Gênesis 2

1 Nā, ka oti te rangi me te whenua me ō reira mano katoa. 2 Ā, nō te whitu o ngā rā i oti ai i te Atua tāna mahi i mahi ai, nā, ka okioki ia i te rā whitu i āna mahi katoa i mahia e ia. 3 Nā, ka whakapaingia e te Atua te rā whitu, whakatapua ana hoki e ia; mōna i okioki i taua rā i āna mahi katoa i oti i te Atua te hanga.

4 Ko ngā whakatupuranga ēnei o te rangi, o te whenua, i te hanganga ai.

Te Kāri o Erene

I te rā i hangā ai e Ihowā, e te Atua, te whenua me te rangi. 5 Kāhore anō hoki tētahi rākau riki o te pārae i te whenua, kāhore anō tētahi otaota o te pārae kia pihi noa – kāhore hoki a Ihowā, te Atua, i mea kia ua ki te whenua, ā, kāhore rawa he tangata hei mahi i te oneone; 6 engari, i pupū ake he kohu i te whenua, nā reira i whakamākūkū te mata katoa o te oneone – 7 nā, ka whakaahuatia te tangata e Ihowā, e te Atua, he puehu nō te oneone, ā, whakahāngia ana e ia ki roto ki ōna pongāihu te manawa ora; ā, ka wairua ora te tangata.

8 Nā, ka whakatōkia e Ihowā, e te Atua, tētahi kāri ki te taha ki te rāwhiti, ki Erene; ā, whakanohoia iho e ia ki reira te tangata i hangā e ia. 9 Ā, i whakatupuria e Ihowā, e te Atua, i roto i te oneone ngā rākau katoa he mea āhuareka ki te titiro, he pai hoki hei kai; ko te rākau hoki o te ora ki waenganui o te kāri, me te rākau o te mātauranga ki te pai, ki te kino.

10 I rere mai anō he awa i Erene hei whakamākūkū i te kāri; ā, i reira ka manganga e whā ngā tino awa. 11 Ko te ingoa o te tuatahi ko Pihona; ko ia tērā e taiāwhio rā i te whenua katoa o Hāwira, he kōura kei reira. 12 He pai hoki te kōura o taua whenua; kei reira te teriuma me te kōhatu onika. 13 Ko te ingoa o te rua o ngā awa ko Kihona; ko ia tērā e taiāwhio rā i te whenua katoa o Etiopia. 14 Ko te ingoa o te toru o ngā awa ko Hirekere; ko te mea tērā e rere rā i mua o Ahiria. Ko Uparati te whā o ngā awa.

15 Nā, ka tango a Ihowā, te Atua, i te tangata, ā, whakanohoia ana e ia ki te kāri o Erene, hei ngaki, hei tiaki hoki i reira. 16 Nā, ka ako a Ihowā, te Atua, ki te tangata, ka mea, "E pai ana kia kai noa atu koe i ngā hua o ngā rākau katoa o te kāri; 17 ko te rākau ia o te mātauranga ki te pai, ki te kino, kaua e kainga tētahi o ōna hua; ko te rā e kai ai koe i tētahi o ōna hua, ka mate koe, mate rawa."

18 Nā, ka mea a Ihowā, te Atua, "E kore e pai kia noho te tangata ko ia anake; me hanga e ahau tētahi hoa pai mōna."

19 Nā, he mea whakaahua mai nā Ihowā, nā te Atua, i roto i te oneone ngā kīrehe katoa o te pārae, me ngā manu katoa o te rangi; ā, kawea mai ana e ia ki a Ārama, kia kitea ai te ingoa e huaina e ia ki a rātou; ā, ko a Ārama i hua ai ki ngā mea ora katoa, hei ingoa ērā mō rātou. 20 Nā, ka huaina e Ārama he ingoa mō ngā kararehe katoa, mō ngā manu o te rangi, mō ngā kīrehe katoa hoki o te pārae.

Ko Ārama ia kāhore i kitea tētahi hoa pai mōna. 21 Nā, ka mea a Ihowā, te Atua, kia parangia a Ārama e te moe, ā, moe ana ia. Nā, tangohia ana e ia tētahi o ōna rara, ā, whakatūtakina atu ana te kikokiko hei whakakapi mō reira. 22 Nā, ka hanga a Ihowā, te Atua, i te rara i tangohia mai rā e ia i roto i a Ārama hei wahine, ā, kawea ana e ia ki a Ārama.

23 Ā, ka mea a Ārama,

"Kātahi anō ki tēnei te wheua o roto o ōku wheua,

me te kikokiko o roto o ōku kikokiko;

me hua ia ko te Wahine,

nōna hoki i tangohia mai i roto i te Tangata."

24 Nō konei te tangata ka whakarere i tōna pāpā me tōna whaea, ā, ka piri ki tāna wahine; ā, hei kikokiko kotahi rāua. 25 Ā, e tū tahanga ana rāua tokorua, te tangata me tāna wahine, kīhai hoki i whakamā.

A szombat

1 És elvégezteték az ég és a föld, és azoknak minden serege. 2 Mikor pedig elvégezé Isten hetednapon az ő munkáját, a melyet alkotott vala, megszűnék a hetedik napon minden munkájától, a melyet alkotott vala. 3 És megáldá Isten a hetedik napot, és megszentelé azt; mivelhogy azon szűnt vala meg minden munkájától, melyet teremtve szerzett vala Isten.

A Paradicsom kertjében

4 Ez az égnek és a földnek eredete, a mikor teremtettek. Mikor az Úr Isten a földet és az eget teremté, 5 Még semmiféle mezei növény sem vala a földön, s még semmiféle mezei fű sem hajtott ki, mert az Úr Isten még nem bocsátott vala esőt a földre; és ember sem vala, ki a földet mívelje; 6 Azonban pára szállott vala fel a földről, és megnedvesíté a föld egész színét. 7 És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké. 8 És ültete az Úr Isten egy kertet Édenben, napkelet felől, és abba helyezteté az embert, a kit formált vala. 9 És nevele az Úr Isten a földből mindenféle fát, tekintetre kedvest és eledelre jót, az élet fáját is, a kertnek közepette, és a jó és gonosz tudásának fáját. 10 Folyóvíz jő vala pedig ki Édenből a kert megöntözésére; és onnét elágazik és négy főágra szakad vala. 11 Az elsőnek neve Pison, ez az, a mely megkerüli Havilah egész földét, a hol az arany terem. 12 És annak a földnek aranya igen jó; ott van a Bdelliom és az Onix-kő. 13 A második folyóvíz neve pedig Gihon; ez az, a mely megkerüli az egész Khús földét. 14 És a harmadik folyóvíz neve Hiddekel; ez az, a mely Assiria hosszában foly. A negyedik folyóvíz pedig az Eufrátes. 15 És vevé az Úr Isten az embert, és helyezteté őt az Éden kertjébe, hogy mívelje és őrizze azt.

A tiltott fa

16 És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél. 17 De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz.

Az asszony teremtetése: a házasság

18 És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek néki segítő társat, hozzá illőt. 19 És formált vala az Úr Isten a földből mindenféle mezei vadat, és mindenféle égi madarat, és elvivé az emberhez, hogy lássa, minek nevezze azokat; mert a mely nevet adott az ember az élő állatnak, az annak neve. 20 És nevet ada az ember minden baromnak, az ég madarainak, és minden mezei vadnak; de az embernek hozzá illő segítő társat nem talált vala. 21 Bocsáta tehát az Úr Isten mély álmot az emberre, és ez elaluvék. Akkor kivőn egyet annak oldalbordái közűl, és hússal tölté be annak helyét. 22 És alkotá az Úr Isten azt az oldalbordát, a melyet kivett vala az emberből, asszonynyá, és vivé az emberhez. 23 És monda az ember: Ez már csontomból való csont, és testemből való test: ez asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett. 24 Annakokáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté. 25 Valának pedig mindketten mezítelenek, az ember és az ő felesége, és nem szégyenlik vala.