Gênesis 8

I Hoki Haere ngā Wai

1 Nā, ka mahara te Atua ki a Noa, ki ngā mea ora katoa me ngā kararehe katoa anō hoki i a ia i roto i te āka. Nā, ka mea te Atua kia tika atu tētahi hau i runga i te whenua, ā, ka māriri ngā wai. 2 Ā, ka tūtakina atu ngā mātāpuna o te rire me ngā matapihi o te rangi, ka whakamutua anō hoki te ua o te rangi. 3 Nā, ka hoki haere ngā wai i runga i te whenua; ā, i te paunga o ngā rā kotahi rau e rima tekau kua iti iho ngā wai. 4 Ā, i tau iho te āka i te whitu o ngā marama, i te kotahi tekau mā whitu o ngā rā o te marama, ki runga ki ngā maunga o Ararata. 5 Me te heke haere tonu o ngā wai, ā taea noatia te tekau o ngā marama; nō te tekau o ngā marama, nō te rā tuatahi o te marama, ka kitea ngā tihi o ngā maunga.

6 Ā, i te mutunga o ngā rā e whā tekau, nā, ka uakina e Noa te matapihi o te āka i hangā e ia. 7 Ā, ka tukua atu e ia he raweni, ā, ko tōna rerenga atu, ka kōpiko atu, ka kōpiko mai, ā, maroke noa ngā wai i runga i te whenua. 8 Nā, ka tukua atu anō e ia he kūkupa, kia kitea ai kua iti iho rānei ngā wai i runga i te mata o te whenua, 9 ā, kīhai i kitea e te kūkupa tētahi taunga iho mō te takahanga o tōna waewae, ā, ka hoki mai ki a ia, ki roto ki te āka; i runga hoki ngā wai i te mata o te whenua katoa. Nā, ka totoro atu tōna ringa, ā, hopukia ana ia, tangohia ana mai ki a ia ki roto ki te āka. 10 Nā, ka tatari anō ia, e whitu atu ngā rā; ā, ka tukua atu anō e ia te kūkupa i roto i te āka. 11 Ā, i te ahiahi ka rere mai te kūkupa ki a ia; nā, i roto i tōna waha he rau ōriwa, he mea kōrari mai; ā, ka mōhio a Noa kua iti iho ngā wai i runga i te whenua. 12 Ā, ka tatari anō ia, e whitu atu anō ngā rā; ā, tukua atu ana e ia te kūkupa; ā, kīhai tēnā i hoki mai anō ki a ia i muri iho.

13 Ā, nō te ono rau mā tahi o ngā tau, nō te marama tuatahi, nō te rā tuatahi o te marama, i maroke atu ai ngā wai i runga i te whenua. Nā, ka hurahia atu e Noa te hīpoki o te āka, ā, ka kite, nā, kua maroke te mata o te whenua. 14 Ā, nō te rua o ngā marama, nō te rua tekau mā whitu o ngā rā o te marama, i maroke ai te whenua.

15 Nā, ka kōrero te Atua ki a Noa, ka mea, 16 "Puta mai koe i te āka, koutou tahi ko tāu wahine, ko āu tama, me ngā wāhine a āu tama. 17 Kia puta tahi mai me koe ngā mea ora katoa i a koe nā, ngā kikokiko katoa, ngā manu, ngā kararehe, me ngā mea ngōki katoa e ngōkingōki ana i runga i te whenua; ā, kia whakatuputupu rātou ki runga ki te whenua, kia hua, kia ngahue ki runga ki te whenua."

18 Nā, ka puta a Noa, rātou tahi ko āna tama, ko tāna wahine, me ngā wāhine a āna tama. 19 Ka puta hoki i roto i te āka ngā kīrehe katoa, ngā mea ngōkingōki katoa, ngā manu katoa, me ngā mea ngōki katoa i runga i te whenua o ia āhua, o ia āhua.

Te Kī Taurangi a Ihowā ki a Noa

20 Nā, ka hangā e Noa tētahi āta mā Ihowā, ā, ka tango ia i ētahi o ngā kararehe pokekore katoa, o ngā manu pokekore katoa hoki, ā, whakaekea tinanatia ana e ia ki runga ki te āta. 21 Nā, ka hongi a Ihowā ki te kakara reka; ā, ka mea a Ihowā i roto i tōna ngākau, "E kore ahau e kanga anō i te oneone ā muri ake nei mō ngā mahi a te tangata; otiia he kino ngā tokonga ake o te ngākau o te tangata, o tōna taitamarikitanga ake anō; e kore anō hoki ahau e patu i ngā mea ora katoa ā muri ake nei, e pēnei me tēnei meatanga āku.

22 E mau ana te whenua,

e kore e mutu te pō rui me te pō kokoti,

te māeke me te mahana,

te raumati me te hōtoke,

te ao me te pō."

Az özönvíz vége

1 Megemlékezék pedig az Isten Noéról, és minden vadról, minden baromról, mely ő vele a bárkában vala: és szelet bocsáta az Isten a földre, és a vizek megapadának. 2 És bezárulának a mélység forrásai s az ég csatornái; és megszűnt az eső az égből. 3 És elmenének a vizek a földről folyton fogyván, és száz ötven nap mulva megfogyatkozának a vizek. 4 A bárka pedig a hetedik hónapban, a hónak tizenhetedik napján, megfeneklett az Ararát hegyén. 5 A vizek pedig folyton fogyának a tizedik hónapig; a tizedikben, a hó első napján meglátszának a hegyek csúcsai. 6 És lőn negyven nap múlva, kinyitá Noé a bárka ablakát, melyet csinált vala. 7 És kibocsátá a hollót, és az elrepűlt, meg visszaszállt, míg a vizek a földről felszáradának. 8 Kibocsátá a galambot is, hogy meglássa, vajjon elfogytak-é a vizek a föld színéről. 9 De a galamb nem talála lábainak nyugvóhelyet és visszatére ő hozzá a bárkába, mert víz vala az egész föld színén; ő pedig kezét kinyujtá, megfogá, és bévevé azt magához a bárkába. 10 És várakozék még másik hét napig, és ismét kibocsátá a galambot a bárkából. 11 És megjöve ő hozzá a galamb estennen, és ímé leszakasztott olajfalevél vala annak szájában. És megtudá Noé, hogy elapadt a víz a földről. 12 És ismét várakozék még másik hét napig, és kibocsátá a galambot, és az nem tére többé ő hozzá vissza. 13 És lőn a hatszáz egyedik esztendőben, az első hónak első napján, felszáradának a vizek a földről, és elfordítá Noé a bárka fedelét, és látá, hogy ímé megszikkadt a földnek színe. 14 A második hónapban pedig, a hónak huszonhetedik napján megszárada a föld.

Noé hálaáldozata

15 És szóla az Isten Noénak, mondván: 16 Menj ki a bárkából te és a te feleséged, a te fiaid, és a te fiaid feleségei te veled. 17 Minden vadat, mely veled van, minden testből, madarat, barmot, és minden földön csúszó-mászó állatot vígy ki magaddal, hogy nyüzsögjenek a földön, szaporodjanak és sokasodjanak a földön. 18 Kiméne azért Noé és az ő fiai, az ő felesége, és az ő fiainak feleségei ő vele. 19 Minden állat, minden csúszó-mászó, minden madár, minden a mi mozog a földön, kijöve a bárkából az ő neme szerint. 20 És oltárt építe Noé az Úrnak, és vőn minden tiszta állatból és minden tiszta madárból, és áldozék égőáldozattal az oltáron.

Az Úr igérete

21 És megérezé az Úr a kedves illatot, és monda az Úr az ő szívében: Nem átkozom meg többé a földet az emberért, mert az ember szívének gondolatja gonosz az ő ifjúságától fogva; és többé nem vesztem el mind az élő állatot, mint cselekedtem. 22 Ennekutánna míg a föld lészen, vetés és aratás, hideg és meleg, nyár és tél, nap és éjszaka meg nem szünnek.