1 Crônicas 29

He Koha hei Hanga i te Temepara

1 I mea anō a Kīngi Rāwiri ki te whakaminenga katoa: "Ko tāku tama, ko Horomona, ko te mea kotahi i whiriwhiria nei e te Atua, he tamariki ia, he mea ngāwari, he nui hoki te mahi; ehara hoki i te whare mō te tangata; engari mō Ihowā, mō te Atua. 2 Nā, kua whakapaua nei e ahau ōku uaua ki te mahi mea mai mō te whare o tōku Atua, te kōura mō ngā mea kōura, te hiriwa mō ngā mea hiriwa, te parāhi mō ngā mea parāhi, te rino mō ngā mea rino, te rākau mō ngā mea rākau, ngā kōhatu onika, ngā kōhatu e whakanohoia ana, ngā kōhatu kanapa, me ngā mea kakano whakauru, ngā kōhatu utu nui katoa, me ngā kōhatu mapere, tōna tini. 3 Tēnei anō ētahi, he pai tonu hoki nōku ki te whare o tōku Atua; nāku ake tēnei, he kōura, he hiriwa ka hoatu nei mō te whare o tōku Atua, hei tāpiri mō ngā mea katoa kua oti nei i ahau te mahi mai mō te whare tapu: 4 arā, e toru mano taranata kōura, nō te kōura o Ōpira, e whitu mano taranata hiriwa, he mea parakore, hei kōpaki mō ngā taha o ngā whare, 5 ko te kōura mō ngā mea kōura, ko te hiriwa mō ngā mea hiriwa, mō ngā mea katoa, e mahia e ngā ringa o ngā kaimahi. Nā, ko wai e hihiko ana ināianei ki te tāpae i a ia mā Ihowā?"

6 Nā, hihiko tonu ngā rangatira o ngā whare o ngā mātua, me ngā rangatira o ngā iwi o Īharaira, ngā rangatira o ngā mano, o ngā rau, rātou ko ngā rangatira o te mahi a te kīngi. 7 Ā, hōmai ana e rātou mō te mahi ki te whare o te Atua he kōura e rima mano taranata, tekau mano tarami, he hiriwa kotahi tekau mano taranata, he parāhi kotahi tekau mā waru mano taranata, he rino kotahi rau mano taranata. 8 Nā, ko te hunga i kitea nei ki a rātou he kōhatu pai, hōmai ana e rātou ki roto ki ngā taonga o te whare o Ihowā, arā ki te ringa o Tehiere Kerehoni. 9 Nā, ka koa te iwi, i a rātou i hihiko nei ki te tāpae noa; he tapatahi hoki te ngākau i hihiko ai rātou ki tā Ihowā mahi; nui atu hoki te koa i koa ai a Kīngi Rāwiri.

Ka Whakapai a Rāwiri i a Ihowā

10 Nā, ka whakapai a Rāwiri i a Ihowā i te tirohanga a te whakaminenga katoa; i mea a Rāwiri,

"Kia whakapaingia koe, e Ihowā,

e te Atua o tō mātou matua, o Īharaira,

he mea nō tua whakarere ā ake tonu atu.

11 Nōu hoki, e Ihowā, te nui, te mana,

te korōria, te wikitōria, te hōnore;

nōu ngā mea katoa i te rangi, i te whenua;

nōu te rangatiratanga, e Ihowā;

he tiketike noa ake hoki koe,

hei upoko mō te katoa.

12 Nāu ngā taonga, me te hōnore, ko koe hoki hei kīngi mō te katoa;

kei tōu ringa te kaha me te mana;

mā tōu ringa anō e hōmai te nui, te kaha, mō te katoa.

13 Nā, tēnei mātou, e tō mātou Atua, te whakawhetai nei ki a koe,

te whakamoemiti nei ki tōu ingoa korōria.

14 "Ko wai oti ahau, ā, he aha tōku iwi, i whai kaha ai mātou, i pēnei ai te hihiko? Nāu hoki te katoa, nōu anō hoki tā mātou ka hoatu nei ki a koe. 15 He manene hoki mātou i tōu aroaro, he noho noa iho, he pērā me ō mātou mātua; rite tonu ki te ātārangi ō mātou rā i runga i te whenua; kāhore hoki he tūturutanga. 16 E Ihowā, e tō mātou Atua, ko tēnei pūranga katoa kua pae nei i a mātou hei hanga i tētahi whare mōu, mō tōu ingoa tapu, nā tōu ringa ēnei, nāu hoki te katoa. 17 E mōhio ana hoki ahau, e tōku Atua, e whakamātauria ana te ngākau e koe, e manako ana hoki koe ki te tika. Ko ahau nei, he tika tōku ngākau i meatia noatia mai ai e ahau ēnei mea katoa; ā, tēnei ahau te koa nei i tōku kitenga i tāu iwi i konei e hihiko ana ki tāu mahi. 18 E Ihowā, e te Atua o Āperahama, o Īhaka, o Īharaira, o ō mātou mātua, kia mau tēnei ake nei, ake nei, i roto i ngā tokonga ake o ngā whakaaro o te ngākau o tāu iwi, whakaangahia hoki ō rātou ngākau ki a koe. 19 Ki tāku tama hoki, ki a Horomona, hōmai he ngākau tapatahi, kia puritia ai e ia āu whakahau, āu whakaaturanga, āu tikanga, kia oti katoa i a ia; kia hangā hoki te whare, mō reira nei ngā mea kua pae nei i ahau."

20 Nā, ka mea a Rāwiri ki te whakaminenga katoa, "Tēnā, whakapaingia a Ihowā, tō koutou Atua." Nā, kei te whakapai te whakaminenga katoa ki a Ihowā, ki te Atua o ō rātou mātua tuohu ana rātou, piko ana ki a Ihowā, ki te kīngi hoki.

21 I patu whakahere anō rātou ki a Ihowā, i whakaeke i ngā tahunga tinana ki a Ihowā i te aonga ake o taua rā; kotahi mano pūru, kotahi mano hipi toa, kotahi mano reme, me ngā ringihanga, me ngā patunga tapu, tōna tini, hei mea mō Īharaira katoa. 22 Nā, kai ana rātou, inu ana i te aroaro o Ihowā i taua rā, he nui te koa.

Ka Whakawahia e Rāwiri hei Kīngi

Ā, ka tuaruatia tā rātou whakakīngi i a Horomona tama a Rāwiri; whakawahia ana ia ki a Ihowā, hei rangatira; ko Hāroko hoki hei tohunga. 23 Kātahi ka noho a Horomona ki te torōna o Ihowā, hei kīngi i muri i tōna pāpā, i a Rāwiri, ā, kake ana; rongo tonu anō ki a ia a Īharaira katoa. 24 Nā, ko ngā rangatira katoa, me ngā mārohirohi, me ngā tama katoa a Kīngi Rāwiri, ngāwari noa iho rātou ki te kīngi, ki a Horomona.

25 Ā, whakanuia rawatia ake a Horomona e Ihowā i te tirohanga a Īharaira katoa, hōmai ana ki a ia he korōria kīngi, kāhore nei he rite i ngā kīngi katoa o Īharaira i mua i a ia.

He Whakarāpototonga o te Kīngitanga a Rāwiri

26 Heoi, ko Rāwiri tama a Hehe te kīngi o Īharaira katoa. 27 Nā, ko ngā rā i kīngi ai ia ki a Īharaira, e whā tekau tau; e whitu ngā tau i kīngi ai ia ki Heperona, e toru tekau mā toru ngā tau i kīngi ai ki Hiruhārama. 28 Nā, ka mate ia, he pai tōna koroheketanga, hira tonu ōna rā, ōna taonga, tōna korōria; ā, ko tāna tama, ko Horomona te kīngi i muri i a ia.

29 Nā, ko ngā mahi a Kīngi Rāwiri, ō mua, ō muri, nanā, kua oti te tuhituhi ki ngā kupu a Hamuera matakite, ki ngā kupu anō a Nātana poropiti, ki ngā kupu anō hoki a Kara matakite, 30 me tōna kīngitanga katoa, me tōna māia, me ngā wā i a ia, i a Īharaira, i ngā rangatiratanga katoa o ngā whenua.

Bő adakozás a templomépítésre

1 Azután monda Dávid király az egész gyülekezetnek: Ím látjátok, hogy egyedül az én fiamat Salamont választotta Isten, a ki még gyermek és gyenge; a munka pedig nagy, mert nem emberé lészen az a ház, hanem az Úr Istené. 2 Én pedig teljes tehetségem szerint az én Istenem háza számára bőségesen szereztem aranyat az arany szerszámokra, ezüstöt az ezüst szerszámokra, rezet a rézre, vasat a vasra, fákat a fákra, ónyxköveket, foglalni való köveket, veres köveket, különb-különbszínű köveket; mindenféle drágaköveket; márványköveket is bőséggel. 3 Ezenfölül, mivel nagy kedvem van az én Istenem házához, a mi kincsem, aranyam és ezüstöm van, oda adom az én Istenem házának szükségére, azok mellett, a melyeket szereztem a szentház számára. 4 Háromezer tálentom aranyat Ofir aranyából és hétezer tálentom tiszta ezüstöt, a házak falainak beborítására. 5 Aranyat az arany szerszámokra, ezüstöt az ezüstre és minden szükségre, a mesteremberek kezéhez. És ha valaki még adni akar, szabad akaratja szerint, töltse meg az ő kezét ma és adjon, a mit akar az Úrnak. 6 Azért szabad akaratjok szerint adának ajándékokat az atyák fejedelmei, az Izráel nemzetségeinek fejedelmei, az ezredesek, századosok és a király dolgainak fejedelmei. 7 És adának az Isten házának szükségére ötezer tálentom aranyat és tízezer dárikot; tízezer tálentom ezüstöt és tizennyolczezer tálentom rezet és százezer tálentom vasat. 8 És valakinél drágakövek találtatának, adák az Úr házának kincséhez, a Gersoniták közül való Jéhiel kezébe.

Dávid hálaimája

9 És örvendeze a sokaság, hogy szabad akaratjokból adának; mert tiszta szívökből adakozának az Úrnak; Dávid király is nagy örömmel örvendezett. 10 Hálákat ada azért Dávid az Úrnak az egész gyülekezet előtt, és monda Dávid: Áldott vagy te, Uram, Izráelnek, a mi atyánknak Istene, öröktől fogva mind örökké! 11 Oh Uram, tied a nagyság, hatalom, dicsőség, örökkévalóság és méltóság, sőt minden, valami a mennyben és a földön van, tied! Tied, oh Uram, az ország, te magasztalod fel magadat, hogy légy minden fejedelmek felett! 12 A gazdagság és a dicsőség mind te tőled vannak, és te uralkodol mindeneken; a te kezedben van mind az erősség és mind a birodalom; a te kezedben van mindeneknek felmagasztaltatása és megerősíttetése. 13 Most azért, oh mi Istenünk, vallást teszünk előtted, és dícsérjük a te dicsőséges nevedet; 14 Mert micsoda vagyok én, és micsoda az én népem, hogy erőnk lehetne a szabad akarat szerint való ajándék adására, a mint tettünk? Mert tőled van minden, és a miket a te kezedből vettünk, azokat adtuk most néked. 15 Mert mi csak jövevények vagyunk te előtted és zsellérek, a mint a mi atyáink is egyenként; a mi életünk napjai olyanok e földön, mint az árnyék, melyben állandóság nincsen. 16 Oh mi Urunk Istenünk! mind ez a gazdagság, a mit gyűjtöttünk, hogy néked és a te szent nevednek házat építsünk, a te kezedből való és mindazok tiéid! 17 Jól tudom, oh én Istenem, hogy te a szívet vizsgálod és az igazságot szereted. Én mindezeket tiszta szívemből, nagy jó kedvvel adtam, s látom, hogy a te néped is, a mely itt jelen van, nagy örömmel, szabad akaratja szerint adta ezeket néked. 18 Oh Uram, Ábrahámnak, Izsáknak és Izráelnek, a mi atyáinknak Istene, tartsd meg mindörökké ezt az érzést a te néped szívében, és irányítsd az ő szívöket te feléd! 19 Salamonnak pedig, az én fiamnak adj tökéletes szívet, hogy a te parancsolatidat, bizonyságtételeidet és rendelésidet megőrizhesse, s hogy mindazokat megcselekedhesse, s felépíthesse azt a házat, a melyet én megindítottam.

Salamon felkenetése

20 És szóla Dávid az egész gyülekezethez: Kérlek, áldjátok az Urat, a ti Isteneteket. Áldá azért az egész gyülekezet az Urat, az ő atyáik Istenét; s leborulván, tisztelék az Urat és a királyt. 21 És áldozának az Úrnak áldozatokkal, és áldozának egészen égőáldozatokkal az Úrnak másnapon, ezer tulkot, ezer kost, ezer bárányt italáldozataikkal, és sokféle áldozatokkal az egész Izráelért. 22 S evének és ivának az Úr előtt azon a napon nagy vígasságban. Azután Salamont, a Dávid fiát másodszor is királylyá tevék és felkenék őt az Úrnak, hogy lenne fejedelem; Sádókot is fölkenék a főpapságra. 23 És üle Salamon az Úr székébe, mint király az ő atyjának, Dávidnak helyében, és mindenben szerencsés vala, mert engedelmeskedék néki az egész Izráel. 24 A fejedelmek és a hatalmasok, sőt a Dávid király fiai is mindnyájan kezet adának, hogy Salamon királynak engedelmeskedni fognak. 25 És igen felmagasztalá az Úr Salamont mind az egész Izráel népe előtt, és oly királyi méltóságot szerzett néki, a melyhez hasonló egy királynak sem volt ő előtte Izráelben.

Dávid halála

26 Így uralkodott Dávid, az Isai fia az egész Izráel felett. 27 Az idő pedig, a melyben uralkodék Izráel felett, negyven esztendő. Hebronban uralkodék hét esztendeig, Jeruzsálemben pedig harminczháromig uralkodék. 28 És meghala jó vénségben, életével, gazdagságával és minden dicsőségével megelégedve. És uralkodék az ő fia, Salamon helyette. 29 Dávid királynak pedig úgy első, mint utolsó dolgai, ímé megirattak a Sámuel próféta könyvében és a Nátán próféta könyvében és a Gád próféta könyvében; 30 Az ő egész országlásával, hatalmasságával és mind azzal, a mi az ő idejében történt vele, Izráellel és a föld minden országaival.