2 Crônicas 1

Ka Īnoi a Kīngi Horomona mō te Mātauranga

1 Nā, kua ū a Horomona tama a Rāwiri ki tōna rangatiratanga; i a ia anō a Ihowā, tōna Atua, ā, whakanuia rawatia ana ia e ia.

2 Kātahi a Horomona ka kōrero ki a Īharaira katoa, ki ngā rangatira o ngā mano, o ngā rau, ki ngā kaiwhakawā, ki ngā kāwana katoa o Īharaira katoa, ki ngā upoko hoki o ngā whare o ngā mātua. 3 Heoi, haere ana a Horomona rātou ko te whakaminenga katoa ki te wāhi tiketike i Kipeono; i reira hoki te tapenākara o te whakaminenga a te Atua, i hangā nei e Mohi pononga a te Atua ki te koraha. 4 (Ko te āka ia a te Atua, i mauria mai tērā e Rāwiri i Kiriata Tearimi, ki te wāhi i whakapaia e Rāwiri; kua whakatūria hoki e ia he tēneti mō taua āka ki Hiruhārama.) 5 Ko te āta parāhi anō hoki i hangā e Petarēre tama a Uri, tama a Huru, i reira tērā i mua i te tapenākara o Ihowā; ā, rapua ana he tikanga i reira e Horomona rātou ko te whakaminenga. 6 Nā, haere ana a Horomona ki reira ki te āta parāhi i te aroaro o Ihowā, ki tērā i te tapenākara o te whakaminenga, ā, whakaekea ana e ia ki reira kotahi mano ngā tahunga tinana.

7 I taua pō ka puta te Atua ki a Horomona, ā, ka mea ki a ia, "Īnoi mai ki ahau ko te aha kia hoatu e ahau ki a koe."

8 Nā, ka mea a Horomona ki te Atua, "Nui atu te aroha i whakaputaina e koe ki tōku pāpā, ki a Rāwiri; ā, meinga ana ahau e koe hei kīngi i muri i a ia. 9 Heoi, e Ihowā, e te Atua, whakamanā tāu kupu ki tōku pāpā, ki a Rāwiri; kua meinga nei hoki ahau e koe hei kīngi mō te iwi e rite ana ki te onepū o te whenua te tini. 10 Nā, hōmai ki ahau he ngākau mahara, he mōhio, mō tōku haere atu, haere mai, i te aroaro o tēnei iwi; ko wai hoki hei whakarite mō tēnei iwi nui āu?"

11 Anō rā ko te Atua ki a Horomona, "Nā, i te mea ko tā tōu ngākau tēnei, kīhai hoki koe i tono ki te taonga mōu, ki te rawa, ki te korōria, ki ōu hoariri rānei kia mate, kīhai hoki koe i tono kia maha ōu rā; heoi tāu i tono ai, he ngākau mahara, he mōhio, kia whakarite ai koe mō tāku iwi, kua oti nā koe te mea e ahau hei kīngi mō rātou; 12 tēnei ka hoatu nei ki a koe he ngākau mahara, he mōhio. Ā, ka hoatu e ahau ki a koe he taonga, he rawa, he korōria, kāhore i rite tō ngā kīngi i mua i a koe, e kore anō e rite i muri i a koe."

13 Heoi, ka tae a Horomona i tāna haere ki te wāhi tiketike i Kipeono, i mua i te tapenākara o te whakaminenga, ki Hiruhārama, ā, kīngi ana ki a Īharaira.

Te Mana me ngā Rawa a Kingi Horomona

14 Nā, ka huihuia he hāriata e Horomona, he kaieke hōiho; kotahi mano e whā rau ana hāriata, kotahi tekau mā rua mano āna kaieke hōiho, waiho iho e ia ki ngā pā hāriata, ki te kīngi anō ki Hiruhārama. 15 Nā, ka meinga e te kīngi te hiriwa me te kōura o Hiruhārama kia rite ki te kōhatu, i meinga anō e ia ngā hīta kia rite ki te hikamora i te raorao; te tini. 16 Ko ngā hōiho i a Horomona he mea mau ake i Īhipa; i riro rōpū mai i ngā kaihoko a te kīngi, he rōpū me tōna utu. 17 Nā, e ono rau ngā hekere hiriwa i riro mai ai te hāriata, i puta mai ai i Īhipa, kotahi rau e rima tekau i riro ai te hōiho. Ko rātou anō hei kawe hōiho mō ngā kīngi katoa o ngā Hiti, mō ngā kīngi anō o Hīria.

Salamon Gibeonban áldozik

1 Megerősödék királyságában Salamon, a Dávid fia; és az Úr az ő Istene vele volt, és őt igen felmagasztalá. 2 És szóla Salamon az egész Izráel népének, ezredeseknek, századosoknak, a bíráknak és egész Izráel minden előljáróinak és a családfőknek, 3 Hogy elmennének Salamon és az egész gyülekezet ő vele a magaslatra, mely Gibeonban vala; mert ott volt az Isten gyülekezetének sátora, melyet Mózes, az Úr szolgája csinált vala a pusztában; 4 De az Isten ládáját Dávid már felvitte volt Kirját-Jeárimból arra a helyre, melyet készített számára Dávid; mert sátort állított fel számára Jeruzsálemben. 5 A rézoltár azonban, melyet Bésaléel, az Uri fia csinált, a ki a Huri fia volt, ott volt az Úr sátora előtt; felkeresé tehát azt Salamon és a gyülekezet. 6 És áldozék ott Salamon a rézoltáron az Úr előtt, mely a gyülekezetnek sátorában vala, áldozék azon ezer égőáldozatot.

Salamon imája, bölcsessége és gazdagsága

7 Azon éjszaka megjelenék az Isten Salamonnak, és monda néki: Kérj a mit akarsz, hogy adjak néked. 8 És monda Salamon az Istennek: Te nagy irgalmasságot cselekedtél az én atyámmal, Dáviddal; és ő helyette engemet királylyá tettél. 9 Most, oh Uram Isten, legyen állandó a te beszéded, melyet szólottál volt az én atyámnak, Dávidnak; mert te választottál engem királylyá e nép felett, mely oly sok, mint a földnek pora. 10 Most azért adj nékem bölcseséget és tudományt, hogy a te néped előtt mind ki-, mind bemehessek; mert vajjon kicsoda kormányozhatja ezt a te nagy népedet? 11 Akkor monda az Isten Salamonnak: Minthogy ez volt a te szívedben, és nem kértél tőlem gazdagságot, kincset és tisztességet, avagy a téged gyűlölőknek lelkét, sem hosszú életet magadnak nem kértél, hanem kértél magadnak bölcseséget és tudományt, hogy kormányozhasd az én népemet, mely felett királylyá tettelek téged: 12 A bölcseséget és a tudományt megadtam néked, sőt gazdagságot, kincset és tisztességet is olyat adok néked, a melyhez hasonló nem volt sem az előtted, sem az utánad való királyoknak. 13 És visszatére Salamon Jeruzsálembe a Gibeon hegyéről, a gyülekezet sátora elől és uralkodék az Izráelen.

14 Szerze Salamon szekereket és lovagokat; és vala néki ezernégyszáz szekere és tizenkétezer lovagja, a kiket helyheztete a szekerek városaiba és Jeruzsálembe a király mellé. 15 És felhalmozá a király az ezüstöt és aranyat, mint a köveket, Jeruzsálemben; a czédrusfákat is felhalmozá, mint a vadfügefákat, melyek a lapályon nagy tömegben vannak. 16 És Salamonnak hoznak vala lovakat Égyiptomból; mert a király kereskedői sereggel vették volt meg a lovakat szabott áron. 17 És mikor feljőnek vala, hozának Égyiptomból egy szekeret hatszáz ezüst siklusért, egy-egy lovat százötven ezüst siklusért; és ugyan csak ők szállították ezeket a Hitteusok minden királyainak és Siria királyainak.