Salmos 44

He Īnoi mō te Whakangungu

Ki te tino kaiwhakatangi, mā ngā tama a Koraha. He Makiri.

1 E te Atua, kua rongo ō mātou taringa,

kua kōrerotia ki a mātou e ō mātou mātua,

ngā mahi i mahia e koe i ō rātou rā,

i ngā rā ō mua:

2 nāu ngā tauiwi i pana ki tōu ringa,

nāu rātou i whakatō;

nāu ngā iwi i whiu,

ā, whakamararatia ana rātou.

3 Ehara hoki i te mea, nā tā rātou hoari i whiwhi ai rātou ki te whenua,

ehara tō rātou tākakau i te mea i ora ai rātou;

engari nā tōu matau, nā tōu tākakau hoki,

nā te mārama anō o tōu mata,

he pai hoki nōu ki a rātou.

4 E te Atua, ko koe tōku Kīngi;

whakahaua he whakaora mō Hākopa.

5 Māu ka turaki ai mātou i ō mātou hoariri;

mā tōu ingoa ka takahia ai e mātou

te hunga e whakatika ana ki a mātou.

6 E kore hoki ahau e whakawhirinaki ki tāku kōpere;

e kore anō tāku hoari e whakaora i ahau.

7 Nāu hoki mātou i ora ai i ō mātou hoariri;

nāu anō i whakamā ai te hunga i kino ki a mātou.

8 Ko te Atua tā mātou e whakamanamana ai i te roa o te rā;

ka whakamoemiti anō mātou ki tōu ingoa ake ake. Hera

9 Otirā, kua pangā nei mātou e koe, kua meinga kia whakamā;

kāhore hoki koe kia haere tahi me ā mātou taua.

10 Kua meinga mātou kia hoki whakamuri mai i te hoariri;

kei te pāhua anō i ētahi mā rātou te hunga e kino ana ki a mātou.

11 Kua hoatu mātou e koe, ānō he hipi e kainga ana;

kua marara ki roto ki ngā tauiwi.

12 E hokona ana e koe tāu iwi, ā, hore he utu;

kāhore hoki koe e whiwhi rawa i te utu mō rātou.

13 E meinga ana mātou e koe hei tāwainga

mā ō mātou hoa kāinga;

hei whakahāweatanga, hei whakakatanga mai

mā te hunga i tētahi taha, i tētahi taha o mātou.

14 E meinga ana mātou e koe hei whakatauki mā ngā tauiwi;

hei rurutanga mātenga mā ngā iwi.

15 Kei mua tonu i ahau tōku whakamā;

kua taupokina ahau e te pāwera o tōku mata;

16 i te reo o te kaitāwai, o te kaikohukohu;

i te hoariri, i te kairapu utu.

17 Kua pā katoa tēnei ki a mātou;

heoi kāhore mātou i wareware ki a koe,

kīhai anō i teka ki tāu kawenata.

18 Kāhore tō mātou ngākau i tahuri whakamuri;

kīhai anō ō mātou hīkoinga i peka kē i tāu ara.

19 I marū ai mātou i a koe i te wāhi o ngā tarakona;

ā, taupoki rawa ki te ātārangi o te mate.

20 Mehemea kua wareware mātou ki te ingoa o tō mātou Atua,

kua totoro rānei ō mātou ringa ki te atua kē;

21 e kore rānei tēnei e āta tirohia e te Atua?

E mātau ana hoki ia ki ngā mea ngaro o te ngākau.

22 Mōu nei hoki mātou i patua ai i te rā roa nei;

kīia iho mātou he hipi e patua ana.

23 E ara, he aha koe ka moe ai, e te Ariki?

Whakatika, kaua mātou e pangā tonutia.

24 He aha koe ka huna ai i tōu mata?

Ka wareware ai ki tō mātou mamae, ki tō mātou tūkinotanga?

25 Kua piko nei hoki tō mātou wairua ki raro ki te puehu;

piri rawa tō mātou kōpū ki te whenua.

26 E ara, hei āwhina i a mātou;

kia mahara ki tōu aroha, ā, hokona mātou.

Panasz, hogy Isten elvetette az ő népét

1 Az éneklőmesternek; a Kóráh fiainak tanítása. 2 Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél. 3 Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted. 4 Mert nem az ő fegyverökkel szereztek földet, és nem az ő karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted őket. 5 Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak! 6 Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat. 7 Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem; 8 Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg. 9 Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. Szela. 10 Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel. 11 Megfutamítottál minket szorongatóink előtt, és a kik gyűlölnek minket, fosztogattak magoknak. 12 Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között. 13 Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra. 14 Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levőknek. 15 Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek. 16 Gyalázatom naponta előttem van, és orczám szégyene elborít engem. 17 A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt. 18 Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet. 19 Nem pártolt el tőled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedről: 20 Noha kiűztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát. 21 Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez: 22 Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert ő jól ismeri a szívnek titkait. 23 Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat. 24 Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el minket örökké! 25 Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat? 26 Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk. 27 Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!