Ester 4

Ka Whakaae a Ehetere ki te Āwhina i ngā Hūrai

1 Nō te mōhiotanga o Mororekai ki ngā mea katoa i meatia, haehaea ana e Mororekai ōna kākahu, kei te kākahu i te kākahu taratara, kei te mea i te pungarehu ki a ia, haere ana ki waenganui o te pā, he nui, he tīwerawera tāna tangi. 2 Nā, haere ana ia ki mua i te Kūwaha o te Kīngi, e kore hoki e āhei kia haere ki roto i te Kūwaha o te Kīngi ki te mea he taratara te kākahu. 3 Nā, i ngā kāwanatanga katoa, i ngā wāhi i tae atu ai te kupu a te kīngi me tāna ture, nui atu te tangi o ngā Hūrai, te nohopuku, te auē, me te uhunga; ā, he tokomaha he kākahu taratara tō rātou whāriki, he pungarehu.

4 Nā, kua tae ngā kōtiro a Ehetere me āna rangatira rūma, kei te whakaatu ki a ia. Nā, tino mamae rawa te kuīni; hoatu ana e ia he kākahu kia kawea hei kākahu mō Mororekai, kia tangohia hoki ōna kākahu taratara i a ia; otiia kīhai ia i tango atu. 5 Kātahi a Ehetere ka karanga ki a Hataka, ki tētahi o ngā rangatira rūma a te kīngi i whakaritea nei e ia kia tū ki tōna aroaro, ā, ka whakahau i a ia kia haere ki a Mororekai, kia mōhiotia he aha rā tēnei mea, ā, nā te aha hoki.

6 Heoi, haere ana a Hataka ki a Mororekai, ki te waharoa o te pā, arā ki te aronga o te Kūwaha o te Kīngi. 7 Ā, whakaaturia ana e Mororekai ki a ia ngā mea katoa i pā ki a ia, me te tūturu o te moni i kīia e Hāmana kia pāunatia e ia ki roto ki ngā whare taonga o te kīngi hei mea mō ngā Hūrai kia whakangaromia. 8 I hōmai anō e ia ki a ia ngā kupu o te ture i tuhituhia, i hōmai nei i Huhana, kia whakangaromia rātou, ā, māna e whakakite ki a Ehetere, e whakaatu ki a ia, māna hoki ia e whakahau kia haere ki te kīngi wawao ai; kia rapua hoki i tōna aroaro he mea mō tōna iwi.

9 Nā, haere ana a Hataka, whakaaturia ana e ia ki a Ehetere ngā kupu a Mororekai. 10 Kātahi a Ehetere ka kōrero ki a Hataka, ā, hoatu ana e ia he kupu ki a Mororekai, hei mea, 11 "E mōhio ana ngā tāngata katoa a te kīngi, me te iwi o ngā kāwanatanga a te kīngi, ko ngā tāngata katoa, ahakoa tāne, ahakoa wahine, e haere ana ki tō roto marae, ki te kīngi, i te mea kīhai i karangatia, kotahi tonu tāna ture kia whakamatea, ki te kāhore ia e torona atu e te kīngi te hēpeta kōura ki a ia kia ora ai. Engari ko ahau, ka toru tekau ēnei rā ōku kīhai i karangatia kia haere ki te kīngi."

12 Nā, kōrerotia ana e rātou ki a Mororekai ngā kupu a Ehetere, 13 kātahi a Mororekai ka kī atu kia whakahokia tēnei kupu ki a Ehetere, "Kei mahara koe nā ka ora koe i te whare o te kīngi, i ngā Hūrai katoa. 14 Ki te wahangū rawa hoki koe i tēnei wā, tērā e puta ake he tānga manawa, he whakaoranga mō ngā Hūrai i tētahi atu wāhi. Nā, ko koe, ko te whare hoki o tōu pāpā, ka ngaro; ko wai hoki ka mōhio mō te wā pēnei pea i tae mai ai koe ki te kīngitanga?"

15 Kātahi ka kī a Ehetere kia whakahokia tēnei kupu ki a Mororekai: 16 "Tīkina, huihuia ngā Hūrai katoa e kitea ki Huhana, ka nohopuku ai koutou, hei mea mōku; kaua hoki e kai, kaua e inu, kia toru ngā rā, pō, ao, ko ahau hoki, ko mātou ko āku kōtiro ka nohopuku anō; ko reira ahau haere ai ki te kīngi; he mea kāhore nei e rite ki te ture. Ā, ki te mea ka huna ahau, ka huna ahau."

17 Heoi, haere ana a Mororekai, meatia ana e ia ngā mea katoa i whakahaua ki a ia e Ehetere.

A zsidók gyásza és böjtölése

1 Márdokeus pedig megtudta mindazt, a mi történt; és Márdokeus megszaggatá ruháit, zsákba és hamuba öltözék, és a város közepére méne és kiálta nagy és keserves kiáltással. 2 És eljött a királynak kapuja elé; mert nem volt szabad bemenni a király kapuján zsákruhában. 3 És minden egyes tartományban, azon helyen, a hová a király parancsa és törvénye eljutott, nagy gyásza volt a zsidóknak, bőjt és siralom és jajgatás; zsák és hamu vala terítve sokak alá. 4 Eljöttek azért Eszternek leányai és udvarmesterei és megmondák néki, és megszomorodék a királyasszony nagyon, és külde ruhákat, hogy felöltöztetnék Márdokeust, és hogy vesse le a zsákot magáról; de nem fogadá el. 5 Akkor előhivatá Eszter Hatákot, a király udvarmesterei közül a ki az ő szolgálatára volt rendelve, és kiküldé őt Márdokeushoz, hogy megtudja, mi az és miért van az? 6 Kiméne tehát Haták Márdokeushoz a város utczájára, mely a király kapuja előtt vala. 7 És elmondá néki Márdokeus mindazt, a mi érte őt, és az ezüst összegét, a melyet Hámán mondott, hogy juttat a király kincséhez a zsidókért, hogy elvesztessenek. 8 És az írott rendeletnek mássát is, a melyet Susánban adtak ki eltöröltetésökre, átadá néki, hogy mutassa meg Eszternek, és jelentse és hagyja meg néki, hogy menjen a királyhoz, könyörögni néki és esedezni előtte az ő nemzetségéért.

Márdokeus segítségül hívja Esztert

9 Elméne azért Haták, és elmondá Eszternek Márdokeus szavait. 10 És monda Eszter Hatáknak, és meghagyá néki, hogy tudassa Márdokeussal: 11 A király minden szolgája és a király tartományainak népe tudja, hogy minden férfinak és asszonynak, a ki bemegy a királyhoz a belső udvarba hivatlanul, egy a törvénye, hogy megölettessék, kivévén, a kire a király aranypálczáját kinyujtja, az él; én pedig nem hívattam, hogy a királyhoz bemenjek, már harmincz napja. 12 És megmondák Márdokeusnak Eszter szavait. 13 És monda Márdokeus visszaüzenve Eszternek: Ne gondold magadban, hogy te a király házában megmenekülhetsz a többi zsidó közül. 14 Mert ha e mostani időben te hallgatsz, másunnan lészen könnyebbségök és szabadulások a zsidóknak; te pedig és atyád háza elvesztek. És ki tudja, talán e mostani időért jutottál királyságra? 15 És monda Eszter visszaüzenve Márdokeusnak: 16 Menj el és gyűjts egybe minden zsidót, a ki Susánban találtatik, és bőjtöljetek érettem és ne egyetek és ne igyatok három napig se éjjel se nappal, én is és leányaim így bőjtölünk és ekképen megyek be a királyhoz, noha törvény ellenére; ha azután elveszek, hát elveszek. 17 Elméne azért Márdokeus, és úgy cselekedett mindent, a mint néki Eszter parancsolá.