Gênesis 3

Takatakahi ā-Tangata

1 Nā, ko te nākahi he mōhio rawa i ngā kīrehe katoa o te pārae i hangā nei e Ihowā, e te Atua. Nā, ko tāna meatanga ki te wahine, "Koia, i mea anō te Atua, ‘Kaua e kainga e kōrua ngā hua o tētahi rākau o te kāri’?"

2 Ā, ka mea te wahine ki te nākahi, "E kai anō māua i ngā hua o ngā rākau o te kāri. 3 Ko ngā hua ia o te rākau i waenganui o te kāri, kua mea mai te Atua, ‘Kaua kōrua e kai i tētahi o ōna hua, kaua anō hoki e pā ki reira, kei mate kōrua.’ "

4 Nā, ko te meatanga a te nākahi ki te wahine, "E kore kōrua e mate rawa. 5 Erangi, e mōhio ana te Atua ko te rā e kai ai kōrua i tētahi o ōna hua, kātahi ka mārama ō kōrua kanohi, ā, ka rite kōrua ki te Atua, ka mōhio ki te pai, ki te kino."

6 Ā, i te kitenga o te wahine he pai te rākau rā hei kai, he āhuareka ki te titiro atu, he rākau hoki e minaminatia hei whakamōhio, nā, ka tango ia i ētahi o ōna hua, ka kai, ka hoatu hoki ki tāna tahu i tōna taha; ā, kai ana ia. 7 Nā, ka mārama ō rāua kanohi tahi, ka mōhio rāua kei te tū tahanga rāua; nā, ka tuia e rāua ētahi rau piki, meatia ana hei rāpaki mō rāua.

8 Ā, ka rongo rāua i te reo o Ihowā, o te Atua, e hāereere ana i te kāri i te hauhautanga o te rā; ā, ka piri a Ārama rāua ko tāna wahine i te aroaro o Ihowā, o te Atua, ki roto ki ngā rākau o te kāri. 9 Nā, ka karanga a Ihowā, te Atua, ki a Ārama, ka mea ki a ia, "Kei hea koe?"

10 Ā, ka mea ia, "I rongo ahau ki tōu reo i te kāri, ā, wehi ana ahau, nōku i tū tahanga; nā piri ana ahau."

11 Nā, ka mea ia, "Nā wai i mea ki a koe e tū tahanga ana koe? Kua kainga rānei e koe ētahi o ngā hua o te rākau i kīia atu rā e ahau ki a koe, ‘Kaua ōna hua e kainga’?"

12 Nā, ka mea te tangata rā, "Nā te wahine i hōmai nei e koe hei hoa mōku, nāna i hōmai ētahi o ngā hua o te rākau ki ahau, ā, kainga ana e ahau."

13 Nā, ka mea a Ihowā, te Atua, ki te wahine, "He aha tēnei kua meatia nei e koe?"

Ka mea te wahine, "Nā te nākahi ahau i māminga, ā, kai ana ahau."

14 Nā, ka mea a Ihowā, te Atua, ki te nākahi,

"Mō tēnei mahi āu

nui atu te kanga mōu i ō ngā kararehe katoa,

i ō ngā kīrehe katoa o te pārae;

ko tōu kōpū hei haere mōu,

ko te puehu hei kai māu

i ngā rā katoa e ora ai koe.

15 Ka whakatupuria hoki e ahau he pakanga

mā kōrua ko te wahine,

mā tōu uri rātou ko tōna uri;

ka marū tōu mātenga i a ia,

ka marū i a koe tōna rekereke."

16 Ka mea ia ki te wahine,

"Ka whakanuia rawatia e ahau tōu mamae, me tōu hapūtanga;

ka mamae koe ina whānau tamariki;

ka hiahia koe ki tō tahu,

ko ia anō hoki hei rangatira mōu."

17 Ā, ka mea ia ki a Ārama, "Mō tōu rongonga ki te reo o tāu wahine, mō tāu kainga hoki i te hua o te rākau i kīia atu e ahau ki a koe, i meatia atu rā, ‘Kaua e kainga ētahi o ōna hua.’

Ka oti te oneone te kanga mō tāu mahi;

ka kainga e koe ōna hua i runga i te mamae

i ngā rā katoa e ora ai koe.

18 He tātarāmoa anō hoki, he tūmatakuru āna e whakatupu ake ai māu;

ā, ka kai koe i te otaota o te pārae.

19 Mā te werawera o tōu mata e kai ai koe i te taro,

ā hoki noa koe ki te oneone;

i tangohia mai nei hoki koe i reira;

he puehu hoki koe, ā, ka hoki anō ki te puehu."

20 Ā, i huaina e Ārama te ingoa o tāna wahine ko Iwi; nō te mea ko te whaea ia o ngā mea ora katoa.

21 Nā, ka hangā e Ihowā, e te Atua, ētahi kākahu hiako mō Ārama rāua ko tāna wahine, ā, whakakākahuria ana rāua. 22 Nā, ka mea a Ihowā, te Atua, "Nanā, kua rite nei te tangata ki tētahi o tātou, te mōhio ki te pai, ki te kino; nā, kei totoro atu tōna ringa āianei, kei tango i tētahi o ngā hua o te rākau o te ora, kei kai, ā, ka ora tonu." 23 Koia i tonoa atu ai ia e Ihowā, e te Atua, i te kāri o Erene hei ngaki i te oneone i tangohia mai nei ia i reira. 24 Heoi, peia ana e ia te tangata; ā, whakanohoia ana ki te taha ki te rāwhiti o te kāri o Erene tētahi kerupima, me tētahi hoari mura, he mea piupiu tonu ki tētahi taha, ki tētahi taha, hei tiaki i te huarahi ki te rākau o te ora.

A bűneset

1 A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek? 2 És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk; 3 De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok. 4 És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg; 5 Hanem tudja az Isten, hogy a mely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói. 6 És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kivánatos az a fa a bölcseségért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék. 7 És megnyilatkozának mindkettőjöknek szemei s észrevevék, hogy mezítelenek; figefa levelet aggatának azért össze, és körülkötőket csinálának magoknak. 8 És meghallák az Úr Isten szavát, a ki hűvös alkonyatkor a kertben jár vala; és elrejtőzék az ember és az ő felesége az Úr Isten elől a kert fái között. 9 Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy? 10 És monda: Szavadat hallám a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtezém. 11 És monda Ő: Ki mondá néked, hogy mezítelen vagy? Avagy talán ettél a fáról, melytől tiltottalak, hogy arról ne egyél? 12 És monda az ember: Az asszony, a kit mellém adtál vala, ő ada nékem arról a fáról, úgy evém. 13 És monda az Úr Isten az asszonynak: Mit cselekedtél? Az asszony pedig monda: A kígyó ámított el engem, úgy evém.

Átok és ígéret

14 És monda az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom és minden mezei vad között; hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban. 15 És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod. 16 Az asszonynak monda: Felette igen megsokasítom viselősséged fájdalmait, fájdalommal szűlsz magzatokat; és epekedel a te férjed után, ő pedig uralkodik te rajtad. 17 Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, a melyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban. 18 Töviset és bogácskórót teremjen tenéked; s egyed a mezőnek fűvét. 19 Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz.

Kiüzetés a Paradicsomból

20 Nevezte vala pedig Ádám az ő feleségét Évának, mivelhogy ő lett anyja minden élőnek. 21 És csinála az Úr Isten Ádámnak és az ő feleségének bőr ruhákat, és felöltözteté őket. 22 És monda az Úr Isten: Ímé az ember olyanná lett, mint mi közűlünk egy, jót és gonoszt tudván. Most tehát, hogy ki ne nyújtsa kezét, hogy szakaszszon az élet fájáról is, hogy egyék, s örökké éljen: 23 Kiküldé őt az Úr Isten az Éden kertjéből, hogy mívelje a földet, a melyből vétetett vala. 24 És kiűzé az embert, és oda helyezteté az Éden kertjének keleti oldala felől a Kerúbokat és a villogó pallos lángját, hogy őrizzék az élet fájának útját.