Amós 5

He Karanga ki te Rīpenetātanga

1 Whakarongo ki tēnei kupu, kua maranga nei i ahau hei tangi ki a koutou, e te whare o Īharaira:

2 "Kua hinga te wāhina a Īharaira,

e kore ia e ara i muri;

kua whakatakā ia ki runga ki tōna oneone;

kāhore he mea hei whakaara ake i a ia."

3 Nō te mea ko te kupu tēnei a te Ariki, a Ihowā:

"Ko te pā kotahi nei te mano i te haerenga atu,

kotahi rau e toe,

ā, ko tērā kotahi nei te rau i te haerenga atu,

kotahi tekau e toe ki te whare o Īharaira."

4 Ko te kupu hoki tēnei a Ihowā ki te whare o Īharaira:

"Rapua ahau, kia ora ai koutou;

5 otiia, kaua e rapu i Pētēre,

kaua e haere ki Kirikara,

kaua anō e haere ki Peerehepa;

nō te mea tērā a Kirikara ka riro i te whakarau,

ā, hei kore noa iho a Pētēre."

6 Rapua a Ihowā, ā, ka ora koutou;

kei toro atu ia, ānō he ahi, i roto i te whare o Hōhepa,

ā, pau noa, ā, kore noa iho he kaitinei i roto i Pētēre.

7 E te hunga i puta kē ai te whakawā hei taru kawa,

i tāia ai te tika ki te whenua.

8 Rapua te kaihanga o Matariki, o Tautoru;

e riro kē ana i a ia te ātārangi o te mate hei ata,

e whakapōuritia ana e ia te rā hei pō;

e karangatia ana e ia ngā wai o te moana,

ā, ringihia ana e ia ki runga ki te mata o te whenua,

ko Ihowā tōna ingoa;

9 nāna i whakaputa ohorere te whakangaromanga ki te hunga kaha,

i tae ai te whakangaromanga ki te pā kaha.

10 E kinongia ana e rātou te kairiri hē i te kūwaha,

ā, he mea whakarihariha ki a rātou te tangata kōrero tika.

11 Nā, i te mea he takahi tā koutou i te ware,

he tango i te takoha wīti i a ia;

he whare kōhatu tārai tā koutou i hanga ai,

nā, e kore e nohoia e koutou;

he māra wāina e minaminatia ana tā koutou i whakatō ai,

otiia e kore te wāina o aua māra e inumia e koutou.

12 E mōhiotia ana hoki e ahau te maha o ō koutou poka kē,

me te kaha o ō koutou hara –

o koutou e whakatupu kino nei i te tangata tika,

e tango nei i te utu whakapati,

e whakangau kē nei i tā te rawakore i te kūwaha.

13 Mō reira ka whakarongo puku te tangata tūpato i taua wā;

nō te mea he wā kino.

14 Rapua te pai, kauaka hoki te kino,

kia ora ai koutou;

pēnei ko Ihowā, ko te Atua o ngā mano hei hoa mō koutou,

hei pēnā anō me tā koutou e kī nā.

15 Kinongia te kino, arohaina te pai,

whakapūmautia te whakawā ki te kūwaha.

Tērā pea a Ihowā, te Atua o ngā mano,

ka aroha ki te toenga o Hōhepa.

16 Mō reira tēnei kupu a Ihowā, a te Atua o ngā mano, a te Ariki:

"I ngā waharoa katoa ko te tangi;

ko tā rātou kupu i ngā huarahi katoa, ‘Auē! auē!’

Ka karangatia te kaingaki whenua ki te tangi,

me te hunga mātau ki te uhunga, hei auē;

17 ā, he auē i ngā māra wāina katoa,

ka tika atu hoki ahau i waenganui i a koe,"

e ai tā Ihowā.

He Rā Pōuri te Rā o Ihowā

18 Auē te mate mō koutou e hiahia nei ki te rā o Ihowā!

Hei aha mā koutou te rā o Ihowā?

He pōuri hoki, ehara i te mārama;

19 ka pērā me te tangata i rere atu i te aroaro o te raiona,

ā, ka tūtaki te pea ki a ia;

i haere rānei ki roto ki te whare,

ā, okioki atu ana tōna ringa ki te pakitara,

nā, ngaua iho ia e te nākahi.

20 He teka ianei tērā e pōuri te rā o Ihowā, e kore e mārama?

Tērā e pōuri kerekere, kāhore hoki he mārama i roto?

21 "E kino ana ahau, e whakarihariha ana ki ā koutou hākari,

ā, e kore ahau e āhuareka ki ā koutou huihui nunui.

22 Āe rā, ahakoa whakaeke noa koutou i ngā tahunga tinana,

i ā koutou whakahere totokore ki ahau,

e kore e manakohia e ahau.

E kore anō e tirohia e ahau ngā whakahere mō te pai,

arā ā koutou mea mōmona.

23 Maua atu kia matara i ahau te ngangau o āu waiata;

e kore hoki ahau e whakarongo ki te rangi o āu hātere.

24 Engari, kia huri mai te whakawā ānō he wai,

te tika ānō he awa nui.

25 "I kawea mai koia e koutou ki ahau he patunga tapu,

he whakahere totokore, e te whare o Īharaira, i te koraha, i ngā tau e whā tekau?

26 Āe rā, kua maua e koutou a Hikutu,

tō koutou kīngi, a Kiunu hoki, ā koutou whakapakoko,

te whetū o tō koutou atua,

i hangā nei e koutou mā koutou.

27 Nā, ka whakaraua koutou e ahau ki kō atu i Ramahiku,"

e ai tā Ihowā nōna nei te ingoa, Ko te Atua o ngā Mano.

Siralmas beszéd és felhívás megtérésre

1 Halljátok meg e beszédet, a melyet síródalként szólok ti rólatok, Izráelnek háza! 2 Elesett, nem kel fel többé Izráelnek szűze; végig terült az ő földén, és nincs, a ki felemelné. 3 Bizony így szól az Úr Isten: A mely város ezerrel indult ki, százzal marad csak meg; a mely pedig százzal indult ki, tízzel marad csak meg Izráel házául. 4 Bizony így szól az Úr az Izráel házához: Engem keressetek, és éltek! 5 És ne keressétek Béth-Elt; Gilgálba se menjetek; Beér-Sebába se menjetek át. Mert Gilgál fogságba megy. Béth-El pedig semmivé lesz. 6 Keressétek az Urat, és éltek, különben reátör, mint a tűz, a József házára és megemészti Béth-Elt, és nem lesz, a ki megoltsa. 7 A kik ürömmé változtatják az ítéletet és az igazságot földre tiporják. 8 A ki a fiastyúkot és a kaszáscsillagot teremtette; a ki reggellé változtatja a homályt és a nappalt éjszakává sötétíti; a ki hívja a tenger vizeit és kiönti azokat a földnek színére: az Úr annak a neve. 9 A ki pusztulással sujtja a hatalmasokat, és pusztulás száll az erősségekre. 10 Gyűlölik azt, a ki feddőzik a kapuban, és útálják azt, a ki feddhetetlenül beszél. 11 Annakokáért, mivelhogy tiportátok a szegényt és gabona-ajándékot vesztek tőle: bár faragott kőből építtetek házakat, de nem lakoztok azokban, bár gyönyörűséges szőlőket plántáltok, de nem isztok azoknak borából. 12 Mert tudom, hogy sok a ti bűnötök, és nagyok a ti vétkeitek! Igazak nyomorgatói, váltságdíj-szedők vagytok; és elnyomják a szegényeket a kapuban! 13 Azért hallgat az eszes ebben az időben, mert gonosz idő ez. 14 Keressétek a jót és ne a gonoszt, hogy éljetek, és akkor veletek lesz az Úr, a Seregek Istene, a mint mondjátok. 15 Gyűlöljétek a gonoszt és szeressétek a jót; állítsátok vissza a kapuban az igazságot; talán megkegyelmez az Úr, a Seregek Istene a József maradékinak. 16 Azt mondja azért az Úr, a Seregek Istene, az én Uram: Minden térségen siralom lesz és minden utczán ezt mondják: jaj, jaj! s a szántóvetőt is gyászra hívják, s a sírni tudókat siralomra; 17 És minden szőlőben siralom lesz, mert átmegyek te közötted, ezt mondja az Úr. 18 Jaj azoknak, a kik kívánják az Úrnak napját! Mire való néktek az Úrnak napja? Sötétség az és nem világosság. 19 Mintha valaki oroszlán elől szaladna, és medve bukkanna rá; vagy pedig bemenne a házba és kezét a falhoz támasztaná, és kígyó marná meg. 20 Nem sötétség lesz-é az Úrnak napja és nem világosság?! Sötétség lesz az, s még hajnalfénye sem lesz.

A csupán külső isteni tisztelet nem használ

21 Gyűlölöm, megvetem a ti ünnepeiteket, és nem gyönyörködöm a ti összejöveteleitekben. 22 Még ha égőáldozatokkal áldoztok is nékem, sőt ételáldozataitokat sem kedvelem; kövér hálaáldozataitokra rá se tekintek. 23 Távoztasd el tőlem énekeid zaját, hárfáid pengését sem hallgathatom. 24 Hanem folyjon az ítélet, mint a víz, és az igazság, mint a bővizű patak. 25 Járultatok-é hozzám véres áldozatokkal s ételáldozatokkal a pusztában negyven éven át, oh Izráel háza?! 26 Majd viszitek hát Szikkútot, a ti királyotokat és Kijjunt, a ti képeiteket, a ti isteneitek csillagát, a melyet ti csináltatok magatoknak. 27 És Damaskuson túlra száműzlek titeket, azt mondja az Úr, a kinek neve Seregeknek Istene.