2 Samuel 7

Te Kawenata a Ihowā i a Rāwiri

1 Ā, i te kīngi e noho ana i tōna whare, ā, ka meinga ia e Ihowā kia okioki i ōna hoariri katoa ā tawhio noa, 2 nā, ka mea te kīngi ki a Nātana poropiti, "Nā, titiro, kei te noho nei ahau i te whare hīta, ko te āka ia a te Atua e noho ana i roto i te kākahu."

3 Nā, ka mea a Nātana ki te kīngi, "Haere meatia ngā mea katoa i tōu ngākau; kei a koe hoki a Ihowā."

4 Nā, i taua pō anō ka puta te kupu a Ihowā ki a Nātana, ka mea:

5 "Haere, mea atu ki tāku pononga, ki a Rāwiri: ‘Ko te kupu tēnei a Ihowā: Māu koia e hanga he whare hei nohoanga mōku? 6 Kāhore nei hoki ahau i noho whare nō te rā anō i kawea mai ai e ahau ngā tama a Īharaira i Īhipa ā taea noatia tēnei rā; he noho haere ia tōku i roto i te tēneti, i te tapenākara. 7 I ōku hāereerenga katoa i roto i ngā tamariki katoa a Īharaira, i puaki rānei tētahi kupu āku ki tētahi o ngā iwi o Īharaira i whakaritea e ahau hei hēpara mō tāku iwi, mō Īharaira, i mea rānei ahau, "He aha koutou tē hanga ai i tētahi whare hīta mōku?" ’

8 "Nā, tēnā kia pēnei tāu kī āianei ki tāku pononga ki a Rāwiri, ‘Ko te kupu tēnei a Ihowā o ngā mano: Nāku koe i tango mai i te nohoanga hipi, i te whai hipi, hei rangatira mō tāku iwi, mō Īharaira. 9 I a koe anō ahau i ōu haerenga katoa, hautopea atu ana e ahau ōu hoariri katoa i tōu aroaro, ā, meinga ana koe e ahau hei ingoa nui, hei pērā anō me te ingoa o ngā mea nunui o te whenua.

10 " ‘Nā, māku e whakarite he wāhi mō tāku iwi, mō Īharaira, ā, ka whakatōkia rātou e ahau kia noho ki tō rātou ake wāhi, kia kore e nekehia ā muri ake nei; kia mutu ai te tūkino a ngā tamariki a te kino i a rātou, kei pērā me tō mua, 11 me tō te wā i whakaritea ai e ahau he kaiwhakarite mō tāku iwi, mō Īharaira, i meinga ai hoki koe kia okioki i ōu hoariri katoa.

" ‘Nā, ko tā Ihowā kupu tēnei ki a koe: Mā Ihowā e hanga he whare mōu. 12 Ā, ka tutuki ōu rā, ā, ka moe ki ōu mātua, ā, ka whakaarahia e ahau i muri i a koe tōu whānau e puta mai i roto i ōu whēkau, ā, ka whakapūmautia tōna kīngitanga. 13 Māna e hanga he whare mō tōku ingoa, ā, ka whakapūmautia e ahau te torōna o tōna kīngitanga ā ake ake. 14 Ko ahau hei matua ki a ia, ko ia hei tama ki ahau.

" ‘Ki te ngau kē tāna mahi, ka whiu ahau i a ia ki te whiu a te tangata, ki ngā whakapānga a ngā tama a te tangata. 15 E kore ia e mutu tōku aroha ki a ia, e kore e pērā me tōku ki a Haora i peia atu nā e ahau i tōu aroaro. 16 Ka tūturu tonu hoki tōu whare me tōu kīngitanga ā ake ake, ki tōu aroaro; ka mau tonu tōu torōna ā ake ake.’ "

17 Rite tonu ki ēnei kupu katoa, ki tēnei kitenga katoa, ngā kupu a Nātana ki a Rāwiri.

Te Īnoi Whakawhetai a Rāwiri

18 Kātahi a Kīngi Rāwiri ka haere, ā, noho ana ki te aroaro o Ihowā, ka mea:

"Ko wai ahau, e te Ariki, e Ihowā? He aha hoki tōku whare, i kawea mai ai ahau e koe ā mohoa noa nei? 19 He mea iti anō tēnei ki tāu titiro, e te Ariki, e Ihowā, nā, kua kōrerotia nei e koe te whare o tāu pononga mō ngā tau e maha. Ko tā te tangata tikanga rānei tēnei, e te Ariki, e Ihowā?

20 "Nā, ko te aha ake hei kōrerotanga mā Rāwiri ki a koe? E mōhio ana hoki koe, e te Ariki, e Ihowā, ki tāu pononga. 21 He whakaaro ki tāu kupu, nā tōu ngākau anō, i mea ai koe i ēnei mea nunui katoa, kia mōhio ai tāu pononga.

22 "Nā, he nui koe, e Ihowā, e te Atua; kāhore hoki he rite mōu, kāhore atu hoki he Atua; ko koe anake; e rite ana ki ngā mea katoa i rongo ai ō mātou taringa. 23 Ko tēhea iwi kotahi hoki o te whenua hei rite mō tāu iwi, arā mō Īharaira, i haere nei te Atua ki te hoko hei iwi māna ake, hei mea ingoa mōna, ki te mahi anō i ngā mea nunui mōu, i ngā mea whakamataku hoki mō tōu whenua, i te aroaro o tāu iwi i hokona nei e koe māu i Īhipa, i ngā tauiwi, i ō rātou atua anō hoki? 24 Kua whakapūmautia nei hoki e koe māu tāu iwi, a Īharaira, hei iwi māu ā ake ake; ā, ko koe hoki, e Ihowā, hei Atua mō rātou.

25 "Nā, whakamanā hoki āianei, e Ihowā, e te Atua, te kupu i kōrerotia e koe mō tāu pononga rātou ko tōna whare ā ake ake, meatia anō tāu i kōrero ai. 26 Kia whakanuia anō tōu ingoa ā ake ake, kia kōrerotia, ‘Ko Ihowā o ngā mano te Atua o Īharaira.’ Kia tūturu tonu anō te whare o tāu pononga, o Rāwiri, ki tōu aroaro.

27 "Nāu nei hoki, e Ihowā o ngā mano, e te Atua o Īharaira, i whakapuaki mai ki tāu pononga, i mea, ‘Ka hangā e ahau he whare mōu.’ Koia te ngākau o tāu pononga i anga ai ki te īnoi i tēnei īnoi ki a koe. 28 Nā, ko koe hoki, e te Ariki, e Ihowā, taua Atua nei, he pono hoki āu kupu, ā, kua kōrerotia e koe tēnei mea pai ki tāu pononga. 29 Nā reira kia pai koe ki te manaaki i te whare o tāu pononga, kia pūmau tonu ai ki tōu aroaro; nāu hoki e Ihowā, e te Atua, te kupu; ā, hei tāu manaaki te manaaki mō te whare o tāu pononga ā ake ake."

Dávid templomot akar építeni és igéretet vesz magvának örökké való királyságáról

1 Lőn pedig, hogy mikor a király az ő palotájában üle, és az Úr mindenfelől békességet adott néki minden ellenségeitől, 2 Monda a király Nátán prófétának: Ímé lássad, én czédrusfából csinált palotában lakom, az Istennek ládája pedig a kárpitok között van. 3 És monda Nátán a királynak: Eredj, s valami a te szívedben van, vidd véghez, mert az Úr veled van. 4 Azonban lőn az Úr szava Nátánhoz azon éjjel, mondván: 5 Menj el, és mondd meg az én szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja az Úr: Házat akarsz-é nékem építeni, hogy abban lakjam? 6 Mert én nem laktam házban attól a naptól fogva, hogy kihoztam Izráel fiait Égyiptomból, mind e mai napig, hanem szüntelen sátorban és hajlékban jártam. 7 Valahol csak jártam Izráel fiai között, avagy szólottam-é csak egy szót is Izráel valamelyik nemzetségének, a kinek parancsoltam, hogy legeltesse az én népemet Izráelt, mondván: Miért nem építettetek nékem czédrusfából való házat? 8 Most azért ezt mondd meg az én szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja a Seregeknek Ura: Én hoztalak ki téged a kunyhóból, a juhok mögül, hogy légy fejedelem az én népem felett, az Izráel felett; 9 És veled voltam mindenütt, valahová mentél, és kiirtottam minden ellenségeidet előtted; és nagy hírnevet szerzettem néked, mint a nagyoknak hírneve, a kik e földön vannak. 10 Helyet is szerzék az én népemnek Izráelnek, és ott elplántálám őt, és lakozék az ő helyében, és többé helyéből ki nem mozdíttatik, és nem fogják többé az álnokságnak fiai nyomorgatni őt, mint annakelőtte, 11 Attól a naptól fogva, hogy bírákat rendeltem az én népem az Izráel felett. Békességet szereztem tehát néked minden ellenségeidtől. És megmondotta néked az Úr, hogy házat csinál néked az Úr. 12 Mikor pedig a te napjaid betelnek, és elaluszol a te atyáiddal, feltámasztom utánad a te magodat, mely ágyékodból származik, és megerősítem az ő királyságát: 13 Az fog házat építeni az én nevemnek, és megerősítem az ő királyságának trónját mindörökké. 14 Én leszek néki atyja, és ő lészen nékem fiam, a ki mikor gonoszul cselekszik, megfenyítem őt emberi veszszővel és emberek fiainak büntetésével; 15 Mindazáltal irgalmasságomat nem vonom meg tőle, miképen megvonám Saultól, a kit kivágék előtted. 16 És állandó lészen a te házad, és a te országod mindörökké tiéd lészen, és a te trónod erős lészen mindörökké.

Dávid imája

17 Mind e beszéd szerint, és mind e látás szerint szóla Nátán Dávidnak. 18 Bemenvén azért Dávid király, leborula az Úr előtt, és monda: Micsoda vagyok én, Uram Isten! és micsoda az én házam népe, hogy engem ennyire elővittél? 19 És ez még csekélynek tetszett néked, Uram Isten! hanem ímé szólasz a te szolgádnak háza felől messze időre valókat; és ez törvény az emberre nézve, Uram Isten! 20 De mi szükség Dávidnak többet szólani néked, holott te jól ismered, Uram Isten, a te szolgádat? 21 A te igéretedért, és a te jóakaratod szerint cselekedted mindezeket a nagy dolgokat, hogy megjelentsd a te szolgádnak. 22 Ennekokáért felmagasztaltattál, Uram Isten: mert senki sincs olyan, mint te, és rajtad kivül nincsen Isten, mind a szerint, a mint hallottuk a mi füleinkkel. 23 Mert melyik nép olyan, mint a te néped, az Izráel, melyért elment volna az Isten, hogy megváltsa magának való népül, és magának nevet szerezzen, és érettetek oly nagyokat cselekedjék és országodért oly csudálatos dolgokat néped előtt, melyet megszabadítottál Égyiptomból, a pogányoktól és isteneiktől. 24 Mert megerősítetted magadnak a te népedet, az Izráelt, népedül mindörökké; és te voltál, Uram, nékik Istenök. 25 Most annakokáért, Uram Isten, a mit szóltál a te szolgád felől, és az ő háza felől, teljesítsd be mindörökké; és cselekedjél úgy, a mint szólottál; 26 Hogy felmagasztaltassék a te neved mindörökké, ilyen szókkal: A Seregeknek Ura az Izráelnek Istene, és Dávidnak, a te szolgádnak háza legyen állandó te előtted! 27 Mert megjelentetted a te szolgádnak fülébe, óh Seregeknek Ura és Izráelnek Istene, ezt mondván: Házat építek néked. Ezért készteté szolgádat az ő szíve, hogy ilyen könyörgéssel könyörögjön hozzád. 28 Most azért, óh Uram Isten, (mert te vagy az Isten, és a te beszéded igazság, és te mondottad ezt a jót a te szolgád felől), 29 Legyen a te jóakaratodnak áldása a te szolgádnak házán, hogy legyen előtted mindörökké; mert te szólottál, Uram Isten, azért a te áldásoddal áldassék meg a te szolgádnak háza mindörökké.