1 Coríntios 5

Pūremu i roto i te Hāhi

1 Kua pakū noa atu te rongo he pūremu kei roto i a koutou, he tū pūremu kāhore nei i roto i ngā tauiwi, arā, kua riro i tētahi o koutou te wahine a tōna pāpā. 2 Ā, e whakapehapeha ana koutou, tē pōuri koutou, te mea kia tangohia atu i roto i a koutou te tangata nāna tēnei mahi. 3 Nā, ko ahau, ahakoa tawhiti i te tinana kei konā te wairua, kua whakahē noa ake i te tangata nāna tēnei mahi i runga i te ingoa o tō tātou Ariki, o Īhu, me te mea kei konā anō ahau; 4 e noho huihui ana koutou me tōku wairua, i runga i te kaha o tō tātou Ariki, o Īhu. 5 Ka tuku atu ai i tēnā tū tangata ki a Hātana, hei whakangaro mō te kikokiko, kia ora ai te wairua i te rā o te Ariki, o Īhu.

6 Kāhore e pai tā koutou whakapehapeha. Kāhore koutou e mātau he iti nei te rēwena, rēwenatia ake te pūranga katoa? 7 Kokoa ki waho te rēwena tawhito, kia ai koutou he pūranga hou, me koutou e rēwenakore nā. Kua patua hoki mō tātou a te Karaiti, tō tātou Kapenga. 8 Nā, kia kai tātou i te hākari, auaka te rēwena tawhito, auaka hoki te rēwena o te mauāhara, o te kino, engari, hei te taro rēwenakore o te tinihangakore, o te pono.

9 I tuhituhi atu ahau ki a koutou i roto i te pukapuka, kia kaua e whakahoa ki ngā tāngata pūremu. 10 Ehara ia i te mea rawa mō te hunga pūremu o tēnei ao, mō te hunga apo, hao taonga, karakia whakapakoko; pēnei me haere atu koutou ki waho o te ao. 11 Engari, ināianei ka tuhituhi atu ahau ki a koutou, kia kaua e whakahoa, ki te mea tētahi e kīia nei he teina he tangata moepuku, he apo rānei, e karakia ana rānei ki te whakapakoko, he tangata taunu rānei, he haurangi, he hao taonga rānei; kaua rawa koutou ko taua tū tangata e kai tahi.

12 Hei aha rā māku te whakawā i te hunga o waho? E kore koia koutou e whakawā i te hunga o roto? 13 Ā, ko te hunga o waho mā te Atua rātou e whakawā? "Nā, motuhia atu taua tangata kino i roto i a koutou."

Fajtalanság fenyítése. Óvás a nyílvánvaló bűnösökkel való társalkodástól és azoknak a gyülekezetben való megtűrésétől

1 Általában hallatszik köztetek paráznaság, még olyan paráznaság is, a milyen a pogányok között sem említtetik, hogy valaki atyjának feleségét elvegye. 2 És ti fel vagytok fuvalkodva, és nem keseredtetek meg inkább, hogy kivettetnék közületek, a ki ezt a dolgot cselekedte. 3 Mert én távol lévén ugyan testben, de jelen lévén lélekben, már elvégeztem, mintha jelen volnék, hogy azt, a ki ekként ezt cselekedte, 4 Ti és az én lelkem a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében egybegyűlvén, a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmával 5 Átadjuk az ilyent a Sátánnak a testnek veszedelmére, hogy a lélek megtartassék az Úr Jézusnak ama napján. 6 Nem jó a ti dicsekedéstek. Avagy nem tudjátok-é, hogy egy kicsiny kovász az egész tésztát megposhasztja. 7 Tisztítsátok el azért a régi kovászt, hogy legyetek új tésztává, a minthogy kovász nélkül valók vagytok; mert hiszen a mi húsvéti bárányunk, a Krisztus, megáldoztatott érettünk. 8 Azért ne régi kovászszal ünnepeljünk, sem rosszaságnak és gonoszságnak kovászával, hanem tisztaságnak és igazságnak kovásztalanságában. 9 Azt írtam néktek ama levelemben, hogy paráznákkal ne társalkodjatok. 10 De nem általában e világ paráznáival, vagy csalóival, vagy ragadozóival, vagy bálványimádóival; mert hiszen így ki kellene e világból mennetek. 11 Most azért azt írom néktek, hogy ne társalkodjatok azzal, ha valaki atyafi létére parázna, vagy csaló, vagy bálványimádó, vagy szidalmazó, vagy részeges, vagy ragadozó. Az ilyennel még együtt se egyetek. 12 Mert mi közöm ahhoz, hogy a kívülvalókról is ítéletet tegyek? avagy ti nem a belüllévők fölött tesztek-é ítéletet? 13 A kívülvalókat pedig majd az Isten ítéli meg. Vessétek ki azért a gonoszt magatok közül.