2 Crônicas 32

Ka Takutakuhia e Ahiria a Hiruhārama

1 I muri i ēnei mea, i te mea ka āta takoto, ka haere mai a Henakeripi kīngi o Ahiria, tae tonu mai ki Hūrā, whakapaea ana e ia ngā pā taiepa; i mea hoki ia kia riro atu i a ia. 2 Ā, nō te kitenga o Hetekia kua tae mai a Henakeripi, e anga ana hoki ki te whawhai ki Hiruhārama, 3 ka whakatakoto whakaaro ki āna rangatira, ki āna mārohirohi, kia purua ngā wai o ngā puna i waho o te pā; ā, ko rātou ōna hoa mahi. 4 Heoi, nui atu te iwi i huihui mai, ā, purua ana e rātou ngā puna katoa, me te awa e rere ana i waenganui o te whenua; i kī hoki rātou, "He aha kia haere mai ngā kīngi o Ahiria, kia nui te wai e kitea e rātou?" 5 Nā, ka whakapakari ia, ā, hangā ana e ia te taiepa katoa i pakaru, ā, eke noa ki ngā pourewa; me tētahi atu taiepa anō i waho, i whakakahangia anō e ia a Miro i te pā o Rāwiri; ā, he tini ngā pere me ngā whakangungu rākau i hangā e ia.

6 I whakaritea anō e ia he rangatira whawhai mō te iwi; ā, ka huihui i a rātou ki a ia ki te wāhi whānui i te kūwaha o te pā. Nā, ka kōrero whakamārie ia ki a rātou, ka mea, 7 "Kia kaha, kia māia, kaua e wehi, kaua e pāwera ki te kīngi o Ahiria, ki tāna ope katoa; hira ake hoki tō tātou i tōna. 8 Ko tōna he ringa kikokiko; ko tō tātou ia, ko Ihowā, ko tō tātou Atua hei āwhina mō tātou, hei whawhai i tā tātou whawhai." Nā, okioki tonu te iwi ki ngā kupu a Hetekia kīngi o Hūrā.

9 I muri i tēnei ka ungā mai āna tāngata e Henakeripi kīngi o Ahiria ki Hiruhārama; ko ia hoki i te whakapae i Rakihi, ā, ko tōna kīngitanga katoa i a ia; hei mea ki a Hetekia kīngi o Hūrā, ki a Hūrā katoa anō i Hiruhārama:

10 "Ko te kupu tēnei a Henakeripi kīngi o Ahiria: E whakawhirinaki ana koutou ki te aha, i a koutou e whakapaea nā i Hiruhārama? 11 He teka ianei he whakapati tā Hetekia i a koutou, he mea kia tukua ai koutou ki te mate i te kore kai, i te kore wai, i a ia e kī rā, ‘Tērā tātou e whakaorangia e Ihowā, e tō tātou Atua i te ringa o te kīngi o Ahiria’? 12 He teka ianei nā taua Hetekia nei i whakakore ōna wāhi tiketike, me āna āta, ā, kī ana ia ki a Hūrā, ki Hiruhārama, mea ana, ‘Hei mua i te āta kotahi koutou koropiko ai, ki runga anō i tēnei koutou tahu ai i te whakakakara’?

13 "Kāhore rānei koutou e mōhio ki ngā mea i mea ai ahau me ōku mātua ki ngā iwi katoa o ngā whenua nei? I taea rānei e ngā atua o ngā iwi o aua whenua te whakaora tō rātou whenua i tōku ringa? 14 Ko wai o ngā atua o ēnei iwi i hunā nei e ōku mātua i kaha ki te whakaora i tāna iwi i roto i tōku ringa, e kaha ai tō koutou Atua ki te whakaora i a koutou i roto i tōku ringa? 15 Nā, kei tinihangatia koutou e Hetekia, kei whakapati hoki ia i a koutou, kei pērā me tāna nā. Kaua hoki e whakapono ki a ia; nō te mea kīhai i kaha te atua o tētahi iwi, o tētahi kīngitanga rānei ki te whakaora i tāna iwi i roto i tōku ringa, i te ringa anō o ōku mātua. E kore rawa tō koutou Atua e whakaora i a koutou i roto i tōku ringa!"

16 Tērā atu anō tā āna tāngata i kōrero kino ai mō te Atua, mō Ihowā, mō tāna tangata anō, mō Hetekia. 17 I tuhituhia anō e ia ētahi pukapuka hei whākorekore mō Ihowā, mō te Atua o Īharaira, hei kōrero kino mōna; i kī ia, "Kīhai nei ngā atua o ngā iwi o ngā whenua i kaha ki te whakaora i ō rātou iwi i roto i tōku ringa, e kore anō hoki te Atua o Hetekia e whakaora i tāna iwi i roto i tōku ringa." 18 Nā, nui atu tā rātou karanga i te reo Hūrai ki te iwi o Hiruhārama i runga i te taiepa hei whakawehi i a rātou, hei whakararuraru i a rātou, he mea kia riro ai i a rātou te pā. 19 Nā, ko tā rātou kōrero mō te Atua o Hiruhārama, rite tonu ki tā rātou mō ngā atua o ngā iwi o te whenua, mō ngā mahi a te ringa tangata.

Te Whati me te Matenga o Henakeripi

20 Nā, kei te īnoi, kei te karanga ki te rangi a Kīngi Hetekia rāua ko te poropiti, ko Ihāia tama a Āmoho, mō tēnei mea. 21 Nā, ko te tukunga mai a Ihowā i te anahera, hautopea atu ana e ia ngā toa mārohirohi katoa rātou ko ngā rangatira, ko ngā tāngata nunui, i te puni o te kīngi o Ahiria. Heoi, hoki ana ia ki tōna whenua; whakamā ana tōna mata. Haere ana ia ki te whare o tōna atua, nā, patua iho ia i reira ki te hoari e te hunga i puta i ōna whēkau.

22 Heoi, whakaorangia ake a Hetekia me ngā tāngata o Hiruhārama e Ihowā i te ringa o Henakeripi kīngi o Ahiria, i te ringa anō o ērā katoa, ā, ārahina ana rātou e ia i tētahi taha, i tētahi taha. 23 Ā, he tokomaha ki te kawe i te hākari ki a Ihowā, ki Hiruhārama, i ngā mea utu nui anō ki a Hetekia kīngi o Hūrā. Nā, kake tonu ake ia i reira i te tirohanga a ngā iwi katoa.

Te Māuiuitanga me te Whakahī o Hetekia

24 I aua rā ka mate a Hetekia, whano marere. Nā, ko tāna īnoinga ki a Ihowā, ka kōrero tērā ki a ia, ka hōmai anō i te tohu ki a ia. 25 Otiia kīhai i rite ki te atawhainga ki a ia tā Hetekia utu. I whakakake hoki tōna ngākau; nā, kua takoto he riri mōna, mō Hūrā, mō Hiruhārama. 26 Otiia i whakaiti a Hetekia i a ia, mō tōna ngākau i whakakake rā, a ia, me ngā tāngata anō o Hiruhārama, ā, kīhai te riri o Ihowā i puta ki a rātou i ngā rā o Hetekia.

Te Tōnuitanga me ngā Whakatūtukitanga a Hetekia

27 Nā, nui atu te taonga me te korōria i a Hetekia; ā, hangā ana e ia he toa taonga mō te hiriwa, mō te kōura, mō ngā kōhatu utu nui, mō ngā mea kakara, mō ngā whakangungu rākau, mō ngā mea katoa e matenuitia ana; 28 he toa anō mō ngā hua o te wīti, o te wāina, o te hinu, me ngā tūnga mō ia kararehe, mō ia kararehe, me ngā taiepa mō ngā kāhui hipi. 29 I hangā anō e ia ētahi pā mōna, ā, he tini anō ngā kāhui hipi, kau hoki; nui atu hoki te taonga i hōmai e te Atua ki a ia.

30 Nā, taua Hetekia anō i puru tō runga putanga o te wai o Kihona; whakatikaia tonutia iho e ia ki te taha ki te hauāuru o te pā o Rāwiri. Oti pai ana hoki i a Hetekia āna mahi katoa. 31 I ngā karere ia a ngā rangatira o Papurōna i unga mai nei ki a ia ki te ui ki te merekara i puta ki te whenua, i mahue ia i te Atua, kia whakamātauria ai ia, kia mōhiotia ai ngā mea katoa i tōna ngākau.

32 Nā, ko ērā atu meatanga a Hetekia, me āna mahi atawhai, nanā, kua oti te tuhituhi ki te kite a Ihāia poropiti tama a Āmoho, ki te pukapuka o ngā kīngi o Hūrā, o Īharaira. 33 Nā, kua moe a Hetekia ki ōna mātua, ā, tanumia iho ki tō runga rawa o ngā urupā o ngā tama a Rāwiri; ā, i tōna matenga ka whakakorōriatia ia e Hūrā katoa, rātou ko ngā tāngata o Hiruhārama. Ā, ko tāna tama, ko Mānahi, te kīngi i muri i a ia.

Jeruzsálem Sénakhéribtől vívatik, de csoda által megszabadul

1 Ezen dolgok és igazságos cselekedetek után eljöve Sénakhérib, az Assiriabeli király, és Júdába menvén, megszállá a megerősített városokat, azt mondván, hogy elfoglalja azokat magának. 2 Mikor tehát Ezékiás látta, hogy Sénakhérib eljöve, és Jeruzsálemet meg akarná szállani: 3 Tanácsot tarta vezéreivel és vitézeivel, hogy a városon kivül való forrásokat betöltsék; és azok segítségére lőnek néki; 4 Mert összegyűlvén a sokaság, bedugának minden forrást és az ország közepén folyó patakot, mondván: Miért találjanak az assiriai királyok elegendő vizet, ha eljőnek?! 5 És felbátorodván, megépíté a város leromlott kerítését, felemelvén a tornyokig, és kivül másik kőfalat is emelt, s Millót a Dávid városában megerősíté; ennekfelette szerze sok fegyvert és paizst. 6 És a nép fölé seregvezéreket tett, és maga köré gyűjtvén őket a város kapujának utczájára, szóla az ő szívök szerint ekképen: 7 Erősek legyetek és bátrak, semmit se féljetek, meg se rettenjetek az assiriai királytól és a vele való egész sokaságtól, mert velünk többen vannak, hogynem ő vele. 8 Ő vele testi erő van, velünk pedig az Úr a mi Istenünk, hogy megsegéljen minket és érettünk hadakozzék. És megbátorodék a nép, ezt hallván Ezékiástól, a Júda királyától. 9 Ezek után elküldé szolgáit Sénakhérib, az assiriai király Jeruzsálembe (ő pedig Lákis mellett volt egész seregével) Ezékiáshoz a Júda királyához, és az egész Júdához, mely Jeruzsálemben vala, mondván: 10 Ezt mondja Sénakhérib, az assiriai király: Kiben bíztok, hogy Jeruzsálemben maradtok a megszállás idején? 11 Avagy nem Ezékiás áltatott-é el titeket, hogy éhséggel és szomjúsággal ölne meg titeket, mondván: Az Úr, a mi Istenünk megszabadít minket az Assiriabeli király kezéből! 12 Avagy nem Ezékiás pusztította-é el az ő magaslatait és oltárait, mikor így szólott Júdához és Jeruzsálemhez, mondván: Csak egy oltár előtt imádkozzatok, és csak azon tömjénezzetek?! 13 Avagy nem tudjátok-é, mit műveltem én és az én atyáim e föld minden népeivel? Vajjon e föld nemzetségeinek istenei megszabadíthatták-é az én kezemből az ő földöket? 14 És kicsoda e nemzetségek istenei közül az, a melyeket az én atyáim elvesztettek, a ki az én kezemből az ő népét megszabadíthatta volna, hogy a ti Istenetek is az én kezemből titeket megszabadíthatna? 15 Most azért Ezékiás titeket el ne ámítson és meg ne csaljon ily módon; ne higyjetek néki, mert ha egy népnek és országnak istene sem szabadíthatta meg az ő népét kezemből és az én atyáim kezéből: mennyivel kevésbbé szabadíthat meg titeket a ti Istenetek az én kezemből! 16 Sőt ezenkivül az ő szolgái még sokat szólának az Úr Isten ellen, és az ő szolgája Ezékiás ellen. 17 Levelet is íra, az Urat, Izráel Istenét káromlással illetvén, és szólván ellene ilyen módon: A mint e földön lakozó népek istenei meg nem szabadíthatták az ő népöket az én kezemből: ekképen az Ezékiás Istene sem szabadíthatja meg az ő népét kezemből. 18 És kiáltnak nagy felszóval zsidó nyelven Jeruzsálem népe ellen, mely a kerítésen vala, hogy őket megrettentenék és megháborítanák, abban a reményben, hogy így a várost elfoglalhatják. 19 És úgy szólának a Jeruzsálem Istenéről, mint a föld népeinek istenei felől, melyek emberi kézzel csináltattak. 20 Akkor Ezékiás király könyörge, és ő vele Ésaiás próféta az Ámós fia e káromlásért, és felkiáltának az égre. 21 És elbocsátá az Úr az ő angyalát, a ki megöle minden erős vitézt, előljárót és vezért az assiriai király táborában, és nagy szégyennel megtére az ő földébe. Bemenvén pedig az ő istenének házába, ott az ő saját fiai fegyverrel ölék meg őt. 22 Megszabadítá azért az Úr Ezékiást és a Jeruzsálem népét Sénakhéribtől az assiriai királytól, és minden másoktól, és védelmezé őket mindenfelől. 23 És sokan ajándékokat hoznak vala Jeruzsálembe az Úrnak, Ezékiásnak is a Júda királyának drágaságokat, és ő felmagasztaltatott minden pogányok szemei előtt azután.

Ezékiás betegsége, dicsszomja és halála

24 Az időben Ezékiás halálos betegségbe esék; de könyörgött az Úrhoz, a ki szóla hozzá és csudajelt adott néki. 25 De nem cselekedék Ezékiás az ő hozzá való jótétemény szerint, mert magában felfuvalkodék, azért Istennek haragja lőn rajta, Júdán és Jeruzsálemen. 26 Azonban megalázta magát Ezékiás az ő felfuvalkodottságában, Jeruzsálem lakosaival egybe; ezért nem szálla többé reájok az Úrnak haragja Ezékiás életében. 27 És igen nagy gazdagsága és dicsősége vala Ezékiásnak. És csináltatott magának kincsesházat az ezüst, arany, drágakövek és drága fűszerszámok, paizsok és mindenféle drága szerszámok számára; 28 És tárházakat jövedelmének a gabonának, bornak, olajnak számára, és mindenféle barom számára istállókat, a nyájaknak pedig aklokat. 29 Városokat is építe magának, és szerze igen sok juhot és barmot, mert az Isten nagy gazdagságot adott néki. 30 És Ezékiás volt az, a ki betömé a Gihon vizeinek felső forrását, és Dávid városának napnyugat felől való részén vezeté lefelé. És minden dolgában igen szerencsés vala Ezékiás; 31 De mivel a Babilóniabeli fejedelmek követeivel megbarátkozék, a kik ő hozzá küldettek, hogy megtudakoznák a csudajelt, mely a földön lőn; elhagyá őt az Isten, hogy megkisértené őt és meglátná, mi volna az ő szívében. 32 Ezékiásnak pedig többi dolgai és jótéteményei ímé meg vannak írva az Ésaiás prófétának, az Ámós fiának látásában, és a Júda és Izráel királyainak könyvében. 33 Meghala pedig Ezékiás az ő atyáival, és eltemeték őt a Dávid fiainak sírjaihoz vivő feljárón, és mind az egész Júda és Jeruzsálem nagy tisztességet tettek néki az ő halálának idején. És uralkodék Manasse, az ő fia helyette.