2 Crônicas 20

He Pakanga ki a Eroma

1 Nā, i muri i tēnei ka haere mai ngā tama a Moapa, rātou ko ngā tama a Āmona, ā, hei hoa mō rātou ko ētahi o ngā Āmoni, ki te whawhai ki a Iehohāpata.

2 Kātahi ka haere mai ētahi, ka kōrero ki a Iehohāpata, ka mea, "He ope nui tēnei te haere mai nei ki a koe i tērā taha o te moana, i Hīria. Nanā, kei Hatetono Tāmara rātou" (arā kei Enekeri). 3 Nā, ka wehi a Iehohāpata, ā, ka tahuri tōna aroaro ki te rapu i a Ihowā; i karangatia anō e ia he nohopuku puta noa i a Hūrā. 4 Nā, ka huihuia a Hūrā ki te rapu i tā Ihowā. I puta rātou i ngā pā katoa o Hūrā ki te rapu i tā Ihowā.

Te Wikitoria me te Īnoi a Iehohāpata

5 Nā, ka tū a Iehohāpata i roto i te huihui o Hūrā, o Hiruhārama, i te whare o Ihowā, i mua i te marae hou, 6 ā, ka mea:

"E Ihowā, e te Atua o ō mātou mātua, he teka ianei ko koe te Atua i te rangi, ko koe hoki te kaiwhakahaere tikanga mō ngā kīngitanga katoa mō ngā tauiwi? Kei tōu ringa te kaha me te mārohirohi; kāhore hoki tētahi hei tū atu ki a koe. 7 He teka ianei ko koe tō mātou Atua i peia ai ngā tāngata o tēnei whenua i te aroaro o tāu iwi, o Īharaira, ā, hōmai ana e koe ki ngā uri o Āperahama, o tōu hoa aroha ā ake ake? 8 Nā, noho ana rātou ki konei; hangā ana e rātou ki konei he wāhi tapu mō tōu ingoa; i mea hoki rātou, 9 ‘Ki te puta he aituā ki a mātou, he hoari, he whakawākanga, he mate urutā, he matekai rānei, ā, ka tū mātou ki te aronga o tēnei whare, ki tōu aroaro, kei tēnei whare hoki tōu ingoa, ā, ka karanga ki a koe, i a mātou ka mate nei, nā, māu e whakarongo mai, e whakaora.’

10 "Nā tēnei ngā tama a Āmona, a Moapa, a Maunga Heira, kīhai nei i hōmai e koe ki a Īharaira kia whakaekea e rātou i tō rātou haerenga mai i te whenua o Īhipa; i peka kē hoki rātou i a rātou, kīhai hoki i huna i a rātou. 11 Nanā, ko tā rātou utu tēnei ki a mātou, e haere mai ana ki te pei i a mātou i tōu kāinga tupu i hōmai nei e koe hei kāinga tupu mō mātou. 12 E tō mātou Atua, e kore ianei koe e whakawā ki a rātou? Kāhore hoki ō mātou kaha i te aroaro o tēnei ope nui e haere mai nei ki a mātou; kāhore hoki mātou e mōhio me aha mātou. Otiia e anga ana ō mātou kanohi ki a koe."

13 Nā, tū tonu a Hūrā katoa ki te aroaro o Ihowā, ā rātou kōhungahunga, ā rātou wāhine, me ā rātou tamariki.

14 I reira ka tau ki a Tahatiere tama a Hakaraia, tama a Penaia, tama a Teiere, tama a Matania, he Rīwaiti, nō ngā tama a Āhapa, te Wairua o Ihowā i waenganui o te whakaminenga. 15 Nā, ka mea ia, "Whakarongo, e Hūrā katoa, koutou ko ngā tāngata o Hiruhārama, me koe anō hoki, e Kīngi Iehohāpata; ko te kupu tēnei a Ihowā ki a koutou, ‘Kaua e wehi, kaua e pāwera ki tēnei ope nui; nō te mea ehara i a koutou te whawhai, engari nā te Atua. 16 Āpōpō ka haere ki raro ki te tū i a rātou; nanā, kei te piki mai rātou i te pikitanga i Titi; ā, ka kite koutou i a rātou i te pito o te awaawa, i te ritenga o te koraha o Ieruere. 17 Kāhore he rawa i whawhai ai koutou i tēnei pakanga. Whakatikatika i a koutou, ka āta tū, ka mātakitaki i tā Ihowā whakaoranga mō koutou, e Hūrā, e Hiruhārama. Kaua e wehi, kaua e pāwera; āpōpō ka haere ki tō rātou aroaro; ā, ko Ihowā hei hoa mō koutou.’ "

18 Nā, piko tonu te kanohi o Iehohāpata ki te whenua; ā, takoto ana a Hūrā katoa, rātou ko ngā tāngata o Hiruhārama, ki te aroaro o Ihowā, koropiko ana ki a Ihowā. 19 Nā, kua tū ngā Rīwaiti, ngā tama a ngā Kohati, ngā tama a ngā Korahi; kei te whakamoemiti ki a Ihowā, ki te Atua o Īharaira, nui atu te reo.

20 Nā, ka maranga wawe rātou i te ata, ā, ka haere ki te koraha o Tekoa; ā, i a rātou e haere ana, ka tū a Iehohāpata, ka mea, "Whakarongo, e Hūrā, koutou ko ngā tāngata o Hiruhārama, whakapono ki tā Ihowā, ki tā tō koutou Atua, ā, ka ū koutou; whakapono ki tā āna poropiti, ā, ka kake koutou." 21 Nā, ka whakatakoto whakaaro ia ki te iwi, ā, whakaritea ana e ia ētahi hei waiata ki a Ihowā, hei whakamoemiti ki te ātaahua o te tapu, i a rātou e haere ana i mua i te ope, hei mea:

"Whakamoemiti ki a Ihowā,

he mau tonu hoki tāna mahi tohu."

22 Nā, ka tīmata nei rātou te waiata, te whakamoemiti, ka whakatakotoria e Ihowā he pehipehi mō ngā tama a Āmona, a Moapa, mō o Maunga Heira i haere mai nei ki te whawhai ki a Hūrā; ā, ka patua rātou. 23 I whakatika hoki ngā tama a Āmona rāua ko Moapa ki ngā tāngata o Maunga Heira, ki te huna, ki te whakangaro i a rātou; ā, ka poto i a rātou ngā tāngata o Heira, nā, kua piri tēnei ki tēnei, hei whakangaro rātou i a rātou anō.

24 Ā, nō te taenga o Hūrā ki te pourewa i te koraha, te tirohanga ki te ope, nanā, ō rātou tinana e takoto ana i te whenua, kīhai tētahi i ora. 25 Nā, i te haerenga o Iehohāpata rātou ko tōna iwi ki te tango i ō rātou taonga, he tini ngā taonga i kitea ki a rātou, me ngā tūpāpaku, me ngā mea e matenuitia ana; huia ana mō rātou; kīhai i taea te pīkau. Nā, e toru ō rātou rā e tango ana i ngā taonga, i te tini hoki. 26 Ā, i te whā o ngā rā ka huihui rātou ki te raorao o Peraka; i whakapai hoki rātou ki a Ihowā ki reira; koia i tapā ai te ingoa o taua wāhi, ko te raorao o Peraka, ā tae noa ki tēnei rā.

27 Kātahi ka hoki ngā tāngata katoa o Hūrā, o Hiruhārama, me Iehohāpata anō i mua i a rātou; hoki koa ana ki Hiruhārama; nā Ihowā hoki rātou i mea kia koa ki ō rātou hoariri. 28 Nā, ka tae rātou ki Hiruhārama me ngā hātere, me ngā hāpa, me ngā tētere ki te whare o Ihowā.

29 Nā, tau ana te wehi o te Atua ki ngā kīngitanga katoa o ngā whenua i tō rātou rongonga kua whawhai a Ihowā ki ngā hoariri o Īharaira. 30 Heoi, āta takoto ana te kīngitanga o Iehohāpata; kua meinga hoki ia e tōna Atua kia whai tānga manawa ā tawhio noa.

Te Mutunga o te Kīngitanga o Iehohāpata

31 Nā, kīngi ana a Iehohāpata ki a Hūrā. E toru tekau mā rima ōna tau i tōna kīngitanga; ā, e rua tekau mā rima ōna tau i kīngi ai ia ki Hiruhārama. Nā, ko te ingoa hoki o tōna whaea ko Atupa, he tamāhine nā Hirihi. 32 I haere anō hoki ia i te ara o tōna pāpā, o Aha, kīhai hoki i peka kē i tērā; i mahia e ia te mea e tika ana ki te titiro a Ihowā. 33 Otiia, kīhai ngā wāhi tiketike i whakakāhoretia; kīanō hoki te iwi i whakaanga i ō rātou ngākau ki te Atua o ō rātou mātua.

34 Nā, ko ērā atu meatanga a Iehohāpata, ō mua, me ō muri, nanā, kei te tuhituhi i roto i te pukapuka a Iehu tama a Hanani, e kōrerotia nā i roto i te pukapuka o ngā kīngi o Īharaira.

35 I muri i tēnei ka huihuia ngā whakaaro o Iehohāpata kīngi o Hūrā rāua ko Ahatia kīngi o Īharaira; he kino rawa anō ngā mahi a tēnei. 36 I huihuia hoki ō rāua whakaaro kia hangā he kaipuke hei rere ki Tarahihi. Nā, hangā ana e rāua ngā kaipuke ki Ehiono Kēpere. 37 Kātahi a Eriētere tama a Rōrawa o Mareha ka poropiti i te hē mō Iehohāpata, ka mea, "Kua huihuia nā ō kōrua whakaaro ko Ahatia, mō reira kua pakaru āu mahi i a Ihowā." Nā, kua pakaru ngā kaipuke, ā, kīhai i āhei te rere ki Tarahihi.

Jósafát diadala az Ammonitákon és Moábitákon

1 És lőn ezek után, eljövének a Moáb fiai és Ammon fiai, és velök mások is az Ammoniták közül, Jósafát ellen, hogy hadakozzanak vele. 2 Eljövének pedig a hírmondók, és megmondák Jósafátnak, mondván: A tenger tulsó részéről nagy sokaság jön ellened Siriából, és már Haséson-Tamárban vannak; ez az Engedi. 3 Megfélemlék azért Jósafát, és az Urat kezdé keresni és hirdete az egész Júda országában bőjtöt. 4 Azért felgyűlének a Júdabeliek, hogy az Úr segedelmét keressék, Júdának minden városaiból is jövének, hogy az Urat megkeressék. 5 És megálla Jósafát Júda és Jeruzsálem gyülekezetiben, az Úr házában az új pitvar előtt; 6 És monda: Oh Uram, mi atyáink Istene! nem te vagy-é egyedül Isten a mennyben, a ki uralkodol a pogányoknak minden országain? A te kezedben van az erő és hatalom, és senki nincsen, a ki ellened megállhatna. 7 Oh mi Istenünk! nem te űzéd-é ki e földnek lakóit a te néped az Izráel előtt, és nem te adád-é azt Ábrahámnak, a te barátod magvának mindörökké? 8 És lakának azon, és építettek azon a te nevednek szentséges hajlékot, mondván: 9 A mikor veszedelem jövend mi reánk, háború, ítélet, döghalál vagy éhség, megállunk e házban előtted (mert a te neved e házban van) és a mikor kiáltunk hozzád a mi nyomorúságainkban: hallgass meg és szabadíts meg minket. 10 És most ímé az Ammoniták, a Moábiták és a Seir hegyén lakozók, a kiknek földjén nem akarád, hogy általmenjenek az Izráel fiai, mikor Égyiptom földéből kijöttek, hanem mellettök menének el és nem pusztíták el őket; 11 Ímé ezért azzal fizetnek nékünk, hogy ellenünk jönnek, hogy kiűzzenek a te örökségedből, melyet örökségül adtál nékünk. 12 Oh mi Istenünk, nem ítéled-é meg őket? Mert nincsen mi bennünk erő e nagy sokasággal szemben, mely ellenünk jön. Nem tudjuk, mit cselekedjünk, hanem csak te reád néznek a mi szemeink. 13 És a Júdabeliek mindnyájan állanak vala az Úr előtt, gyermekeikkel, feleségeikkel és fiaikkal egyetemben. 14 Akkor Jaházielre, a Zakariás fiára (ki Benája fia, ki Jéhiel fia, ki Mattániás fia vala, és az Asáf fia közül való Lévita vala) az Úrnak lelke szálla, a gyülekezet közepette, 15 És monda: Mindnyájan, a kik Júdában és Jeruzsálemben lakoztok, és te Jósafát király, halljátok meg szómat! Így szól az Úr néktek: Ne féljetek és ne rettegjetek e nagy sokaság miatt; mert nem ti harczoltok velök, hanem az Isten. 16 Holnap szálljatok szembe velök! Ímé ők a Czicz hágóján fognak felmenni, és rájok találtok a völgynek szélénél, a Jeruel pusztájával szemben. 17 Nem kell néktek harczolnotok, hanem csak álljatok veszteg, és lássátok az Úrnak szabadítását rajtatok. Júda és Jeruzsálem, ne féljetek és ne rettegjetek! Holnap menjetek ellenök, mert az Úr veletek lesz. 18 Akkor Jósafát meghajtá fejét a föld felé, s Júda és Jeruzsálem lakói leborulának az Úr előtt és imádák az Urat. 19 A Kéhátiták fiai közül és a Kóriták fiai közül való Léviták pedig felállának, hogy az Urat, Izráel Istenét nagy felszóval dícsérjék. 20 És reggel felkészülvén, kimenének a Tékoa pusztájára; és mikor kiindulnának onnan, megálla Jósafát, és monda: Halljátok meg szómat, Júda és Jeruzsálemben lakozók! Bízzatok az Úrban a ti Istentekben, és megerősíttettek; bízzatok az ő prófétáiban, és szerencsések lesztek! 21 Tanácsot tartván pedig a néppel, előállítá az Úr énekeseit, hogy dícsérjék a szentség ékességét, a sereg előtt menvén, és mondják: Tiszteljétek az Urat, mert örökkévaló az ő irgalmassága; 22 És a mint elkezdették az éneklést és a dícséretet: az Úr ellenséget szerze az Ammon fiai és a Moábiták és a Seir hegyén lakozók ellen, a kik Júdára jövének, és megverettetének. 23 Mert az Ammon és a Moáb fiai a Seir hegyén lakozók ellen támadának, hogy őket levágnák és elvesztenék; és mikor mind elvesztették a Seir hegyén lakozókat, azután egymás elpusztítását segítették elő. 24 A Júda népe pedig méne Mispába a puszta felé, és mikor a sokaság felé fordulának: ímé csak elesett holttestek valának a földön, és senki sem menekült meg. 25 Akkor elméne Jósafát és az ő népe, hogy azoknak jószágait megzsákmányolják, és találának nálok temérdek gazdagságot és a holttesteken drága szép ruhákat, melyeket lefosztának rólok, oly sokat, hogy alig vihették el, és harmadnapig kapdosták a zsákmányt, mert felette sok vala. 26 Negyednapra pedig gyűlének a hálaadásnak völgyébe, mivel az Úrnak ott adának hálákat; azért azt a helyet hálaadás völgyének nevezék mind e mai napig. 27 Megtére azért Júdának és Jeruzsálemnek egész népe Jósafáttal, az ő fejedelmökkel egybe, hogy visszamenjen Jeruzsálembe nagy örömmel; mert az Úr megvigasztalta vala őket az ő ellenségeik felett. 28 És bemenének Jeruzsálembe, lantokkal, cziterákkal és trombitákkal, az Úr házához. 29 És lőn az Istennek félelme az országok minden királyságain, mikor meghallották, hogy az Úr hadakozott vala az Izráel ellenségei ellen. 30 Megnyugovék azért a Jósafát országa, és békességet ada néki az ő Istene minden felől.

Jósafát barátkozása Akháziával

31 És uralkodék Jósafát Júda felett. Harminczöt esztendős vala, mikor uralkodni kezde, és uralkodék Jeruzsálemben huszonöt esztendeig; és az ő anyjának neve Azuba vala, a Silhi leánya. 32 És jára Asának, az ő atyjának útján, el sem távozék attól, cselekedvén azt, a mi az Úr szeme előtt kedves dolog vala. 33 Csakhogy még a magaslatok nem rontattak le, és a nép nem készítette az ő szívét az ő atyái Istenéhez. 34 Jósafátnak pedig első és utolsó dolgai ímé meg vannak írva Jéhunak, a Hanáni fiának könyvében, a ki azokat beírta az Izráel királyainak könyvébe. 35 Azután Jósafát, a Júda királya megbarátkozék Akháziával, az Izráel királyával, a ki gonoszul cselekedett vala; 36 Mindazáltal vele megbarátkozék, hogy hajókat készítenének, melyeken Társisba mennének; és a hajókat Esiongáberben készíték. 37 Jövendöle azért Eliézer, a Maresából való Dódava fia Jósafát ellen, mondván: Minthogy megbarátkozál Akháziával, az Úr megsemmisíti a te munkádat. És a hajók mind összetörének, és nem mehetének Társisba.