2 Samuel 15

Te Whakangārahu a Apohārama

1 Nā, muri iho i tēnei ka mea hāriata a Apohārama mōna, me ētahi hōiho, me ngā tāngata e rima tekau hei rere i tōna aroaro. 2 Nā, ka maranga wawe a Apohārama, ā, ka tū ki te taha o te huarahi, ki te kūwaha. Nā, ki te mea he take tā tētahi tangata e tika ana kia tae ki te kīngi kia whakaritea, ka karanga a Apohārama ki a ia, ka mea, "Nō tēhea pā koe?"

Ā, ka mea tērā, "Nō tētahi o ngā iwi o Īharaira tāu pononga." 3 Nā, ka mea a Apohārama ki a ia, "Nanā, he pai āu kōrero, he tika; heoi kāhore he tangata a te kīngi hei whakarongo ki a koe." 4 I mea anō a Apohārama, "Auē, me i tū ahau hei kaiwhakarite mō te whenua, ā, ka tae mai ki ahau ngā tāngata katoa he take nei tā rātou, he whakawā, ina ka whakarite tika ahau ki a ia!"

5 Nā, ka whakatata mai he tangata ka piko ki a ia, nā, ka totoro tōna ringa ka hopu i a ia, ka kihi i a ia. 6 Pēnei tonu te mahi a Apohārama ki a Īharaira katoa, i haere mai ki te kīngi kia whakaritea he whakawā; nā, tāhaetia ana e Apohārama ngā ngākau o ngā tāngata o Īharaira.

7 Nā, ka pau ngā tau e whā, ka mea a Apohārama ki te kīngi, "Tukua ahau kia haere ki te whakamana i āku kupu taurangi, ki Heperona, i puaki rā i ahau ki a Ihowā. 8 I puaki hoki te kupu taurangi a tāu pononga i ahau e noho ana i Kehuru i Hīria; i mea ahau, ‘Ki te whakahokia ahau e Ihowā ki Hiruhārama, kātahi ahau ka mahi ki a Ihowā!’ "

9 Nā, ka mea te kīngi ki a ia, "Haere mārie." Nā, whakatika ana ia, ā, haere ana ki Heperona.

10 Otiia ka tono tūtei a Apohārama puta noa i ngā iwi katoa o Īharaira, hei mea, "Rongo kau koutou i te tangi o te tētere, ko reira koutou ka mea, ‘Ko Apohārama te kīngi kei Heperona.’ " 11 E rua rau anō ngā tāngata i haere tahi i a Apohārama i Hiruhārama, he hunga i karangatia. Otiia, he haere noa tā rātou, kīhai hoki i mōhio ki tētahi mea. 12 I tīkina anō e Apohārama a Ahitopere Kironi, te kaiwhakatakoto whakaaro a Rāwiri i tōna pā i Kiroho, i a ia anō e patu ana i ngā patunga tapu. Nā, kua kaha te whakapiko; i tini haere hoki ngā tāngata a Apohārama.

Ka Rere atu a Rāwiri i Hiruhārama

13 Nā, ko te taenga o tētahi kaikōrero ki a Rāwiri, ko tāna kupu, "Kei te whai i a Apohārama ngā ngākau o ngā tāngata o Īharaira."

14 Nā, ka mea a Rāwiri ki āna tāngata katoa i tōna taha i Hiruhārama, "Whakatika, ka rere tātou; kei kore hoki he mawhititanga atu mō tētahi o tātou i te aroaro o Apohārama; hohoro te haere, kei hohoro mai ia, ā, ka mau tātou. Nā, ka ākina mai e ia he kino ki a tātou, ā, ka tukitukia te pā ki te mata o te hoari."

15 Nā, ka mea ngā tāngata a te kīngi ki te kīngi, "Tēnei āu pononga hei mea i ngā mea katoa e whakarite ai tōku ariki, te kīngi."

16 Nā, haere ana te kīngi me tōna whare katoa i muri i a ia. Nā, i mahue i te kīngi tekau ngā wāhine, he wāhine iti nāna, hei tiaki i te whare. 17 Ā, haere ana te kīngi rātou ko te iwi katoa i muri i a ia, ā, whanga ana i Petemerehaka. 18 I haere atu anō āna tāngata katoa i tōna taha; i haere atu anō hoki i mua i te kīngi, ngā Kereti katoa, ngā Pereti katoa, me ngā Kiti katoa; ngā rau e ono i whai mai nei i a ia i Kāta.

19 Nā, ka mea te kīngi ki a Itai Kiti, "He aha koe i haere mai ai i a mātou? Hoki atu, e noho i te kīngi; he tangata kē hoki koe, he noho kē i tōu whenua. 20 Nōnanahi noa nei koe i tae mai ai, ā, kia mea ahau i a koe i tēnei rā kia kōpikopiko noa iho i a mātou, i tāku haere noa atu? Hoki atu, whakahokia anō ōu tēina; kia whai tahi te pono me te aroha i a koe."

21 Nā, ka whakahoki a Itai ki te kīngi, ka mea, "E ora ana a Ihowā, e ora ana hoki tōku ariki te kīngi, nā, ko te wāhi e noho ai tōku ariki, te kīngi, ahakoa i te mate, ahakoa i te ora, ko reira anō tāu pononga."

22 Anō rā ko Rāwiri ki a Itai, "Hoatu, whiti atu." Nā, whiti ana a Itai Kiti, rātou ko āna tāngata katoa me ngā tamariki katoa i a ia. 23 Nui atu hoki te reo i tangi ai te whenua katoa, ā, ka whiti atu te iwi katoa; i whiti atu hoki te kīngi i te awaawa o Kitirono, ā, i whiti atu anō te iwi katoa i te huarahi e tika ana ki te koraha.

24 Ko Hāroko anō tērā, me ngā Rīwaiti katoa e amo ana i te āka o te kawenata a te Atua. Nā, ka whakatakotoria te āka a te Atua; nā, ka piki a Apiātara, ā poto noa te iwi katoa te whiti atu i roto i te pā.

25 Nā, ka mea te kīngi ki a Hāroko, "Whakahokia te āka a te Atua ki te pā; ki te manakohia ahau e Ihowā, ka whakahokia ahau, ā, ka whakakitea taua āka me tōna nohoanga ki ahau. 26 Ā, ki te mea ia ki ahau, ‘Kāhore ahau e pai ki a koe,’ tēnei ahau, māna e mea ki ahau te mea e pai ana ki tāna titiro."

27 I mea anō te kīngi ki a Hāroko tohunga, "Ehara ianei koe i te matakite? Hoki mārie ki te pā, koutou ko ā kōrua tama tokorua, arā tāu tama a Ahimāta, me Honatana tama a Apiātara. 28 Nanā, me tatari ahau ki ngā kauanga i te koraha, kia tae ake rā anō he kōrero i a kōrua hei whakaatu tikanga ki ahau." 29 Nā, whakahokia ana te āka a te Atua e Hāroko rāua ko Apiātara ki Hiruhārama, ā, noho ana rāua i reira.

30 Nā, piki atu ana a Rāwiri i te pikitanga o Maunga Ōriwa, me te tangi, me te piki haere; hīpoki rawa tōna mātenga, kāhore hoki ōna hū i a ia e haere ana. Nā, ko ngā tāngata katoa i a ia, hīpoki rawa te mātenga o tēnei, o tēnei; heoi piki ana rātou, me te tangi anō i a rātou e piki ana. 31 Nā, ka kōrero tētahi ki a Rāwiri, ka mea, "Kei roto a Ahitopere i ngā kaiwhakatupu i te hē, kei a Apohārama." Nā, ka mea a Rāwiri, "Tēnā rā, e Ihowā, whakakūwaretia ngā whakaaro o Ahitopere."

32 Ā, nō te ekenga o Rāwiri ki te tihi, ki te wāhi e koropiko ai ki te Atua, nā, ko Huhai Araki ka whakatau i a ia, he mea haehae tōna kākahu, me te oneone i runga i tōna mātenga. 33 Nā, ka mea a Rāwiri ki a ia, "Ki te haere tahi tātou, hei whakaware kau koe ki ahau. 34 Engari, ki te hoki koe ki te pā, ā, ka mea ki a Apohārama, ‘Hei pononga ahau māu, e te kīngi, he pononga ahau nā tōu pāpā i mua, ināianei hei pononga ahau māu,’ pēnei māu e whakataka te whakaaro o Ahitopere mōku. 35 Kāhore ianei i reira hei hoa mōu a Hāroko rāua ko Apiātara ngā tohunga? Nā, ko ngā mea katoa e rongo ai koe ki te whare o te kīngi, māu e whakaatu ki ngā tohunga, ki a Hāroko rāua ko Apiātara. 36 Nā, kei reira, kei a rāua tonu ā rāua tama tokorua, a Ahimāta, tā Hāroko, a Honatana, tā Apiātara; me unga hei kawe mai ki ahau i ngā mea katoa e rongo ai koutou."

37 Nā, haere ana a Huhai, te hoa o Rāwiri ki te pā, ā, ka tae hoki a Apohārama ki Hiruhārama.

Absolon lázadása

1 Lőn pedig annakutána, szerze magának Absolon szekeret, lovakat és ötven embert, kik előtte szaladjanak. 2 És reggelenként felkelvén Absolon, megálla az útfélen a kapuban, és mindenkit, a kinek dolga lévén, a királyhoz megy ítélet végett, megszólíta Absolon, és megkérdé: Micsoda városból való vagy te? És ha azt mondá: Izráelnek egyik nemzetségéből való a te szolgád; 3 Monda néki Absolon: Ímé a te beszéded mind jó és mind igaz; de senki sincs, a ki téged meghallgatna a királynál. 4 Mondja vala ismét Absolon: Vajha valaki engem tenne ítélőbíróvá e földön, és én hozzám jőne minden ember, a kinek valami ügye és pere volna, igazat tennék néki. 5 Mikor pedig valaki hozzá megy és fejet hajt vala néki, azonnal kezét nyujtja vala, és megfogván, megcsókolja vala őt. 6 És e képen cselekedék Absolon egész Izráellel, valakik ítéletért a királyhoz mennek vala, és így Absolon az Izráel fiainak szíveket alattomban megnyeri vala. 7 Lőn pedig negyven esztendő mulván, monda Absolon a királynak: Hadd menjek el, és teljesítsem Hebronban azt a fogadást, melyet fogadtam az Úrnak; 8 Mert fogadást tett a te szolgád, mikor Gessurban laktam, mely Siriában van, ezt mondván: Ha valóban hazavezérel engem az Úr Jeruzsálembe, az Úrnak szolgálok. 9 Monda néki a király: Menj el békével; és felkelvén, elméne Hebronba. 10 Hírnököket külde pedig Absolon Izráelnek minden nemzetségéhez, hogy megmondják: Mikor a trombitaszót halljátok, azt mondjátok: Absolon uralkodik Hebronban. 11 És Absolonnal együtt kétszáz férfi is elméne Jeruzsálemből, kiket meghívott, kik jóhiszeműleg menének, semmit nem tudván a dologról. 12 És elküldvén Absolon, hivatá a Gilóból való Akhitófelt is, Dávidnak tanácsosát, az ő városából Gilóból, míg ő az áldozatot végezte. És igen nagy lőn az összeesküvés, és a nép gyülekezék és szaporodék Absolon mellett.

Dávid futása

13 És követ méne Dávidhoz ilyen izenettel: Az Izráel népének szíve Absolon felé hajlik. 14 Akkor monda Dávid minden szolgáinak, kik vele valának Jeruzsálemben: Keljetek fel, és fussunk el, mert itt nincsen számunkra menekülés Absolon elől; siessetek elmenni, hogy valamikép sietve utól ne érjen minket, s ne hozzon szerencsétlenséget reánk, és a várost le ne vágja fegyvernek élével. 15 Mondának pedig a király szolgái a királynak: Minden úgy legyen, a mint tetszik a királynak, a mi urunknak, ímé itt vannak a te szolgáid. 16 Kiméne azért a király és egész háznépe ő utána, és otthon hagyá a király tíz ágyasát, hogy őrizzék a házat. 17 És kimenvén a király és egész háznépe ő utána, megállapodának a legszélső háznál. 18 És minden szolgái ő mellé menének; és a Kereteusok, a Peleteusok mind, a Gitteusok is mind, az a hatszáz férfi, kik vele jövének Gáthból, elvonulának a király előtt. 19 Monda pedig a király a Gitteus Ittainak: Miért jössz el te is mi velünk? Menj vissza, és maradj a királynál, mert te idegen vagy és vissza is költözhetel szülő helyedre. 20 Csak tegnap jöttél, és már ma zaklassalak téged, hogy velünk jőjj? Én megyek oda, a hova mehetek; te pedig térj vissza, és vidd vissza testvéredet is; irgalmasság és igazság legyen veled. 21 És felele Ittai a királynak, mondván: Él az Úr és él az én uram, a király, hogy valahol lesz az én uram, a király, mind halálában, mind életében, ott lesz a te szolgád is. 22 Monda azért Dávid Ittainak: Ám jőjj el és menjünk el. És elméne a Gitteus Ittai és az ő emberei együtt, még a kicsinyek is, valakik vele valának. 23 És az egész föld népe nagy jajgatással sír vala, mikor az egész nép elméne. A király azért általméne a Kedron patakán, és a nép mind átméne az útra, a puszta felé. 24 És ímé vele vala Sádók is, és a Léviták mind, kik az Isten szövetségének ládáját hordozzák vala; és letevék az Isten ládáját. Azonközben Abjátár is felméne, míg a nép a városból mind kitakarodék. 25 És monda a király Sádóknak: Vidd vissza az Isten ládáját a városba, ha én az Úr előtt kedves leszek, engem ismét haza hoz, megmutatja nékem azt, és az ő sátorát. 26 Ha pedig azt mondja: Nem gyönyörködöm benned: Ímhol vagyok, cselekedjék velem úgy, a mint néki tetszik. 27 Monda annakfelette a király Sádók papnak: Nemde nem próféta vagy-é te? Azért menj haza békességben a városba, Akhimás is, a te fiad, és az Abjátár fia, Jonathán, a ti két fiatok, veletek együtt. 28 Lássátok, ímé én itt időzöm, ennek a pusztának sík mezején, míg tőletek hír jő, és nékem izentek. 29 Visszavivék azért Sádók és Abjátár Jeruzsálembe az Isten ládáját, és otthon maradának. 30 Dávid pedig felméne az olajfáknak hegyén, mentében sírva, fejét beborítva, saru nélkül ment, és az egész nép, mely vele volt, kiki beborította fejét, és mentökben sírának. 31 Megizenék azonközben Dávidnak, hogy Akhitófel is a pártosok között van Absolonnal, és monda Dávid: Kérlek, óh Uram, hiúsítsd meg az Akhitófel tanácsát. 32 És a mint feljuta Dávid a hegy tetejére, hogy ott imádkozzék az Istennek, ímé eleibe jöve az Árkeából való Khúsai, ki ruháját megszaggatá és földet hinte fejére. 33 És monda néki Dávid: Ha eljösz velem, terhemre leszel nékem; 34 De ha a városba visszatérsz, és ezt mondod Absolonnak: Te szolgád vagyok, óh király; ennekelőtte a te atyád szolgája voltam, most immár a te szolgád leszek, megronthatod Akhitófelnek ellenem való tanácsát. 35 És ímé veled lesznek ott Sádók és Abjátár papok; azért minden dolgot, a mit hallándasz a király házából, mondj meg a papoknak, Sádóknak és Abjátárnak. 36 Ímé ott van velök az ő két fiok is, Akhimás, a Sádók fia, és Jonathán, az Abjátár fia, kik által nékem mindjárt megizenhetitek, valamit hallotok. 37 Elméne azért Khúsai, a Dávid barátja a városba, Absolon pedig bevonula Jeruzsálembe.