Salmos 69

He Tangi mō te Whakaoranga mai i te Pēhinga

Ki te tino kaiwhakatangi. Hohanimi. Nā Rāwiri.

1 Whakaorangia ahau e te Atua,

ka tae mai hoki ngā wai ki roto ki tōku wairua.

2 Ka tapoko ahau ki te oru hōhonu,

ki te wāhi kāhore nei he tūnga;

kua tae ahau ki ngā wai hōhonu,

ngaro iho ahau i ngā waipuke.

3 Kua ruwha ahau i tāku tangi;

kua maroke tōku korokoro.

Pakoko kau ōku kanohi i ahau

e tatari nei ki tōku Atua.

4 Tini kē i ngā makawe o tōku mātenga

te hunga e kino noa ana ki ahau;

he kaha rawa te hunga e mauāhara noa ana ki ahau,

e mea nei kia whakamatea ahau.

Utua ana e ahau i reira

ngā mea kīhai i tangohia e ahau.

5 E te Atua, e mātau ana koe ki tōku kūware;

kāhore hoki ōku hē e ngaro i a koe.

6 E te Ariki, e Ihowā o ngā mano

kaua te hunga e tatari ana ki a koe e whakamā i ahau;

e te Atua o Īharaira,

kei numinumi kau i ahau

te hunga e rapu ana i a koe.

7 Mōu hoki ahau i waiho ai hei tāwainga;

ngaro iho tōku mata i te whakamā.

8 He tangata kē ahau ki ōku hoa ake;

hei tautangata ki ngā tama a tōku whaea.

9 Ka pau hoki ahau i te aroha ki tōu whare;

kua tau anō ki ahau ngā tāwai a te hunga e tāwai ana ki a koe.

10 I ahau i tangi, i whakatiki hei whiu i tōku wairua,

ka waiho tēnā hei tāwainga mōku.

11 I kākahu hoki ahau i te kākahu taratara mōku,

ā, i waiho hei whakatauki mā rātou.

12 Kei te kōrero kino mōku te hunga e noho ana i te kūwaha;

waiatatia ana ahau e te hunga haurangi wāina.

13 Ko ahau ia, ki a koe tāku īnoi, e Ihowā,

i te wā e manakohia ai;

whakahokia mai he kupu ki ahau, e te Atua,

i runga i te nui o tōu aroha,

o te pono o tāu whakaoranga.

14 Whakaorangia ahau i roto i te oru,

kei toremi;

kia ora ahau i te hunga e kino ana ki ahau,

i ngā wai hōhonu anō hoki.

15 Kei ngaro ahau i te waipuke,

kei horomia e te rire;

kei kopia anō te waha o te poka ki runga ki ahau.

16 E Ihowā whakahokia mai he kupu ki ahau;

he pai hoki tōu atawhai:

tahuri mai ki ahau, kia rite ki te nui o āu arohatanga.

17 Ā, kaua e hunā tōu mata ki tāu pononga;

e pōuri ana hoki ahau:

hohoro te whakahoki kupu mai ki ahau.

18 Whakatata mai ki tōku wairua, hokona;

whakaorangia ahau, e mahi nei ōku hoariri.

19 E mātau ana koe ki tōku tāwainga,

ki tōku whakamā, ki tōku numinumi;

tōu aroaro ōku hoariri katoa.

20 Marū noa tōku ngākau i te tāwai;

ā, kī tonu ahau i te pōuri;

i titiro ahau ki tētahi hei aroha mai, ā, kore ake;

ki ētahi hei whakamārie, ā, kīhai i kitea.

21 I hōmai he au hei kai māku;

i tōku matewaitanga anō i whakainumia ahau ki te winika.

22 Kia meinga tā rātou tēpu i tō rātou aroaro hei māhanga;

hei rore hoki i tō rātou wā rangimārie.

23 Kia whakapōuritia ō rātou kanohi, kei kite rātou;

kia wiri tonu hoki ō rātou hope.

24 Ringihia atu tōu riri ki runga ki a rātou,

kia mau hoki rātou i tōu ārita, i tōu weriweri.

25 Kia ururuatia tō rātou nohoanga;

kaua tētahi e noho ki ō rātou tēneti.

26 Mō rātou i tūkino i te tangata i whiua nei e koe;

ā, kōrerotia ana e rātou te pōuri o te hunga i werohia e koe.

27 Tāpiritia he kino ki runga ki tō rātou kino;

kaua hoki rātou e tukua kia tomo ki tōu tika.

28 Kia murua atu rātou i te pukapuka o te ora,

kaua anō e tuhituhia ki roto ki te hunga tika.

29 Ko ahau ia, he rawakore, he pōuri;

kia whakateiteitia ake ahau, e te Atua, e tāu whakaoranga.

30 Ka whakamoemiti tāku waiata ki te ingoa o te Atua,

ka whakanui anō tāku whakawhetai i a ia.

31 Pai rawa tēnei ki a Ihowā i te pūru,

i te kau, i te mea whai haona, whai maikuku.

32 Kua kite te hunga māhaki, kua hari;

ka ora anō ō koutou ngākau,

e te hunga e rapu nei i te Atua.

33 Nō te mea ka rongo a Ihowā ki ngā rawakore,

e kore anō e whakahāwea ki āna herehere.

34 Kia whakamoemiti te rangi me te whenua ki a ia,

ngā moana, me ngā mea katoa e tere ana i roto.

35 Nō te mea tērā e whakaorangia e te Atua a Hiona,

ka hangā anō e ia ngā pā o Hūrā;

ā, ka noho rātou ki reira, ka riro hoki a reira i a rātou;

36 ā, ka nohoia a reira e ngā uri o āna pononga;

hei kāinga tupu anō a reira mō te hunga e aroha ana ki tōna ingoa.

Az Úr Szolgája a legnagyobb szenvedésekben

1 Az éneklőmesternek a sósannimra; Dávidé. 2 Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak. 3 Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem. 4 Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet. 5 Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyűlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törők, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem! 6 Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bűneim nyilván vannak te előtted: 7 Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene! 8 Mert te éretted viselek gyalázatot, és borítja pironság az én orczámat. 9 Atyámfiai előtt idegenné lettem, és anyám fiai előtt jövevénynyé. 10 Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám. 11 Ha sírok és bőjtöléssel gyötröm lelkemet, az is gyalázatomra válik. 12 Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik. 13 A kapuban ülők rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek. 14 Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hűségeddel. 15 Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyűlölőimtől és a feneketlen vizekből; 16 Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem! 17 Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám; 18 És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem! 19 Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem. 20 Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat. 21 A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék. 22 Sőt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem. 23 Legyen az ő asztalok előttök tőrré, és a bátorságosoknak hálóvá. 24 Setétüljenek meg az ő szemeik, hogy ne lássanak; és az ő derekukat tedd mindenkorra roskataggá. 25 Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól őket. 26 Legyen az ő palotájok puszta, és az ő hajlékukban ne legyen lakos; 27 Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tőled sujtottak fájdalmát szólják meg. 28 Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el. 29 Töröltessenek ki az élők könyvéből, és az igazak közé ne irattassanak. 30 Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedő vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed! 31 Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással. 32 És kedvesebb lesz az Úr előtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmű tuloknál. 33 Látják ezt majd a szenvedők és örülnek; ti Istent keresők, elevenedjék a ti szívetek! 34 Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az ő foglyait nem veti meg. 35 Dicsérjék őt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban! 36 Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt. 37 És az ő szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az ő nevét.