1 Coríntios 9

Ngā Tikanga me ngā Mahi a tētahi Āpōtoro

1 He teka ianei kei ahau anō ngā tikanga mōku? He teka ianei he āpōtoro ahau? Kīhai ianei ahau i kite i a Īhu Karaiti, i tō tātou Ariki? Ehara oti koutou i tāku mahi i roto i te Ariki? 2 Ahakoa ehara ahau i te āpōtoro ki ērā atu, engari rawa ia he āpōtoro ki a koutou, ko koutou hoki te hīri o tōku āpōtorotanga i roto i te Ariki.

3 Ko tāku utu tēnei ki ōku kaiui; 4 kāhore rānei i a mātou anō te tikanga mō te kai, mō te inu? 5 Kāhore rānei i a mātou anō te tikanga ki te whakahāereere i te hoa wahine, he wahine whakapono, pērā i ērā atu āpōtoro me ngā tēina o te Ariki, rātou ko Kipa? 6 Ko māua anake rānei ko Pānapa, kāhore rānei i a māua te tikanga kia kaua e mahi?

7 Ko wai ka haere hei hōia, ā, nāna ake anō ngā utu mōna? Ko wai e whakatō ana i te māra wāina, ā, kāhore ō reira hua e kainga e ia? Ko wai hoki e whāngai ana i te kāhui, ā, kāhore e kai i te waiū o te kāhui? 8 E kōrero ana rānei ahau i ēnei mea i te tikanga tangata? He pērā anō rānei tā te ture kōrero? 9 Kua oti hoki te tuhituhi i roto i te ture a Mohi, "Kaua e whakamōkātia te māngai o te kau i te mea e patu wīti ana. Ko ngā kau koia tā te Atua i whakaaro ai?" 10 Mō tātou rānei te tino tikanga o āna kōrero? Āe, he whakaaro ki a tātou i tuhituhi ai; he tika hoki kia parau te kaiparau i runga i te tūmanako, kia patu wīti anō te kaipatu i runga i te tūmanako ki tētahi wāhi māna. 11 I te mea kua ruia e mātou ngā mea wairua mā koutou, he mea nui ianei ki te kotia e mātou ā koutou mea o te kikokiko? 12 Kua uru nei ētahi atu ki tēnei tikanga a koutou, ko mātou anō ētahi kia hira ake?

Otirā, kīhai mātou i mea ki tēnei tikanga, engari, e whakamanawanui ana ki ngā mea katoa, kei ai tā mātou hei ārai mō te rongopai o te Karaiti. 13 Kāhore oti koutou i mātau, ko te hunga e mahi ana i ngā mea tapu, e kai ana i ngā mea o te temepara? Ā, ko ngā kaitiaki o te āta, mā rātou anō tētahi wāhi o tō te āta? 14 Pērā tonu anō tā te Ariki i whakatakoto ai mō ngā kaikauwhau o te rongopai, hei runga i te rongopai he oranga mō rātou.

15 Otiia, kīhai ahau i mea ki tētahi o ēnei mea; kāhore hoki ahau i tuhituhi i ēnei mea kia pēnātia mai ai ahau. Ki ahau hoki he pai kē te mate, i te riro mā te tangata tāku whakamanamana e whakakāhore. 16 Nō te mea ki te kauwhau ahau i te rongopai, kāhore māku whakamanamana; kua takoto hoki tēnei hei mahi māku; he auē ia māku ki te kore ahau e kauwhau i te rongopai. 17 Ki te mea hoki nōku te ngākau ki tēnei mahi, he utu tōku. Ki te kore ia he ngākau, he mahi tuari tēnei kua tukua ki ahau. 18 Nā, he aha koia te utu mōku? Arā, ki te kauwhau ahau i te rongopai, ka meinga e ahau kia kore e utua te rongopai. Kia kore ai ahau e mea i te wāhi e tika ana māku i roto i te rongopai.

19 Ahakoa hoki ehara ahau i te pononga nā te tangata, heoi, kua waiho ahau e ahau anō hei pononga mā te katoa, kia tokomaha atu ai e riro mai i ahau. 20 Nā, ki ngā Hūrai whakahūrai ana ahau, kia riro ai i ahau ngā Hūrai; ki te hunga i raro i te ture me te mea i raro ahau i te ture, ahakoa rā kāhore ahau i raro i te ture, kia riro ai i ahau te hunga i raro i te ture; 21 ki te hunga turekore me he tangata turekore ahau, ehara i te mea he turekore ki te Atua, engari, i raro i te ture ki a te Karaiti, kia riro ai i ahau te hunga turekore. 22 Ki te hunga ngoikore me he ngoikore ahau, kia riro ai i ahau te i hunga ngoikore; waiho ana ahau hei mea katoa ki te katoa, kia taea ai e i ahau ngā mea katoa hei whakaora i ētahi. 23 I meinga ai tēnei e ahau he whakaaro ki te rongopai, kia whiwhi tahi ai ahau ki tōna pai.

24 Kāhore oti koutou i mātau ki te hunga e oma whakataetae ana, e oma katoa ana, kotahi anō ia mōna te utu whakahōnore? Kia pēnā tā koutou oma, kia whiwhi ai koutou.

25 Nā, ko ngā tāngata katoa e whakataetae ana i ngā tākaro e whakakoromaki ana i ngā hiahia katoa. Nā, e pērā ana rātou kia whiwhi ai ki te karauna pirau; ko tātou ia ki te mea e kore e pirau. 26 Ko ahau nei hoki, kāhore i ngaro tāku oma; e kuru ana ahau, kāhore ia e rite ki te kaipatu o te hau. 27 Engari, e pēhia ana e ahau tōku tinana, meinga ana hoki hei pononga māku; kei kauwhau pea ahau ki ētahi atu, ko ahau ia ka ākiritia atu.

Mint él az apostol az ő tisztében a keresztyén szabadsággal

1 Nem vagyok-é apostol? Nem vagyok-é szabad? Nem láttam-é Jézus Krisztust, a mi Urunkat? Nem az én munkám vagytok-é ti az Úrban? 2 Ha egyebeknek nem vagyok apostoluk, de bizony néktek az vagyok, mert az én apostolságomnak pecsétje az Úrban ti vagytok. 3 Ez az én védelmem azok ellenében, a kik vádolnak engem. 4 Nincsen-é arra jogunk, hogy együnk és igyunk? 5 Nincsen-é arra jogunk, hogy keresztyén feleségünket magunkkal hordozzuk, mint a többi apostolok is és az Úrnak atyjafiai és Kéfás? 6 Avagy csak nekem és Barnabásnak nincs-é jogunk, hogy ne dolgozzunk? 7 Kicsoda katonáskodik valaha a maga zsoldján? Kicsoda plántál szőlőt, és nem eszik annak gyümölcséből? Vagy kicsoda legeltet nyájat, és nem eszik a nyájnak tejéből? 8 Vajjon emberi módon beszélem-é ezeket? vagy nem ezeket mondja-é a törvény is? 9 Mert a Mózes törvényében meg van írva: Ne kösd fel a nyomtató ökörnek száját. Avagy az ökrökre van-é az Istennek gondja? 10 Avagy nem érettünk mondja-é általában? Mert mi érettünk íratott meg, hogy a ki szánt, reménység alatt kell szántania, és a ki csépel, az ő reménységében részesnek lennie reménység alatt. 11 Ha mi néktek a lelkieket vetettük, nagy dolog-é, ha mi a ti testi javaitokat aratjuk? 12 Ha egyebek részesülnek a ti javaitokban, mért nem inkább mi? De mi nem éltünk e szabadsággal; hanem mindent eltűrünk, hogy valami akadályt ne gördítsünk a Krisztus evangyélioma elé. 13 Nem tudjátok-é, hogy a kik a szent dolgokban munkálkodnak, a szent helyből élnek, és a kik az oltár körül forgolódnak, az oltárral együtt veszik el részüket? 14 Ekképen rendelte az Úr is, hogy a kik az evangyéliomot hirdetik, az evangyéliomból éljenek. 15 De én ezek közül egygyel sem éltem. Nem azért írtam azonban ezeket, hogy velem is így történjék, mert jobb nékem meghalnom, hogysem valaki hiábavalóvá tegye az én dicsekedésemet. 16 Mert ha az evangyéliomot hirdetem, nem dicsekedhetem, mert szükség kényszerít engem. Jaj ugyanis nékem, ha az evangyéliomot nem hirdetem. 17 Mert ha akaratom szerint mívelem ezt, jutalmam van; ha pedig akaratom nélkül, sáfársággal bízattam meg. 18 Micsoda tehát az én jutalmam? Hogy prédikálásommal ingyenvalóvá tegyem a Krisztus evangyéliomát, hogy ne használjam ki ama szabadságomat az evangyéliom hirdetésénél. 19 Mert én, noha mindenkivel szemben szabad vagyok, magamat mindenkinek szolgájává tettem, hogy a többséget megnyerjem. 20 És a zsidóknak zsidóvá lettem, hogy zsidókat nyerjek meg; a törvény alatt valóknak törvény alatt valóvá, hogy a törvény alatt valókat megnyerjem; 21 A törvény nélkül valóknak törvénynélkülivé, noha nem vagyok Isten törvénye nélkül, hanem Krisztus törvényében való, hogy törvény nélkül valókat nyerjek meg. 22 Az erőtleneknek erőtelenné lettem, hogy az erőteleneket megnyerjem. Mindeneknek mindenné lettem, hogy minden módon megtartsak némelyeket. 23 Ezt pedig az evangyéliomért mívelem, hogy részestárs legyek abban.

Intés a rothadatlan koronáért való küzdelemre

24 Nem tudjátok-é, hogy a kik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de egy veszi el a jutalmat? Úgy fussatok, hogy elvegyétek. 25 Mindaz pedig a ki pályafutásban tusakodik, mindenben magatűrtető; azok ugyan, hogy romlandó koszorút nyerjenek, mi pedig romolhatatlant. 26 Én azért úgy futok, mint nem bizonytalanra; úgy viaskodom, mint a ki nem levegőt vagdos; 27 Hanem megsanyargatom testemet és szolgává teszem; hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek.