Gênesis 1

Ngā Rangi e Ono o te Hanganga, me te Hāpati

1 He mea hanga nā te Atua i te tīmatanga te rangi me te whenua, 2 ā, kāhore he āhua o te whenua, i takoto kau; he pōuri anō a runga i te mata o te hōhonu. Nā, ka whakapāho te Wairua o te Atua i runga i te kare o ngā wai. 3 Ā, ka kī te Atua, "Kia mārama"; nā, ka mārama. 4 Ā, ka kite te Atua i te mārama, he pai; ā, ka wehea e te Atua te mārama i te pōuri. 5 Nā, ka huaina e te Atua te mārama ko te Awatea, ā, ko te pōuri i huaina e ia ko te Pō. Ā, ko te ahiahi, ko te ata, he rā kotahi.

6 Nā, ka mea te Atua, "Kia whai kikorangi a waenganui o ngā wai, hei wehe i waenganui o ngā wai." 7 Nā, ka hangā e te Atua te kikorangi, ka wehea e ia ngā wai i raro o te kikorangi i ngā wai o runga o te kikorangi. Ā, ka oti. 8 Nā, ka huaina te kikorangi e te Atua ko te Rangi. Ā, ko te ahiahi, ko te ata, he rā tuarua.

9 Nā, ka mea te Atua, "Kia huihuia ngā wai i raro i te rangi kia kotahi te wāhi, ā, kia puta te tuawhenua." Ā, ka oti. 10 Nā, ka huaina e te Atua te tuawhenua ko te "whenua"; ā, ko te huihuinga o ngā wai i huaina e ia ko ngā Moana. Ā, ka kite te Atua, he pai.

11 Nā, ka mea te Atua, "Kia pihi ake te tarutaru i te whenua: te otaota whai purapura, me te rākau hua, ki runga ki te whenua, e hua ana ōna hua, he mea rite tonu ki a ia, kei roto nei i a ia ōna purapura." Ā, ka oti. 12 Nā, ka whakaputaina e te whenua te tarutaru: te otaota hoki e hua ana ōna hua he mea rite tonu ki a ia, me te rākau whai hua, kei roto nei i a ia ōna purapura he mea rite tonu ki a ia. Ā, ka kite te Atua, he pai. 13 Ā, ko te ahiahi, ko te ata, he rā tuatoru.

14 Nā, ka mea te Atua, "Kia whai mea whakamārama te kiko o te rangi, hei wehe i te awatea, i te pō; hei tohu anō aua mea, hei tāima, hei rā, hei tau. 15 Hei whakamārama aua mea i te kiko o te rangi, hei whakamārama i te whenua." Ā, ka oti. 16 Nā, ka hangā e te Atua ngā mea whakamārama nui e rua – ko te whakamārama nui hei tohutohu mō te awatea, ko te whakamārama tuaiti hei tohutohu mō te pō – i hangā anō hoki e ia ngā whetū. 17 Ā, whakanohoia ana aua mea e te Atua ki te kiko o te rangi, hei whakamārama mō te whenua, 18 hei tohutohu i te awatea, i te pō, hei wehe hoki i te mārama, i te pōuri. Ā, ka kite te Atua, he pai. 19 Ā, ko te ahiahi, ko te ata, he rā tuawhā.

20 Nā, ka mea te Atua, "Kia ngahue ake i roto i ngā wai te mea ora e ngōki ana, kia rere anō hoki te manu i runga ake i te whenua i te mata o te kiko o te rangi." 21 Nā, ka hangā e te Atua ngā tohorā nunui, me ngā mea ora katoa, ngā mea ngōkingōki i ngahue ake nei i roto i ngā wai, o ia āhua, o ia āhua, me ngā manu whai parirau katoa, o ia āhua, o ia āhua. Ā, ka kite te Atua, he pai. 22 Nā, ka manaaki te Atua i a rātou, ka mea, "Kia hua koutou, kia tini, kia kapi hoki ngā wai o ngā moana i a koutou, kia tini anō hoki ngā manu ki runga ki te whenua." 23 Ā, ko te ahiahi, ko te ata, he rā tuarima.

24 Nā, ka mea te Atua, "Kia whakaputaina e te whenua te mea ora o ia āhua, o ia āhua, te kararehe me te mea ngōkingōki me te kīrehe o te whenua o ia āhua, o ia āhua." Ā, ka oti. 25 Nā, ka hangā e te Atua te kīrehe o te whenua o ia āhua, o ia āhua, me te kararehe o ia āhua, o ia āhua, me ngā mea ngōkingōki katoa o te whenua o ia āhua, o ia āhua; ā, ka kite te Atua he pai.

26 Nā, ka mea te Atua, "Kia hanga tātou i te tangata kia rite ki a tātou, hei tō tātou anō te āhua. Ā, kia waiho ko rātou hei rangatira mō ngā ika o te moana, mō te manu o te rangi, mō ngā kararehe hoki, mō te whenua katoa, mō ngā mea ngōkingōki katoa anō hoki e ngōkingōki ana i runga i te whenua."

27 Nā, ka hangā e te Atua te tangata rite tonu ki a ia;

i hangā e ia kia rite ki te Atua;

i hangā rāua he tāne, he wahine.

28 Nā, ka manaakitia rāua e te Atua, ā, ka mea te Atua ki a rāua, "Kia hua, kia tini, kia kapi hoki te whenua i a kōrua, kia mate hoki ōna tara i a kōrua; ko kōrua hei rangatira mō te ika o te moana, mō te manu hoki o te rangi, mō ngā mea ora katoa anō hoki e ngōkingōki ana i runga i te whenua."

29 Ā, ka mea te Atua, "Nā, kua oti te hoatu e ahau ki a kōrua ngā otaota katoa e whai purapura ana i runga i te mata o te whenua katoa, me te rākau katoa, he hua rākau tōna e whai purapura ana; hei kai ēnā mā kōrua. 30 Ā, kua hoatu anō e ahau ngā otaota matomato katoa hei kai mā ngā kararehe katoa o te whenua, mā ngā manu katoa o te rangi, mā ngā mea katoa hoki e ngōkingōki ana i runga i te whenua kei roto nei i a rātou he wairua ora." Ā, ka oti.

31 Ā, ka kite te Atua i ngā mea katoa kua hangā nei e ia, nā, pai whakaharahara. Ā, ko te ahiahi, ko te ata, ko te rā tuaono.

A világ teremtése

1 Kezdetben teremté Isten az eget és a földet. 2 A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett. 3 És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság. 4 És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől. 5 És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lőn este és lőn reggel, első nap. 6 És monda Isten: Legyen mennyezet a víz között, a mely elválaszsza a vizeket a vizektől. 7 Teremté tehát Isten a mennyezetet, és elválasztá a mennyezet alatt való vizeket, a mennyezet felett való vizektől. És úgy lőn. 8 És nevezé Isten a mennyezetet égnek: és lőn este, és lőn reggel, második nap. 9 És monda Isten: Gyűljenek egybe az ég alatt való vizek egy helyre, hogy tessék meg a száraz. És úgy lőn. 10 És nevezé Isten a szárazat földnek; az egybegyűlt vizeket pedig tengernek nevezé. És látá Isten, hogy jó. 11 Azután monda Isten: Hajtson a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet, gyümölcsfát, a mely gyümölcsöt hozzon az ő neme szerint, a melyben legyen néki magva e földön. És úgy lőn. 12 Hajta tehát a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet az ő neme szerint, és gyümölcstermő fát, a melynek gyümölcsében mag van az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó. 13 És lőn este és lőn reggel, harmadik nap. 14 És monda Isten: Legyenek világító testek az ég mennyezetén, hogy elválaszszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendőknek. 15 És legyenek világítókul az ég mennyezetén hogy világítsanak a földre. És úgy lőn. 16 Teremté tehát Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjjel; és a csillagokat. 17 És helyezteté Isten azokat az ég mennyezetére, hogy világítsanak a földre; 18 És hogy uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és elválaszszák a világosságot a setétségtől. És látá Isten, hogy jó. 19 És lőn este és lőn reggel, negyedik nap. 20 És monda Isten: Pezsdűljenek a vizek élő állatok nyüzsgésétől; és madarak repdessenek a föld felett, az ég mennyezetének színén. 21 És teremté Isten a nagy vízi állatokat, és mindazokat a csúszó-mászó állatokat, a melyek nyüzsögnek a vizekben az ő nemök szerint, és mindenféle szárnyas repdesőt az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó. 22 És megáldá azokat Isten, mondván: Szaporodjatok, és sokasodjatok, és töltsétek be a tenger vizeit; a madár is sokasodjék a földön. 23 És lőn este és lőn reggel, ötödik nap. 24 Azután monda az Isten: Hozzon a föld élő állatokat nemök szerint: barmokat, csúszó-mászó állatokat és szárazföldi vadakat nemök szerint. És úgy lőn. 25 Teremté tehát Isten a szárazföldi vadakat nemök szerint, a barmokat nemök szerint, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokat nemök szerint. És látá Isten, hogy jó.

Az ember Isten képmása

26 És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon. 27 Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket. 28 És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon. 29 És monda Isten: Ímé néktek adok minden maghozó fűvet az egész föld színén, és minden fát, a melyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledelül. 30 A föld minden vadainak pedig, és az ég minden madarainak, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatoknak, a melyekben élő lélek van, a zöld fűveket adom eledelűl. És úgy lőn. 31 És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó. És lőn este és lőn reggel, hatodik nap.