Salmos 27

He Īnoi Whakamoemiti

Nā Rāwiri.

1 Ko Ihowā tōku mārama, tōku whakaoranga;

kia wehi ahau i a wai?

Ko Ihowā te kaha o tōku ora;

ko wai e mataku ai ahau?

2 I te whakatatanga mai o te hunga kino,

o ōku hoariri, o ōku hoa whāinga,

ki te kai i ōku kikokiko,

tūtuki ana rātou, hinga ana.

3 Ahakoa whakapae noa te ope i ahau

e kore tōku ngākau e wehi;

ahakoa ara noa te pakanga ki ahau,

ka au tonu ia ahau.

4 Kotahi tāku mea i īnoi ai i a Ihowā,

ko tāku tēnā e rapu ai:

kia noho i te whare o Ihowā

i ngā rā katoa e ora ai ahau,

kia kite ai i te ātaahua o Ihowā,

kia ui ai i roto i tōna temepara.

5 Ka hunā hoki ahau e ia ki tōna tēneti

i te rā o te hē,

ka hunā ki te wāhi ngaro i tōna tapenākara,

ka hāpainga ahau ki runga ki te kōhatu.

6 Nā āianei, ka teitei tōku māhunga

ki runga ake i ōku hoariri, e karapoti nei i ahau;

ā, ka patua e ahau i roto i tōna tapenākara he whakahere hari;

ka waiata ahau, āe ka hīmene ki a Ihowā.

7 Whakarongo mai ki tōku reo, e Ihowā, ua karanga ahau,

tohungia ahau, whakahokia mai hoki he kupu ki ahau.

8 I a koe i mea, "Rapua e koutou tōku mata."

Ka mea tōku ngākau ki a koe,

"Ka rapu ahau i tōu mata, e Ihowā."

9 Kaua tōu mata e hunā ki ahau.

Kaua tāu pononga e peia atu ua riri koe;

ko koe tōku kaiāwhina,

kei mahue ahau i a koe, kei whakarērea e koe,

e te Atua o tōku whakaoranga.

10 Ki te whakarērea ahau e tōku pāpā,

e tōku whaea, ko Ihowā hei tukunga atu mōku.

11 E Ihowā, whakaakona ahau ki tāu ara;

ārahina ahau i te ara tika, he hoariri hoki ōku.

12 Kaua ahau e tukua ki te hiahia o ōku hoariri;

kua whakatika mai hoki ki ahau he kaiwhakapae teka,

me te hunga manawa nanakia.

13 Kua ngohe ahau, me i kaua ahau i whakapono,

tērā ahau e kite i te pai o te Atua i te whenua o te ora.

14 Tāria a Ihowā;

kia māia, ā, kia kaha tōu ngākau;

inā, tāria a Ihowā.

A veszedelem napján is az Úrban van elrejtve Dávid

1 Dávidé.

Az Úr az én világosságom és üdvösségem: kitől féljek? Az Úr az én életemnek erőssége: kitől remegjek? 2 Ha gonoszok jőnek ellenem, hogy testemet egyék: szorongatóim és elleneim – ők botlanak meg és hullanak el. 3 Ha tábor fog körül, nem fél szívem; habár had támad reám, mégis ő benne bízom én. 4 Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy lakhassam az Úr házában életemnek minden idejében; hogy nézhessem az Úrnak szépségét és gyönyörködhessem az ő templomában. 5 Bizony elrejt engem az ő hajlékába a veszedelem napján; eltakar engem sátrának rejtekében, sziklára emel fel engem. 6 Most is felül emeli fejemet ellenségeimen, a kik körültem vannak, és én az ő sátorában örömáldozatokkal áldozom, énekelek és zengedezek az Úrnak. 7 Halld meg, Uram, hangomat – hívlak! Irgalmazz nékem és hallgass meg engem! 8 Helyetted mondja a szívem: Az én orczámat keressétek! A te orczádat keresem, oh Uram! 9 Ne rejtsd el orczádat előlem; ne utasítsd el szolgádat haraggal; te voltál segítőm, ne taszíts el és ne hagyj el engem, üdvösségemnek Istene! 10 Ha atyám és anyám elhagynának is, az Úr magához vesz engem. 11 Taníts meg engem a te útadra, oh Uram! Vezérelj engem egyenes ösvényen, az én üldözőim miatt. 12 Ne adj át engem szorongatóim kivánságának, mert hamis tanúk támadnak ellenem, és erőszakot lihegnek. 13 Bizony hiszem, hogy meglátom az Úr jóságát az élőknek földén! 14 Várjad az Urat, légy erős; bátorodjék szíved és várjad az Urat.