1 Coríntios 15

Te Aranga mai o Īhu Karaiti

1 Nā, me whakaatu e ahau ki a koutou, e ōku tēina, te rongopai i kauwhautia e ahau ki a koutou, tā koutou hoki i whakaae nā, tā koutou hoki e tū nā, 2 te mea hoki e ora nā koutou; ka whakaatu ahau ki a koutou i ngā kupu i kauwhau ai ahau ki a koutou, ki te mau tērā i a koutou, ki te mea ehara tō koutou i te whakapono noa.

3 I hoatu nā hoki e ahau ki a koutou i te tuatahi te mea i riro mai i ahau, arā: I mate a te Karaiti mō ō tātou hara, i pērā me tā ngā karaipiture; 4 ā, i tanumia; ā, i ara ake anō i te toru o ngā rā, i pērā me tā ngā karaipiture; 5 ā, ka whakakite ki a Kipa; muri iho ki te tekau mā rua. 6 Muri iho ka whakakite ki ngā hoa tokomaha ake i te rima rau i te kitenga kotahi, e ora nei anō te nuinga o rātou, ko ētahi ia kua moe; 7 muri iho ka whakakite ki a Hēmi; muri iho ki ngā āpōtoro katoa. 8 Ā muri rawa iho ka whakakite hoki ia ki ahau, me te mea i whānau tōmuri nei ahau.

9 Ko te iti rawa hoki ahau o ngā āpōtoro, kāhore e tau kia kīia he āpōtoro, mōku i whakatoi i te hāhi a te Atua. 10 Heoi, nā te aroha noa o te Atua tēnei āhua ōku. Kīhai anō tōna aroha noa ki ahau i maumauria; heoi, nui atu tāku mahi i tā rātou katoa. Ehara ia i te mea nāku, engari, nā te aroha noa o te Atua i mahi tahi me ahau. 11 Nā, ahakoa nāku, ahakoa nā rātou, ko tā mātou kauwhau tēnei, ko tā koutou anō tēnei i whakapono ai.

Tō Mātou Whakaaranga

12 Nā, e kauwhautia nei a te Karaiti, tōna aranga ake i te hunga mate, he pēhea te kupu a ētahi o koutou, kāhore he aranga ake o te hunga mate? 13 Mehemea hoki kāhore he aranga o te hunga mate, kīhai anō a te Karaiti i ara. 14 Mehemea hoki kāhore a te Karaiti i ara, maumau noa tā mātou kauwhau, maumau noa tō koutou whakapono. 15 Āe rā, ka kitea hoki mātou he kaiwhakaatu teka i tā te Atua; nō te mea ka whakaaturia nei e mātou te Atua, nāna i whakaara ake a te Karaiti; kīhai nei i whakaarahia e ia, ki te kāhore te hunga mate e ara. 16 Ki te kāhore hoki te hunga mate e whakaarahia, kīhai anō a te Karaiti i whakaarahia. 17 Ā, mehemea kāhore a te Karaiti i ara, he mea hanga noa tō koutou whakapono; kei roto tonu koutou i ō koutou hara. 18 Me te hunga hoki kua moe atu i roto i a te Karaiti, kua ngaro rātou. 19 Ki te mea hei tēnei ao anake he tūmanako mā tātou ki a te Karaiti, nui atu te pōuri mō tātou i ō ngā tāngata katoa.

20 Ko tēnei kua ara a te Karaiti i te hunga mate, kua waiho hei mātāmua mō te hunga kua moe. 21 Nā te tangata nei hoki te mate, waihoki nā te tangata te aranga o te hunga mate. 22 I roto hoki i a Ārama ka mate katoa ngā tāngata, waihoki i roto i a te Karaiti ka whakaorangia katoatia. 23 Otiia ko tēnei, ko tēnei, i tōna ake tūranga. Ko te Karaiti te mātāmua; muri iho ko te hunga a te Karaiti ā tōna haerenga mai. 24 Ko reira te mutunga, ina oti te rangatiratanga te hoatu e ia ki te Atua, arā ki te Matua; ina memeha i a ia ngā kāwanatanga katoa, ngā mana katoa, me te kaha. 25 Kua takoto hoki te tikanga kia kīngi ia, kia meinga katoatia rā anō e ia ōna hoariri ki raro i ōna waewae. 26 Ko te hoariri whakamutunga e whakakāhoretia ko te mate. 27 Nō te mea, "Ka oti ngā mea katoa te pēhi e ia ki raro i ōna waewae." Otirā, i tāna kīanga, "Ka oti ngā mea katoa te pēhi ki raro i a ia," e mārama ana kua waiho i waho te kaipēhi o ngā mea katoa ki raro i a ia. 28 Ā, ka oti ngā mea katoa te pēhi e ia ki raro i a ia, ko reira hoki te Tama riro ai ki raro i te kaipēhi o ngā mea katoa ki raro i a ia, kia katoa ai te Atua i roto i te katoa.

29 Pēnei, ka aha te hunga e iriiria ana hei whakakapi mō te hunga mate? Ki te kāhore rawa te hunga mate e ara, he aha hoki rātou ka iriiria ai hei whakakapi mō te hunga mate? 30 He aha anō tātou ka tū wehi ai i ngā wā katoa? 31 Nā, ko tāku oati, nā tōku whakamanamana ki a koutou e ōku tēina, i roto i a Karaiti Īhu, inā, mō te mate ahau i ia rā, i ia rā. 32 Ha, mehemea ahau i whawhai ki te kararehe i Epeha, pērā ana me te tangata, he aha te pai ki ahau? Ki te kāhore te hunga mate e ara,

"E kai tātou, e inu,

ko āpōpō hoki tātou mate ai."

33 Kei whakapōhēhētia koutou: "Ki te kino ngā hoa, ka heke ki te kino ngā tikanga pai." 34 Oha ake ki te tika, ā, kaua e hara; kāhore hoki o ētahi mātauranga ki te Atua. I kōrero ai ahau kia whakamā ai koutou.

Te Tinana i te Whakaaranga

35 Otirā, tērā tētahi e kī mai, "Pēheatia ai te whakaarahanga o te hunga mate? He tinana aha hoki tō rātou ina haere mai?" 36 Kūware! Ko tāu e whakatō nā, e kore e puta ki te ora, ki te kāhore e mate. 37 Ā, ko tāu e whakatō nā, ehara i te tinana e puta ake ā mua tāu e whakatō nā, engari he kākano kau nō te wīti rānei, nō tētahi atu mea rānei. 38 E hoatu ana hoki e te Atua ki taua kākano he tinana, ko tāna i pai ai, ā, ki tēnei kākano, ki tēnei kākano, tōna ake tinana.

39 Ehara i te kikokiko kotahi ngā kikokiko katoa; engari, tērā anō tō te tangata kikokiko, ā, rerekē anō tō te kararehe kikokiko, rerekē tō te manu, rerekē tō te ika.

40 Ko ētahi tinana nō te rangi, ko ētahi tinana nō te whenua. Otiia, rerekē te korōria o ngā mea o te rangi, rerekē tō ngā mea o te whenua. 41 He korōria kē tō te rā, he korōria kē tō te marama, he korōria kē hoki tō ngā whetū; nā, poka kē te korōria o tētahi whetū i tō tētahi whetū.

42 He pērā anō te aranga o te hunga mate. E whakatōkia pirautia ana; e whakaarahia piraukoretia ana. 43 E whakatōkia hōnorekoretia ana; e whakaarahia korōriatia ana. E whakatōkia ngoikoretia ana; e whakaarahia kahatia ana. 44 E whakatōkia ana he tinana māori; e whakaarahia ana he tinana wairua.

Mehemea tērā he tinana māori, tērā anō hoki he tinana wairua. 45 He pēnei hoki te mea i tuhituhia, "Ko te tangata tuatahi, ko Ārama, i meinga hei tangata ora"; ko te Ārama whakamutunga ka waiho hei wairua whakaora. 46 He ahakoa rā ehara te mea wairua i te tuatahi, engari, te mea māori; nō muri te mea wairua. 47 Ko te tangata tuatahi nō te whenua, he mea oneone; ko te tangata tuarua nō te rangi. 48 Ko ngā mea oneone rite tonu ki te mea oneone; ko ngā mea o te rangi rite tonu ki te mea o te rangi. 49 Nā, kua mau nei ki a tātou te āhua o te mea oneone, waihoki ka mau anō ki a tātou te āhua o tō te rangi.

50 Ko tāku kōrero tēnei, e ōku tēina, e kore e tāu kia riro te rangatiratanga o te Atua i te kikokiko, i te toto; e kore anō te piraukore e riro i te pirau.

51 Nā, he mea huna tēnei ka kōrerotia nei e ahau ki a koutou. E kore tātou katoa e moe, engari, e whakaahuatia kētia tātou katoa. 52 E kore e aha, kimo kau te kanohi, i te tētere whakamutunga. E tangi hoki te tētere, ā, e whakaarahia ngā tūpāpaku, he mea piraukore, ā, ka whakaahuatia kētia tātou. 53 Kua takoto hoki te tikanga kia kākahuria te piraukore e tēnei pirau, kia kākahuria hoki te matekore e tēnei hanga matemate nei. 54 Heoi, ka oti tēnei pirau te whakakākahu ki te piraukore, me tēnei hanga matemate nei te whakakākahu ki te matekore, ko reira rite ai te kōrero i tuhituhia: "Horomia ake te mate e te wikitōria!"

55 "E te mate kei hea tōu wero?

I te rēinga kei hea tōu wikitōria?"

56 Ko te hara tō te mate wero; nā te ture hoki i kaha ai te hara. 57 Ki te Atua ia te whakawhetai nāna nei i hōmai te wikitōria ki a tātou, he meatanga nā tō tātou Ariki nā Īhu Karaiti.

58 Heoi, e ōku tēina aroha, kia ū, kei taea te whakakorikori, kia hira te mahi ki te Ariki i ngā wā katoa, e mātau ana hoki koutou, ehara i te maumau tō koutou māuiui i roto i te Ariki.

A halottak feltámadásáról

1 Eszetekbe juttatom továbbá, atyámfiai, az evangyéliomot, melyet hirdettem néktek, melyet be is vettetek, melyben állotok is, 2 A mely által üdvözültök is, ha megtartjátok, a minémű beszéddel hirdettem néktek, hacsak nem hiába lettetek hívőkké. 3 Mert azt adtam előtökbe főképen, a mit én is úgy vettem, hogy a Krisztus meghalt a mi bűneinkért az írások szerint; 4 És hogy eltemettetett; és hogy feltámadott a harmadik napon az írások szerint; 5 És hogy megjelent Kéfásnak; azután a tizenkettőnek; 6 Azután megjelent több mint ötszáz atyafinak egyszerre, kik közül a legtöbben mind máig élnek, némelyek azonban el is aludtak; 7 Azután megjelent Jakabnak; azután mind az apostoloknak; 8 Legutolszor pedig mindenek között, mint egy idétlennek, nékem is megjelent. 9 Mert én vagyok a legkisebb az apostolok között, ki nem vagyok méltó, hogy apostolnak neveztessem, mert háborgattam az Istennek anyaszentegyházát. 10 De Isten kegyelme által vagyok, a mi vagyok; és az ő hozzám való kegyelme nem lőn hiábavaló; sőt többet munkálkodtam, mint azok mindnyájan de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme. 11 Akár én azért, akár azok, így prédikálunk, és így lettetek ti hívőkké. 12 Ha azért Krisztusról hirdettetik, hogy a halottak közül feltámadott, mimódon mondják némelyek ti köztetek, hogy nincsen halottak feltámadása? 13 Mert ha nincsen halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támadott fel. 14 Ha pedig Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk, de hiábavaló a ti hitetek is. 15 Sőt az Isten hamis bizonyságtevőinek is találtatunk, mivelhogy az Isten felől bizonyságot tettünk, hogy feltámasztotta a Krisztust; a kit nem támasztott fel, ha csakugyan nem támadnak fel a halottak. 16 Mert ha a halottak fel nem támadnak, a Krisztus sem támadott fel. 17 Ha pedig a Krisztus fel nem támadott, hiábavaló a ti hitetek; még bűneitekben vagytok. 18 A kik a Krisztusban elaludtak, azok is elvesztek tehát. 19 Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. 20 Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjök lőn azoknak, kik elaludtak. 21 Miután ugyanis ember által van a halál, szintén ember által van a halottak feltámadása is. 22 Mert a miképen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek. 23 Mindenki pedig a maga rendje szerint. Első zsenge a Krisztus; azután a kik a Krisztuséi, az ő eljövetelekor. 24 Aztán a vég, mikor átadja az országot az Istennek és Atyának; a mikor eltöröl minden birodalmat és minden hatalmat és erőt. 25 Mert addig kell néki uralkodnia, mígnem ellenségeit mind lábai alá veti. 26 Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál. 27 Mert mindent az ő lábai alá vetett. Mikor pedig azt mondja, hogy minden alája van vetve, nyilvánvaló, hogy azon kívül, a ki neki mindent alávetett. 28 Mikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, a ki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben. 29 Különben mit cselekesznek azok, a kik a halottakért keresztelkednek meg, a halottak teljességgel nem támadnak fel? Miért is keresztelkednek meg a halottakért? 30 Mi is miért veszélyeztetjük magunkat minden pillanatban? 31 Naponként halál révén állok. A veletek való dicsekedésre mondom, mely van nékem a Krisztus Jézusban a mi Urunkban. 32 Ha csak emberi módon viaskodtam Efézusban a fenevadakkal, mi a hasznom abból, ha a halottak fel nem támadnak? Együnk és igyunk, holnap úgyis meghalunk! 33 Ne tévelyegjetek. Jó erkölcsöt megrontanak gonosz társaságok. 34 Serkenjetek fel igazán és ne vétkezzetek; mert némelyek nem ismerik Istent; megszégyenítéstekre mondom. 35 De mondhatná valaki: Mi módon támadnak fel a halottak? és minémű testtel jönnek ki? 36 Balgatag! a mit te vetsz, nem elevenedik meg, hanemha megrothadánd. 37 És abban, a mit elvetsz, nem azt a testet veted el, a mely majd kikél, hanem puszta magot, talán búzáét, vagy más egyébét. 38 Az Isten pedig testet ád annak, a mint akarta, és pedig mindenféle magnak az ő saját testét. 39 Nem minden test azon egy test, hanem más az embereknek teste, más a barmoknak teste, más a halaké, más a madaraké. 40 És vannak mennyei testek és földi testek; de más a mennyeiek dicsősége, más a földieké. 41 Más a napnak dicsősége és más a holdnak dicsősége és más a csillagok dicsősége; mert csillag a csillagtól különbözik dicsőségre nézve. 42 Épenígy a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban; 43 Elvettetik gyalázatosságban, feltámasztatik dicsőségben; elvettetik erőtelenségben, feltámasztatik erőben. 44 Elvettetik érzéki test, feltámasztatik lelki test. Van érzéki test, és van lelki test is. 45 Így is van megírva: Lőn az első ember, Ádám, élő lélekké; az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé. 46 De nem a lelki az első, hanem az érzéki, azután a lelki. 47 Az első ember földből való, földi; a második ember, az Úr, mennyből való. 48 A milyen ama földi, olyanok a földiek is; és a milyen ama mennyei, olyanok a mennyeiek is. 49 És a miképen hordtuk a földinek ábrázatját, hordani fogjuk a mennyeinek ábrázatját is. 50 Azt pedig állítom atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot. 51 Ímé titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk. 52 Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk. 53 Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára. 54 Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz ige, mely meg vagyon írva: Elnyeletett a halál diadalra. 55 Halál! hol a te fullánkod? Pokol! hol a te diadalmad? 56 A halál fullánkja pedig a bűn; a bűn ereje pedig a törvény. 57 De hála az Istennek, a ki a diadalmat adja nékünk a mi Urunk Jézus Krisztus által. 58 Azért szerelmes atyámfiai erősen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban.