Gênesis 48

Ka Manaakitia a Ēparaima rāua ko Mānahi e Hākopa

1 Nā, i muri i ēnei mea, ka kōrerotia ki a Hōhepa, "Nanā, e mate ana tōu pāpā." Ā, ka tango ia i āna tamariki tokorua, i a Mānahi rāua ko Ēparaima, hei hoa mōna. 2 Ā, ka kōrerotia ki a Hākopa, ka meatia, "Nā, ko Hōhepa, ko tāu tama, tēnei te haere mai nei ki a koe," nā, ka whakakaha ake a Īharaira i a ia, ā, ka noho ki runga i te moenga.

3 Nā, ka mea a Hākopa ki a Hōhepa, "I puta mai te Atua Kaha Rawa ki ahau i Rutu, i te whenua o Kanaana, i manaaki i ahau, 4 i mea anō ki ahau, ‘Nā, ka meinga koe e ahau kia hua, ka whakanui ahau i a koe, ka meinga hoki koe e ahau hei huinga iwi; ā, ka hoatu e ahau tēnei whenua ki ōu uri i muri i a koe hei kāinga pūmau.’

5 "Nā, ko āu tama tokorua, ko Ēparaima rāua ko Mānahi, i whānau nei māu ki te whenua o Īhipa i mua ake o tōku taenga mai ki a koe, ki Īhipa, māku ēnā; ka riro mai rāua i ahau, ka pērā anō me Reupena rāua ko Himiona. 6 Ā, ko tāu whānau e whānau māu i muri i a rāua, māu ēnā; ka huaina ki a rātou te ingoa o ō rātou tuākana i tō rātou kāinga pūmau. 7 Ko ahau hoki, i tōku haerenga mai i Parana, ka mate a Rahera ki tōku taha, ki te whenua o Kanaana, ki te ara, e takoto mai ana he wāhi e haere atu ai ki Ēparata; ā, tanumia ana e ahau ki reira ki te ara ki Ēparata" (arā ki Pēterehema).

8 Ā, ka kite a Īharaira i ngā tama a Hōhepa, ka mea, "Ko wai ēnei?"

9 Ā, ka mea a Hōhepa ki tōna pāpā, "Ko āku tama ēnei i hōmai e te Atua ki ahau i konei."

Ka mea ia, "Nekehia mai nei ki ahau, kia manaaki ai ahau i a rāua."

10 Nā, he atarua ngā kanohi o Īharaira, nā, te koroheke hoki, kīhai ia i āhei te kite atu. Nā, ka whakatata ia i a rāua ki a ia, ā, ka kihi ia i a rāua, ka awhi hoki i a rāua.

11 Nā, ka mea a Īharaira ki a Hōhepa, "Kīhai ahau i mea ka kite ahau i tōu mata. Kua whakakitea mai nei anō hoki e te Atua ōu uri ki ahau."

12 Nā, ka nekehia atu rāua e Hōhepa i roto i ōna turi, ā, ka piko tōna mata ki te whenua. 13 Nā, ka puritia rāua e Hōhepa, a Ēparaima e tōna ringa matau ki te mauī o Īharaira, a Mānahi e tōna mauī ki te matau o Īharaira, ā, ka whakatata atu ia i a rāua ki a ia. 14 Nā, ka torona e Īharaira tōna ringa matau, ā, whakatakotoria ana e ia ki runga ki te mātenga o Ēparaima, ko ia anō hoki te teina, me tōna ringa mauī hoki ki runga ki te mātenga o Mānahi, he āta whakatakoto hoki nāna i ōna ringa, ko Mānahi hoki te mātāmua.

15 Nā, ka manaaki ia i a Hōhepa, ka mea,

"Mā te Atua i hāereere nei ōku mātua,

a Āperahama rāua ko Īhaka i tōna aroaro,

mā te Atua nāna nei ahau i whāngai i ahau

i ora nei ā taea noatia tēnei rā,

16 mā te anahera nāna nei ahau i whakaora i roto i ngā hē katoa,

e manaaki ēnei tamariki;

ā, kia huaina tōku ingoa ki a rāua,

me te ingoa hoki o ōku mātua,

o Āperahama rāua ko Īhaka;

ā, kia tino nui haere rāua i waenganui i te whenua."

17 Ā, nō te kitenga o Hōhepa kua whakatakotoria e tōna pāpā tōna matau ki runga ki te mātenga o Ēparaima, ka kino ki tāna titiro; ā, ka whakarewaina ake e ia te ringa o tōna pāpā, kia nekehia atu e ia i te mātenga o Ēparaima ki runga ki te mātenga o Mānahi. 18 Ā, ka mea a Hōhepa ki tōna pāpā, "Kaua e pēnā, e tōku pāpā; ko te tuakana hoki tēnei; whakatakotoria tōu matau ki runga ki tōna mātenga."

19 Nā, ka whakakāhore tōna pāpā, ka mea, "E mōhio ana ahau, e tāku tama, e mōhio ana ahau. Ka whakatupu iwi anō tēnei, ka nui anō hoki ia. Otiia, ka nui atu tōna teina i a ia, ā, ka waiho ōna uri hei iwi maha." 20 Nā, ka manaaki ia i a rāua i taua rangi, ka mea,

"Ko koe tā Īharaira manaakitanga,

ā, ka kōrerotia,

‘Kia meinga koe e te Atua kia rite ki a Ēparaima,

kia rite hoki ki a Mānahi.’ "

Nā, ka makā e ia a Ēparaima ki mua i a Mānahi.

21 Nā, ka mea a Īharaira ki a Hōhepa, "Ka mate tēnei ahau; hei a koutou ia te Atua, māna hoki koutou e whakahoki ki te whenua o ō koutou mātua. 22 Nā, kotahi te wāhi ka hoatu nei e ahau mōu, e hira ake ai tōu i tō ōu tuākana, ko tāku hoki i tango ai i ngā Amori ki tāku hoari, ki tāku kōpere."

Jákób megáldja Efraimot és Manassét

1 És lőn ezek után, megmondák Józsefnek: Ímé a te atyád beteg; és elvivé magával az ő két fiát Manassét és Efraimot. 2 És tudtára adák Jákóbnak, mondván: Ímé a te fiad József hozzád jő; és összeszedé erejét Izráel, s felüle az ágyon. 3 És monda Jákób Józsefnek: A mindenható Isten megjelenék nékem Lúzban, a Kanaán földén, és megálda engem. 4 És monda nékem: Ímé én megszaporítlak és megsokasítlak és népek sokaságává teszlek téged, s ezt a földet te utánnad a te magodnak adom örök birtokul. 5 Most tehát a te két fiad, a kik néked Égyiptom földén annakelőtte születtek, hogy én hozzád jöttem vala Égyiptomba, az enyéim; Efraim és Manasse, akár csak Rúben és Simeon, az enyéim lesznek. 6 Ama szülötteid pedig, kiket ő utánok nemzettél, tiéid lésznek, és az ő bátyjaik nevéről neveztessenek az ő örökségökben. 7 Mert mikor Mésopotámiából jövék, meghala mellettem Rákhel Kanaán földén az úton, mikor még egy dűlőföldre valék Efratától, és eltemetém őt ott az Efratába (azaz Bethlehembe) vezető úton. 8 És meglátá Izráel a József fiait és monda: Kicsodák ezek? 9 József pedig monda az ő atyjának: Az én fiaim, kiket Isten itt adott nékem. És monda: Hozd ide őket hozzám, hadd áldjam meg. 10 Mert Izráelnek szemei meghomályosodának a vénség miatt, és nem láthat vala. Közel vivé tehát őket hozzá, ő pedig megcsókolgatá és megölelgeté őket. 11 És monda Izráel Józsefnek: Nem gondoltam, hogy orczádat megláthassam, és íme az Isten megengedte látnom magodat is. 12 Akkor kivevé József azokat az ő atyjának térdei közül, és leborula arczczal a földre. 13 És fogá József mindkettejöket, Efraimot jobbkezével Izráel balkeze felől; Manassét pedig balkezével Izráelnek jobbkeze felől és közel vivé őket hozzá. 14 Izráel pedig kinyujtá az ő jobbkezét és rátevé Efraim fejére, pedig ő a kisebbik vala, az ő balkezét pedig Manasse fejére. Tudva tevé így kezeit, mert az elsőszülött Manasse vala. 15 És megáldá Józsefet s monda: Az Isten, a kinek előtte jártak az én atyáim Ábrahám és Izsák; az Isten a ki gondomat viselte, a mióta vagyok, mind e napig: 16 Amaz Angyal, ki megszabadított engem minden gonosztól, áldja meg e gyermekeket, és viseljék az én nevemet és az én atyáimnak Ábrahámnak és Izsáknak nevét, és mint a halak szaporodjanak e földön. 17 Látván pedig József, hogy az ő atyja jobbkezét Efraim fejére tevé, nem tetszék néki, és megfogá atyja kezét, hogy Efraim fejéről Manasse fejére tegye át. 18 És monda József az ő atyjának: Nem úgy atyám; mert ez az elsőszülött, ennek fejére tedd jobb kezedet. 19 Nem akará pedig az atyja és monda: Tudom fiam, tudom, ő is néppé lesz, ő is megnevekedik; de az ő öccse nálánál inkább megnevekedik, és az ő magja népek sokaságává lesz. 20 És megáldá őket azon a napon, mondván: Ha áld, téged említsen Izráel, mondván: Az Isten téged olyanná tégyen mint Efraimot s Manassét. És Efraimot eleibe tevé Manassénak. 21 És mondá Izráel Józsefnek: Ímé én meghalok, de az Isten veletek lesz és vissza visz titeket a ti atyáitok földére. 22 Én pedig adok néked egy osztályrészt a te atyádfiainak része felett, melyet az Emoreustól vettem fegyveremmel és kézívemmel.