Gênesis 20

Āperahama me Apīmereke

1 Nā, ka tūria atu e Āperahama i reira ki te whenua i te tonga, ā, ka noho ki waenganui o Karehe, o Huru, ā, ka noho ia ki Kerara, he noho manene. 2 Nā, ko Hara, ko tāna wahine, ka kīia e Āperahama, "Ko tōku tuahine ia." Ā, ka tonoa mai e Apīmereke kīngi o Kerara, tangohia atu ana a Hara.

3 Nā, ka puta moemoeā mai te Atua ki a Apīmereke i te pō, ka mea ki a ia, "Nanā, ka mate koe mō te wahine i tangohia nei e koe; he wahine hoki ia nā te tāne."

4 Kāhore anō ia a Apīmereke kia tata noa ki a ia, ā, ka mea ia, "E te Ariki, ka whakamate anō rānei koe i te iwi tika? 5 Kāhore rānei ia i mea mai ki ahau, ‘Ko tōku tuahine ia?’ Me te wahine hoki, i mea mai anō ia, ‘Ko tōku tungāne ia.’ He tapatahi tōku ngākau, he harakore hoki ōku ringa i mea ai ahau i tēnei mea."

6 Ā, ka kōrero moemoeā mai te Atua ki a ia, "Āe rā, i mōhio tonu ahau he tapatahi tōu ngākau i a koe i mea ai i tēnei mea; i pupuri hoki ahau i a koe kei hara koe ki ahau. Nā reira, koe tē tukua ai e ahau kia pā ki a ia. 7 Nā, whakahokia ākuanei te wahine a tēnā tangata; nō te mea hoki he poropiti ia, ā, māna e īnoi mōu, ā, ka ora koe. Ki te kore e whakahokia e koe, kia mōhio koe, ka tino mate koe, koutou ko ngā mea katoa i a koe."

8 Nā, i te atatū ka maranga a Apīmereke, karangatia ana āna tāngata katoa, ā, kōrerotia ana ēnei mea katoa ki ō rātou taringa. Ā, nui atu te wehi o aua tāngata. 9 Nā, ka karanga a Apīmereke ki a Āperahama, ka mea ki a ia, "He mahi aha tēnei āu ki a mātou? Ā, he aha tōku hara ki a koe, i tākina mai ai e koe he hara nui ki ahau, ki tōku kīngitanga anō hoki? Kua meinga e koe ētahi mea ki ahau kāhore nei i tika kia mahia." 10 Ā, ka mea anō a Apīmereke ki a Āperahama, "I kite koe i te aha i meatia ai tēnei mea e koe?"

11 Nā, ka mea a Āperahama, "I mahara hoki ahau, ‘He pono, kāhore te wehi o te Atua i tēnei wāhi; ā, ka patua ahau e rātou mō tāku wahine.’ 12 He pono anō ia he tuahine ia nōku, ko te tamāhine a tōku pāpā, otiia ehara i te tamāhine nā tōku whaea; ā, ka noho hei wahine māku. 13 Ā, i tā te Atua meatanga i ahau kia kōpiko haere ake i te whare o tōku pāpā, ka mea ahau ki a ia, ‘Ko tōu aroha tēnei, hei whakaputa māu ki ahau: hei ngā wāhi katoa e tae ai tāua, kōrero mōku, "Ko tōku tungāne ia." ’ "

14 Nā, ka tīkina e Apīmereke he hipi, he kau, he pononga tāne, he pononga wāhine, ā, hoatu ana e ia ki a Āperahama, ā, whakahokia ana e ia a Hara, tāna wahine, ki a ia. 15 Ā, ka mea a Apīmereke, "Nanā, kei tōu aroaro tōku whenua; nohoia e koe te wāhi e pai ana ki tāu titiro." 16 Ā, ki a Hara i mea ia, "Nanā, kua hoatu e ahau ki tōu tungāne kotahi mano ngā hiriwa; nā, hei uhi tēnā mō ōu kanohi ki ngā tāngata katoa i a koe; hei tohu hoki mō tōu tika i katoa."

17 Kātahi ka īnoi a Āperahama ki te Atua; nā, kua ora i te Atua a Apīmereke, rātou ko tāna wahine, ko āna pononga wāhine; ā, ka whānau tamariki rātou. 18 Kua tūtakina rawatia hoki e Ihowā ngā kōpū katoa o te whare o Apīmereke, mō Hara, mō te wahine a Āperahama.

Abimélek elviteti Sárát

1 És elköltözék onnan Ábrahám a déli tartományba, és letelepedék Kádes és Súr között, és tartózkodék Gérárban. 2 És monda Ábrahám Sáráról az ő feleségéről: Én húgom ő. Elkülde azért Abimélek Gérárnak királya, és elviteté Sárát. 3 De Isten Abimélekhez jöve éjjeli álomban, és monda néki: Ímé meghalsz az asszonyért, a kit elvettél, holott férjnél van. 4 Abimélek pedig nem illette vala őt, és monda: Uram, az ártatlan népet is megölöd-é? 5 Avagy nem ő mondotta-é nékem: én húgom ő; s ez is azt mondotta: én bátyám ő. Szívem ártatlanságában, és kezeim tisztaságában cselekedtem ezt. 6 És monda az Isten néki álomban: Én is tudom, hogy szívednek ártatlanságában mívelted ezt, azért tartóztattalak én is, hogy ne vétkezzél ellenem, azért nem engedtem, hogy illessed azt. 7 Mostan azért add vissza az embernek az ő feleségét, mert Próféta ő: és imádkozik te éretted, és élsz; hogyha pedig vissza nem adod: tudd meg, hogy halállal halsz meg te, és minden hozzád tartozó. 8 Felkele azért Abimélek reggel, és előhívatá minden szolgáját, s fülök hallatára mindezeket elbeszélé és az emberek igen megfélemlének. 9 És hívatá Abimélek Ábrahámot, és monda néki: Mit cselekedtél mi velünk? És mit vétettem te ellened, hogy én reám és az én országomra ilyen nagy bűnt hoztál? A miket cselekedni nem szabad, olyan dolgokat cselekedtél ellenem. 10 És monda Abimélek Ábrahámnak: Mit láttál, hogy ezt a dolgot cselekedted? 11 Felele Ábrahám: Bizony azt gondoltam: nincsen istenfélelem e helyen, és megölnek engem az én feleségemért. 12 De valósággal húgom is, az én atyámnak leánya ő, csakhogy nem az én anyámnak leánya; és így lőn feleségemmé. 13 És lőn hogy a mikor kibujdostata engem az Isten az én atyámnak házából, azt mondám néki: Ilyen kegyességet cselekedjél én velem, mindenütt valahová megyünk, azt mondjad én felőlem: én bátyám ez.

Sára visszaadatik ajándékokkal egyben

14 Akkor Abimélek vett juhokat, ökröket, szolgákat és szolgálókat, és adá Ábrahámnak, és vissza adá néki Sárát is az ő feleségét. 15 És monda Abimélek: Ímé előtted van az én országom, a hol tenéked jónak tetszik, ott lakjál. 16 Sárának pedig monda: Ímé ezer ezüst pénzt adtam a te bátyádnak, ímé az neked a szemek befedezője mindazok előtt, a kik veled vannak; és így mindenképen igazolva vagy. 17 Könyörge azért Ábrahám az Istennek, és meggyógyítá Isten Abiméleket, és az ő feleségét, és az ő szolgálóit, és szűlének. 18 Mert az Úr erősen bezárta vala az Abimélek háza népének méhét, Sáráért az Ábrahám feleségéért.