Gênesis 29

Ka Tae mai a Hākopa ki te Kāinga o Rāpana

1 Nā, ka tūria atu e Hākopa, ka haere ki te whenua o ngā tāngata o te rāwhiti. 2 Nā, ka titiro atu ia, ā, ka kite i tētahi poka i te pārae; nā, ko ētahi kāhui hipi e toru e takoto ana i te taha; i whakainumia hoki e rātou ngā kāhui ki te wai o taua poka. He nui hoki te kōhatu i te waha o te poka. 3 I huihuia hoki ki reira ngā kāhui katoa; ā, whakatakā atu ana e rātou te kōhatu i te waha o te poka, kia whakainumia ai ngā hipi, nā, ka whakahokia anō e rātou te kōhatu ki te waha o te poka, ki tōna wāhi.

4 Nā, ka mea a Hākopa ki a rātou, "E ōku tuākana, nō hea koutou?"

Ā, ka mea rātou, "Nō Harana mātou."

5 Nā, ka mea ia ki a rātou, "E mōhio ana ianei koutou ki a Rāpana, tama a Nahora?"

Ka mea rātou, "E mōhio ana anō mātou."

6 Ā, ka mea ia ki a rātou, "E ora ana rānei ia?"

Ka mea rātou, "E ora ana anō. Ko Rahera anō tēnei, ko tāna tamāhine, te haere mai nei me ngā hipi."

7 Nā, ka mea ia, "Nanā, he nui anō te rā, ehara tēnei i te wā hei huihuinga mai mō ngā kararehe. Whakainumia ngā hipi, haere hoki ki te whāngai."

8 Nā, ka mea rātou, "E kore e taea e mātou, kia huihuia mai rā anō ngā kāhui katoa, kia whakatakā hoki e rātou te kōhatu i te waha o te poka; kātahi ka whakainu mātou i ngā hipi."

9 I a ia anō e kōrero ana ki a rātou, ka puta mai a Rahera me ngā hipi a tōna pāpā; ko ia hoki te kaiwhāngai. 10 Ā, nō te kitenga o Hākopa i a Rahera tamāhine a Rāpana, tungāne o tōna whaea, me ngā hipi hoki a Rāpana, tungāne o tōna whaea, nā, ka haere a Hākopa, ā, whakatakā atu ana e ia te kōhatu i te waha o te poka, whakainumia ana e ia ngā hipi a Rāpana, tungāne o tōna whaea. 11 Nā, ka kihi a Hākopa i a Rahera, ā, nui atu tōna reo ki te tangi. 12 Nā, ka whakaaturia e Hākopa ki a Rahera ko ia te irāmutu o tōna pāpā, he tama hoki nā Ripeka, ā, ka rere ia ki te kōrero ki tōna pāpā.

13 Nā, i te taenga atu ki a Rāpana o te rongo o Hākopa, tama a tōna tuahine, ka rere ia ki te whakatau i a ia, ka awhi i a ia, ka kihi hoki i a ia, ā, kawea ana ki tōna whare. Ā, ka kōrerotia e ia ēnei mea katoa ki a Rāpana. 14 Nā, ka mea a Rāpana ki a ia, "He pono ko tōku wheua, ko tōku kikokiko koe." Ā, kotahi te marama i noho ai ia ki a ia.

Ka Mārena a Hākopa ngā Tamāhine ā Rāpana

15 Nā, ka mea a Rāpana ki a Hākopa, "Nō te mea ko tāku irāmutu koe, me mahi noa anō koe ki ahau? Kōrero mai ki ahau, me aha he utu mōu?"

16 Nā, tokorua ngā tamāhine a Rāpana; ko te ingoa o te tuakana ko Rea, ko te ingoa hoki o te teina ko Rahera. 17 He papahewa ngā kanohi o Rea; he mea āhuareka ia a Rahera, he ātaahua hoki ki te titiro atu. 18 Nā, i aroha a Hākopa ki a Rahera; ā, ka mea ia, "Kia whitu ngā tau e mahi ai ahau ki a koe mō Rahera, mō tāu tamāhine ō muri."

19 Nā, ka mea a Rāpana, "Engari te hoatu e ahau ki a koe, kei hoatu ki te tangata kē; e noho ki ahau." 20 Nā, e whitu ngā tau i mahi ai a Hākopa mō Rahera; ā, he rangi torutoru noa ake te rite o aua tau ki tōna whakaaro, i tōna aroha ki a ia.

21 Nā, ka mea a Hākopa ki a Rāpana, "Hōmai tāku wahine, kua rite nei hoki ōku rā, kia haere ahau ki roto, ki a ia."

22 Nā, ka huihuia mai e Rāpana ngā tāngata katoa o taua wāhi, ā, tukua ana e ia he hākari. 23 Ā, i te ahiahi ka mau ia ki a Rea ki tāna tamāhine, ā, kawea ana ia ki a ia; ā, ka haere ia ki roto, ki a ia. 24 Ā, i hoatu e Rāpana a Tiripa, tāna pononga wahine, hei pononga mā Rea, mā tāna tamāhine.

25 Ā, i te ata, nā, ko Rea ia; ā, ka mea ia ki a Rāpana, "He aha tēnei mahi āu ki ahau? Ehara ianei a Rahera i tāku i mahi ai ahau ki a koe? He aha rā koe i tinihanga, ai ki ahau?"

26 Nā, ko te meatanga a Rāpana, "Ehara tēnei i te tikanga o tō mātou whenua, kia hoatu te teina ki mua o te tuakana. 27 Whakatutukitia te wiki mō tēnei, ā, ka hoatu anō hoki tērā e mātou ki a koe mō te mahi e mahi ai koe ki ahau i ētahi atu tau e whitu."

28 Ā, pērā ana a Hākopa, ā, whakatutukitia ana e ia te wiki mō tēnei; ā, ka hōmai e ia a Rahera, tāna tamāhine, ki a ia hei wahine māna. 29 I hōmai anō e Rāpana a Piriha, tāna pononga wahine, ki a Rahera, ki tāna tamāhine, hei pononga māna. 30 Nā, ka haere anō hoki ia ki roto, ki a Rahera, ā, nui atu tōna aroha ki a Rahera i tōna ki a Rea; e whitu atu anō ngā tau i mahi ai ia ki a ia.

Ngā Tamariki ō Hākopa

31 Ā, ka kite a Ihowā e kinongia ana a Rea, ka whakatuwheratia e ia tōna kōpū; he pākoko ia a Rahera. 32 Nā, ka hapū a Rea, ā, ka whānau he tama, ā, huaina ana e ia tōna ingoa ko Reupena; i mea hoki ia, "Mō Ihowā hoki i titiro mai ki tōku tangihanga; tā te mea hoki ākuanei tāku tahu aroha ai ki ahau."

33 Nā, ka hapū anō ia, ā, ka whānau he tama; ā, ka mea ia, "I rongo hoki a Ihowā e kinongia ana ahau, koia i hōmai ai hoki e ia tēnei ki ahau." Ā, huaina ana e ia tōna ingoa ko Himiona.

34 Nā, ka hapū anō ia, ā, ka whānau he tama; ā, ka mea ia, "Kātahi anō tāku tahu ka piri mai ki ahau, nō te mea hoki ka tokotoru ā māua tama ka whānau"; nā reira i huaina ai e ia tōna ingoa ko Rīwai.

35 Nā, ka hapū anō ia, ā, ka whānau he tama; ā, ka mea ia, "Kātahi ahau ka whakamoemiti ki a Ihowā"; koia i huaina ai e ia tōna ingoa ko Hūrā; ā, ka mutu tāna whānau.

Jákób szolgál Lábánnál

1 Jákób azután lábára kelvén, elméne a napkeletre lakók földére. 2 És látá, hogy ímé egy kút van a mezőben, és hogy ott három falka juh hever vala. Mert abból a kútból itatják vala a nyájakat; de a kútnak száján nagy kő vala: 3 Mikor pedig ott valamennyi nyáj összeverődik, elgördítik a követ a kút szájáról és megitatják a juhokat s ismét helyére teszik a követ, a kút szájára. 4 És monda nékik Jákób: Honnan valók vagytok atyámfiai? És mondának: Háránból valók vagyunk. 5 És monda nékik: Ismeritek-é Lábánt, a Nákhor fiát? s azok felelének: Ismerjük. 6 Azután monda nékik: Egészségben van-é? s azok mondának: Egészségben van, és az ő leánya Rákhel ímhol jő a juhokkal. 7 És monda Jákób: Ímé még nagy fenn van a nap, nincs ideje hogy betereljék a marhát: itassátok meg a juhokat, és menjetek, legeltessetek. 8 Azok pedig felelének: Nem tehetjük míg valamennyi nyáj össze nem verődik, és el nem gördítik a követ a kút szájáról, hogy megitathassuk a juhokat. 9 Még beszélget vala velők, mikor megérkezék Rákhel az ő atyja juhaival, melyeket legeltet vala. 10 S lőn, a mint meglátá Jákób Rákhelt, Lábánnak az ő anyja bátyjának leányát, és Lábánnak az ő anyja bátyjának juhait, odalépett Jákób és elgördíté a követ a kút szájáról, és megitatá Lábánnak az ő anyja bátyjának juhait. 11 És megcsókolá Jákób Rákhelt, és nagy felszóval síra. 12 S elbeszélé Jákób Rákhelnek, hogy ő az ő atyjának rokona és hogy Rebekának fia. Ez pedig elfuta, és megmondá az ő atyjának. 13 És lőn mikor Lábán Jákóbnak, az ő húga fiának hírét hallá, eleibe futa, megölelé és megcsókolá őt, és bevivé az ő házába, és az mindeneket elbeszéle Lábánnak. 14 És monda néki Lábán: Bizony én csontom és testem vagy te! És nála lakék egy hónapig, 15 És monda Lábán Jákóbnak: Avagy ingyen szolgálj-é engem azért, hogy atyámfia vagy? Mondd meg nékem, mi legyen a béred? 16 Vala pedig Lábánnak két leánya: a nagyobbiknak neve Lea, a kisebbiknek neve Rákhel. 17 Leának pedig gyenge szemei valának, de Rákhel szép termetű és szép tekintetű vala. 18 Megszereti vala azért Jákób Rákhelt, és monda: Szolgállak téged hét esztendeig Rákhelért, a te kisebbik leányodért. 19 És monda Lábán: Jobb néked adnom őt, hogysem másnak adjam őt, maradj én nálam. 20 Szolgála tehát Jákób Rákhelért hét esztendeig, s csak néhány napnak tetszék az neki, annyira szereti vala őt.

Jákób házasélete

21 És monda Jákób Lábánnak: Add meg nékem az én feleségemet: mert az én időm kitelt, hadd menjek be hozzá. 22 És begyűjté Lábán annak a helynek minden népét, és szerze lakodalmat. 23 Estve pedig vevé az ő leányát Leát, és bevivé hozzá, a ki beméne ő hozzá. 24 És Lábán az ő szolgálóját Zilpát, szolgálóul adá az ő leányának Leának. 25 És reggelre kelve: Ímé ez Lea! Monda azért Lábánnak: Mit cselekedtél én velem? Avagy nem Rákhelért szolgáltalak-é én tégedet? Miért csaltál meg engem? 26 Lábán pedig monda: Nem szokás nálunk, hogy a kisebbiket oda adják a nagyobbik előtt. 27 Töltsd ki ennek hetét, azután amazt is néked adjuk a szolgálatért, melylyel majd szolgálsz nálam még más hét esztendeig. 28 Jákób tehát aképen cselekedék, kitölté azt a hetet; ez pedig néki adá Rákhelt, az ő leányát feleségűl. 29 És adá Lábán az ő leányának Rákhelnek, az ő szolgálóját Bilhát, hogy néki szolgálója legyen. 30 És beméne Rákhelhez is, és inkább szereté Rákhelt, hogysem Leát és szolgála ő nála még más hét esztendeig. 31 És meglátá az Úr Lea megvetett voltát, és megnyitá annak méhét. Rákhel pedig magtalan vala. 32 Fogada azért Lea az ő méhében és szűle fiat, és nevezé nevét Rúbennek, mert azt mondja vala: Meglátta az Úr az én nyomorúságomat; most már szeretni fog engem az én férjem. 33 Azután ismét teherbe esék és szűle fiat, és monda: Mivelhogy meghallotta az Úr megvetett voltomat, azért adta nékem ezt is; és nevezé nevét Simeonnak. 34 És megint teherbe esék és szűle fiat, és monda: Most már ragaszkodni fog hozzám az én férjem, mert három fiat szűltem néki; azért nevezé nevét Lévinek. 35 És ismét teherbe esék, és fiat szűle és mondá: Most már hálákat adok az Úrnak; azért nevezé nevét Júdának, és megszűnék a szűléstől.