2 Samuel 9

Te Atawhai o Rāwiri ki te Tama a Honatana

1 Nā, ka mea a Rāwiri, "Kāhore rānei he mōrehu ināianei o te whare o Haora, kia puta ai tōku aroha ki a ia, he mea hoki nāku ki a Honatana?"

2 Nā, he pononga tērā nō te whare o Haora, ko tōna ingoa ko Tipa. Nā, ka karangatia ia ki a Rāwiri, ā, ka mea te kīngi ki a ia, "Ko Tipa koe?"

Ka mea tērā, "Tēnei tāu pononga."

3 Nā, ka mea te kīngi, "Kāhore ianei tētahi o te whare o Haora, kia whakaputaina ai e ahau tō te Atua aroha ki a ia?"

Nā, ka mea a Tipa ki te kīngi, "Tēnei anō tētahi tama a Honatana, he kopa ngā waewae."

4 Nā, ka mea te kīngi ki a ia, "Kei hea?"

Ka mea a Tipa ki te kīngi, "Nā, kei te whare o Makiri, tama a Amiere, kei Rotepara."

5 Kātahi a Kīngi Rāwiri ka unga tāngata ki te tiki i a ia i te whare o Makiri, tama a Amiere, i Rotepara.

6 Ā, ka tae mai a Mepipohete tama a Honatana tama a Haora ki a Rāwiri, ka tāpapa, ka piko.

Nā, ka mea a Rāwiri, "E Mepipohete."

Anō rā ko tērā, "Tēnei tāu pononga."

7 Nā, ka mea a Rāwiri ki a ia, "Kaua e wehi; ka puta hoki tōku aroha ki a koe, he whakaaro hoki ki a Honatana ki tōu pāpā, me whakahoki anō e ahau ki a koe te māra katoa a Haora, a tōu pāpā; me kai taro tonu anō koe ki tāku tēpu."

8 Nā, ka piko iho ia, ka mea, "He aha tāu pononga, i titiro mai ai koe ki tēnei kurī mate, i ahau nei?"

9 Kātahi ka karanga te kīngi ki a Tipa, ki te tangata a Haora, ka mea ki a ia, "Ko ngā mea katoa a Haora i mua, a tōna whare katoa hoki, kua hoatu e ahau ki te tama a tōu ariki. 10 Ko koe hoki hei kaimahi māna i te oneone, koutou ko āu tama, ko āu pononga, ka kohi ai i ngā hua; ā, ka whai taro te tama a tōu ariki hei kai māna. Ko Mepipohete ia ko te tama a tōu ariki, me kai taro tonu ia ki tāku tēpu." (Nā, kotahi tekau mā rima ngā tama a Tipa, e rua tekau ngā pononga.)

11 Kātahi ka mea a Tipa ki te kīngi, "Ka rite tā tāu pononga e mea ai ki ngā mea katoa i whakahaua mai e tōku ariki, e te kīngi, ki tāna pononga." Ko Mepipohete ia e ai tā te kīngi me kai ki tāku tēpu; ka rite ki tētahi o ngā tama a te kīngi.

12 Nā, he tama tā Mepipohete he mea nohinohi, ko tōna ingoa ko Mika; he pononga anō nā Mepipohete te hunga katoa e noho ana i te whare o Tipa. 13 Heoi, noho ana a Mepipohete ki Hiruhārama; i kai tonu hoki ia ki te tēpu a te kīngi; he kopa anō ōna waewae e rua.

Dávidnak Méfibósettel való jótéteménye

1 Monda pedig Dávid: Maradt-é még valaki a Saul házanépe közül, hogy irgalmasságot cselekedjem ő vele Jonathánért? 2 Vala pedig Saul házából egy szolga, kinek neve vala Siba, kit Dávidhoz szólítának, és monda a király néki: Te vagy-é Siba? Felele: Én vagyok a te szolgád. 3 Akkor monda a király: Maradt-é még valaki a Saul házanépe közül, hogy cselekedjem vele az Isten irgalmasságát? Felele Siba a királynak: Van még Jonathánnak egy fia, ki mind a két lábára sánta. 4 Monda néki a király: Hol van? És monda Siba a királynak: Ímé az Ammiel fiának, Mákirnak házában van Ló-Debárban. 5 Akkor elkülde Dávid király, és elhozatá őt a Mákirnak, az Ammiel fiának házából Ló-Debárból. 6 És mikor megérkezett Dávidhoz Méfibóset, Jonathánnak a Saul fiának fia, arczczal leborula, és tisztességet tőn néki; és monda Dávid: Méfibóset! ki felele: Ímhol a te szolgád. 7 Monda néki Dávid: Ne félj; mert kétség nélkül irgalmasságot cselekeszem veled Jonathánért, a te atyádért; és visszaadom néked Saulnak, a te nagyatyádnak minden majorságát, és néked mindenkor asztalomnál lesz ételed. 8 Akkor fejet hajta Méfibóset, és monda: Micsoda a te szolgád, hogy a holt ebre reá tekintettél, minemű én vagyok? 9 Szólítá azután a király Sibát, Saulnak szolgáját, és monda néki: Valamije volt Saulnak és egész háznépének, mindazokat a te urad fiának adtam. 10 A majorságnak azért te viseljed gondját, és a te fiaid és szolgáid, és beszolgáltassad, hogy legyen a te urad fiának kenyere, melylyel éljen. Méfibóset pedig, a te uradnak fia, az én asztalomnál eszik mindenkor. Vala pedig Sibának tizenöt fia és húsz szolgája. 11 Felele Siba a királynak: Valamit az én uram, a király parancsol nékem, szolgájának, a képen cselekeszik a te szolgád. És Méfibóset az én asztalomnál eszik, mint a király fiainak egyike. 12 Vala pedig Méfibósetnek egy fiacskája, kinek neve Mika vala; a Siba házában lakozók pedig mindnyájan Méfibóset szolgái valának. 13 Méfibóset tehát Jeruzsálemben lakozék, mert mindenkor a király asztalánál eszik vala; és ő mind a két lábára sánta vala.