2 Crônicas 24

Ko Kīngi Iehoaha o Hūrā

1 E whitu ngā tau o Ioaha i a ia i kīngi ai; ā, e whā tekau ngā tau i kīngi ai ia ki Hiruhārama. Ā, ko te ingoa o tōna whaea, ko Tipia, nō Peerehepa. 2 Nā, he tika ngā mahi a Ioaha ki te titiro a Ihowā i ngā rā katoa o te tohunga, o Iehoiara. 3 Ā, i tangohia e Iehoiara he wahine māna, tokorua; ā, ka whānau āna tama, āna tamāhine.

4 I muri i tēnei ka whai ngākau a Ioaha ki te whakahou i te whare o Ihowā. 5 Ā, ka oti ngā tohunga me ngā Rīwaiti te huihui e ia, ka mea ia ki a rātou, "Haere ki ngā pā o Hūrā, ki te kohikohi moni mai i a Īharaira katoa hei whakahou i te whare o tō koutou Atua, i tēnei tau, i tēnei tau; mā koutou hoki e whakahohoro taua mahi." Heoi, kīhai i hohoro i ngā Rīwaiti.

6 Nā, ka karanga te kīngi ki a Iehoiara, ko te upoko hoki ia, ā, ka mea ki a ia, "He aha koe tē mea ai ki ngā Rīwaiti kia mauria mai i a Hūrā, i Hiruhārama, te mea i kohikohia, tā Mohi pononga a Ihowā me tā te whakaminenga o Īharaira mō te tapenākara o te whakaaturanga?"

7 Nā ngā tama hoki a taua wahine kino a Atāria i wāhi te whare o te Atua; ā, ko ngā mea tapu katoa o te whare o Ihowā, meinga ana e rātou mō ngā Paara.

8 Heoi, ka kōrero te kīngi, ā, ka hangā he pouaka e rātou, whakatūria ana ki waho, ki te kūwaha o te whare o Ihowā. 9 Nā, ka pā te karanga puta noa i a Hūrā, i Hiruhārama, kia kawea mai ki a Ihowā te kohikohi i whakaritea e Mohi, e tā te Atua pononga, ki a Īharaira i te koraha. 10 Nā, koa tonu ngā rangatira katoa me te iwi katoa, ā, kawea ana mai e rātou, makā ana ki roto ki te pouaka ā rite noa. 11 Ā, i ngā wā e kawea mai ai e ngā Rīwaiti te pouaka ki te whare takoha o te kīngi, ā, ka kitea kua rahi te moni, ka haere mai te kaituhituhi a te kīngi rāua ko te tangata a te tino tohunga, ka ringihia e rāua ngā mea i roto i te pouaka, nā, ka tango rāua, ka whakahoki anō ki tōna wāhi. Pēnā tonu rātou i ia rā, i ia rā, ā, nui atu te moni i kohikohia. 12 Ā, hoatu ana e te kīngi rāua ko Iehoiara ki ngā tāngata i te mahi o ngā mea mō te whare o Ihowā; ā, nā rātou i utu ngā kaimahi kōhatu, ngā kāmura, hei whakahou i te whare o Ihowā, ngā kaimahi hoki i te rino, i te parāhi, hei whakaora mō te whare o Ihowā.

13 Heoi, ka mahi ngā kaimahi, ā, ka oti te mahi i a rātou; nā, kua meinga e rātou kia rite ki tō mua āhua te tū o te whare o te Atua, kia kaha hoki. 14 Ā, ka oti i a rātou, ka kawea te toenga o te moni ki te aroaro o te kīngi rāua ko Iehoiara, ā, ka waiho hei hanga i ētahi oko mō te whare o Ihowā, i ngā oko minita, i ngā mea mō ngā patunga tapu, i ngā koko, i ngā oko kōura, hiriwa. Ā, he whakaeke tonu tā rātou i te tahunga tinana i te whare o Ihowā i ngā rā katoa o Iehoiara.

Ka Whakahokia ngā Kaupapa a Iehoiara

15 Otiia, kua koroheketia a Iehoiara, kua maha ōna rā, ā, ka mate; kotahi rau e toru tekau ōna tau i tōna matenga. 16 Ā, tanumia ana ia ki te pā o Rāwiri ki te taha o ngā kīngi; he pai hoki nō tāna mahi ki a Īharaira, ki te Atua hoki, ā, ki tōna whare.

17 Nā, i muri i te matenga o Iehoiara ka haere mai ngā rangatira o Hūrā, ā, ka piko ki te kīngi. Nā, rongo tonu te kīngi ki a rātou. 18 Nā, whakarērea ake e rātou te whare o Ihowā, o te Atua o ō rātou mātua, mahi ana rātou ki ngā Aherimi, ki ngā whakapakoko. Nā, kua pā he riri ki a Hūrā, ki Hiruhārama, mō tēnei hē ō rātou. 19 Heoi, ungā ana e ia ngā poropiti ki a rātou hei whakahoki i a rātou ki a Ihowā, ā, whakawā ana rātou i a rātou; otiia kīhai i rongo.

20 Nā, kua tau te Wairua o te Atua ki te tohunga, ki a Hakaraia tama a Iehoiara; ā, ka tū ia ki runga ake i te iwi, ka mea ki a rātou, "Ko te kupu tēnei a te Atua: ‘He aha koutou ka takahi ai i ngā whakahau a Ihowā? Mā konei hoki ka kore ai koutou e kake. Kua whakarērea nei e koutou a Ihowā, nā, kua whakarērea hoki koutou e ia.’ "

21 Nā, ka whakatupuria e rātou he hē mōna, ā, ākina ia ki te kōhatu, nā te kīngi i whakahau, ki te marae o te whare o Ihowā. 22 Heoi, kīhai a Kīngi Ioaha i mahara ki te aroha i whakaputaina e tōna pāpā, e Iehoiara, ki a ia; heoi patua ana e ia tāna tama. Ā, i tōna matenga, ka mea ia, "Mā Ihowā e titiro, e rapu utu."

Te Matenga o Ioaha

23 Nā, taka rawa ake te tau, ka whakaekea ia e te taua o Hīria; ā, haere ana mai rātou ki a Hūrā, ki Hiruhārama, whakangaromia ana e rātou ngā rangatira katoa o te iwi i roto i te iwi, tukua ana e rātou ō rātou taonga katoa kia kawea ki te kīngi o Ramahiku. 24 He tokoiti hoki ngā tāngata o te taua o ngā Hīriani i haere mai nei; ā, hoatu ana e Ihowā te ope nui rawa ki ō rātou ringa, mō rātou i whakarere i a Ihowā, i te Atua o ō rātou mātua. Heoi, tutuki ana i a rātou he whakawā mō Ioaha. 25 Ā, nō tō rātou haerenga atu i a ia, i mahue iho hoki ia i a rātou he nui ōna mate, ka whakatupuria e āna tāngata he hē mōna, mō ngā toto o ngā tama a Iehoiara tohunga, ā, patua ana ia e rātou, ki runga ki tōna moenga, ā, mate iho. Nā, tanumia ana ia e rātou ki te pā o Rāwiri, otiia kāhore ki ngā tanumanga o ngā kīngi.

26 Nā, ko ngā tāngata nāna i whakatupu te hē mōna; ko Tāpara, tama a tētahi wahine o Āmona, a Himeata, ko Iehotāpara, tama a tētahi wahine o Moapa, a Timiriti. 27 Nā, ko āna tama, me te nui o ngā taimaha i utaina ki runga ki a ia, me te hanganga i te whare o te Atua, nanā, kei te tuhituhi ēnā i roto i ngā kōrero o te pukapuka o ngā kīngi; ā, ko tāna tama, ko Amatia, te kīngi i muri i a ia.

Joás király dicséretes tettei

1 Hét esztendős vala Joás, mikor uralkodni kezde, és uralkodék Jeruzsálemben negyven esztendeig; az ő anyjának neve Sibia vala, Beersebából. 2 És cselekedék Joás az Úr előtt kedves dolgot, Jójada papnak teljes életében. 3 Vett pedig néki Jójada két feleséget, és nemze fiakat és leányokat. 4 Ezek után elvégezé magában Joás, hogy megújítja az Úrnak házát. 5 És összehivatá a papokat és a Lévitákat, és monda nékik: Menjetek el a Júda városaiba, és szedjetek az Izráel népétől fejenként pénzt, hogy a ti Istentek háza esztendőnként kijavíttassék. Ti pedig siessetek e dologgal; de a Léviták nem sietének. 6 Akkor hivatá a király Jójadát a papifejedelmet, és monda néki: Miért nem gondoltál a Lévitákra, hogy behozzák Júdából és Jeruzsálemből az ajándékot, a melyet rendelt Mózes az Úr szolgája és az Izráel gyülekezete, a gyülekezet sátorához? 7 Mert az istentelen Athália és az ő fiai elpusztították az Isten házát, és mindazt, a mi az Úr házának vala szentelve, a bálványokra költötték. 8 És mikor parancsolt a király, csinálának egy ládát, melyet az Úr házának kapuja előtt helyezének el, kivül. 9 És kihirdeték Júdában és Jeruzsálemben, hogy hozzák el az Úrnak az ajándékot, a melyet az Isten szolgája Mózes parancsolt a pusztában Izráelnek. 10 Akkor a vezérek mindnyájan és az egész nép örömmel vivék az ő ajándékaikat és veték a ládába, míg megtelék. 11 És időnként a Léviták által elviteték a ládát a király gondviselőjéhez, és mikor látták, hogy sok pénz van benne, eljövén a király íródeákja és a főpap választott embere, kiüríték a ládát, s azután ismét visszavitték helyére. Ezt művelék időnként, és nagy összeg pénzt gyűjtének. 12 És adá azt a király és Jójada az Úr háza körül való munka felügyelőjének; és fogadának favágókat és ácsokat az Úr házának újítására, vas- és rézműveseket is az Úr házának megerősítésére. 13 Munkálkodának azért a művesek, és az ő kezök által a kijavítás előrehaladt, s az Úrnak házát előbbi állapotába helyezék, és megerősíték azt. 14 Mikor pedig elvégezték, a megmaradt pénzt vivék a királynak és Jójadának, melyből csinálának az Úr háza számára edényeket, az isteni tisztelet és áldozat számára kanalakat, s arany és ezüst edényeket. És áldozának vala égőáldozatokkal szüntelen az Úrnak házában, Jójadának, teljes életében. 15 Megvénhedék pedig Jójada, és megelégedvén életével, meghala. Százharmincz esztendős korában hala meg. 16 És eltemeték őt a Dávid városában a királyok között, mivel kedves dolgot cselekedett vala Izráelben mind Istennel s mind az ő házával.

Joás bálványozása

17 Minekutána pedig meghala Jójada, eljövének a Júda fejedelmei, és meghajták magokat a király előtt; a király pedig hallgatott reájok. 18 És elhagyák az Úrnak, atyáik Istenének házát, és szolgálának az Aseráknak és bálványoknak; mely vétkök miatt lőn az Úrnak haragja Júda és Jeruzsálem ellen. 19 És külde hozzájuk prófétákat, hogy visszatérítenék őket az Úrhoz, a kik bizonyságot tevének ellenök, de nem hallgattak reájok. 20 Az Isten lelke pedig felindítá Zakariást, a Jójada pap fiát, a ki felálla a nép között, és monda nékik: Ezt mondja az Isten: Miért szegtétek meg az Úrnak parancsolatait? – mert az nem használ néktek. Ha elhagytátok az Urat, ő is elhagy titeket. 21 Amazok pedig reá támadván, ott az Úr háza pitvarában megkövezék őt a király parancsolatjából. 22 És nem emlékezék meg Joás király a jótéteményről, a melylyel annak atyja, Jójada vala ő hozzá éltében, hanem megöleté a fiát. Mikor pedig meghalna, ezt mondá: Látja az Úr és bosszút áll!

Joás büntetése és halála

23 És már az esztendő elmúltával feljöve ellene Siria királyának serege, és méne Júdára és Jeruzsálemre, és kiirtották a népnek minden vezéreit a nép közül, és minden zsákmányukat küldék Damaskusba a királynak; 24 Mert noha kevés emberrel jött vala rájok a Siriabeli had, mindazáltal az Úr kezökbe adá Júdának nagy seregét, mivel az Urat, atyáiknak Istenét elhagyták; és Joáson is bosszút állának. 25 És mikor tőle elmentek (súlyos betegségben hagyták hátra): pártot ütének ellene az ő szolgái, a Jójada pap fiának haláláért, és megölék őt ágyában, és meghala. És eltemeték őt a Dávid városában, de nem temeték őt a királyok sírjába. 26 Ezek ütöttek ellene pártot: Zabád, az Ammonbeli Simeát asszony fia, és Józabád, a Moábbeli Simrith fia. 27 Az ő fiai, és alatta az adónak megszaporodása, s az Isten házának kijavítása, ímé meg vannak írva a királyok könyvének magyarázatában. Uralkodék helyette az ő fia, Amásia.