2 Crônicas 18

Ka Whakatūpato te Poropiti Mikaia ki a Āhapa

1 Heoi, nui atu ngā taonga me te korōria o Iehohāpata; ā, i piri anō rāua ko Āhapa i te ara pākūwhā. 2 Nā, i te mutunga o ētahi tau ka haere atu ia ki a Āhapa, ki Hamaria. Ā, he tini ngā hipi me ngā kau i patua e Āhapa mā rātou ko ōna hoa. Nā, kei te kukume ia i a ia kia haere tahi rāua ki Rāmoto Kireara. 3 Ā, ka mea a Āhapa kīngi o Īharaira ki a Iehohāpata kīngi o Hūrā, "Kia haere tāua ki Rāmoto Kireara?"

Anō rā ko tērā ki a ia, "Ko ahau, ko koe, rite tonu tāua; ko tōku iwi, ko tōu iwi, rite tonu; hei hoa anō mātou mōu ki te pakanga." 4 Ā, ka mea a Iehohāpata ki te kīngi o Īharaira, "Tēnā, rapua āianei tētahi kupu i a Ihowā."

5 Nā, ka huihuia ngā poropiti e te kīngi o Īharaira, e whā rau tāngata. Nā, ka mea ia ki a rātou, "Me haere rānei mātou ki Rāmoto Kireara ki te whawhai, kauaka rānei ahau e haere?"

Anō rā ko rātou, "Haere; mā te Atua hoki e hōmai ki te ringa o te kīngi."

6 Nā, ka mea a Iehohāpata, "Kāhore rānei i konei tētahi atu, he poropiti nā Ihowā, hei rapunga atu mā tātou?"

7 Anō rā ko te kīngi o Īharaira ki a Iehohāpata, "Tēnei anō tētahi tangata, hei rapunga atu mā tātou i tā Ihowā; otiia e kino ana ahau ki a ia; nō te mea kāhore āna poropiti pai mōku; he kino kau tāna i ngā rā katoa; ko Mikaia tērā, ko te tama a Imirā."

Nā, ka mea a Iehohāpata, "Kaua e pēnā mai te kupu a te kīngi."

8 Kātahi te kīngi o Īharaira ka karanga ki tētahi o ngā rangatira, ka mea, "Kia hohoro mai a Mikaia tama a Imirā."

9 Nā, i runga te kīngi o Īharaira rāua ko Iehohāpata kīngi o Hūrā i tōna torōna, i tōna torōna e noho ana, oti rawa ō rāua kākahu te kākahu, ā, noho ana rāua i te wāhi tuwhera, i te kūwaha o te kēti o Hamaria, me te poropiti anō ngā poropiti katoa i tō rāua aroaro. 10 Nā, kua oti i a Terekia tama a Kenāna ētahi haona rino te hanga māna. Ko tāna kupu anō tēnei, "Ko te kupu tēnei a Ihowā: ‘Ka tukia ngā Hīriani e koe ki ēnei ā poto noa.’ "

11 Me ngā poropiti katoa, pērā tonu tā rātou poropiti, i mea rātou, "Haere ki Rāmoto Kireara, kia taea hoki tāu; kua hōmai hoki e Ihowā ki te ringa o te kīngi."

12 Ā, i kōrero te karere i haere nei ki te tiki i a Mikaia, i mea ki a ia, "Nanā, ko ngā kupu a ngā poropiti ki te kīngi, kotahi tonu te māngai mō te pai. Nā, kia rite tāu kupu ki tā tētahi o rātou, kia pai āu kōrero."

13 Nā, ka mea a Mikaia, "E ora ana a Ihowā, inā, ko tā tōku Atua e kōrero mai ai ki ahau, ko tāku tēnā e kōrero ai."

14 Ā, nō tōna taenga ki te kīngi, ka mea te kīngi ki a ia, "E Mikaia, me haere rānei mātou ki Rāmoto Kireara ki te whawhai, kaua rānei?"

Anō rā ko tērā ki a ia, "Haere, kia taea hoki tā koutou; ka hōmai hoki rātou ki tō koutou ringa."

15 Nā, ka mea te kīngi ki a ia, "Kia hia ianei āku whakaoati i a koe kia kāti āu e kōrero mai ai ki ahau i runga i te ingoa o Ihowā, ko te mea pono anake."

16 Kātahi tērā ka kī, "I kite ahau i a Īharaira katoa e marara noa ana i runga i ngā maunga, koia anō kei ngā hipi kāhore nei ō rātou kaitiaki; ā, i mea a Ihowā, ‘Kāhore o ēnei ariki; kia hoki mārie rātou ki tōna whare, ki tōna whare.’ "

17 Nā, ka mea te kīngi o Īharaira ki a Iehohāpata, "Kāhore ianei ahau i kī atu ki a koe, E kore e pai tāna poropiti mōku; engari he kino?"

18 Nā, ka mea tērā, "Mō reira whakarongo ki te kupu a Ihowā: I kite ahau i a Ihowā e noho ana i runga i tōna torōna, i te mano katoa anō o te rangi e tū ana i tōna matau, i tōna mauī. 19 Nā, ka mea a Ihowā, ‘Ko wai hei whakapati i a Āhapa kīngi o Īharaira kia haere ai, kia hinga ai ki Rāmoto Kireara?’

"Nā, puta kē tā tēnei kupu, puta kē tā tēnei kupu. 20 Nā, ko te putanga o tētahi wairua, tū ana i te aroaro o Ihowā, ka mea, ‘Māku ia e whakapati.’

"Ā, ka mea a Ihowā ki a ia, ‘Me pēhea?’

21 "Anō rā ko tērā, ‘Me haere atu ahau, ā, hei wairua teka ahau i roto i ngā māngai o āna poropiti katoa.’

"Nā, ka mea ia, ‘Māu ia e whakapati, ka taea anō e koe. Haere, meatia tāu nā.’

22 "Nā, tēnā, kua hoatu ināianei e Ihowā he wairua teka ki te māngai o ēnei poropiti āu, kua kino anō tā Ihowā kōrero mōu."

23 Kātahi ka whakatata a Terekia tama a Kenāna, ka patu i te pāpāringa o Mikaia, ka mea, "I nā hea te haerenga atu o te Wairua o Ihowā i ahau ki a koe, kōrero ai?"

24 Anō rā ko Mikaia, "Tērā koe e kite i te rā e haere ai koe ki tētahi rūma i roto rawa piri ai."

25 Kātahi te kīngi o Īharaira ka mea, "Kawea atu a Mikaia, whakahokia ki a Amono rangatira o te pā, ki a Ioaha hoki tama a te kīngi; 26 kī atu hoki, ‘Ko te kupu tēnei a te kīngi: Hoatu tēnei ki te whare herehere, whāngaia hoki ki te taro o te tangihanga, ki te wai o te tangihanga, kia hoki mai rā anō ahau i runga i te rangimārie.’ "

27 Anō rā ko Mikaia, "Ki te tūpono koe te hoki mai i runga i te rangimārie, heoi he teka nāku i whakapuaki tā Ihowā kōrero." I mea anō ia, "Whakarongo mai, e ngā iwi katoa."

Te Matenga o Āhapa

28 Heoi, haere ana te kīngi o Īharaira rāua ko Iehohāpata, kīngi o Hūrā ki runga ki Rāmoto Kireara. 29 Nā, ka mea te kīngi o Īharaira ki a Iehohāpata, "Me whakaputa kē tōku āhua, ka haere ki te whawhai; ko koe ia kākahuria ōu kākahu." Heoi, whakaputa kē ana te kīngi o Īharaira i tōna āhua, ā, haere ana rāua ki te whawhai.

30 Kua oti anō āna rangatira hāriata te whakahau e te kīngi o Hīria; i mea ia, "Kaua e whawhai ki te iti, ki te rahi; engari ki te kīngi anake o Īharaira." 31 Nā, i te kitenga o ngā rangatira o ngā hāriata i a Iehohāpata, ka mea rātou, "Ko te kīngi o Īharaira tēnei." Nā, kua mui ki a ia ki te whawhai. Otiia ko te karangatanga o Iehohāpata, ā, ka āwhinatia ia e Ihowā; ā, nā te Atua rātou i mea kia whakarere i a ia. 32 Nā, i te kitenga o ngā rangatira o ngā hāriata ehara i te kīngi o Īharaira, hoki ana rātou i te whai i a ia.

33 Nā, ka kūmea te kōpere e tētahi tangata, he mea noa iho, tū tonu te kīngi o Īharaira i waenga pū o te hononga iho o te pukupuku. Nā reira tērā i mea ai ki te kaiarataki o tana hāriata, "Tahuri tōu ringa; kawea atu ahau i roto i te ope; kua tū hoki ahau." 34 Nā, ka rahi haere te whawhai i taua rā; ā, i whakamanawanui te kīngi o Īharaira, i tū atu ki ngā Hīriani i runga i tōna hāriata, ā ahiahi noa. Ā, i te rerenga o te rā; ka mate.

Jósafát hadjárata Akhábbal a Siriaiak ellen

1 Jósafátnak nagy gazdagsága és dicsősége vala. Ő sógorságot szerze Akhábbal. 2 Néhány esztendő mulva aláméne Akhábhoz Samariába, és levágatott Akháb az ő és a vele való nép számára sok juhot és ökröt, és rávette őt, hogy felmenjen vele Rámóth Gileádba. 3 Mert ezt mondá Akháb, az Izráel királya Jósafátnak, a Júda királyának: Feljösz-é velem Rámóth Gileádba? Felele néki, és monda: Úgy én, mint te; úgy az én népem, mint a te néped együtt lesz a harczban. 4 Azután monda Jósafát az Izráel királyának: Kérdezősködjél még ma az Úr beszéde után. 5 És összegyűjté az Izráel királya a prófétákat, mintegy négyszáz férfiút, és monda nékik: Elmenjünk-é Rámóth Gileád ellen hadba, vagy elhagyjam? Felelének: Menj el, és az Isten a király kezébe adja. 6 És monda Jósafát: Nincsen-é itt több prófétája az Úrnak, hogy attól is tudakozódhatnánk? 7 És monda az Izráel királya Jósafátnak: Van még egy férfiú, a ki által az Urat megkérdezhetjük, de én gyűlölöm őt, mert soha nem jövendöl nékem jót, hanem mindig csak rosszat; ez Mikeás, a Jimla fia. És monda Jósafát: Ne beszéljen így a király! 8 Szólíta azért az Izráel királya egyet az ő szolgái közül, és monda: Hívd ide hamar Mikeást, a Jimla fiát. 9 És az Izráel királya és Jósafát, a Júda királya ott ülnek vala, kiki az ő királyiszékében, királyi ruhákba öltözötten; ott ülnek vala Samaria kapuja előtt, a térségen; és a próféták mind prófétálnak vala ő előttök. 10 Csináltatott vala pedig magának Sédékiás, a Kénaána fia vasszarvakat, és monda: Ezt mondja az Úr: Ezekkel ökleled a Siriabelieket, mígnem megemészted őket! 11 A többi próféták is mind ekképen jövendöltek, mondván: Menj fel Rámóth Gileád ellen, szerencsés leszel; mert azt az Úr a király kezébe adja. 12 A követ pedig, a ki elment volt, hogy elhívná Mikeást, szóla néki, mondván: Ímé a próféták egyenlő akarattal jót jövendölnek a királynak; szólj, kérlek, te is úgy, mint azok közül egy, és jövendölj jót. 13 Akkor monda Mikeás: Él az Úr, hogy csak azt fogom mondani, a mit az én Istenem nékem mondánd!

Mikeás vereséget jósol

14 Mikor azért a király elé jutott, akkor monda a király néki: Mikeás! elmenjünk-é Rámóth Gileád ellen hadba, vagy elhagyjam? És monda: Menjetek el, és jó szerencsétek leszen, kezetekbe adattatnak azok. 15 És monda a király néki: Hányszor esküdtesselek meg téged, hogy az igaznál egyebet ne mondj nékem az Úr nevében? 16 Akkor monda: Látám az egész Izráelt elszéledve a hegyeken, mint a juhokat, melyeknek pásztoruk nincsen. És azt mondá az Úr: Nincsen ezeknek urok. Térjen meg kiki az ő házához békességben. 17 És monda az Izráel királya Jósafátnak: Nemde nem megmondottam-é, hogy nem fog nékem jót jövendölni, hanem rosszat? 18 Ismét monda: Halljátok meg azért az Úr szavát. Látám az Urat ülni az ő királyiszékében, és az egész mennyei sereget jobb és balkeze felől mellette állani. 19 És monda az Úr: Kicsoda csalja meg Akhábot, az Izráel királyát, hogy felmenjen és elveszszen Rámóth Gileádban? És ki egyet, ki mást szóla. 20 Akkor eljöve egy lélek, a ki megállván az Úr előtt, monda: Én akarom megcsalni őt. Az Úr pedig monda néki: Mimódon? 21 És felele: Kimegyek és leszek hazug lélek az ő összes prófétái szájában. Monda azért: Csald meg és győzd meg, menj ki és cselekedjél úgy. 22 Ímé azért most az Úr adta a hazugságnak lelkét ezen te prófétáid szájába, és az Úr szólott veszedelmes dolgot ellened. 23 Akkor oda lépett Sédékiás, a Kénaána fia, s arczul csapá Mikeást, és monda: Melyik úton távozott el az Úrnak lelke tőlem, hogy csak néked szólana? 24 Felele Mikeás: Ímé meglátod magad azon a napon, a mikor egyik kamarából a másik kamarába mégy, hogy elrejtőzhessél. 25 Akkor monda az Izráel királya: Fogjátok meg Mikeást, és vigyétek Amonhoz, a város fejedelméhez, és Joáshoz, a király fiához. 26 És mondjátok: Ezt mondja a király: Vessétek őt a tömlöczbe, s tápláljátok őt a nyomorúság kenyerével és a nyomorúság vizével, míg békességgel megjövök. 27 És monda Mikeás: Ha békével térsz vissza, akkor nem az Úr szólott én általam. Ismét monda: Halljátok meg minden népek!

Akháb veszedelme

28 És felvonult az Izráel királya és Jósafát a Júda királya Rámóth Gileád ellen. 29 És monda az Izráel királya Jósafátnak: Ruhámat megváltoztatom, és úgy megyek a viadalra; te pedig öltözzél fel ruhádba. És megváltoztatá az Izráel királya az ő ruháját, és menének viadalra. 30 Siria királya pedig meghagyta vala az ő szekerei fejedelmeinek, mondván: Ne harczoljatok se kicsiny, se nagy ellen, hanem csak az Izráel királya ellen. 31 És a mikor meglátták a szekerek fejedelmei Jósafátot, mondának: Ez az Izráel királya! És körülfogták őt, hogy legyőzzék. Akkor felkiálta Jósafát, és az Úr megsegéllé őt, és az Isten azokat elfordítá tőle; 32 Mert mikor látták a szekerek fejedelmei, hogy nem az Izráel királya, ott hagyták. 33 Egy férfi pedig kifeszíté kézívét csak úgy találomra, és találá az Izráel királyát a pánczél és a kapocs között. És ő monda az ő kocsisának: Fordulj meg, és vígy ki engem a táborból, mert megsebesültem. 34 És az ütközet mind erősebb lett azon a napon, és az Izráel királya az ő szekerében állott a Siriabeliek ellen estvéig, és naplementekor meghala.