Gênesis 32

Ka Whakariterite a Hākopa hei Tūtaki i a Ēhau

1 Nā, haere ana a Hākopa i tōna huarahi, ā, ka tūtaki ki a ia ngā anahera a te Atua. 2 Ā, ka mea a Hākopa i tōna kitenga i a rātou, "Ko te ope tēnei a te Atua!" Nā, huaina iho e ia te ingoa o tēnā wāhi ko Mahanaima.

3 Nā, ka tono tāngata atu a Hākopa ki mua i a ia ki a Ēhau, ki tōna tuakana, ki te whenua o Heira, ki te whenua o Ēroma. 4 Ka ako hoki ia ki a rātou, ka mea, "Kia pēnei he kōrero atu mā koutou ki tōku ariki, ki a Ēhau: ‘E pēnei ana te kupu a tāu pononga, a Hākopa, i a Rāpana ahau e noho ana ā tae mai ki tēnei wā; 5 he kau anō āku, he kāihe, he hipi, he pononga tāne, he pononga wāhine. Ā, kua tono tāngata nei ahau ki te kōrero ki tōku ariki, kia manakohia ai ahau e koe.’ "

6 Nā, ka hoki mai ngā karere ki a Hākopa, ka mea, "I tae atu mātou ki tōu tuakana, ki a Ēhau, ā, tēnei anō ia te haere mai nei ki te whakatau i a koe, rātou tahi ko ngā tāngata e whā rau."

7 Nā, he nui te wehi o Hākopa, ka mānukanuka; nā, ka wehea e ia ōna tāngata, me ngā hipi, me ngā kau, me ngā kāmera, kia rua ngā rōpū; 8 i mea hoki ia, "Ki te tae mai a Ēhau ki te rōpū tuatahi, ā, ka patua e ia, nā, ka mawhiti te rōpū i mahue."

9 Nā, ka mea a Hākopa, "E te Atua o tōku pāpā, o Āperahama, e te Atua o tōku pāpā, o Īhaka, e Ihowā, nāu nei te kupu ki ahau, ‘Hoki atu ki tōu whenua, ki ōu whanaunga hoki, ā, ka pai tāku mahi ki a koe.’ 10 He iti rawa ahau, he nui āu arohatanga katoa, me te pono katoa hoki i whakaputaina mai e koe ki tāu pononga; i whiti mai hoki ahau me tōku tokotoko i tēnei Horano; ā, ka rua nei ōku rōpū. 11 Tēnā rā, whakaorangia ahau i te ringa o tōku tuakana, i te ringa o Ēhau; e wehi ana hoki ahau i a ia, kei haere mai ia ki te patu i ahau, i te whaea rātou tahi ko ngā tamariki. 12 I mea mai nei hoki koe, ‘Inā, ka pai tāku mahi ki a koe, ā, ka meinga e ahau ōu uri kia rite ki te onepū o te moana, e kore nei e taea te tatau i te tini.’ "

13 Ā, i moe ia ki reira i taua pō; ā, i tangohia e ia i roto i ngā mea i pono ki tōna ringa he hākari mā Ēhau, mā tōna tuakana: 14 e rua rau ngā koati uha, e rua tekau hoki ngā koati toa, e rua rau ngā hipi uha, e rua tekau ngā hipi toa, 15 e toru tekau ngā kāmera whai waiū, me ā rātou kūao, e whā tekau ngā kau, kotahi tekau hoki ngā pūru, e rua tekau ngā kāihe uha, me ngā kūao hoki kotahi tekau. 16 Ā, ka hoatu e ia ki ngā ringa o āna pononga tēnei kāhui, tēnei kāhui, motumotu rawa; ka mea ia ki āna pononga, "Haere i mua i ahau, kia whai takiwā tētahi kāhui, tētahi kāhui."

17 I ako anō ia i te tuatahi, i mea: "E tūtaki a Ēhau, tōku tuakana, i a koe, e mea, ‘Nā wai koe? Ā, e haere ana koe ki hea? Ā, nā wai ēnei mea i tōu aroaro?’ 18 Nā, ka mea atu koe, ‘Nā tāu pononga, nā Hākopa; i hōmai e ia hei hākari mā tōku ariki, mā Ēhau, ā, tēnei anō hoki ia kei muri i a mātou.’ "

19 He pērā anō tāna ako ki te tuarua, ki te tuatoru hoki, ki ngā tāngata katoa anō hoki i haere i muri i ngā kāhui, i mea ia: "Ko te tikanga tēnei mō ngā kupu e kōrero ai koutou ki a Ēhau, ina tūtaki ki a ia, 20 ā, me kī atu e koutou, ‘Nā, tēnei anō hoki tāu pononga, a Hākopa, kei muri i a mātou.’ " I mea hoki ia, "Me whakamārie ia e ahau ki te hākari e haere ana i mua i ahau, ā muri iho ka kite ahau i tōna kanohi; tērā pea ia e manako ki ahau." 21 Nā, ka haere atu te hākari i mua i a ia; ā, ko ia i moe i taua pō i te puni.

Ka Nōnoke a Hākopa i Peniere

22 Ā, i whakatika ia i taua pō, i tango hoki i āna wāhine tokorua, me āna wāhine pononga tokorua, me āna tamariki tekau mā tahi, ā, ka whiti i te whitinga i Iapoko. 23 Ā, i tango ia i a rātou, i mea hoki kia whiti i te awa, ā, i tukua atu e ia kia whiti ngā mea i a ia. 24 Ā, i mahue iho a Hākopa ko ia anake; ā, nōnoke ana rāua ko tētahi tangata, ā, tākiri noa te ata. 25 Ā, nō te kitenga o tērā kīhai ia i taea e ia, ka pā ia ki te ateatenga o tōna hūhā; ā, ka takoki te ateatenga o te hūhā o Hākopa i a rāua e nōnoke ana. 26 Nā, ka mea ia, "Tukua ahau, kua tākiri hoki te ata."

Ā, ka mea ia, "E kore koe e tukua e ahau, kia manaakitia rā anō ahau e koe."

27 Ā, ka mea ia, "Ko wai tōu ingoa?"

Ā, ka mea ia, "Ko Hākopa."

28 Ā, ka mea ia, "Heoi anō kīanga ko Hākopa tōu ingoa, engari ko Īharaira. Nō te mea kua tohe koe ki te Atua, ki te tangata hoki, ā, i a koe anō te mutunga."

29 Nā, ka ui a Hākopa, ka mea, "Tēnā koa, kōrerotia mai tōu ingoa."

Anō rā ko ia, "He aha tōku ingoa i uia ai e koe?" Ā, ka manaaki ia i a ia i reira.

30 Nā, huaina ana e Hākopa te ingoa o taua wāhi ko Peniere, i mea hoki ia, "Mōku i titiro ki te Atua, he kanohi, he kanohi, ā, kei te ora nei ahau."

31 Ā, i tara mai te rā ki a ia i a ia ka whiti i Penuere, kei te totitoti anō tōna hūhā. 32 Koia ngā tama a Īharaira tē kai ai i te uaua i memenge, arā i tērā i te ateatenga o te hūhā, ā tae noa ki tēnei rā. Nō te mea hoki i pā ia ki te ateatenga o te hūhā o Hākopa, ki te uaua i memenge.

Jákób angyalokkal találkozik

1 Jákób tovább méne az ő útján, és szembe jövének vele az Isten Angyalai. 2 És monda Jákób mikor azokat látja vala: Isten tábora ez; és nevezé annak a helynek nevét Mahanáimnak.

Jákób fél Ézsaútól

3 Azután külde Jákób követeket maga előtt Ézsaúhoz az ő bátyjához, Széir földébe, Edóm mezőségébe, 4 És parancsola azoknak mondván: Így szóljatok az én uramnak Ézsaúnak: Ezt mondja a te szolgád Jákób: Lábánnál tartózkodtam és időztem mind ekkorig. 5 Vannak pedig nékem ökreim és szamaraim, juhaim, szolgáim és szolgálóim, azért híradásul követséget küldök az én uramhoz, hogy kedvet találjak szemeid előtt. 6 És megtérének Jákóbhoz a követek, mondván: Elmentünk vala a te atyádfiához Ézsaúhoz, és már jön is elődbe, és négyszáz férfi van vele. 7 Igen megíjede Jákób és féltében a népet, mely vele vala, a juhokat, a barmokat és a tevéket két seregre osztá. 8 És monda: Ha eljön Ézsaú az egyik seregre, és azt levágja, a hátramaradt sereg megszabadul.

Jákób imája

9 És monda Jákób: Óh én atyámnak Ábrahámnak Istene, és én atyámnak Izsáknak Istene, Jehova! ki azt mondád nékem: Térj vissza hazádba, a te rokonságod közé, s jól tészek veled: 10 Kisebb vagyok minden te jótéteményednél és minden te hűségednél, a melyeket a te szolgáddal cselekedtél; mert csak pálczámmal mentem vala által ezen a Jordánon, most pedig két sereggé lettem. 11 Szabadíts meg, kérlek, engem az én bátyám kezéből, Ézsaú kezéből; mert félek ő tőle, hogy rajtam üt és levág engem, az anyát a fiakkal egybe. 12 Te pedig azt mondottad: Jól tévén jól tészek te veled, és a te magodat olyanná tészem mint a tenger fövénye, mely meg nem számláltathatik sokasága miatt.

Jákób ajándékkal akarja kiengesztelni Ézsaút

13 És ott hála azon éjjel: és választa abból, a mi kezénél vala, ajándékot Ézsaúnak az ő bátyjának: 14 Kétszáz kecskét, és húsz bakot; kétszáz juhot, és húsz kost; 15 Harmincz szoptatós tevét s azok fiait; negyven tehenet, és tíz tulkot: húsz nőstény szamarat, és tíz szamár vemhet. 16 És szolgái kezébe adá, minden nyájat külön-külön, és monda az ő szolgáinak: Menjetek el én előttem, és közt hagyjatok nyáj és nyáj között. 17 És parancsola az elsőnek, mondván: Ha az én bátyám Ézsaú előtalál és megkérdez téged, mondván: Ki embere vagy? Hová mégy? És kiéi ezek előtted? 18 Akkor azt mondjad: Szolgádé Jákóbé; ajándék az, a melyet küld az én uramnak Ézsaúnak, és ímé ő maga is jön utánunk. 19 Ugyanazt parancsolá a másiknak, a harmadiknak, és mindazoknak, kik a nyájak után mennek vala, mondván: Ilyen szóval szóljatok Ézsaúnak, mikor vele találkoztok. 20 Ezt is mondjátok: Ímé Jákób a te szolgád utánunk jő; mert így gondolkodik vala: Megengesztelem őt az ajándékkal, mely előttem megy, és azután leszek szembe vele, talán kedves lesz személyem előtte.

Jákób tusakodása

21 Előlméne tehát az ajándék; ő pedig azon éjjel a seregnél hála. 22 Felkele pedig ő azon éjszaka és vevé két feleségét, két szolgálóját és tizenegy gyermekét, és általméne a Jabbók révén. 23 Vevé hát azokat és átköltözteté a vízen, azután átköltözteté mindenét valamije vala. 24 Jákób pedig egyedűl marada és tusakodik vala ő vele egy férfiú, egész a hajnal feljöveteléig. 25 Aki mikor látá, hogy nem vehet rajta erőt, megilleté csípőjének forgócsontját, és kiméne helyéből Jákób csípőjének forgócsontja a vele való tusakodás közben. 26 És monda: Bocsáss el engem, mert feljött a hajnal. És monda Jákób: Nem bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz engemet.

Jákób Izráelnek neveztetik

27 És monda néki: Mi a te neved? És ő monda: Jákób. 28 Amaz pedig monda: Nem Jákóbnak mondatik ezután a te neved, hanem Izráelnek; mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél. 29 És megkérdé Jákób, és monda: Mondd meg, kérlek, a te nevedet. Az pedig monda: Ugyan miért kérded az én nevemet? És megáldá őt ott. 30 Nevezé azért Jákób annak a helynek nevét Peniélnek: mert látám az Istent színről színre, és megszabadult az én lelkem. 31 És a nap felkél vala rajta, amint elméne Peniél mellett, ő pedig sántít vala csípőjére. 32 Azért nem eszik Izráel fiai a csípő forgócsontjának inahúsát mind e mai napig, mivelhogy illetve vala Jákób csípője forgócsontjának inahúsa.