Gênesis 9

Te Kawenata a te Atua ki a Noa

1 Nā, ka manaakitia a Noa rātou ko āna tama e te Atua, i mea ia ki a rātou, "Kia hua, kia tini koutou, kia kapi anō hoki te whenua i a koutou. 2 Ā, ko tō koutou wehi, ko tō koutou whakamataku, ka tau ki runga ki ngā kīrehe katoa o te whenua, ki ngā manu katoa o te rangi, ki ngā mea katoa e ngahue ana i runga i te whenua, ki ngā ika katoa anō hoki o te moana; kua hoatu ēnā mea ki tō koutou ringa. 3 Hei kai mā koutou ngā mea korikori katoa, ngā mea ora; rite tonu ki tāku hoatutanga i ngā otaota matomato tāku hoatutanga i ngā mea katoa ki a koutou.

4 "Otiia kaua e kainga e koutou te kikokiko me tōna ora, arā ko ōna toto. 5 Nā, ko ō koutou toto, ko te toto e ora nei koutou, he pono ka rapua e ahau he utu. Ka rapua e ahau he utu i ngā kīrehe katoa; i te tangata anō hoki, ka rapua e ahau he utu mō te matenga o te tangata i te teina o ia tangata, o ia tangata.

6 Ko ia e whakaheke i ngā toto o te tangata,

mā te tangata anō ōna toto e whakaheke;

nō te Atua hoki te āhua

i hangā ai e ia te tangata.

7 Ā, ko koutou, kia hua, kia tini; kia nui tō koutou uri ki runga ki te whenua, kia tini hoki ki reira."

8 Ā, i kōrero te Atua ki a Noa rātou ko āna tama, i mea, 9 "Ko ahau nei, nanā, ka whakapūmau ahau i tāku kawenata ki a koutou, ki tō koutou uri i muri i a koutou, 10 ki ngā mea ora katoa hoki i a koutou, ki te manu, ki te kararehe, ki ngā kīrehe katoa hoki o te whenua e noho ana i a koutou; ki ngā mea katoa i puta mai i roto i te āka, puta noa ki ngā kīrehe katoa o te whenua. 11 Ā, ka whakapūmautia e ahau tāku kawenata ki a koutou; e kore e hātepea atu ngā kikokiko katoa ā muri ake nei e ngā wai o te waipuke; e kore anō e puta mai he waipuke ā muri ake nei hei whakangaro mō te whenua."

12 Ka mea te Atua, "Ko te tohu tēnei o te kawenata, e whakatakotoria nei e ahau ki waenganui ōku, o koutou tae atu ki ngā mea ora katoa i a koutou, mō ngā whakatupuranga mutungakore: 13 ka whakatakotoria e ahau tāku kōpere ki te kapua, ā, ka waiho hei tohu mō te kawenata i waenganui ōku, o te whenua. 14 Tēnei ake anō, i te wā e whakaputa ai ahau i te kapua ki runga ki te whenua, ka kitea te kōpere i te kapua, 15 ā, ka mahara ahau ki tāku kawenata i waenganui ōku, o koutou me ngā mea ora katoa, arā ngā kikokiko katoa; e kore ngā wai e pupuke ā muri ake nei hei whakangaro i ngā kikokiko katoa. 16 Ā, ka piri te kōpere ki te kapua; ā, ka titiro atu ahau ki taua mea, kia mahara ai ahau ki te kawenata mau tonu i waenganui o te Atua, o ngā wairua ora katoa o ngā kikokiko katoa runga i te whenua."

17 Nā, ka mea te Atua ki a Noa, "Ko te tohu tēnei o te kawenata e whakapūmautia nei e ahau ki waenganui ōku, o ngā kikokiko katoa i runga i te whenua."

Noa me Āna Tama

18 Nā, ko ngā tama a Noa, i puta mai nei i roto i te āka, ko Hema, ko Hama, ko Iapeta; ā, ko Hama te matua o Kanāna. 19 Ko ngā tama tokotoru ēnei a Noa; ā, nā ēnei i kapi ai te whenua katoa.

20 Nā, ka tīmata a Noa te ngaki whenua, ā, whakatōkia ana e ia he māra wāina. 21 Ā, ka inumia e ia te wāina, ka haurangi; nā, ka takoto tahanga i roto i tōna tēneti. 22 Ā, i te kitenga o Hama, o te matua o Kanāna, i tōna matua e takoto tahanga ana, ka kōrerotia e ia ki ōna tuākana tokorua i waho. 23 Nā, ka tango a Hema rāua ko Iapeta i tētahi kākahu, makā iho e rāua ki runga ki ō rāua pokohiwi, nā, ka haere whakatuarā atu rāua, ā, hīpokina ana te wāhi takoto kau o tō rāua pāpā; me te ahu anō ō rāua kanohi ki muri, ā, kīhai rāua i kite i te wāhi takoto kau o tō rāua pāpā.

24 Nā, ka maranga ake a Noa i tāna wāina, ka mōhio ki tā tāna pōtiki i mea ai ki a ia. 25 Nā, ka mea ia,

"Ka kangā a Kanāna;

ka waiho ia hei tino pononga

mā ōna tuākana."

26 I mea anō ia,

"Kia whakapaingia a Ihowā, te Atua o Hema;

ā, ka waiho a Kanāna hei pononga māna.

27 Ka meinga a Iapeta e te Atua kia tohatoha noa atu,

kia noho hoki ia ki ngā tēneti o Hema;

ā, hei pononga a Kanāna māna."

28 Ā, e toru rau e rima tekau ngā tau i ora ai a Noa i muri i te waipuke. 29 Ā, ko ngā rā katoa o Noa e iwa rau e rima tekau tau; ā, ka mate ia.

Törvények a megújult világ számára

1 Azután megáldá Isten Noét és az ő fiait, és azt mondá nékik: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet. 2 És féljen és rettegjen tőletek a földnek minden állatja az égnek minden madara: minden a mi nyüzsög a földön, és a tengernek minden hala kezetekbe adatott; 3 Minden mozgó állat, a mely él legyen nektek eledelűl; a mint a zöld fűvet, nektek adtam mindazokat. 4 Csak a húst az őt elevenítő vérrel meg ne egyétek. 5 De a ti véreteket, a melyben van a ti éltetek, számon kérem; számon kérem minden állattól, azonképen az embertől, kinek-kinek atyjafiától számon kérem az ember életét. 6 A ki ember-vért ont, annak vére ember által ontassék ki; mert Isten a maga képére teremté az embert. 7 Ti pedig szaporodjatok és sokasodjatok, nyüzsögjetek a földön és sokasodjatok azon.

Szövetség és szivárvány

8 És szóla az Isten Noénak és vele az ő fiainak, mondván: 9 Én pedig ímé szövetséget szerzek ti veletek és a ti magvatokkal ti utánnatok. 10 És minden élő állattal, mely veletek van: madárral, barommal, minden mezei vaddal, mely veletek van; mindattól kezdve a mi a bárkából kijött, a földnek minden vadjáig. 11 Szövetséget kötök ti veletek, hogy soha ezután el nem vész özönvíz miatt minden test; és soha sem lesz többé özönvíz a földnek elvesztésére. 12 És monda az Isten: Ez a jele a szövetségnek, melyet én örök időkre szerzek közöttem és ti köztetek, és minden élő állat között, mely ti veletek van: 13 Az én ívemet helyeztetem a felhőkbe, s ez lesz jele a szövetségnek közöttem és a föld között. 14 És lészen, hogy mikor felhővel borítom be a földet, meglátszik az ív a felhőben. 15 És megemlékezem az én szövetségemről, mely van én közöttem és ti közöttetek, és minden testből való élő állat között; és nem lesz többé a víz özönné minden testnek elvesztésére. 16 Azért legyen tehát az ív a felhőben, hogy lássam azt és megemlékezzem az örökkévaló szövetségről Isten között és minden testből való élő állat között, mely a földön van. 17 És monda Isten Noénak: Ez ama szövetségnek jele, melyet szerzettem én közöttem és minden test között, mely a földön van. 18 Valának pedig Noé fiai, kik a bárkából kijöttek vala: Sém és Khám és Jáfet. Khám pedig Kanaánnak atyja. 19 Ezek hárman a Noé fiai s ezektől népesedék meg az egész föld.

Noé átka és áldása

20 Noé pedig földmívelő kezde lenni, és szőlőt ültete. 21 És ivék a borból, s megrészegedék, és meztelenen vala sátra közepén. 22 Khám pedig, Kanaánnak atyja, meglátá az ő atyjának mezítelenségét, és hírűl adá künnlevő két testvérének. 23 Akkor Sém és Jáfet ruhát ragadván, azt mindketten vállokra veték, és háttal menve takarák be atyjok mezítelenségét; s arczczal hátra meg sem láták atyjok mezítelenségét. 24 Hogy felserkene Noé mámorából, és megtudá a mit vele az ő kisebbik fia cselekedett vala: 25 Monda: Átkozott Kanaán! Szolgák szolgája legyen atyjafiai közt. 26 Azután monda: Áldott az Úr, Sémnek Istene, néki légyen szolgája Kanaán! 27 Terjeszsze ki Isten Jáfetet, lakozzék Sémnek sátraiban; légyen néki szolgája a Kanaán! 28 Éle pedig Noé az özönvíz után háromszáz ötven esztendeig. 29 És vala Noé egész életének ideje kilenczszáz ötven esztendő; és meghala.