Salmos 77

Ka Whakamaumaharatia ngā Mahi Whakahira a te Atua

Ki te tino kaiwhakatangi, ki a Ierutunu. He hīmene nā Āhapa.

1 Ki te Atua tōku reo,

e karanga nei ahau, ki te Atua tōku reo,

ā, tērā e tahuri mai tōna taringa ki ahau.

2 I rapu ahau ki te Ariki i te rā o tōku pōuri;

mārō tonu tōku ringa i te pō, kīhai anō i pēpeke;

kīhai tōku wairua i pai kia whakamārietia.

3 E mahara ana ahau ki te Atua, ā, e pōuri ana;

kei te whakaaroaro, ā, ngaro iho tōku wairua. Hera

4 E puritia ana e koe ōku kanohi kia mataara tonu;

he pōuri ahau, tē āhei te kōrero.

5 Ka hoki ōku whakaaro ki ngā rā onamata,

ki ngā tau o tua iho.

6 E whakamahara ana ahau ki tāku waiata i te pō,

e kōrerorero ana ki tōku ngākau,

e rapurapu ana tōku wairua.

7 "Tērā rānei te Ariki e panga tonu ake ake,

ā, heoi anō rānei āna manakohanga mai?

8 Kua kāhore rānei tāna mahi tohu mō ake tonu atu?

Kua whati rānei tāna kupu ā ake ake?

9 Kua wareware rānei te Atua ki te atawhai?

Kua riri rānei ia, ā, tūtakina atu ana e ia tōna aroha?" Hera

10 Nā, ka mea ahau, "Ko tōku ngoikore tēnei:

otirā ka mahara ahau ki ngā tau o te ringa matau o te Runga Rawa."

11 Ka mahara ahau ki ngā mahi a Ihowā;

āe rā, ka mahara ahau ki āu mea whakamīharo o tua iho.

12 Ka whakaaro hoki ahau ki āu meatanga katoa,

ka pūrākau ki āu mahi.

13 E te Atua, kei te wāhi tapu tōu ara.

Ko wai te atua nui hei rite ki te Atua?

14 Ko koe te Atua e mahi nei i ngā mea whakamīharo;

kua whakapuakina e koe tōu kaha i waenganui o ngā iwi.

15 Hokona ana e tōu ringa tāu iwi,

ngā tama a Hākopa rāua ko Hōhepa. Hera

16 I kite ngā wai i a koe, e te Atua,

i kite ngā wai i a koe, mataku ana;

i oho anō ngā rire.

17 Ringihia ana he wai e ngā kapua,

puaki ana te haruru o ngā rangi;

rererere ana āu pere.

18 I roto i te āwhiowhio te haruru o tāu whatitiri;

mārama noa te ao i ngā uira;

wiri ana te whenua, oioi ana.

19 I te moana tōu ara,

i ngā wai nui tōu huarahi,

e kore anō e kitea ōu takahanga.

20 He mea ārahi e koe tāu iwi ānō he kāhui,

arā e te ringa o Mohi rāua ko Ārona.

Fohászkodás a nyomorúságban; Istennek a nép iránt tanúsított régebbi irgalmasságából merített vígasztalódás

1 Az éneklőmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár. 2 Szavamat Istenhez emelem és kiáltok; szavamat Istenhez emelem, hogy figyelmezzen reám. 3 Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni. 4 Istenről emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. Szela. 5 Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok. 6 Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveiről. 7 Megemlékezem éjjel az én énekeimről; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem: 8 Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró? 9 Avagy végképen elfogyott-é az ő kegyelme? vagy megszűnik-é igérete nemzedékről nemzedékre? 10 Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az ő irgalmát? Szela. 11 És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott. 12 Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáidról; 13 És elmélkedem minden cselekedetedről, és tetteidről gondolkozom. 14 Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten? 15 Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat. 16 Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. Szela. 17 Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának. 18 A felhők vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak. 19 Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld. 20 Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg. 21 Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével.