Gênesis 12

Te Karanga a Ihowā ki a Āperama

1 Nā, ka mea atu a Ihowā ki a Āperama, "Haere atu i tōu whenua, i roto i ōu whanaunga, i te whare anō hoki o tōu pāpā, ki te whenua e whakaaturia e ahau ki a koe.

2 Ā, ka meinga koe e ahau hei iwi nui,

ka manaakitia anō koe e ahau,

ka whakanuia anō hoki tōu ingoa;

ā, ka waiho koe hei manaakitanga.

3 Ā, ka manaaki ahau i te hunga e manaaki ana i a koe,

ka kanga hoki i te tangata e kanga ana i a koe;

ā, māu ka manaakitia ai ngā hapū katoa o te whenua."

4 Nā, haere ana a Āperama, pērā ana me tā Ihowā i kōrero ai ki a ia; i haere tahi anō a Rota i a ia. Ā, e whitu tekau mā rima ngā tau o Āperama i tōna hekenga mai i Harana. 5 Nā, ka tango a Āperama i a Harai, i tāna wahine rāua ko Rota tama a tōna teina, i ō rātou rawa katoa i whakaemi ai, i ngā mea ora katoa i whiwhi ai rātou ki Harana; ā, whakatika ana rātou, haere ana ki te whenua o Kanaana. Nā, ka tae rātou ki te whenua o Kanaana.

6 Nā, ka tika a Āperama nā waenganui o te whenua ki te wāhi o Hekeme, ki te oki i More. I taua whenua anō te Kanaani i taua wā. 7 Nā, ka puta a Ihowā ki a Āperama, ka mea, "Ka hoatu e ahau tēnei whenua ki tōu uri." Nā, ka hangā e ia tētahi āta ki reira mā Ihowā i puta mai nei ki a ia.

8 Nā, ka neke atu ia i reira ki te maunga i te rāwhiti o Pētēre, ā, ka whakatū i tōna tēneti; ko Pētēre ki te hauāuru, ko Hai ki te rāwhiti. I hangā anō e ia tētahi āta mā Ihowā ki reira, ā, karanga ana ki te ingoa o Ihowā. 9 Nā, ka tūria atu e Āperama, me te neke haere whaka te tonga.

Āperama rāua ko Harai i Īhipa

10 Ā, he matekai tō te whenua; ā, ka haere a Āperama ki raro, ki Īhipa, ki reira noho ai; he nui hoki te matekai o te whenua. 11 Ā, i a ia ka tata te tae ki Īhipa; ka mea ia ki a Harai, ki tāna wahine, "Nanā, e mōhio ana ahau he wahine ātaahua koe ki te titiro atu; 12 nā, ākuanei kei te kitenga o ngā Īhipiana i a koe, ka mea rātou, ‘Ko tāna wahine tēnei’; ā, ka patua ahau e rātou, ka whakaora hoki i a koe. 13 Me kī koe, nē, he tuahine koe nōku? Kia whiwhi ai ahau ki te pai i a koe; ā, kia ora ai tōku wairua i a koe."

14 Ā, i te taenga o Āperama ki Īhipa, ka titiro ngā Īhipiana ki te wahine, he tino ātaahua. 15 Ka kite hoki ngā rangatira a Parao i a ia, ka kōrero whakamihi mōna ki a Parao, ā, ka kawea te wahine rā ki te whare o Parao. 16 Nā, ka atawhai ia i a Āperama, he mea hoki mō te wahine; ā, ka riro i a ia he hipi, he kau, he kāihe toa, he pononga tāne, he pononga wāhine, he kāihe uha, he kāmera.

17 Nā, ka whiua e Ihowā a Parao rātou ko tōna whare, he nui ngā pakinga, mō Harai wahine a Āperama. 18 Nā, ka karanga a Parao ki a Āperama, ka mea, "He aha tēnei mahi āu ki ahau? He aha koe tē kōrero mai ai ki ahau ko tāu wahine ia? 19 Nā te aha koe i mea ai, ‘Ko tāku tuahine ia’ i tango ai ahau i a ia hei wahine māku? Nā, tāu wahine, tangohia, haere." 20 Nā, ka whakatūpato a Parao ki ngā tāngata, kei aha atu ki a ia; ā, tukua atu ana ia e rātou, me tāna wahine, me āna mea katoa.

Ábrám elhivatása

1 És monda az Úr Ábrámnak: Eredj ki a te földedből, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából, a földre, a melyet én mutatok néked. 2 És nagy nemzetté tészlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszesz. 3 És megáldom azokat, a kik téged áldanak, és a ki téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei.

Ábrám Kanaán földére megy

4 És kiméne Ábrám, a mint az Úr mondotta vala néki, és Lót is kiméne ő vele: Ábrám pedig hetvenöt esztendős vala, mikor kiméne Háránból. 5 És felvevé Ábrám az ő feleségét Szárait, és Lótot, az ő atyjafiának fiát, és minden szerzeményöket, a melyet szereztek vala, és a cselédeket, a kikre Háránban tettek vala szert, és elindulának, hogy Kanaán földére menjenek, és el is jutának a Kanaán földére. 6 És általméne Ábrám a földön mind Sikhem vidékéig, Móréh tölgyeséig. Akkor Kananeusok valának azon a földön.

Első igéret Ábrámnak

7 És megjelenék az Úr Ábrámnak, és monda néki: A te magodnak adom ezt a földet. És Ábrám oltárt építe ott az Úrnak; a ki megjelent vala néki. 8 Onnan azután a hegység felé méne Bétheltől keletre és felüté sátorát: Béthel vala nyugatra, Hái pedig keletre, és ott oltárt építe az Úrnak, és segítségűl hívá az Úr nevét. 9 És tovább költözék Ábrám; folyton délfelé húzódván.

Ábrám Égyiptomban

10 Azonban éhség lőn az országban, és Ábrám aláméne Égyiptomba, hogy ott tartózkodjék, mert nagy vala az éhség az országban. 11 És lőn mikor közel vala, hogy bemenjen Égyiptomba, monda feleségének Szárainak: Ímé tudom, hogy szép ábrázatú asszony vagy. 12 Azért mikor meglátnak téged az égyiptomiak, majd azt mondják: felesége ez; és engem megölnek, téged pedig életben tartanak. 13 Mondd azért, kérlek, hogy húgom vagy; hogy jól legyen dolgom miattad, s életben maradjak te éretted. 14 És lőn mikor Ábrám Égyiptomba érkezék, láták az égyiptomiak az asszonyt, hogy az nagyon szép. 15 Mikor megláták őt a Faraó főemberei, magasztalák a Faraó előtt és elvivék az asszonyt a Faraó udvarába. 16 És jól tőn érette Ábrámmal, és valának juhai, ökrei, szamarai, szolgái, szolgálói, nőstényszamarai és tevéi. 17 De megveré az Úr a Faraót és az ő házát nagy csapásokkal, Száraiért, Ábrám feleségéért. 18 Hívatá azért a Faraó Ábrámot és monda: Miért mívelted ezt velem? Miért nem mondottad meg énnékem, hogy ez néked feleséged? 19 Miért mondottad: Húgom ő; azért vevém magamnak feleségűl. Most már imhol a te feleséged, vedd magadhoz és menj el. 20 És parancsola felőle a Faraó némely embereknek, a kik elbocsáták őtet és az ő feleségét, és mindenét a mije vala.