki ō tātou mātua; engari ki a tātou, ki a tātou nei anō, e ora katoa nei i konei ināianei. 4 I kōrero ā-kanohi mai a Ihowā ki a koutou i te maunga i waenganui o te ahi. 5 (Ko ahau i tū i waenganui o Ihowā, o koutou, i taua wā, hei whakapuaki ki a koutou i te kōrero a Ihowā. I wehi hoki koutou i te ahi, kīhai hoki i piki ake ki te maunga.) I mea ia:

6 "Ko Ihowā ahau, ko tōu Atua, nāku koe i whakaputa mai i te whenua o Īhipa, i te whare pononga.

7 "Aua ētahi atua kē atu mōu ki mua i ahau.

8 "Kei hanga koe i te whakapakoko mōu, i tētahi ritenga rānei o ngā mea o te rangi i runga, o te whenua rānei i raro, o te wai rānei i raro i te whenua. 9 Kei koropiko koe ki ēnā mea, kei mahi rānei ki ēnā mea; ko Ihowā hoki ahau ko tōu Atua, he Atua hae, e mea ana i ngā hara o ngā mātua kia tau iho ki ngā tamariki a te toru, te whā rā anō o ngā whakatupuranga o te hunga e kino ana ki ahau; 10 e whakaputa aroha ana hoki ki ngā mano, ki te hunga e aroha ana ki ahau, e whakarite ana i āku ture.

11 "Kei whakahuatia noatia e koe te ingoa o Ihowā, o tōu Atua; e kore hoki a Ihowā e mea he harakore te tangata e whakahua noa ana i tōna ingoa.

12 "Kia mau ki te rā hāpati, kia whakatapua, kia pērā me tā Ihowā, me tā tōu Atua i whakahau ai ki a koe. 13 E ono ngā rā e mahi ai koe, e mea ai hoki i āu mea katoa. 14 Tēnā ko te rā whitu, he hāpati nō Ihowā, nō tōu Atua; kaua e mahia tētahi mahi i reira – e koe, e tāu tama, e tāu tamāhine, e tāu pononga tāne, e tāu pononga wahine, e tāu kau, e tāu kāihe, e āu kararehe katoa hoki, me tōu tangata kē i roto i ōu tatau; kia okioki ai tāu pononga tāne, tāu pononga wahine, kia pēnā ai me koe. 15 Kia mahara anō he pononga koe i te whenua o Īhipa, ā, nā Ihowā, nā tōu Atua koe i whakaputa mai i reira, i runga i te ringa kaha, i te ringa mārō. Nā reira i whakahau ai a Ihowā, tōu Atua, i a koe kia whakaritea te rā hāpati.

16 "Whakahōnoretia tōu pāpā me tōu whaea, kia rite ki tā Ihowā, ki tā tōu Atua i whakahau ai ki a koe; kia roa ai ōu rā, kia whiwhi ai hoki koe ki te pai i runga i te whenua e hōmai nei e Ihowā, e tōu Atua, ki a koe.

17 "Aua e patu.

18 "Aua e pūremu.

19 "Aua e tāhae.

20 "Aua e whakapae teka ki tōu hoa.

21 "Aua hoki e hiahia ki te wahine a tōu hoa, aua hoki e hiahia ki te whare o tōu hoa, ki tāna māra, ki tāna pononga tāne, ki tāna pononga wahine, ki tāna kau, ki tana kāihe, ki tētahi mea rānei a tōu hoa.

22 "Ko ēnei kupu i kōrerotia mai e Ihowā ki tō koutou huihui katoa i te maunga, i waenganui o te ahi, o te kapua, o te pōuri hoki, he nui anō hoki te reo; ā, kāhore atu anō āna kupu. Ā, tuhituhia iho e ia ki ngā papa kōhatu e rua, ā, hōmai ana ki ahau."

He Whakamahara i te Wehi o te Iwi

23 Ā, nō tō koutou rongonga i te kupu i roto i te pōuri, ko te maunga hoki e kā ana i te ahi, ka whakatata mai ki ahau, arā ngā upoko katoa o ō koutou iwi, me ō koutou kaumātua; 24 ā, ka mea mai, "Nā, kua whakakite mai a Ihowā, tō tātou Atua, i tōna korōria, i tōna nui ki a tātou, kua rongo hoki tātou i tōna reo i roto i te ahi; kua kite tātou i tēnei rā ka kōrero a Ihowā ki te tangata, ā, ka ora anō ia. 25 Nā, kia mate mātou hei aha? Ka pau hoki mātou i tēnei ahi nui; ki te rongo anō mātou i te reo o Ihowā, o tō tātou Atua, nā, ka mate mātou. 26 Ko wai hoki o ngā kikokiko katoa i rongo ki te reo o te Atua ora e kōrero ana i roto i te ahi, me tātou nei i rongo, ā, i ora anō? 27 Māu e whakatata atu, e whakarongo ki ngā mea katoa e kōrero ai a Ihowā, tō tātou Atua; māu hoki e kōrero ki a mātou ngā mea katoa e kōrero ai a Ihowā, tō tātou Atua, ki a koe; ā, mā mātou e whakarongo, e mahi."

28 Ā, ka rongo mai a Ihowā i te puaki o ā koutou kupu, i a koutou e kōrero ana ki ahau; nā, ka mea a Ihowā ki ahau: "Kua rongo ahau i te puaki mai o ngā kupu a te iwi nei, i kōrero rā rātou ki a koe; he pai ngā mea katoa i kōrero rā rātou. 29 Ē! Me i pēnā ō rātou ngākau i roto i a rātou, te wehi i ahau, te pupuri hoki i āku whakahau katoa i ngā rā katoa, kia whiwhi ai rātou ki te pai me ā rātou tamariki hoki ake tonu atu!

30 "Haere, mea atu ki a rātou, ‘Hoki atu koutou ki ō koutou tēneti.’ 31 Ko koe ia, e tū ki konei tāua, ā, māku e kōrero ki a koe ngā whakahau katoa, me ngā tikanga, me ngā whakaritenga e whakaako ai koe ki a rātou, hei mahi mā rātou ki te whenua e hoatu nei e ahau kia nohoia e rātou."

32 Nā, kia mahara koutou kia pērā te mahi me tā Ihowā, me tā tō koutou Atua, i whakahau ai ki a koutou; kaua e peka kē ki matau, ki mauī. 33 Haere i ngā huarahi katoa i whakahau ai a Ihowā, tō koutou Atua ki a koutou, kia ora ai koutou, kia whiwhi ai ki te pai, kia roa ai hoki ō koutou rā ki te whenua ka riro nei i a koutou.

Ismét a tíz parancsolat

1 És szólítá Mózes az egész Izráelt, és monda nékik: Hallgasd meg Izráel a rendeléseket és a végzéseket, a melyeket elmondok én ma fületek hallására, és tanuljátok meg azokat, és ügyeljetek azokra, megcselekedvén azokat! 2 Az Úr, a mi Istenünk szövetséget kötött velünk a Hóreben. 3 Nem a mi atyáinkkal kötötte az Úr e szövetséget, hanem mi velünk, a kik íme itt vagyunk e mai napon mindnyájan és élünk. 4 Színről színre szólott veletek az Úr a hegyen, a tűz közepéből. 5 (Én pedig az Úr között és ti közöttetek állok vala abban az időben, hogy megjelentsem néktek az Úr beszédét; mert ti a tűztől féltek vala, és nem menétek fel a hegyre) mondván: 6 Én, az Úr, vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptomnak földéből, a szolgálatnak házából. 7 Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem. 8 Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak. 9 Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyedíziglen, a kik engem gyűlölnek; 10 De irgalmasságot cselekeszem ezeríziglen azokkal, a kik engem szeretnek, és az én parancsolataimat megtartják. 11 Az Úrnak, a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, a ki az ő nevét hiába felveszi. 12 Vigyázz a szombatnak napjára, hogy megszenteld azt, a miképen megparancsolta néked az Úr, a te Istened. 13 Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat. 14 De a hetedik nap az Úrnak, a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon, se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se ökröd, se szamarad, és semminémű barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belől van, hogy megnyugodjék a te szolgád és szolgálóleányod, mint te magad; 15 És megemlékezzél róla, hogy szolga voltál Égyiptom földén, és kihozott onnan téged az Úr, a te Istened erős kézzel és kinyújtott karral. Azért parancsolta néked az Úr, a te Istened, hogy a szombat napját megtartsad. 16 Tiszteld atyádat és anyádat, a mint megparancsolta néked az Úr, a te Istened; hogy hosszú ideig élj, és hogy jól legyen dolgod azon a földön, a melyet az Úr, a te Istened ád te néked. 17 Ne ölj. 18 És ne paráználkodjál. 19 És ne lopj. 20 És ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanubizonyságot. 21 És ne kívánd a te felebarátodnak feleségét; és ne áhítsd a te felebarátodnak házát, szántóföldét; se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát és semmit, a mi a te felebarátodé. 22 Ez ígéket szólá az Úr a ti egész gyülekezeteteknek a hegyen a tűz, a felhő és a homályosság közepéből nagy felszóval, és nem többet; és felírá azokat két kőtáblára, és adá azokat nékem. 23 És lőn, mikor a szót a setétség közepéből halljátok vala, és a hegy tűzzel ég vala, hozzám jövétek a ti törzseiteknek minden fejedelmével és vénjével; 24 És mondátok: Ímé az Úr, a mi Istenünk megmutatta nékünk az ő dicsőségét és nagyságát; és az ő szavát hallottuk a tűznek közepéből; e mai napon pedig láttuk, hogy az Isten emberrel szól, és ez mégis él. 25 Most hát miért haljunk meg? Mert megemészt e nagy tűz minket. Ha még tovább halljuk az Úrnak, a mi Istenünknek szavát, meghalunk! 26 Mert kicsoda az, az összes halandók közül, a ki a tűznek közepéből szóló élő Istennek szavát hallotta, mint mi, hogy megélt volna? 27 Járulj oda te, és hallgasd meg mind azt, a mit mond az Úr, a mi Istenünk, és te majd beszéld el nékünk mind, a mit néked mond az Úr, a mi Istenünk, és mi meghallgatjuk, és megcselekeszszük. 28 És meghallá az Úr a ti beszédetek szavát, a mikor beszéltek vala velem, és monda nékem az Úr: Hallottam e nép beszédének szavát, a mint beszéltek vala hozzád; mind jó, a mit beszéltek vala. 29 Vajha így maradna az ő szívök, hogy félnének engem, és megtartanák minden parancsolatomat minden időben, hogy jól legyen dolguk nékik és az ő gyermekeiknek mindörökké! 30 Menj el, és mondd meg nékik: Térjetek vissza a ti sátoraitokba. 31 Te pedig állj ide mellém, hogy elmondjam néked minden parancsolatomat, rendelésemet és végzésemet, a melyekre tanítsd meg őket, hogy cselekedjék azon a földön, a melyet én adok néktek örökségül. 32 Vigyázzatok azért, hogy úgy cselekedjetek, a mint az Úr, a ti Istenetek parancsolta néktek; ne térjetek se jobbra, se balra. 33 Mindig azon az úton járjatok, a melyet az Úr, a ti Istenetek parancsolt néktek, hogy éljetek, és jó legyen dolgotok, és hosszú ideig élhessetek a földön, a melyet bírni fogtok.