He Īnoi mō te Whakawhirinaki ki te Atua
Ki te tino kaiwhakatangi: Ionata Ēreme Rehokime. Nā Rāwiri. He Mikitama, i a ia ka mau i ngā Pirihitini ki Kāta.
1 Tohungia ahau e te Atua, ka horomia hoki ahau e te tangata;
e tūkino ana ia ki ahau i te rā roa nei,
i a ia e ngangare tonu nei.
2 E whai ana ōku hoariri i te rā roa nei, kia horomia ahau;
he tokomaha nei hoki e whakahī ana,
e whawhai mai ana ki ahau.
3 Ka whakawhirinaki ahau ki a koe
i te wā e mataku ai ahau.
4 Mā te Atua ahau ka whakamoemiti ki tāna kupu;
e whakawhirinaki ana ahau ki te Atua, e kore ahau e wehi.
He aha tā te kikokiko e mea ai ki ahau?
5 E whakariroia kētia ana e rātou āku kupu i ngā rā katoa;
heoi anō tā rātou e whakaaro ai ko te kino mōku.
6 E huihui ana rātou, e piri ana;
e titiro matatau ana ki ōku hīkoinga,
i a rātou e whanga nei ki tōku wairua.
7 Mā te hē koia rātou ka mawhiti ai?
Kia riri koe, e te Atua, whakatakā iho hoki ngā iwi.
8 E taua ana e koe ōku kōpikopikotanga;
rongoātia ōku roimata ki roto ki tāu ipu;
kāhore ianei i tāu pukapuka?
9 I te rā e karanga ai ahau ka hoki whakamuri ōku hoariri;
e mātau ana ahau ki tēnei, kei ahau hoki te Atua.
10 Mā te Atua ahau ka whakamoemiti ai ki tāna kupu;
mā Ihowā ahau ka whakamoemiti ai ki tāna kupu.
11 E whakawhirinaki ana ahau ki te Atua; e kore ahau e wehi.
He aha tā te tangata e mea ai ki ahau?
12 Kei ahau ngā kupu taurangi ki a koe, e te Atua;
me tuku e ahau ngā whakamoemiti ki a koe.
13 Nāu hoki tōku wairua i whakaora kei mate;
e kore ianei koe e whakaū i ōku waewae kei paheke,
kia haere ai ahau i te aroaro o te Atua
i roto i te mārama o te hunga ora.
Könyörgés az üldözések közt vígasztalásért
1 Az éneklőmesternek a Jónathelem rehokimra; Dávidnak miktámja; mikor megragadták őt a filiszteusok Gáthban. 2 Könyörülj rajtam Istenem, mert halandó tátog ellenem és mindennap hadakozván, nyomorgat engem! 3 Ellenségeim minden napon tátognak reám: bizony sokan hadakoznak ellenem, oh magasságos Isten!4 Mikor félnem kellene is, én bízom te benned. 5 Isten által dicsekedem az ő igéjével; az Istenben bizom, nem félek; ember mit árthatna nékem? 6 Minden nap elforgatják beszédeimet; minden gondolatjok ellenem van, ártalomra. 7 Egybegyűlnek, elrejtőznek, sarkaimat lesik, mert kivánják az én lelkemet. 8 Gonoszsággal menekedhetnének? Haraggal rontsd meg, oh Isten, a népeket! 9 Bujdosásomnak számát jól tudod: szedd tömlődbe könnyeimet! Avagy nem tudod-é azoknak számát? 10 Meghátrálnak majd ellenségeim, mikor kiáltok; így tudom meg, hogy velem van az Isten. 11 Dicsérem Istent, az ő ígéretéért, dicsérem az Urat az ő igéretéért. 12 Istenben bízom, nem félek; ember mit árthatna nékem? 13 Tartozom, oh Isten, az én néked tett fogadásaimmal; megadom néked a hálaáldozatokat; 14 Mert megszabadítottad lelkemet a haláltól, bizony az én lábaimat az eleséstől; hogy járjak Isten előtt az életnek világosságában.