2 Samuel 20

Te Tutūtanga a Hēpā

1 Nā, i tūpono ki reira tētahi tangata o Periara, ko tōna ingoa ko Hēpā, he tama nā Pikiri, nō Pineamine. Nā, whakatangihia ana e ia te tētere, ā, ka mea,

"Kāhore ō tātou wāhi i a Rāwiri,

kāhore he wāhi tūturu mō tātou i te tama a Hehe!

Ki ō koutou tēneti, e tērā, e tērā o Īharaira!"

2 Nā, ka tākiritia ngā tāngata katoa o Īharaira i te whai i a Rāwiri, ā, whai ana i a Hēpā tama a Pikiri; ko ngā tāngata ia o Hūrā i piri ki tō rātou kīngi, o Horano mai anō a Hiruhārama atu ana.

3 Nā, haere ana a Rāwiri ki tōna whare ki Hiruhārama, ā, ka mau te kīngi ki ngā wāhine kotahi tekau, ki ngā wāhine iti i waiho rā hei tiaki i te whare, ā, whakanohoia ana ki te whare kia tiakina, atawhaitia iho rātou e ia. Otiia, kīhai ia i haere ki roto, ki a rātou. Nā, tūtakina atu ana rātou, he noho pouaru ā taea noatia te rā i mate ai rātou.

4 Kātahi ka mea te kīngi ki a Amaha, "Huihuia mai ngā tāngata o Hūrā ki ahau i roto i ngā rā e toru, ā, me tae mai anō koe ki konei." 5 Nā, haere ana a Amaha ki te huihui i ngā tāngata o Hūrā; otiia i roa atu ia i te wā i whakaritea ki a ia.

6 Nā, ka mea a Rāwiri ki a Āpihai, "Ākuanei rahi atu te kino e mahia e Hēpā tama a Pikiri ki a tātou i tā Apohārama; tangohia ngā tāngata a tōu ariki, whāia, kei whiwhi ia ki ngā pā taiepa, ā, ka ora atu i ō tātou kanohi." 7 Nā, haere ana ngā tāngata a Ioapa i muri i a ia, me ngā Kereti, me ngā Pereti, me ngā mārohirohi katoa; haere atu ana rātou i Hiruhārama ki te whai i a Hēpā tama a Pikiri.

8 I a rātou i te kōhatu nui i Kipeono, ka tae mai a Amaha kia tūtaki ki a rātou. Nā, ko te kākahu i kākahuria e Ioapa, he mea whītiki, ā, i waho ake he whītiki anō, me tētahi hoari, he mea whakamau ki tōna hope, i roto anō i tōna pūkoro; ā, i a ia e haere ana, ka makere.

9 Nā, ka mea a Ioapa ki a Amaha, "Kei te ora rānei koe, e tōku teina?" Nā, ka mau te ringa matau o Ioapa ki te kumikumi o Amaha, kia kihi i a ia. 10 Kīhai ia a Amaha i mahara ki te hoari i te ringa o Ioapa; nā, werohia ana ia e ia ki te kōpū ki taua mea, ā, ka tuakina ōna whēkau ki te whenua, kīhai hoki i tuaruatia e tērā; nā, ka mate ia. Nā, ka whai a Ioapa rāua ko tōna teina, ko Āpihai i a Hēpā tama a Pikiri.

11 Nā, tērā tētahi o ngā taitama a Ioapa i tōna taha e tū ana, ā, ka mea tērā, "Ko te tangata e pai ana ki a Ioapa, ā, ko te tangata e mea ana mō Rāwiri, me whai ia i a Ioapa." 12 Heoi, takoto ana a Amaha, okeoke ana i roto i ōna toto i waenganui o te huarahi. Ā, ka kite taua tangata e tū ana te iwi katoa, nā, ka amohia atu e ia a Amaha i te huarahi ki te pārae, ā, hīpokina iho ana ki te kākahu, i tōna kitenga e tū ana te hunga katoa e tika ana nā reira. 13 Ka oti ia te neke atu i te huarahi, nā, haere ana te iwi katoa i muri i a Ioapa ki te whai i a Hēpā tama a Pikiri.

14 Nā, hāereerea ana e ia ngā iwi katoa o Īharaira, ki Apere, ā, ki Petemaaka, ki ngā Peri katoa; nā, ka huihui rātou katoa, ā, haere ana hoki i muri i a ia. 15 Nā, haere ana rātou, kei te whakapae i a ia ki Apere o Petemaaka, ā, whakahaupūtia ake ana e rātou tētahi pukepuke ki te pā, nā, kua hāngai ki te pekerangi. Nā, kei te āki te nuinga katoa o Ioapa i te taiepa kia hinga. 16 Nā, ka karanga tētahi wahine mōhio i roto i te pā, "Whakarongo mai, whakarongo mai; tēnā, kī atu ki a Ioapa, ‘Whakatata mai ki konei, kia kōrero ai ahau ki a koe.’ " 17 Nā, ka whakatata ia ki a ia; ā, ka mea te wahine, "Ko koe ianei a Ioapa?"

Ka mea tērā, "Tēnei ahau."

Nā, ko te kīanga a tērā ki a ia, "Whakarongo ki ngā kupu a tāu pononga."

Ka whakahokia e ia, "E whakarongo ana."

18 Nā, ka mea tērā, "Ko tā rātou nā kupu onamata, i mea, ‘Me ui rawa rātou he kupu ki Apere’; ā, ka mutu tā rātou i tērā. 19 Nō roto ahau i te hunga āta noho, pono hoki i roto i a Īharaira. E whai ana koe kia whakangaromia he pā, he whaea nō Īharaira; he aha ka horomia ai e koe te wāhi tupu a Ihowā?"

20 Nā, ka whakahokia e Ioapa; i mea ia, "Hore rawa, hore rawa i ahau; ā, kore e horomia, e kore e hunā e ahau. 21 Kāhore āku pērā, engari he tangata tērā nō Maunga Ēparaima, ko tōna ingoa ko Hēpā tama a Pikiri, kua ara tōna ringa ki te kīngi, ki a Rāwiri; hōmai tōna kotahi, ā, ka haere atu ahau i te pā."

Kātahi taua wahine ka mea ki a Ioapa, "Nanā, ka ākiritia atu tōna upoko ki a koe rā runga i te taiepa."

22 Nā, haere ana taua wahine, me tōna whakaaro mōhio, ki te iwi katoa. Nā, pōutoa ana e rātou te upoko o Hēpā tama a Pikiri, makā atu ana ki a Ioapa. Kātahi ia ka whakatangi i te tētere, ā, whakarērea ana e rātou te pā, pakaru noa atu ana ki tōna tēneti, ki tōna tēneti. Ā, hoki ana a Ioapa ki Hiruhārama ki te kīngi.

23 Nā, ko Ioapa te rangatira o te ope katoa o Īharaira; ko Penaia hoki, tama a Iehoiara te rangatira o ngā Kereti rātou ko ngā Pereti; 24 ko Arorama te rangatira takoha; ko Iehohāpata tama a Ahiruru te kaiwhakamahara; 25 ko Hewha te kaituhituhi; ā, ko Hāroko rāua ko Apiātara ngā tohunga; 26 ā, ko Ira Hairi anō hoki he tino kaiwhakahaere nā Rāwiri.

A lázadó Séba veszedelme. Amasának Joáb által lett halála

1 Vala pedig ott történetesen egy istentelen ember, kinek neve Séba vala, Bikrinek fia, Benjámin nemzetségéből való férfiú. Ez trombitát fuvata, és monda: Nincsen nékünk semmi közünk Dávidhoz, és semmi örökségünk nincsen az Isai fiában. Azért oh Izráel, oszoljatok el, kiki az ő sátorába. 2 Eltávozék azért mind az Izráel népe Dávidtól Séba után, Bikri fia után. A Júda nemzetségéből valók azonban mellette maradának az ő királyoknak, a Jordán vizétől fogva mind Jeruzsálemig. 3 Bemenvén pedig Dávid az ő házába Jeruzsálemben, előhozatá a király azt a tíz ágyasát, a kiket otthon hagyott vala a ház őrzésére; és őrizet alá rekeszté és tápláltatá azokat; de hozzájok be nem méne. És őrizet alatt lőnek haláloknak napjáig, özvegységben élvén. 4 Monda pedig a király Amasának: Gyűjtsd össze nékem a Júda nemzetségét három nap alatt, és magad is itt légy jelen. 5 Elméne azért Amasa, hogy összegyűjtse Júdát, de több ideig késék, mint a hogy a király meghagyta vala néki. 6 Monda akkor Dávid Abisainak: Ímé majd gonoszabbul cselekeszik velünk Séba, Bikrinek fia, Absolonnál: Vedd magad mellé a te uradnak szolgáit, és kergesd meg őt, nehogy erős városokat szerezzen magának, és elmeneküljön előlünk. 7 Kimenének azért ő utána a Joáb emberei, és a Kereteusok és Peleteusok és az erősek mindnyájan, és kimenének Jeruzsálemből, hogy üldözzék Sébát, Bikrinek fiát. 8 Mikor pedig ama nagy kősziklánál voltak, mely Gibeonnál van, Amasa jöve eleikbe; Joáb pedig ruhájába öltözvén, az ő ruháján felül derekához övedzett fegyvere a hüvelyében vala, mely mikor Joáb ment, leesék. 9 És monda Joáb Amasának: Egészségben vagy-é atyámfia? És Joáb megfogá jobbkezével az Amasa szakálát, mintha meg akarná csókolni. 10 Amasa azonban nem őrizkedék a fegyvertől, mely Joáb kezében vala, és általüté őt az ötödik oldalborda alatt, és kiontá a bélit a földre, és noha többször nem üté által, mindazáltal meghala; Joáb pedig és Abisai, az ő atyjafia, üldözék azután Sébát, a Bikri fiát. 11 Megálla pedig az Amasa teste felett Joábnak egy szolgája, és monda: Valaki Joábbal tart és Dávidnak javát kívánja, Joáb után siessen. 12 Amasa pedig fetreng vala a vérben az útnak közepén; látván pedig egy ember, hogy ott mindenki megálla, kivoná Amasát az útról a mezőre, és ruhát vete ő reá; mivel látta, hogy valaki csak arra ment, mind megállott. 13 Minekutána pedig kivonták az útról, minden ember Joáb után siet vala, hogy üldözzék Sébát, Bikrinek fiát. 14 És általméne Séba Izráelnek minden nemzetségein, Abelán és Béth-Maakán, és egész Béreán, kik egybegyűlvén, követik vala őt. 15 És eljövén, körülfogták őt Abelában Béth-Maaka városában, és nagy töltést emelének a város ellen, mely a kőfallal egyenlő volt; és az egész nép, mely Joábbal vala, rombolá, hogy ledöntse a kőfalat, 16 Akkor kiálta egy eszes asszony a városból: Halljátok meg, halljátok meg! Mondjátok meg, kérlek, Joábnak: Jőjj ide hozzám, valamit mondok néked! 17 Ki mikor hozzá ment, monda az asszony: Te vagy-é Joáb? Felele: Én vagyok. Ki monda néki: Hallgasd meg a te szolgálóleányodnak szavát. És felele: Meghallgatom. 18 Akkor monda az asszony: Korábban azt szokták mondani: Kérdezzék meg Abelát, és úgy végeztek. 19 Én Izráel békeszerető hívei közül való vagyok, te pedig el akarsz pusztítani egy várost és anyát Izráelben? Miért akarod elnyelni az Úrnak örökségét? 20 Akkor felele Joáb, és monda: Távol legyen, távol legyen az én tőlem, hogy elnyeljem és elveszessem! 21 Nem úgy van a dolog, hanem egy ember az Efraim hegységéből való, a kinek neve Séba, a Bikri fia, felemelte kezét Dávid király ellen: adjátok kézbe azt egyedül, és elmegyek a város alól. És monda az asszony Joábnak: Ímé majd kivetjük a kőfalon a fejét néked. 22 Elméne azért az asszony nagy eszesen az egész községhez, és elvágatá Sébának, a Bikri fiának fejét, és kiveték Joábnak. Akkor megfuvatá a trombitát, és hazaoszlának a város alól kiki az ő sátorába, Joáb pedig hazaméne Jeruzsálembe, a királyhoz.

Dávid szolgái

23 Joáb pedig Izráel egész serege felett való volt, Benája pedig, Jójadának fia, a Kereteusok és Peleteusok vezére vala. 24 Adorám pedig adószedő, és Jósafát, Ahiludnak fia, emlékíró vala. 25 Séja íródeák, Sádók pedig és Abjátár papok valának. 26 A Jairból való Ira is Dávidnak fő embere vala.