Gênesis 44

Te Kapu Ngaro

1 Nā, ka whakahau ia ki te kaitohutohu o tōna whare, ka mea, "Whakakīia ngā pēke a aua tāngata ki ngā kai e taea te whawhao ki roto, me maka anō te moni a tēnei, a tēnei, ki te waha o tāna pēke. 2 Whaowhina hoki tāku kapu, te kapu hiriwa, ki te waha o te pēke a te whakaotinga, me te moni anō mō tāna wīti." Nā, rite tonu tāna i mea ai ki tā Hōhepa kupu i kī ai.

3 Ā, ka mārama te ata, ka tonoa atu aua tāngata, rātou me ā rātou kāihe. 4 Ā, nō tō rātou haerenga atu i te pā, kīhai i matara, ka mea a Hōhepa ki te kaitohutohu o tōna whare, "Whakatika, whāia aua tāngata; ā, ka mau rātou i a koe, ka mea ki a rātou, ‘He aha i utua ai e koutou te pai ki te kino? 5 Ehara ianei tēnei i te mea e inu ai tōku ariki, i tāna hoki e kite tohu ai ia? Ka kino tā koutou mahi.’ "

6 Nā, ka mau rātou i a ia, ā, kōrerotia ana e ia aua kupu ki a rātou. 7 Ā, ka mea rātou ki a ia, "He aha ēnei kupu i kōrerotia ai e tōku ariki? Auē, kia meatia tēnei mea e āu pononga. 8 Nanā, ko te moni i kitea e mātou i te waha o ā mātou pēke, i whakahokia mai e mātou ki a koe i te whenua o Kanaana; ā, kia tāhae mātou hei aha i te hiriwa, i te kōura rānei, i roto i te whare o tōu ariki? 9 Ki te mea ka kitea taua mea ki tētahi o āu pononga, kia mate ia, kia waiho anō mātou hei pononga mā tōku ariki."

10 Ā, ka mea ia, "Kia rite anō hoki āianei ki tā koutou i mea ai: e kitea taua mea ki tētahi, hei pononga ia māku; ā, kāhore he whakahē mō koutou."

11 Nā, hohoro tonu tā rātou tuku iho i tāna pēke, i tāna pēke, ki te whenua, ā, whakatuwheratia ana e rātou tāna pēke, tāna pēke. 12 Nā, ka rapu ia, tīmata i te mātāmua, ā, whakamutu ki te whakaotinga; ā, ka kitea te kapu i roto i te pēke a Pineamine. 13 Nā, ka haehae rātou i ō rātou kākahu, ā, whakawahā ana e rātou tana kāihe, tana kāihe, hoki ana ki te pā.

14 Nā, ka haere a Hūrā rātou ko ōna tuākana, ko ōna tēina, ki te whare o Hōhepa; ā, i reira tonu ia; ā, tāpapa ana ki te whenua i tōna aroaro. 15 Nā, ka mea a Hōhepa ki a rātou, "He aha tēnei mea i meatia nei e koutou? Kīhai rānei koutou i mahara he tangata matakite te pēnei me ahau nei?"

16 Nā, ka mea a Hūrā, "He aha tā mātou e mea ai ki tōku ariki? He aha tā mātou e kōrero ai? Me aha rānei hei whakatika i a mātou? Kua kitea e te Atua te hara o āu pononga; nā, tēnei mātou hei pononga mā tōku ariki, mātou tahi hoki ko te tangata i kitea nei te kapu ki a ia."

17 Anō rā ko ia, "Engari, kia meatia tēnei e ahau! Ko te tangata i kitea nei te kapu ki a ia, ko ia hei pononga māku; ko koutou ia, haere mārie koutou ki runga, ki tō koutou pāpā."

Te Īnoi a Hūrā mō Pineamine

18 Kātahi ka whakatata a Hūrā ki a ia, ka mea, "Tukua tāu pononga, e tōku ariki, kia kōrero i tētahi kupu ki ngā taringa o tōku ariki, kei mura hoki tōu riri ki tāu pononga; ko kōrua hoki ko Parao rite tahi. 19 I ui mai tōku ariki ki āna pononga, i mea, ‘He pāpā rānei tō koutou, he teina rānei?’ 20 Ā, ka mea mātou ki tōku ariki, ‘He pāpā anō tō mātou, he koroheke, me tētahi tama o tōna koroheketanga, he mea iti; kua mate hoki tōna tuakana, ā, ko ia anake i mahue o ngā tamariki a tōna whaea, e aroha ana hoki tōna pāpā ki a ia.’

21 "Nā, ka mea mai koe ki āu pononga, ‘Kawea mai ia ki raro nei, ki ahau, kia tau atu ai ōku kanohi ki a ia.’ 22 Kātahi mātou ka mea ki tōku ariki, ‘E kore e āhei kia whakarērea tōna pāpā e taua tamaiti. Nō te mea ka mate tōna pāpā ki te mahue i a ia.’ 23 Nā, ka mea koe ki āu pononga, ‘Ki te kāhore tō koutou teina, te whakaotinga, e haere tahi mai i a koutou ki raro nei, e kore koutou e kite i tōku kanohi ā muri ake nei.’ 24 Ā, i tō mātou haerenga ki runga, ki tāu pononga, ki tōku pāpā, nā, ka kōrerotia e mātou ngā kupu a tōku ariki ki a ia.

25 "Ā, ka mea mai tō mātou pāpā, ‘Hoki atu ki te hoko i tētahi wāhi kai mā tātou.’ 26 Nā, ka mea mātou, ‘E kore e āhei ki a mātou te haere ki raro. Ki te mea kei a mātou tō mātou teina, te whakaotinga, nā, ka haere mātou ki raro; nō te mea hoki e kore e taea e mātou te titiro ki te kanohi o taua tangata, ki te kāhore tō mātou teina, te whakaotinga, i a mātou.’

27 "Nā, ka mea tāu pononga, tōku pāpā, ki a mātou, ‘E mōhio ana koutou, tokorua ngā tama a māua ko tāku wahine. 28 Ā, i haere atu tētahi i tōku taha, i mea hoki ahau, "He pono kua haea pūtia ia." Ā, kāhore ahau i kite i a ia ā mohoa noa nei. 29 Ki te tangohia anō hoki tēnei e koutou i tōku aroaro, ā, ka pono he aituā ki a ia, kātahi ka meinga e koutou kia heke tangi atu tōku koroheketanga ki te pō.’

30 "Heoi, ki te haere atu ahau ki tāu pononga, ki tōku pāpā, ā, kāhore taua tamaiti i a mātou; kei roto nei hoki i tōna wairua tōna wairua e paihere ana. 31 Nā, kei tōna kitenga kua kore tēnei tama, ka mate ia; ā, ka meinga e mātou, e āu pononga, te koroheketanga o tāu pononga, o tō mātou pāpā, kia heke tangi atu ki te pō. 32 I waiho hoki tāu pononga hei utu mō tēnei tama ki tōku pāpā, i mea ahau, ‘Ki te kāhore ia e kawea mai e ahau ki a koe, nā, hei whakahēnga ahau mā tōku pāpā i ngā rā katoa.’

33 "Heoi, kia noho rā tāu pononga āianei hei utu mō tēnei tama, hei pononga mā tōku ariki; ā, kia haere tahi te tama i ōna tuākana ki runga. 34 Me pēhea hoki ahau e haere ai ki runga, ki tōku pāpā, ki te kāhore te tama i ahau? Kei kite ahau i te kino e pā ana ki tōku pāpā."

József aggodalomba ejti testvéreit

1 Azután parancsola József az ő háza gondviselőjének, mondván: Töltsd meg ez embereknek zsákjait eleséggel a mennyit elvihetnek; és mindeniknek pénzét tedd zsákja szájába. 2 Az én poharamat pedig, az ezüst poharat, tedd a legkisebbik zsákjának szájába gabonájának árával együtt. És az József beszéde szerint cselekedék, a mint beszélt vala. 3 Reggel virradatkor, elbocsáttatának azok az emberek, szamaraikkal együtt. 4 Kimenének a városból, de nem messze haladhatának, a mikor monda József az ő háza gondviselőjének: Kelj fel, siess utánuk azoknak az embereknek és ha eléred őket, mondd nékik: Miért fizettetek gonoszszal a jó helyébe? 5 Avagy nem abból iszik-é az én uram? és abból szokott jövendölni! Gonoszul cselekedtétek, a mit cselekedtetek! 6 És utóléré őket, és ilyen szavakkal szóla nékik. 7 Azok pedig mondának néki: Miért szól az én uram ilyen szavakkal? Távol legyen szolgáidtól, hogy ilyen dolgot cselekedjenek. 8 Ímé a pénzt, melyet zsákjaink szájában találtunk vala, meghoztuk néked Kanaán földéről; hogy loptunk volna hát urad házából ezüstöt vagy aranyat? 9 Akinél megtaláltatik a te szolgáid közűl, haljon meg az; sőt mi is szolgái leszünk uramnak. 10 És monda: Mostan is legyen beszédetek szerint: a kinél megtaláltatik, az légyen nékem szolgám, ti pedig mentek legyetek. 11 És sietének és leraká kiki az ő zsákját a földre, és kioldá kiki az ő zsákját. 12 És keresgéle; a legnagyobbikon kezdé s a legkissebbiken végezé, és megtalálá a poharat a Benjámin zsákjában. 13 Azok pedig meghasogaták ruhájokat, és kiki megterhelé a maga szamarát, és visszatérének a városba. 14 És beméne Júda és az ő atyjafiai a József házába, ki még ott vala, és földre esének előtte. 15 És monda nékik József: Mi dolog ez a mit cselekedtetek? Avagy nem tudjátok-é hogy az ilyen magamféle ember jövendölni tud? 16 És monda Júda: Mit mondhatunk az én uramnak? Mit szóljunk és mivel igazoljuk magunkat? Az Isten büntetése utólérte szolgáidat. Ímé mi az én uram szolgái vagyunk, mind mi, mind az, a kinek kezében a pohár találtatott. 17 Ő pedig monda: Távol legyen tőlem, hogy azt cselekedjem: az a kinek kezében találtatott a pohár, az legyen nékem szolgám, ti pedig békességgel menjetek el a ti atyátokhoz. 18 De Júda hozzá járula és monda: Kérlek, uram, hadd szólhasson egy szót uram fülébe a te szolgád, és ne gerjedjen fel haragod a te szolgád ellen; mert hasonló vagy te a Faraóhoz. 19 Az én uram kérdezte vala az ő szolgáit, mondván: Van-é atyátok, vagy testvéretek? 20 Akkor mi azt felelénk az én uramnak: Van egy vén atyánk, és egy kis gyermek, a ki az ő vénségében lett; és ennek bátyja megholt, és csak ő maga maradt az ő anyjától, és az ő atyja szereti őt. 21 És azt mondád a te szolgáidnak: Hozzátok én hozzám azt, hogy szemeimet reá vessem. 22 És mondánk az én uramnak: Nem hagyhatja el az a fiú az ő atyját; mert ha elhagyja atyját, meghal az. 23 És ezt mondád a te szolgáidnak: Ha a ti legkisebbik atyátokfia el nem jő veletek, színem elé se kerűljetek többé. 24 Mikor azért felmenénk a te szolgádhoz, az én atyámhoz és tudtul adjuk vala néki az én uramnak beszédét; 25 És monda a mi atyánk: Menjetek vissza, és vegyetek nékünk egy kevés eleséget. 26 És mondánk: Nem mehetünk le; ha a mi legkisebbik atyánkfia velünk lesz, akkor lemegyünk; mert nem mehetünk ama férfiú színe elé, ha a mi legkisebbik atyánkfia velünk nem lesz. 27 És monda a te szolgád, az én atyám, nékünk: Ti tudjátok hogy az én feleségem nékem csak két fiat szűlt. 28 Az egyik kiméne tőlem, és azt mondom vala: bizonyára fenevad szaggatta széllyel és attól fogva nem láttam őt. 29 Ha ezt is elviszitek szemeim elől, s veszedelem találja érni, akkor az én ősz fejemet keserűségtől borítva bocsátjátok alá a koporsóba. 30 Ha tehát most visszamenéndek a te szolgádhoz, az én atyámhoz, és e fiú nem lesz velünk, mivelhogy annak lelke ennek lelkéhez van nőve, 31 Ha meglátja, hogy nincs meg a gyermek, meghal s akkor a te szolgáid, a te szolgádnak, a mi atyánknak ősz fejét búba borítva bocsátják alá a koporsóba. 32 Mivel a te szolgád e fiúért az ő atyjánál kezes lett, mondván: Ha vissza nem hozom őt hozzád, mind éltig bűnös legyek az én atyám előtt. 33 Hadd maradjon azért e gyermek helyébe a te szolgád, az én uramnak szolgájáúl; e gyermek pedig menjen fel az ő bátyjaival. 34 Mert mimódon mehetnék én fel atyámhoz, ha e gyermek velem nem lenne, a nélkül, hogy ne lássam a nyomorúságot, mely atyámat érné?