Gênesis 47

1 Nā, ka haere a Hōhepa, ka kōrero ki a Parao, ka mea, "Kua tae mai tōku pāpā me ōku tuākana, me ā rātou kāhui, ā rātou kau, ā rātou mea katoa, i te whenua o Kanaana; nā, kei te whenua rātou o Kohena." 2 Nā, ka tango ia i ētahi o ōna tuākana, tokorima, ā, whakatūria ana rātou e ia ki te aroaro o Parao.

3 Ā, ka mea a Parao ki ōna tuākana, "He aha tā koutou nā mahi?"

Ā, ka mea rātou ki a Parao, "He hēpara āu pononga, mātou me ō mātou mātua." 4 I mea anō rātou ki a Parao, "He noho ki tēnei whenua i haere mai ai mātou; nō te mea kāhore he kai mā ngā hipi a āu pononga; he nui hoki te matekai o te whenua o Kanaana; koia rā kia noho āu pononga ki te whenua o Kohena."

5 Nā, ka kōrero a Parao ki a Hōhepa, ka mea, "Kua tae mai nei tōu pāpā me ōu tuākana ki a koe. 6 Kei tōu aroaro te whenua o Īhipa; whakanohoia e koe tōu pāpā me ōu tuākana ki te wāhi pai o te whenua; kia noho rātou ki te whenua o Kohena. Ki te mea hoki e mōhiotia ana e koe ētahi tāngata pakari i roto i a rātou, meinga rātou hei rangatira mō āku kararehe."

7 Nā, ka kawea mai a Hākopa, tōna pāpā, e Hōhepa, ka whakatūria ki te aroaro o Parao; ā, ka manaaki a Hākopa i a Parao. 8 Ā, ka mea a Parao ki a Hākopa, "Ka hia ōu tau?"

9 Ka mea a Hākopa ki a Parao, "Ka kotahi rau e toru tekau tau ngā rā o ngā tau o tōku noho manene. He torutoru, ā, he kino ngā rā o ngā tau o tōku ora, kīhai anō hoki i rite ki ngā rā o ngā tau o te ora o ōku mātua, i ngā rā i noho manene ai rātou." 10 Nā, ka manaaki a Hākopa i a Parao, ā, puta atu ana i te aroaro o Parao.

11 Nā, ka whakanohoia e Hōhepa tōna pāpā me ōna tuākana, ā, hoatu ana e ia ki a rātou he kāinga i te whenua o Īhipa, i te wāhi pai rawa o te whenua, i te whenua o Ramehehe, pērā me tā Parao i whakahau ai. 12 Nā, ka atawhai a Hōhepa i tōna pāpā, rātou ko ōna tuākana, ko te whare katoa anō hoki o tōna pāpā ki te taro, he mea whakarite tonu ki ō rātou hapū.

Te Matekai

13 Ā, kāhore he taro o te whenua katoa; he nui rawa hoki te matekai; ā, hemo noa iho te whenua o Īhipa i te matekai, me te whenua hoki o Kanaana. 14 Ā, kohia ana e Hōhepa te moni katoa i kitea ki te whenua o Īhipa, ki te whenua hoki o Kanaana, mō te wīti i hokona e rātou; ā, kawea ana e Hōhepa te moni ki te whare o Parao. 15 Ā, nō te potonga o te moni o te whenua o Īhipa, o te whenua hoki o Kanaana, nā, ka haere ngā Īhipiana katoa ki a Hōhepa, ka mea, "Hōmai he taro ki a mātou; kia mate hoki mātou ki tōu aroaro hei aha? Kua poto nei hoki te moni."

16 Nā, ka mea a Hōhepa, "Hōmai ā koutou kararehe; ā, ka hoatu e ahau hei utu mō ā koutou kararehe, i te mea kua poto te moni." 17 Nā, ka kawea mai e rātou ā rātou kararehe ki a Hōhepa; ā, hoatu ana e Hōhepa he taro ki a rātou hei utu mō ngā hōiho, mō ngā kāhui hipi, mō ngā kāhui kau, mō ngā kāihe. Ā, whāngaia ana rātou e ia ki te taro i taua tau, hei utu mō ā rātou kararehe katoa.

18 Ā, nō te takanga o taua tau, ka haere mai rātou ki a ia i te rua o ngā tau, ka mea ki a ia, "E kore e hunā e mātou i tōku ariki, kua poto te moni; kei tōku ariki hoki ā mātou kāhui kararehe; kāhore he mea e toe ana hei tirohanga mā tōku ariki, ko ō mātou tinana anake, me ō mātou oneone. 19 Kia mate mātou ki tōu aroaro hei aha? Mātou tahi hoki me tō mātou oneone? Hokona mātou me tō mātou oneone ki te taro, ā, ka riro mātou me tō mātou oneone hei pononga mā Parao. Hōmai anō hoki he purapura, ā, ka ora mātou, ā, e kore e mate, e kore anō hoki e ururuatia te whenua."

20 Nā, ka hokona e Hōhepa te oneone katoa o Īhipa mō Parao. I hokona hoki e ngā Īhipiana tāna māra, tāna māra; he pēhi rawa hoki nā te matekai i a rātou. Ā, riro ana te whenua i a Parao; 21 tēnā ko ngā tāngata, i whakawhitiwhitia e ia ki ngā pā, i tētahi pito o ngā rohe o Īhipa ā puta noa ki tētahi pito o reira. 22 Ko te oneone anake ia o ngā tohunga kīhai i hokona e ia; i whakaritea hoki tētahi wāhi e Parao mā ngā tohunga, ā, i kai rātou i tā rātou wāhi i hōmai e Parao mā rātou; koia tē hokona ai e rātou ō rātou oneone.

23 Ā, ka mea a Hōhepa ki te iwi, "Nanā, kua hokona nei koutou e ahau ināianei, me tō koutou oneone, mā Parao. Nā, he purapura mā koutou, ruia te whenua. 24 Ā, ka whai hua ā mua, me hōmai e koutou te rima o ngā wāhi ki a Parao, ā, mā koutou ngā wāhi e whā, hei purapura mō te māra, hei kai hoki mā koutou, mā te hunga hoki i roto i ō koutou whare, hei kai anō hoki mā ā koutou tamariki."

25 Ā, ka mea rātou, "Ka ora mātou i a koe; kia manakohia mātou e tōku ariki, hei pononga mātou mā Parao."

26 Nā, ka whakatakotoria te tikanga e Hōhepa mō te oneone o Īhipa ā tae noa mai ki tēnei rā, mā Parao te rima o ngā wāhi; hāunga ia te oneone o ngā tohunga, kīhai hoki tēnā i riro i a Parao.

Te Ōhākī a Īharaira

27 Nā, ka noho a Īharaira ki te whenua o Īhipa, ki te whenua o Kohena; ka whai kāinga rātou ki reira, ka hua, ka nui whakaharahara. 28 Ā, kotahi tekau mā whitu ngā tau i ora ai a Hākopa ki te whenua o Īhipa; ā, kotahi rau e whā tekau mā whitu ngā tau o te oranga o Hākopa.

29 Nā, ka whakatata ngā rā o Īharaira e mate ai ia; ā, ka karanga i tāna tama, i a Hōhepa, ka mea ki a ia, "Nā, ki te mea ka manakohia ahau e koe, tēnā, whakapākia mai tōu ringa ki raro i tōku hūhā, ā, whakaputaina mai he aroha, he pono ki ahau; kaua rā ahau e tanumia ki Īhipa. 30 Engari, kia takoto ahau ki ōku mātua, me kawe atu ahau e koe i Īhipa, me tanu hoki ki tō rātou urupā."

Ā, ka mea ia, "Ka rite i ahau tāu kupu."

31 Ā, ka mea ia ki a ia, "Oati mai ki ahau." Ā, oati ana ia ki a ia, ā, ka piko a Īharaira ki runga ki te urunga o te moenga.

A Gósen földjét megnyerik a Faraótól

1 Elméne azért József és tudtára adá a Faraónak, és monda: Az én atyám és atyámfiai, juhaikkal, barmaikkal és mindenökkel valamijök volt, ide jöttek Kanaán földéről; és most Gósen földén vannak. 2 És vőn ötöt az ő testvérei közűl, és állítá őket a Faraó elé. 3 És monda a Faraó a József testvéreinek: Mi a ti életmódotok? És mondának a Faraónak: Juhpásztorok a te szolgáid, mi is, mint a mi atyáink. 4 És mondának a Faraónak: Azért jöttünk, hogy e földön tartózkodjunk, mert a te szolgáid barmainak nincs legelője, mivelhogy elhatalmazott az éhség Kanaán földén: hadd lakjanak azért most a te szolgáid Gósen földén. 5 És szóla a Faraó Józsefnek, mondván: A te atyád és a te atyádfiai jöttek te hozzád. 6 Égyiptom földe ímé előtted van; e föld legjobb részében telepítsd le a te atyádat és atyádfiait, lakozzanak a Gósen földén: ha pedig tudod, hogy vannak közöttök arra termett emberek, tedd azokat az én barmaim gondviselőivé.

Jákób a Faraó előtt

7 Bevivé József Jákóbot is az ő atyját, és állítá őt a Faraó elé. És köszönté Jákób a Faraót. 8 És monda a Faraó Jákóbnak: Hány esztendős vagy? 9 Monda pedig Jákób a Faraónak: Az én bujdosásom esztendeinek napjai száz harmincz esztendő; kevesek és nyomorúságosak voltak az én életem esztendeinek napjai, és nem érték el az én atyáim élete esztendeinek napjait, a meddig ők bujdostak. 10 És megáldá Jákób a Faraót, és kiméne a Faraó elől. 11 Megtelepíté tehát József az ő atyját és atyjafiait, és ada nékik birtokot Égyiptom földén, annak a földnek legjobb részében a Rameszesz földén; a mint megparancsolta vala a Faraó. 12 És ellátja vala József az ő atyját és atyjafiait, és az ő atyjának egész házanépét kenyérrel, gyermekeik számához képest.

Az égyiptomi szükség

13 És kenyér nem vala az egész föld kerekségén, mert igen nagy vala az éhség, és elalélt vala Égyiptom földe, és a Kanaán földe az éhség miatt. 14 József pedig mind összeszedé a pénzt, a mi találtatik vala Égyiptomnak és Kanaánnak földén a gabonáért, a melyet azok vesznek vala; és bévivé József a pénzt a Faraó házába. 15 És mikor elfogyott a pénz Égyiptom földéről is, Kanaán földéről is, egész Égyiptom Józsefhez méne, mondván: Adj nékünk kenyeret, miért haljunk meg szemed láttára, azért hogy nincs pénz? 16 És monda József: Hozzátok ide barmaitokat, és adok néktek a ti barmaitokért, ha nincs pénz. 17 És elvivék barmaikat Józsefhez, és ada nékik József kenyeret lovakért, juhokért, ökrökért és szamarakért: és eltartá őket abban az esztendőben kenyérrel az ő barmaik összeségéért. 18 Mikor pedig elmúlék az esztendő, menének hozzá a második esztendőben, és mondának néki: Nem titkolhatjuk el uramtól, hogy bizony elfogyott a pénz, és a barom-nyájak mind uramnál vannak, a mint látja az én uram semmi sem maradt, csak testünk és földünk. 19 Miért veszszünk el szemed láttára mind magunk, mind földünk? végy meg minket és földünket kenyéren, és mi és a mi földünk szolgái leszünk a Faraónak; csak adj magot, hogy éljünk s ne haljunk meg, és a föld ne pusztuljon el. 20 Megvevé azért József egész Égyiptom földét a Faraó részére, mert az Égyiptombeliek mind eladák az ő földjöket, mivelhogy erőt vett vala rajtok az éhség. És a föld a Faraóé lőn. 21 A népet pedig egyik városból a másikba telepíté Égyiptom egyik határszélétől másik széléig. 22 Csak a papok földét nem vevé meg, mert a papoknak szabott részök vala a Faraótól és abból a szabott részből élnek vala, a mit nékik a Faraó ád vala; annak okáért, nem adák el az ő földjöket. 23 És monda József a népnek: Ímé megvettelek titeket a mai napon, és a ti földeteket a Faraónak. Ímhol számotokra a mag, vessétek be a földet. 24 És takaráskor adjatok a Faraónak egy ötödrészt; négy rész pedig legyen a tiétek, a mező bevetésére és éléstekre, mind magatoknak, mind házatok népének, és gyermekeiteknek eledelül. 25 És mondának: Életünket megtartottad; hadd találjunk kegyelmet uram szemei előtt, és szolgái leszünk a Faraónak. 26 És törvénynyé tevé azt József mind e mai napig Égyiptom földén, hogy a Faraóé az ötödrész, csak a papok földe, egyedűl az nem volt a Faraóé.

Jákób halála közeleg

27 Lakozék azért Izráel Égyiptom földében a Gósen földén, és ott megöröködének, s megszaporodának és megsokasodának felette igen. 28 Jákób pedig tizenhét esztendeig él vala Égyiptom földén, és Jákób élete esztendeinek napjai száz negyvenhét esztendő. 29 És elközelgetének Izráel halálának napjai, és hívatá az ő fiát Józsefet, s monda néki: Ha én te előtted kedves vagyok, kérlek tedd a kezedet tomporom alá, és légy hozzám szeretettel és hűséggel: Kérlek ne temess el engem Égyiptomban. 30 Midőn elaluszom az én atyáimmal, vígy ki engem Égyiptomból és temess el az ő sírjokba. És monda: Én a te beszéded szerint cselekszem. 31 És monda: Esküdjél meg nékem! és megesküvék néki. És leborula Izráel az ágy fejére.