Gênesis 45

Hōhepa e Whakaatu ana i a ia ki Ōna Tuākana

1 Nā, kīhai i taea e Hōhepa te whakamanawanui i te aroaro o te hunga katoa e tū ana i tōna taha; ā, ka karanga ia, "Haere katoa atu ngā tāngata i tōku taha." Ā, kīhai i tū tētahi tangata i tōna taha, i a Hōhepa e whakaatu ana i a ia ki ōna tuākana. 2 Nā, he nui tōna reo ki te tangi; ā, ka rongo ngā Īhipiana, ka rongo anō hoki te whare o Parao.

3 Nā, ka mea a Hōhepa ki ōna tuākana, "Ko Hōhepa ahau; e ora ana anō rānei tōku pāpā?" Ā, kīhai ōna tuākana i āhei te whakahoki kupu ki a ia; i pororaru hoki rātou i tōna aroaro.

4 Ā, ka mea a Hōhepa ki ōna tuākana, "Whakatata mai rā ki ahau." Ā, ka whakatata rātou. Ā, ka mea ia, "Ko Hōhepa ahau, ko tō koutou teina i hokona nei e koutou ki Īhipa. 5 Nā, kaua rā e pōuri, kaua hoki e mumura ō koutou kanohi, mō koutou i hoko i ahau ki konei; nō te mea he mea tono mai ahau e te Atua ki mua i a koutou hei whakaora tāngata. 6 Ka rua hoki ēnei tau o te matekai ki te whenua; kei muri anō ētahi atu tau e rima, e kore ai e parau, e kore ai e kokoti. 7 Kua tonoa mai nei hoki ahau e te Atua ki mua i a koutou kia whai putanga ai koutou ki te ao, kia ora ai hoki koutou i runga i te whakaoranga nui.

8 "Inā, ehara i a koutou nāna ahau i tono mai ki konei, engari nā te Atua. Kua waiho hoki ahau e ia hei matua ki a Parao, hei ariki anō mō tōna whare katoa, hei kāwana hoki mō te whenua katoa o Īhipa. 9 Hohoro, haere ki runga, ki tōku pāpā, mea atu ki a ia, ‘He pēnei te kupu a tāu tama a Hōhepa, Kua meinga ahau e te Atua hei ariki mō Īhipa katoa; haere mai ki ahau, kaua e whakaroa. 10 Ā, me noho koe ki te whenua o Kohena, ā, ka tata koe ki ahau, koutou ko āu tama, ko ngā tama hoki a āu tama, me āu kāhui, me āu kau, me āu mea katoa. 11 Ā, ka atawhai ahau i a koe ki reira – e rima hoki ēnei tau matekai kei muri nei – kei rawakoretia koutou ko tōu whare me āu mea katoa.’

12 "Nā, ka kite nei ō koutou kanohi, me ngā kanohi o tōku teina, o Pineamine, ko tōku waha tēnei te kōrero nei ki a koutou. 13 Ā, mā koutou e kōrero ki tōku pāpā tōku korōria katoa i Īhipa, me ngā mea katoa i kite nei koutou; kia hohoro anō tā koutou kawe mai i tōku pāpā ki konei."

14 Nā, ka hinga ia ki runga ki te kakī o Pineamine, o tōna teina, ā, ka tangi, ka tangi anō a Pineamine i runga i tōna kakī. 15 Ā, ka kihi ia i ōna tuākana katoa, ka tangi hoki ki a rātou. Ā muri iho ka kōrero ōna tuākana ki a ia.

16 Nā, ka tae te rongo ki te whare o Parao, ka kōrerotia, "Kua tae mai ngā tuākana o Hōhepa." He mea pai anō tēnā ki te whakaaro o Parao, o āna tāngata hoki. 17 Nā, ka mea a Parao ki a Hōhepa, "Kōrero ki ōu tuākana, ‘Ko tēnei tā koutou e mea ai: whakawahā ā koutou kararehe, ā, whakatika, haere ki te whenua o Kanaana. 18 Tīkina hoki tō koutou pāpā, me ngā tāngata o ō koutou whare, ā, haere mai ki ahau; ā, ka hoatu e ahau ki a koutou ngā mea papai o te whenua o Īhipa, ā, ka kai koutou i te mōmonatanga o te whenua.’

19 "Nā, kua whakahaua nei koe, meatia tēnei e koutou, ‘Mauria atu ētahi kāta mā koutou i te whenua o Īhipa mō ā koutou tamariki, mō ā koutou wāhine, ā, kawea mai tō koutou pāpā, haere mai hoki. 20 Ā, kaua e whakaaro ki ā koutou mea; mā koutou hoki ngā mea pai o te whenua katoa o Īhipa.’ "

21 Nā, ka pērā ngā tama a Īharaira, ā, ka hōmai he kāta e Hōhepa ki a rātou, ka pērā me tā Parao i kī ai, i hōmai anō e ia he ō mō rātou ki te ara. 22 I hōmai anō hoki e ia ki a rātou katoa he whakatakirua mō ngā kākahu o tētahi, o tētahi; ki a Pineamine ia i hōmai e ia e toru rau hiriwa, takirima anō hoki ngā kākahu. 23 Ā, ko ngā mea tēnei i hōmai e ia kia kawea ki tōna pāpā; kotahi tekau ngā kāihe e waha ana i ngā mea papai o Īhipa, me ngā kāihe uha kotahi tekau, ko tā rātou kawenga he wīti, he taro, hei kai mā tōna pāpā ki te ara. 24 Nā, ka tonoa atu e ia ōna tuākana, ā, haere ana rātou; ka mea hoki ia ki a rātou, "Kei ngangau koutou ki te ara."

25 Nā, haere ana rātou i Īhipa ki runga, ā, ka tae ki te whenua o Kanaana, ki a Hākopa, ki tō rātou pāpā, 26 ā, ka kōrero ki a ia, ka mea, "E ora ana anō a Hōhepa, ko ia hoki te kāwana o te whenua katoa o Īhipa." Nā, ka whakapau te manawa o Hākopa, kīhai hoki ia i whakapono ki a rātou. 27 Nā, ka kōrerotia e rātou ki a ia ngā kupu katoa a Hōhepa i kōrero ai ia ki a rātou; ā, ka kite ia i ngā kāta i tukua mai e Hōhepa hei tiki mai mōna, nā, ka ora ake te wairua o Hākopa, o tō rātou pāpā; 28 ā, kātahi a Īharaira ka mea, "Heoi anō; e ora ana anō tāku tama, a Hōhepa. Ka haere ahau kia kite i a ia keiwhā mate ahau."

József megismerteti magát testvéreivel

1 És nem tartóztathatá magát tovább József mindazok előtt, kik körűlötte állának és felkiálta: Vezessetek ki minden embert mellőlem. És nem marada senki nála, mikor megismerteté magát József az ő atyjafiaival. 2 És hangos sírásra fakada, úgy hogy meghallák az Égyiptombeliek, és meghallá a Faraó háznépe is. 3 És monda József az ő atyjafiainak: Én vagyok József, él-e még az én atyám? És nem felelhetének néki az ő atyjafiai, mert megrettentek vala tőle. 4 Monda azért József az ő atyjafiainak: Jőjjetek közelebb hozzám! És közelebb menének. Akkor monda: Én vagyok József, a ti testvéretek, kit eladtatok vala Égyiptomba. 5 És most ne bánkódjatok, és ne bosszankodjatok azon, hogy engem ide eladtatok; mert a ti megmaradástokért küldött el engem Isten ti előttetek. 6 Mert immár két esztendeje, hogy éhség van e földön, de még öt esztendő van hátra, melyben sem szántás, sem aratás nem lesz. 7 Az Isten küldött el engem ti előttetek, hogy míveljem a ti megmaradásotokat e földön, és hogy megmenthesselek titeket nagy szabadítással. 8 Nem ti küldöttetek azért engem ide, hanem az Isten, ki engem a Faraó atyjává tett, és egész házának urává, és Égyiptom egész földének fejedelmévé. 9 Siessetek és menjetek fel atyámhoz, és mondjátok néki: Ezt mondja a te fiad József: Az Isten engem egész Égyiptomnak urává tett, jőjj le én hozzám, ne késsél. 10 És Gósen földén lakozol, és én hozzám közel leszesz, mind te, mind fiaid, mind fiaidnak fiai, juhaid, barmaid, és mindened, a mid van. 11 És eltartalak ott téged, mert még öt esztendei éhség lesz, hogy tönkre ne juss te, és házadnépe, és semmi, a mid van. 12 És ímé a ti szemeitek látják, és az én atyámfiának Benjáminnak szemei, hogy az én szám szól hozzátok. 13 Beszéljétek hát el atyámnak minden én dicsőségemet Égyiptomban, és mindazt, a mit láttatok. És siessetek s hozzátok ide az én atyámat. 14 És nyakába borúla az ő öccsének Benjáminnak és síra; Benjámin is síra az ő nyakán. 15 És megcsókolá mind az ő testvéreit és síra ő rajtok; azután beszédbe ereszkedének vele az ő testvérei.

József haza küldi testvéreit atyjáért

16 És eljuta a hír a Faraó házába is, mondván: Eljöttek a József atyjafiai; és tetszék e dolog mind a Faraónak, mind az ő szolgáinak. 17 És monda a Faraó Józsefnek: Mondd meg a te atyádfiainak: Ezt cselekedjétek: Terheljétek meg a ti barmaitokat, és eredjetek, menjetek el Kanaán földére; 18 És vegyétek fel atyátokat és házatok népét, és jőjjetek hozzám; és én néktek adom Égyiptom földének javát, hogy éljétek e földnek zsírját. 19 Ez is parancsolatúl legyen néked: Ezt míveljétek, vigyetek magatokkal Égyiptom földéről szekereket gyermekeitek és feleségeitek számára, és vegyétek fel atyátokat és jőjjetek. 20 A ti házi eszközeitekre pedig ne tekintsetek sóhajtva; mert egész Égyiptom földének a legjava a tiétek. 21 És aképen cselekedének Izráel fiai; és ada nékik József szekereket a Faraó parancsolatja szerint; és enni valót is ada nékik az útra. 22 Valamennyien valának, mindegyiknek ada egy-egy öltöző ruhát: Benjáminnak pedig ada háromszáz ezüst pénzt és öt öltöző ruhát. 23 Atyjának pedig külde ilyenképen: tíz szamarat égyiptomi javakkal terhelve, és tíz nőstény szamarat gabonával, kenyérrel és egyéb élelemmel terhelve, az ő atyjának az útra. 24 És elbocsátá az ő testvéreit, és elmenének, és monda nékik: Ne háborogjatok az úton. 25 Feljövének azért Égyiptomból: és eljutának Kanaán földére az ő atyjokhoz, Jákóbhoz. 26 És mikor tudtára adák, mondván: József még él, és hogy uralkodik egész Égyiptom földén; az ő szíve elalélt, mert nem hisz vala nékik. 27 Elbeszélék azért néki József minden beszédét, a melyeket velök beszélt vala, és látá a szekereket is, a melyeket József küldött vala, hogy őt elvigyék; akkor fölélede az ő atyjoknak, Jákóbnak lelke. 28 És monda Izráel: Elég nékem, hogy József az én fiam még él: lemegyek hát, hogy meglássam őt minekelőtte meghalok.